Szegény ​szerelmesek krónikája 14 csillagozás

Vasco Pratolini: Szegény szerelmesek krónikája Vasco Pratolini: Szegény szerelmesek krónikája

A regény szereplői egy külvárosi utcácska lakói: a cukorkaárus, a zöldséges, a kovács, a kubikus, az utcaseprő. Hétköznapjaik egyformaságából emeli ki az író életük küzdelmeit, szépségeit, bánatait – s történelmi fordulóponton, nehéz helyzetben: Mussolini hatalomátvételének idején. A könyv lapjain szerelem, költészet, munka, sok-sokféle emberi kapcsolat elevenedik meg, a mindennapi életben ott vibrál az a politikai feszültség, mely az uralomra törő fasizmus brutális lépéseit kísérte. A kisemberek csendes, de leküzdhetetlen hősiességének, szilárd emberségének története ez a könyv.

Eredeti megjelenés éve: 1947

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Kossuth, Budapest, 1979
454 oldal · keménytáblás · ISBN: 963091297X · Fordította: Határ Győző
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1956
530 oldal · puhatáblás · Fordította: Határ Győző

Enciklopédia 1


Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Vasco Pratolini: Szegény szerelmesek krónikája

Ez egy méltatlanul keveset olvasott regény. Ajánlanám mindazoknak, akik élvezettel olvasták pl. Ferrante Nápolyi regények sorozatát.
Jópár évtizeddel korábban játszódik ugyan, Nápoly helyett Firenzében, a szegénységen és mindennapi nehézségeken kívül még a fasizmus előretörésével is meg kellett küzdeniük, de a Corno utca lakóinak szövevényes, sok szereplős, szerteágazó, nagyon olasz élete számomra ugyanolyan lebilincselő volt, mint Ferrante rendkívül népszerűvé vált sorozata.

11 hozzászólás
Véda P>!
Vasco Pratolini: Szegény szerelmesek krónikája

Szegény szerelmeseink ugyan szánni valóak is, de itt a jelző nem erre utal, hanem sokkal inkább életkörülményeikre. Pratolini úgy formálja a figuráit Firenze Corno utcájának minitársadalmában, mint ahogyan egy rendkívüli impresszionista festő kap el és ábrázol egy teljesen köznapi életképet. Egyedi, pont annyira színes, amennyire a téma megkívánja, teljesen a benyomásokon alapul, tulajdonképpen nincs is benne semmi különös, és még is minden benne van.
Bár a történet a ’20-’30-as évek Olaszországának fasizmussal mérgezett hétköznapjait, szegényeit és szegény szerelmeseit mutatja, nem egyszer volt az az érzésem: nem lepődnék meg ha a 'Legyetek jók, ha tudtok' Néri Fülöp atyája bármely pillanatban megjelenne és magához fogadná a Corno utca valamely lakóját, ádáz küzdelmet vívva ezúttal az irracionális, mérgező, diktatórikus embertelenséggel.
(Bővebben a blogban a linkeknél).

Kritty>!
Vasco Pratolini: Szegény szerelmesek krónikája

Hamisítatlan olasz hangulat uralkodik a Corno utcában. Sorra ismerjük meg az utca lakóit. Egy nehéz és válságos időszak nyomja rá bélyegét mindennapjaikra. Van aki becsülettel megáll, van, aki emberségét elveszítve üldözi saját szomszédait. Közben szerelmek szövődnek és múlnak el, tragédiák játszódnak le és röppennek tova a hétköznapok szekerén.
Tetszett a regény. A két világháború közötti olasz hétköznapok és a kisemberek világa, a maga zajaival és csöndjével, mindennapi küzdelmeivel és örömeivel.


Népszerű idézetek

csucsorka I>!

Az élet maga is zárka, csak valamivel nagyobb a rendesnél; mennél szegényebb valaki, annál kevesebb négyzetméter az övé. […] A fő az, hogy mi magunkban létrehozzuk azt a belső egyensúlyt, amely oly tágassá teszi a világot, mint az égboltozat maga.

Kapcsolódó szócikkek: élet
ppeva P>!

Milena még kislány volt. Reszketett érte, mint ahogy a Kis Lombard Őrszemért is reszketett, amikor az Il cuore-t olvasta. Később kitért előle, mert »bántotta az embereket«, de a róla alkotott kép megmaradt benne, ahogy azt De Amicis olvasása sugalmazta.

86. oldal

ppeva P>!

[…] mint külön erényét hangsúlyozta ki, hogy nem érdekli a politika. Élne csak Maciste: könnyűszerrel bebizonyítaná neki, hogy már puszta közönyös magatartásával – politikai hitvallást képvisel. Távol tartani magunkat az eseményektől – ez annyit jelent, mint beleegyezésünket adni a fennálló rendhez; elismerni vagy legalábbis elfogadni azt, ami egyre megy. Elfogadni, »a hozzá- meg a belevalókkal együtt« – ahogy Maciste mondaná. Nem jelent ez kevesebbet manapság, mint háborítatlan nyugalmunk megőrzése érdekében kiváltani a fasiszta pártigazolványt […]

424. oldal

Boglinc P>!

-… azt álmodod, hogy már házasok vagyunk?
– Nem én. Csak addig álmodom, amíg el nem alszom. Nyitott szemmel tudok álmodni igazán.
– Az nem igazi. Így arról álmodozol, ami éppen jól esik.
– Hát nem azok az álmok a legszebbek?
– Valld be: valamit titkolsz.
– Ha széttépsz se mondom meg.

csucsorka I>!

– Ne felejtsd el: pontban éjfélkor megnézem az órámat; nézd majd te is – és az olyan, mintha együtt volnánk.
– És ha az én órám siet, a tied meg késik?
– Azt jelenti: nem szeretjük egymást igazán.

csucsorka I>!

Mi az a nyolc nap? Néha úgy repül az idő, hogy észre sem vesszük, és megint vasárnap van. De ha megkérdeznénk Nesit, aki megszokta már, hogy örökké számol, megmondhatná nekünk, hogy nyolc nap az 192 órából, vagyis 11 520 percből, azaz 691 200 másodpercből áll. Az úristennek 518 400 másodperc is elég volt, hogy a világot megteremtse. Így hát sok minden történhet hétfőtől hétfőig.

ppeva P>!

»Olyan vagyok, mint Pinocchio a könyv utolsó oldalán« – gondolta egy este.
Milena vette rá erőnek erejével, hogy olvassa, de Aurorának sohasem tetszett. »Ez nem lányoknak – ez fiúknak való«, mondotta Bianca. De Milena nem tágított. »Ha elolvasod Pinocchiót, elhozom a Nagymama meséit«, mondta. Aurora ezeken kívül semmi mást nem olvasott, mielőtt Carolina Invernizio regényeit felfalta volna. Ezek az újságregények tizenöt éves korára emlékeztették, Bianca adta kölcsön. Milena »A halott nő keze« után nem akart többé tudni róluk: unalmasnak és szörnyűnek találta őket.

55. oldal

ppeva P>!

Ebben az időben Milena már a »Három testőr«-t olvasta; Clara folyvást azt hajtogatta, hogy az olvasástól megfájdul a feje. Az ostoba! Még azt sem olvasta, pedig milyen gyönyörű volt: »A nászéjszakán elhagyott feleség«! Ez folytatásos regény volt, minden csütörtökön egy suhanc hozta a házhoz; egy lírát kellett előre fizetni az első számnál, és huszonöt centesimót füzetenként. Sohasem ért véget; minden héten újabb szereplő lépett a színre.

55. oldal

ppeva P>!

A szenes Nesi kakasa kukorékolt, a Cervia-fogadóban épp elaludt a villany.

(első mondat)

ppeva P>!

»Akárcsak az úri dámák« – mondta Clara az egyik nap. A szegény lány irigysége szól belőle, mondaná valaki, pedig csak a pajkos kor utolsó hangjai. Húszévesek, de mind átment már a maga megpróbáltatásán. Nem volna helyes, ha élettapasztalatot mondanánk: pedig az gyűlt fel bennük, jó csomó bizalmatlanság, képmutatás, sereg elfojtott indulat, majd megannyi bevett-megszokott, becsületes érzés, amelyeket meg kell tanulnunk, ha boldogulni akarunk az életben. Beavatták egymást titkaikba és bizalomért bizalmat kértek cserébe; de csak négyszemközt nyílnak meg. Ha mind a négyen együtt vannak, takargatják titkocskáikat, mint a sokat próbált nők, akik tudják, hogy asszonyi tereferéknél a megszólás elmaradhatatlan vendég. Kissé léha ez a csevegés és kissé hiú, ahogy ez már a délutáni teáknál szokás, hol is mindenki valami mesterkélt álarcot ölt magára, képzeletében maga köré varázsolva azt a polgári világot, amelyen úgy érzi, kívülrekedt és amelyre talán, talán! – úgy gondol mint az elveszett paradicsomra.

323. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Italo Calvino: Végül arra száll egy holló
Alberto Moravia: Egy asszony meg a lánya
Curzio Malaparte: Kaputt
Erich Maria Remarque: Szikrányi élet
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története
Primo Levi: Ember ez? / Fegyvernyugvás
Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős / Franco Perlasca visszaemlékezésével
Anna Funder: Amivé lettünk
Belinda Alexandra: Toszkán Rózsa