Csalóka ​emlékezet 6 csillagozás

Vásárhelyi könyve annak ered nyomába, hogyan érzékeli a nép, az istenadta nép a XX. század történelmét. Eszközei reprezentatív felmérések, amikből a napnál is világosabban kiderül: nem jól. Mondjuk ezen aligha lepődik meg, akinek van szeme (akár csak egy). Bár az tény, hogy meglepő eredményeket is találunk, de alapvetően a kötet inkább csak megerősíti és alátámasztja azt, amit eddig is tudni véltünk.

Tegyük még hozzá, hogy ez egy 2007-es kötet, ami olyan kutatásokat rögzít, amikre 2001 és 2006 között került sor – aminek két sajátos következménye van. Az egyik, hogy tele van olyan egzotikus pártnevekkel, mint SZDSZ, MDF meg MIÉP, amiket lassan már a hosszú távú memóriánk papírkosarának legaljáról kell előbányászni. (Ó, bár 10 év múlva a mai pártok nevére is csak nagy erőlködéssel tudnánk visszaemlékezni! Különösen a …………-ra/-re – és ezt most tessék pártpreferenciától függően kitölteni.) A másik, hogy (bár ezt a véleményemet magam reprezentatív felmérésekkel nem tudom alátámasztani, de közepes összegben le merem fogadni) az azóta eltelt években a helyzet nem hogy javult volna, de minden bizonnyal még romlott is – ami mondjuk jelzi, hogy egyvalakik biztos tanulmányozták ezt a kötetet, és le is vonták belőle a konzekvenciákat.

Ugyanis Vásárhelyi könyvéből két alapvető szabály leszűrhető: 1.) a pártpreferenciákra semmi nincs nagyobb hatással, mint a történelmi múlthoz való viszony – vagy óvatosabban megfogalmazva: a két elem gyanúsan korrelál egymáshoz 2.) bár az iskolázottságnak nincs közvetlenül köze ahhoz, hogy valaki milyen pártra szavaz, de általánosságban elmondható, hogy minél alacsonyabb tudásszinttel rendelkezik valaki, annál leegyszerűsítőbb történelmi üzeneteket képes befogadni. Na most ha én párttanácsadó lennék, ebből le is szűrném a tanulságot: saját történelmi múlt-víziónkat egyszerűsítsük le a lehető legostobenkóbb szintre, és célozzuk meg vele a lehető legalacsonyabban iskolázott tömegeket. Hagyjuk az értelmiséget, velük nem kell foglalkozni – köztük úgyis akad annyi opportunista, diplomás idióta vagy reflexjobboldali*, hogy minden államtitkárságra jusson belőlük egy-két díszmakákó. És többre meg nincs is szükség. A többiek egyenek kefét. Amíg jut.

Másrészt zseniális tanácsadóként nyílván jó pénzért rámutatnék, hogy a Kádár korszak pozitív megítélésben abszolút konszenzus van a lakosság különböző csoportjai között (talán a liberálisok kivételével), mint ahogy abban is, hogy a rendszerváltás inkább bukta volt, mint siker -úgyhogy érdemes lenne ezeket az elemeket leválasztani a hagyományos gazdatestről, a baloldaliságról. És még jobb pénzért (mert az előbb emlegetett jó pénz csak a rámutatás miatt járt, a konkrét terv az külön kerül kiszámlázásra) saját, botegyszerű retorikát dolgoznék ki erre, hogy kisajátítsuk ezt a Nagy Magyar Nosztalgiát is. (A sok más Nagy Magyar Nosztalgia mellé.)

Összességében Vásárhelyi könyve megkerülhetetlen alap azoknak, akik a kollektív emlékezet tárgykörébe kívánnak kirándulni. Pici csalódás azért ért, mert egy kicsit konstruktívabbra számítottam – de természetesen ez a könyv nem problémamegoldásra, hanem problémafeltárásra született. Úgyhogy a négy csillag inkább az elvárásaimat, mint a könyvet minősíti.

* Reflexjobboldali (vagy –baloldali) az, aki valaha jobb-(vagy bal)-oldali lett, és megszokásból az is maradt. Többnyire onnan ismerni fel, hogy politikai viták során az egyetlen érve rezignált** arccal amellett kardoskodni, hogy mások azért biztos még többet lopnának. Nagy mesterei továbbá annak, amit a szociálpszichológia a kognitív disszonancia redukciójának nevez: hogy a hibákat, amiket ellenkező pártállású személyek esetében megbocsáthatatlannak vél, saját térfelén egyszerűen ne vegye észre, mert az világértelmezésében olyan kérdéseket vetne fel, amikre aztán tényleg marhára nincs szüksége.
** Ha arcuk nem rezignált, hanem már-már bűntudatos, az többnyire az utolsó stádium.

Nem számítottam arra, hogy ez a könyv ennyire jó lesz, de nagyon élveztem az olvasását. Annyira érdekes volt elmerülni abban, hogy hogyan is látjuk mi magyarok önmagunkat akár nagy, akár kis időtávlatból. Érdekes volt végiggondolni, mennyire manipulálhatóak is az emberek, és mennyire meghatározza a tudatunkat egy-egy dolog, még fix történelmi tények esetében is kénytelenek vagyunk szubjektív véleményekről beszélni. Érdemes volt elolvasni!