„A ​szív szüntelen mormolása” 0 csillagozás

Vasadi Péter: „A szív szüntelen mormolása”

Ez ​a levélregény, végén a főszereplőnek, Olasz Bálintnak válogatott jegyzeteivel – a magjában – megtörtént eseménysort ábrázol. Egy írásmű azonban nem „a mag”-nak, hanem a kilombosodott, terebélyes „fá”-nak felel meg. Ezenkívül nem riválisa a megtörtént eseményeknek, a valóságnak, hanem más valóság, s ha lehet, valódibb a ténylegesnél: sokrétűbb, szétágazóbb, teljesebb. S mindezen túl, ez a történet igazában a lélek kifürkészhetetlen, a fölismerések villámaival és a visszavonás homályaival átjárt vidékein zajlik. Vagy talán senki másról nincs itt szó, mint rólunk? Talán Önről kedves Olvasó, és rólam (aki nem okvetlenül a szerző, hanem egy „én” vagy valaki más, egy barát, egy ellenfél, egy társ, vagy a lélek jobbik fele)? Lehet, hogy ezeken az oldalakon mi magunk vitatkozunk magunkkal? Lehet, hogy az itteni végkifejlet, a hallgatás, egy szerzetesrend csöndje nem más, mint a lélek (a belső várkastély) legrejtettebb terme? Területe? Paradicsoma? Ne zárjunk ki egyetlen lehetőséget… (tovább)

>!
Szent István Társulat, Budapest, 1991
246 oldal · ISBN: 9633606209

Most olvassa 1


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Mai csodák
Karinthy Ferenc: Mélyvízi hal
Dobó Piroska: A szembesítés
Kontra Ferenc: A kastély kutyái
Csurka István: Közép-Európa hó alatt
Kállay Géza: Melyik Erasmus kávéházban
Kazinczy Ferenc: Bácsmegyeinek gyötrelmei
Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra, drága
Eötvös József: A karthauzi
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis