Ez a levélregény, végén a főszereplőnek, Olasz Bálintnak válogatott jegyzeteivel – a magjában – megtörtént eseménysort ábrázol. Egy írásmű azonban nem „a mag”-nak, hanem a kilombosodott, terebélyes „fá”-nak felel meg. Ezenkívül nem riválisa a megtörtént eseményeknek, a valóságnak, hanem más valóság, s ha lehet, valódibb a ténylegesnél: sokrétűbb, szétágazóbb, teljesebb. S mindezen túl, ez a történet igazában a lélek kifürkészhetetlen, a fölismerések villámaival és a visszavonás homályaival átjárt vidékein zajlik. Vagy talán senki másról nincs itt szó, mint rólunk? Talán Önről kedves Olvasó, és rólam (aki nem okvetlenül a szerző, hanem egy „én” vagy valaki más, egy barát, egy ellenfél, egy társ, vagy a lélek jobbik fele)? Lehet, hogy ezeken az oldalakon mi magunk vitatkozunk magunkkal? Lehet, hogy az itteni végkifejlet, a hallgatás, egy szerzetesrend csöndje nem más, mint a lélek (a belső várkastély) legrejtettebb terme? Területe? Paradicsoma? Ne zárjunk ki egyetlen lehetőséget… (tovább)
„A szív szüntelen mormolása” 0 csillagozás
Most olvassa 1
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gárdonyi Géza: Mai csodák 96% ·
Összehasonlítás - Karinthy Ferenc: Mélyvízi hal ·
Összehasonlítás - Dobó Piroska: A szembesítés ·
Összehasonlítás - Kontra Ferenc: A kastély kutyái ·
Összehasonlítás - Csurka István: Közép-Európa hó alatt ·
Összehasonlítás - Kállay Géza: Melyik Erasmus kávéházban ·
Összehasonlítás - Kazinczy Ferenc: Bácsmegyeinek gyötrelmei ·
Összehasonlítás - Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra, drága 80% ·
Összehasonlítás - Eötvös József: A karthauzi 77% ·
Összehasonlítás - Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis 97% ·
Összehasonlítás