Adomák 1 csillagozás

Vas Gereben: Adomák

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Mercator Stúdió, Szentendre, 2006
190 oldal · ISBN: 9636063079

Enciklopédia 6


Most olvassa 1


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Vas Gereben: Adomák

Nehézkesen indult, mert a huszárhumor kissé megkopott mostanra, aztán egyre mulatságosabb lett, majd a végére ismét leült. Aki teheti, kezdje rögtön a közepén.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Carmilla >!

Valami hitvány ember őseivel dicsekedett, mire valaki azt mondja:
– A ki őseivel dicsekszik, előttem olyannak tetszik, mint a burgonya, annak is a java föld alatt van.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: burgonya, krumpli
2 hozzászólás
Carmilla >!

Az anya pamlagon ülve olvasott, – az apa irkált az iróasztalnál, midőn a fiu belépett:
– Édes apám hivatott?
– Jer csak közelebb – kezdi az öreg – szép dolgokat hallok rólad, – a helyett, hogy a könyvekbe néznél, a lányok szemébe kacsintgatsz.
Hallgatott a fiu, nem tudván tagadni a dolgot, mit az öreg hihetőleg jó helyen hallott.
– Mikor én fiatal voltam – dörmögött az apa – csak egyetlenegynek tettem a szépet, Minerva asszonynak, s annál töltöttem éjt és napot, te, hallottad?
Ekkor meg az asszony ugrott föl, mérgesen a férjhez fordulván:
– Nem hallgatsz förtelmes ember! – nem elég, hogy magad olyan jó madár voltál, hanem még fiad előtt is dicsekszel gyönyörü tetteddel?

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Minerva
Carmilla >!

Nyugtalankodott a ló a huszár alatt, – persze hogy nem hagyott neki békét, utóbb a ló megunta a sokat, s egy bárányugrással kiszökött a huszár alól, mire az a sárba pottyant. Egy arra menő menyecske nagyot nevetett a dolgon, mire a fölkelő huszár azt mondja:
– Sohase nevessen, hugomasszony; mert az már szokása ennek az ebhordtának, hogy valahányszor k…át lát, mindig levet.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek:
Carmilla >!

Széchenyi megőrült, s a közönség nagy része leverten hallá a hirt. Azonban mint mindig, akadtak kétkedők, s hol itt, hol ott, kérdezkedtek, hiszed-e? nem hiszed-e?
Deák Ferenc egy körben állva beszélgetett a szomoru eseményről, s P… M… hevesen kérdi Deáktól:
– Aztán Ferkó, hiszed azt, hogy ez az ember megbolondult.
Az öreg némi sértődéssel, de mind a mellett szokott kedélyességével feleli:
– Ilyenek vagytok ti, édes jó barátim? – mig ennek az embernek megvolt az esze, azt mondtátok róla, hogy ez bolond; s most mikor megőrült: nem hiszitek.
Nagyon is meggyőző volt az igazság, – többé senki sem kételkedett.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Deák Ferenc · Széchenyi István
Carmilla >!

Három csintalan diák az országuton kószáltában lát egy alvó parasztot szamaras kordéja mellett aludni. Az egyik rögtön készen volt egy diák gazsággal, s mig a gazda aludt, a szamarat kifogván, a szerszámot magára szedé, s mig a másik kettő a szamárral odább állt, nagy szomorun várta gazdájának fölébredését.
– Hát téged melyik ördög hozott ide! – riadt föl a gazda.
– Dehogy az ördög – kedves gazdám – hanem az apám, ki bűbájos ember lévén, megharagudván rám, szamárrá változtatott; s minthogy most kitelt az időm, várom, kedves gazdám, hogy mit tesz velem?
– Mit tegyek hát? … vigasztalá a szamaras – menj isten hirével haza, hanem azt megmondom, hogy apáddal megférj, mert megint szamárrá változtat.
Ezzel elment a diák.
Másnap a másik kettő a vásáron árulgatta a szamarat, a paraszt is szamár után indulván, meglátja a magáét.
– Hát megint összevesztél az apáddal? – mondja a jámbor fülesnek, – ne félj, nem veszlek meg többször.

23-24. oldal

Carmilla >!

Oskoláit végezte a diák, s hazamenet valamely utmelletti fogadóban szörnyen hetykélkedett, – mindent ide s tova szórt, – semmi sem tetszék neki, végre nagy dirrel-durral azt mondja a korcsmárosnak:
– Micsoda szolgálat ez? – nem látja maga, hogy én kvalifikált ember vagyok? – Ugy nézzen rám, hogy én két akadémiát végeztem.
– Uram, felele a korcsmáros – nekem is volt egy bornyum, – két tehén alatt szopott, mégis mennél többet szopott, annál nagyobb bornyu lett.

27. oldal

Carmilla >!

Eljött a katonaállitás, a czigányoknak halálos ellensége, s Tanti akarva-nemakarva megjelent a falu házán, hol a főbiró kérdi tőle.
– Hány fiad van Tanti?
– Azsokat is megmondjam, nagyságus vármigye, a kik a temetíben vannak?
– Azokat elengedjük, mondja a főbiró.
– Na hála isten, – örüle a czigány – akkor csak egy fiam van, mondja a kópé; mert a többit korán reggel mind a temetőbe küldte.

38. oldal

Carmilla >!

Egy hamis bankócsináló jó ideig meglehetős szerencsével vitte ezt a mesterséget, de utóbb saját fia egész ártatlanul elárulta.
Egyszer tudniillik elküldik a gyereket egy uj bankóval a boltba, hogy ott váltsa föl.
– Nem jó ez a bankó te gyerek, mondja a boltos.
– Már hogy ne volna jó! – mondja a gyerek, hisz édes apám csinálta.

42. oldal

Carmilla >!

Néhány ellenséges katona lovagolván az országut mellett, ugyanott egy paraszt magot vetvén, odakiáltják neki.
– Mit vesződik atyafi, – munkájának gyümölcse előbb-utóbb az enyém lesz.
– Nem bánom uraim – mondja a paraszt egykedvüen, – kendermagot vetek.

71. oldal

Carmilla >!

Néhány tanuló összetalálkozván egy szegény asszonynyal, ki szamarakat hajtott, kérdik tőle a pajkosok:
– Hova megyen kend, szamarak anyja?
– A városba, édes fiam, – vágott vissza az asszony.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szamár

Hasonló könyvek címkék alapján

Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Rejtő Jenő (P. Howard): A sárga garnizon / Az úr a pokolban is úr
Örkény István: Tóték
Rejtő Jenő (P. Howard): Az úr a pokolban is úr
Moldova György: Árnyék az égen
Arany János: A nagyidai cigányok
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában és más történetek
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Ruby Saw: Shell Shocked
Békés Pál: Csikágó