A ​nemzet napszámosai 8 csillagozás

Vas Gereben: A nemzet napszámosai Vas Gereben: A nemzet napszámosai Vas Gereben: A nemzet napszámosai Vas Gereben: A nemzet napszámosai Vas Gereben: A nemzet napszámosai Vas Gereben: A nemzet napszámosai Vas Gereben: A nemzet napszámosai Vas Gereben: A nemzet napszámosai

A szerző a mult század első évtizedeibe vezeti vissza az olvasót s a letűnt táblabíróvilágot idézi vissza. A magyar színészet küzdelmekkel teli, de igaz érzésektől áthatott nagy szellemi diadalokat arató hőskorának példátlan remekműve. Megyery Károly színész – kinek alakját Petőfi, költészetében oly nagyszerűen jellemezte – egyik főalakja ennek a regénynek. A nemzet napszámolsai valóban ezek a városról városra utazgató színészek, akik a magyar szó szépségét, zengzetes erejét, a lángoló nemzeti érzés igazi varázsát hintették el sohaelnemmúlóan a magyarság lelkében. Vas Gereben meseszövése, a stílus bája és kedvessége teszik igazán felejthetetlen olvasmánnyá a magyar klasszikus irodalomnak ezt a remekét.

Eredeti megjelenés éve: 1857

>!
Aczél Testvérek, Budapest, 1938
352 oldal
>!
Fővárosi, Budapest, 1929
352 oldal
>!
Franklin-Társulat, Budapest, 1913
494 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Gyulay László

4 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Vas Gereben: A nemzet napszámosai

Jókais mesélőkedvű, fordulatos meseszövő, néhol kicsit régiesen nehézkes, de remek tollú és humorú író. Nem csak a nemzet napszámosainak nevezett vándorszínészek életét mutatja be, de az akkori magyar vidéki életet is. Szinte anekdotákból épül fel a regény, van ott két pereskedő szomszéd, ellopott iratok, politikai machinációk, fiatal szerelmesek, ármány és szerelem. I. Ferenc viszont talán egy kicsit túl pozitívra sikerült, mint egy mesebeli jóságos, igazság- és magyarbarát király. (Vagy tényleg ilyen volt?!)

Aczeoba>!
Vas Gereben: A nemzet napszámosai

Ezt a könyvet még gyerekkoromban olvastam először, és azóta még jó néhányszor. Igazi „egy tömbből faragott”, szilárd erkölcsi alapokon álló régi emberek játsszák benne a főbb szerepeket: Köntös Mihály, a Szabolcs vármegyei Szent-Mihály (van ilyen nevű falu Szabolcsban?) öreg bírója, Kállay Miklós, Szent-Mihály földesura, később szabolcsi alispán, Balogh kanonok – és a számomra két legszimpatikusabb figura: Megyeri (Stand) Károly és Nagy Pista, a magyar nemzeti színjátszás úttörői. Róluk kapta címét a szerző talán máig legnépszerűbb korrajz-regénye. Nagy Pista igazi apostol: csak annyi holmija van, amennyit vándorlás közben maga is elbír. Sándorffy doktortól, a magyar színészet első nagy pártfogójától nem fogadja el a fixumot (pénzbeli fizetést), még a kifejezés hallatán is hümmög – mit szólna most az ő egykori debreceni professzora, ha meghallaná, hogy bizony Magyarországon még a színjátszó, a magyar nyelv önkéntes apostola se élhet meg diákszó (latin szó) nélkül. Egymást váltogató cselekményszálakból, francia regénymodell szerint épülő történetmondása (Jókaival összemérhető módon) magával ragadja az olvasót. Számos fejezet, illetve egymáshoz kapcsolódó két-három fejezet mesteri kidolgozottságában önálló elbeszélésként is olvasható. Talán nem túlzás megállapítanunk, hogy Nagy Pista egyénisége a romantikus, szerelmi cselekményszálnál is hatásosabb, magával ragadóbb líraiságot visz a regénybe.

2 hozzászólás
Tüske>!
Vas Gereben: A nemzet napszámosai

Megint egy elfeledett könyvet olvastam…sajnos..méltánytalanul…merült a feledés homályába…
Nagyon jó könyv„olvasmányos…vicces..megmosolyogtatja az olvasót :)
Míg olvastam…szemem előtt megjelent a Lúdas Matyi figurái…vagy éppen Petőfi verse..a Tintás üveg!
Nyelvezete…fantasztikus…bár pont ez miatt kicsit nehéz volt olvasni…de megérte…olyan szavakat használ…ami nagy bánatomra…kezd kikopni a köztudatból…pedig kár elveszteni ezeket a szavakat..
A régi emberek erkölcsi tartásáról nem is beszélve…tanulhatnánk tőlük..a kimondott szó betartásáról…egyenességből..kedvességből…vendégszeretetből…
Sajnálom nagyon…hogy az olvasók…nagy többsége jó szerivel csak mostani kortárs irodalmat olvas…és sutba dobja azokat az értékeket…amit még a nagyszülei is vallottak..olvastak…olykor elfelejtik az emberek…ha nincs múltunk…nem lesz jelenünk sem..
Ajánlom mindenkinek aki kedves…szívmelengető könyvet szeretne olvasni!!

Habók P>!
Vas Gereben: A nemzet napszámosai

Rég terveztem, hogy megpróbálkozom vele, de mindig volt kecsegtetőbb. Szerencsére most a kihívás előhozta, köszönöm is. Mert a regény kedvesen-humorosan mesél, néhol kicsit terjengősen, de jó volt olvasni. Keresni fogom Vas Gereben múveit.

Nandi>!
Vas Gereben: A nemzet napszámosai

Néha elvesztettem a fonalat,annak ellenére örülök,hogy rátaláltam.


Népszerű idézetek

Nandi>!

Nincsen szebb ütközet, mint midőn az ember önmagát győzi le.

Nandi>!

– Hát mit szenvedhet, hadd hallom?!
– Azt az áldott magyar nyelvet, mit a tekintetes urak csak dohányt venni meg kapáltatni használnak, a többi mind diákul van.
– Tehát maga a diák szót gyűlöli?
– Mint a pempőt; mert azt gondolom, hogyha a többi fúl meg tőle, minek élek egymagam a világon; ha pedig én fulladok meg, s a többi él: mi gyönyörűségem benne?
– Hát hol él meg maga széles Magyarországban diákszó nélkül, mondja meg Nagy Pista uram, szörnyű mód szeretném hallani; mert pap, apothékás, doktor, fiskális, inzsellér, jurasszor, judlium, asszesszor, rektor, kántor, preceptor, szupplikáns, mendikáns mind diák szó, és az után is él; hát hova menekül, mondjon egyetlen szót?
– Diák szó legyen?
– No, csak mondja meg, úgy, ahogy tudja.
– A tekintetes úr kedvéért diákosan mondom: komédiás leszek.

Nandi>!

Nem hiába mondák az öregek: Nem kell ördögöt keresni, mire szükségünk van rá, már a hátunk mögé kerül.

Nandi>!

Régóta híres fegyver Magyarországon a seprő, mivel a nemes asszony már a szolgabíró urat is végigverte s ezen hatalom elől eszeveszettebben megszaladt a legerősebb férfi, mintha ágyúval állítanák szemközt. Pusztay Péterné pedig nagyon is olyan asszony volt, ki Istennel ugyan nagy békében élt és a legkisebb vétekért végigimádkozta a nagy olvasót, hanem annál többet zörgött az emberekkel, kik körülötte és hatalma alatt álltak, mert ha valami bűnt követtek el, nem terhelte Isten őfelségét, azzal, hogy a gonoszt majd tán a hetedik unokájában büntesse meg, hanem egy seprővel vagy egy fazékszedő bottal elvégezte kurtán a pört s így az illető ezzel is könnyebben megyen el egykoron majd a másvilágra.

ppeva P>!

– Mi akarsz lenni, fiú? – kérdi Balogh kanonok a gyereket.
– Még nem mondta édesapám, hogy mi legyek.

A konviktusi diák

ppeva P>!

Bement az asszony a szobába, hol kedves férje ebéd előtt szítt még hosszú szárú pipájából és ösmervén beszédes feleségét, ráhagyta, hogy az mondjon valamit, mert hiába, az asszony, mikor maga van is, örömest dödög, hogy egyedül ne legyen, hát még ha párja akad, hogy hallgatna akkor?
– Kedves gazdám! – kezdi az asszony – leányunkat az Isten jó kézbe vezérelte, a nagyságos úrnál magunk se szerethetnénk jobban, hanem abból az Imréből ugyan mi lesz, mondd meg?
– Prókátor! – mondja röviden a gazda, gondolván, elég ez az egy szó közbeszólásnak, majd beszél erről az asszony annyit, hogy hosszú lének is elég lesz.
– Prókátor? – tűnődik az asszony nagy lélegzetet véve, mintha nem tudná, hogy a lencsét mára savanyún készíttesse vagy édesen hagyja, mi az asszonyoknak mindenkor igen nagy gond, végre nagy tűnődés után kimondja véleményét a prókátorságról. – Kedves apjukom, nagyon félek, elviszi ezt a gyereket az ördög, ha prókátor lesz; nem sok jó hírét hallottam ezen mesterségnek, uram s én Istenem, mindig ettől féltettem legjobban, meg a mészárosságtól, az is attól hízik, mint a veréb, hogy minden ember szidja.
– Hát mi lett volna?
– Bizony jobb szerettem volna, ha papnak látnám, édes jó Istenem, milyen dolguk van, semmi gondjuk, aztán az a kis imádság, bizony nem esik nagy erejükre, de meg, apjuk, a múltkor szomszédunk fia tartotta legelső miséjét s mikor mise végeztével a népre áldást osztott, kezeit meg az emberek sorra csókolták, ha te azt láttad volna, kedves gazdám, mikor az a tenger népség úgy sírt, mint a sebes eső, azt gondoltam, nem t’om hová leszek.
– Ha csak az a bajod, anyjuk, – fejtegeti a férfi bővebben a dolgot – ha fiúnk szerencsésen prókátor lesz: ne búsulj, aki körme közé keveredik, tudom ríva fakad.

Fogadó a "Nagy rétes"-hez

Nandi>!

Az agglegények átka tehát elérte Keszy Balázs urat, ki egy darabig azért nem akart megházasodni, hogy holta napján ne legyen senkire gondja: most pedig azért bánja, hogy meg nem házasodott, mert a vagyon olyan rokonokra marad, kiket maga is szívesen megfojtana, ha hozzájuk férhetne.

Nandi>!

Az elválás bármilyen keserű, de a viszontlátásnak reménye lealkudja a nagy fájdalmat, ahol van mi lealkudni való.

Nandi>!

Megszületett a gyermek, fölnőtt tízévesnek, otthon a faluban megvolt valahogy az anyai nyelven, hanem aztán kocsira ültették, elvitték a Hortobágyon keresztül Debrecenbe, elplántálták valamelyik sáros uccában, ott nőtt föl húszesztendősnek, telerakták a fejét diákszóval és elhitették vele, hogy magyarul minden betyár tudhat; hanem diákul csak az okos emberek beszélnek, minthogy egyáltalában nem is lehet magyarul egyebet tenni, mint káromkodni; azért legyen esze, rakodjék meg minél több diákszóval, aztán jöjjön haza, legyen esküdt vagy szolgabíró, orvos, gyógyszerész, mérnök, pap vagy akármi diákul beszélő ember: ne járja hiába azt a szörnyű nagy kollégiumot.
Csakugyan lett is ilyenféle ember a gyerekből, ki aztán égre-földre megesküdött, hogy magyarul nem lehet megtanulni semmit; beszélt is aztán diákul úgy, mint a víz, sőt még az asszonyok is annyira megtanulták tőle, hogy minden harmadik szó után befoltoztak egy diák szót, mi aztán néha úgy esett ki, mint mikor tiszteletes úr elküldé a szolgálót az apothékába, hozna neki coriandrummagot, mert nagyon fáj a stomachusa és semmiképp sem consummálhat – a leány pedig így mondá el: Tiszteli a tiszteletes úr a patikás urat, küldjön neki egy garas ára kalendáriummagot, mert nagyon fáj a domonkosa, semmiképp sem koszpitolhat.

2 hozzászólás
Nandi>!

– Gondoltam valamit, látod, itt volna ám az ideje, hogy megházasodjál.
– Eddig nem szólt édesapám.
– Nem akartalak igen korán biztatni, a fiatal ember mielőtt a harmincadik esztendejét elérné, olyan mohón kapja a dolgot, hogy egyszerre kettőt is elvenne, harminc esztendős korában már belátja, hogy elég abból egy is, azért, fiam, itt az ideje, majd később annyira megokosodol, hogy egyet sem fognál elvenni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Asbóth János: Álmok álmodója
Spiró György: Az Ikszek
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Jókai Mór: Mire megvénülünk
Kapa Mátyás: Izzik a parázs
Ignácz Rózsa: Róza leányasszony
Zalka Csenge Virág: Útban az ég felé
Kodolányi János: Julianus barát
Dobai Péter: Vadon