Kihalni ​esélyes! 71% 19 csillagozás

A borítón már látszik, hogy miről fog szólni ez a könyv: dinoszauruszokról!
Két részből áll egy faj bemutatása: először szerepel egy versike, aztán pedig jön a leírás. A hány méter magas résznél én mindig elvesztem a fonalat, bármiről legyen is szó, de itt aztán visszatért a figyelmem, mert a szerző úgy ír az dinoszauruszokról, mintha csak a szafaripark bejáratánál lévő infofüzetbe szánná megjegyzésként: kézből etetni kissé veszélyes. A versek nagyon viccesek, remélem valaki majd idéz belőle, én elfelejtettem, mielőtt visszavittem a könyvtárba.
Egyedül az illusztrációval nem vagyok kibékülve, régi videójátékok világát idézi a pixeles ábrázolás és az összesen öt szín. De ha dinoszauruszrajongó gyerekem lenne, biztos ebből akarnék neki keresztszemes hímzést készíteni a falvédőjére, szóval tulajdonképpen praktikus, lásd: https://moly.hu/karcok/1117968.

Nem tudom, ma is annyi dínórajongó gyerek van-e, mint amikor az én lányom kicsi volt, de nekik biztosan nagyon tetszene ez a könyv. Engem annyira nem kötött le, de ez részben az én hibám, mivel sosem érdeklődtem különösebben a téma iránt. Mindenesetre aranyos versikék, rövid leírások, és végül is a képek se rosszak. Ez most nálam egy erős négyes, de a téma iránti érdeklődés valószínűleg emelheti a tetszési indexet.

A mi családunk szereti a dínókat, így én nagyon értékelem a könyv ötletét, a versek is viccesek, de engem nagyon zavart, hogy az igék jelen idejűek, pedig már millióban mérhető az azóta eltelt évek száma…. Miért?
Meg az illusztrációk is furák kicsit.
Szóval a 3,5 pontomat a szubjektív szempontjaim miatt felemeltem 4-re:)

Ez a könyvecske tulajdonképpen egy zseb-dínóhatározó, amit bármikor elő lehet kapni, ha az ember lánya/fia összetalálkozik egy dínóval. Erre jelenleg leginkább egy játékboltban van a legnagyobb esély – így igazából értelmét is veszti a könyv, hiszen vajmi kevés a valószínűsége, hogy a műanyag dínók megtámadnának a boltban. Persze, sosem lehet tudni…
Mindenestre nekem furcsa volt olvasni a jelen idejű figyelmeztetéseket, hogy milyen veszélyt jelenthetnek ránk a dínók. Mert ha ez egy mesébe lett volna építve, mégegértem de itt nem erről van szó. A versikék egyébként aranyosak és a bemutatások is érdekesek, leszámítva ezt. Lehetet amolyan számítógépes játék útmutató lenne?! Az illusztrációk legalábbis nagyon erre hajaznak – sajnos ez nagyon nem az én stílusom, nem tudtam megbarátkozni a képekkel.

Nem mindig szeretem Kárpáti Tibor illusztrációit, de ezek nekem tetszenek. Nosztalgikusak, a ’80-as, ’90-es évek számítógépes játékait idézik. És akkor itt fel is merül, hogy ki a célközönség? Mert a mai gyerekeknek ez nem sokat jelent.
Nem csak az illusztrációkkal próbál egyedi lenni, hanem az egész formátum szokatlan. Az egyik oldalon egy vers van az adott állatról (ezek nem igazán nyerték el a tetszésem), a másikon pedig ugyanezek az ismeretek prózában is megfogalmazva. Nekem tetszett, hogy jelen időben beszél arról, hogy milyen veszélyes megközelíteni mondjuk egy T-rexet, szerintem jópofa.
Összességében nem hiszem, hogy szüksége volt a világnak egy ezredik dinoszauruszos könyvre.

Leszögezném: én nem kedvelem a dinókat! Na jó, az itthon lévő műanyag-gumi vagy nemtudommibőlvannak figurák jópofák. Ezt leszámítva aranyosak, és kellően – de nem erőltetetten – humorosak voltak a versek. Jól rímekbe építette a szerző az egyes fajok tulajdonságait. A versek mellé társuló szakismeret is tetszett. Meglepett, hogy volt a dinoszauruszok között elevenszülő faj is. Azonban nem értem azokat a mondatokat, melyek figyelmeztetnek, hogy merre ne kiránduljunk, ha nem szeretnénk egy húsevő dinó táplálékául szolgálni. Nos, tuti nem fogunk a büdös életbe arrafelé kirándulni, hacsak nem találják fel az időutazást. Így legalább ez a veszély kilőve! Az ötletadás is épp ilyen érdekes arra vonatkozóan, hol és mikor érdemes egyes fajt meglesni, ahogy pl. tojást rak vagy már nem emlékszem mi volt a pontos mondat. Ezek a sorok olyan hatásúak, mintha egy mai napig létező élőlényekről beszélnénk. Zavarónak nem mondanám, mert a spoiler is tudja, hogy az őshüllők rég kihaltak, csak feleslegesnek. Persze értem én, hogy a humor, meg minden… hiszen a tartalomban is ott van.
A másik bajom nekem az illusztrációkkal van. Az illusztrátor nevét látva nem számítottam nekem tetsző képekre. Ezek a számítógépes játékra emlékeztető, legóból összerakott hatást keltő ábrázolások nem jöttek be. Annyira klassz lett volna valami életszerű illusztráció. Nagy kár! Mert lehetett volna ez sokkal jobb könyv is. Azért dinórajongóknak kötelező!

Dínórajongó kislányomnak és nekem is bejött ez a könyv, bár tény, hogy azokat a részeket nem értette az ovis, amikor a tonnákról és méterekről volt szó.
Nekem az illusztráció sem fáj, a lánykámnak is tetszett, csak azt sajnáltuk, ha a túloldalon a tájképen csak egy dínót láttunk (szegény, egyedül van).
A rímek is viccesek voltak, mondjuk a tetraédert meg a sztéket a gyerek nem fogja ismerni, ezek felnőtt szavak, szerintem gyerekversben nincs helyük, de más panaszom nincs :)

Nagyon kár ezért a könyvért. Nagyon gyengék és erőltetettek a versek. A bemutató szöveg 2-3 mondata, ami igazából jól sikerült. Az illusztráció sem nyerte el a tetszésem, a nagyon sötét színek miatt nyomasztóak a képek. Szomorú vagyok, mert a dínókból sokkal többet ki lehetett volna hozni, mert mindenki imádja.

Cuki verses költemény néhány érdekes és fontos tudnivalóval :)