Áfonyka 60 csillagozás

Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

„A haja bogyókék, a szeme levélzöld, az orra fitoska; fitoska orra körül pedig temérdek világszép szeplő virít" – ő az aprócska, gömbölyded erdei tündér, Áfonyka. Egy „zúzmarázos, télutói reggelen" vidám fütyörészéssel indul a történet; s máris benépesül az erdő. Ám egyszer csak szél kerekedik, felemeli Áfonykát a magasba, és röpíti messze-messze az erdő fölött…

Varró Zsuzsa Édes Anyanyelvünk pályadíjas, Domján-Udvardy Melinda bájos rajzaival illusztrált első mesekönyve Varró Dániel versbetéteivel, játékos nevek, könnyed szójátékok, a szereplőket jellemző stílusfordulatok, nyelvi ötletek sokaságával vezeti végig ifjú olvasóit Áfonyka nem mindennapi kalandjain: találkozását a Rettenetes (Krucifix) Rinaldóval, a négyfejű sárkánnyal, egy igazi királykisasszonnyal és a rettegett erdőnyelővel, mígnem az első tavaszi reggelen sok viszontagság után visszatér a Gyöngyvirágos Tölgyesbe.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Kiadói ajánlás: 8 éves kortól · Tagok ajánlása: 4 éves kortól

>!
Holnap, Budapest, 2017
132 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633469613 · Illusztrálta: Domján-Udvardy Melinda
>!
Kossuth, Budapest, 2016
ISBN: 9789630986359 · Felolvasta: Für Anikó
>!
Holnap, Budapest, 2015
130 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633469613 · Illusztrálta: Domján-Udvardy Melinda

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Áfonyka · Bertuka · Hecsedli Jambus Boldizsár · Kankalin · Rettenetes (Krucifix) Rinaldó · Zontág Dezső · Böhöm Venti · Filoméla királykisasszony · Hencida


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Littlewood IP
Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

Még egy roadmovie gyerekeknek. Főszereplő megy, találkozik, megint megy, megint találkozik. Azt nem igazán tudnám megmondani, hogy mekkora gyerekeknek, tartalma alapján olyan hat alatt javasolnám, nyelvezete alapján pedig úgy tíz felett. Igen, ez tényleg nem alkot halmazt. Mint ahogy nem valószínű, hogy szignifikáns halmazt alkotnának azok a gyerekek, akik tudják, mi az a hiperbóreus, szubmontán, amice, familiáris, organizál, imperatívusz, trochizál vagy esetleg párekli, és ezzel egy időben leköti őket az, ha egy tündérke a szél hátán repked, és a legmeredekebb kaland, ami megesik vele, az, hogy egy idegileg különösen megterhelő pillanatban elfogy a szamócalekvár.

Nagyon jó viszont a stílusa, olyan értelemben, hogy a szereplők végig felismerhetőek a mondataik alapján, és olyan értelemben is, hogy egyszerűen profi, nincsenek benne Pósa bácsis beszivárgások, és egyáltalán, öröm olvasni. Na és a versbetétek, azok is szuperek (ha kegyed titán netántán ftw). A nyulak költészeti versenye ugyan erősen emlékeztetett Lázár Ervinre, de ezt fel tudtam fogni tiszteletadásnak.

Szóval az erőssége inkább a hogyan benne, nem pedig a mit. Nem csak ennek a könyvnek a kapcsán tűnt fel, hanem úgy általában a tavalyi év termése alapján, hogy akik nagyon jól írnak, mármint nyelvileg kimaxolják a dolgot, azok nem igazán tartják szükségesnek, hogy történetet is kitaláljanak hozzá. Történet alatt azt értem, hogy van egy (vagy akár több) központi konfliktus, és a szereplők próbálnak kezdeni vele valamit, vagy ha nem is, legalább a jövés-menés-találkozáson kívül bármi más bonyodalom. Ez pedig, ha tényleg így van, elég szomorú tendencia, mert leképezi a felnőtteknek szóló irodalom szépre és szórakoztatóra való merev szétbontását. Most komolyan elvárás, hogy egy gyerek hatévesen döntse el, hogy nyelvileg igényes akar lenni vagy lerágni a körmét izgalmában? Jobb idejekorán tudatosítani az ilyesmit, nehogy felnőttként nehézséget okozzon eldönteni, hogy Esterházy vagy Lőrincz L. László? Ne már. ide mindenki képzeljen el egy népszerű sorozat főhősével készített gifet a For God’s sake, they’re only children! szöveggel Aztán könnyen lehet, hogy csak én látok bele elvibb ilyen szó nincs is problémát, mint ami, de akkor is vicces elképzelni, mi lenne, ha a meseírók párban alkotnának. X kiadó és Y kiadó jellemző szerzőit random módon összerendeznék, és az egyik elmesélne a másiknak egy sztorit, amit az utóbbi leírna. Oszt onnantól mentenék a világot ezerrel, viszont az előző sorban evett almára senki nem utalna úgy vissza, hogy majszolták a finomságot. Win-win.

Visszaolvasva viszont ez az értékelés nem valami igazságos Áfonykával, mert eléggé negatív túlsúlyúra sikeredett. Pedig nekem bejött a könyv, élményt jelentett, és az illusztrációk még a szupernél is szuperebbek. Csak éppen egyedül fejeztem be, mert az egyfős kontrollcsoportom menet közben kiszállt, ami egy gyerekkönyv esetében azért nem lényegtelen szempont.

15 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P
Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

Áfonyka egy tündérke, méghozzá egy erdei. Aprócska és gömbölyded, ám mégis könnyű, mint egy pillangó. Áfonyka a mókus bundájában és a nyúl cipőjében járja végig ezt a történetet, azaz az erdőt, miután Böhöm Venti, a hóbortos és heves szélifjú felkapta és elfújta egy kicsikét.

Áfonyka nem esik kétségbe, mindenhol barátokba és érdekes lényekbe botlik. Verset zsűriz a nyulaknál, elhagyott gombakalapot visz haza, finomakat lakmározik,

Bertukával találkozik, sárkány is van négyfejű, és egy királylány is akad ebben az erdőben. A királylány a tóba ejti a koronáját, a sárkánynak a fogából kell kipiszkálni egyet. Kis bonyodalmak adódnak, mint minden rendes mesében, és igencsak furcsa helyről kerül elő egy királyfi. Áfonyka pedig a csillagszemű malacot keresi. :)

Az jutott eszembe, amikor olvastam a könyvet, hogy olyan üde, friss, tavaszi, és nem azért, mert a történetben is a tavasz előtt vagyunk, hanem annyira kedves, bájos, vidám, pajkos, ahogyan a tavaszt elképzeli az ember.
Nagyon tetszett, ha még nem írtam volna, és különösen élveztem azt, hogy sosem tudhattam, mi következik, merre kanyarodik a történet, hová tart és meddig jut el Áfonyka.

Egyedi, vicces, tetszettek a történetben fel-felbukkanó versbetétek és imádtam az illusztrációkat.

http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/gyerekeknek.html

>!
meseanyu MP
Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

Ez tényleg nagyon helyes, az utóbbi idők egyik legjobb gyerekkönyve. Az egész roppant szellemes, a versekkel, a szójátékokkal, az utalásokkal, emiatt, meg a hosszabb fejezetek miatt inkább nagyobbacskáknak való. A történet meg az az igazán békebeli, gyermekien kedves, pozitív hangulatú.

>!
olvasóbarát P
Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

A gyermekkönyves zsűri tízes listájáról szemezgettem, és választottam ki ezt a kötetet is. Nagy várakozással kezdtem olvasni. Remek ötletek vannak benne, elképzeltem milyen jól szórakozott a Varró testvérpár és Domján-Udvardy Melinda a kötet alkotása közben. Áfonyka telitalálat, …” haja bogyókék, a szeme levélzöld, az orra fitoska…” Nem vagyok igazából célszemély, és még az unokáim is kicsik hozzá, de érdemes lesz majd beszerezni későbbi felhasználásra. Kreatívak a kötetben előforduló nevek, (néha nem könnyen megjegyezhetőek), szórakoztatóak a versek (néha kicsit bonyolultak, gyerekeknek mindenképpen). A mese nem az a szaladva rohanós, mindenképpen valamilyen különös kalandok sorozata, inkább a lassúbb, elgondolkodtató mesék kategóriája. Molnár Krisztina Rita ehhez már hozzászoktatott. Nagyon aranyosak a rajzok, színesek, kedvesek, kerekdedek.

2 hozzászólás
>!
KönyvParfé P
Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

Most már értem, miért kapott ennyi csillagot ez a könyv. Minden tetszett benne. Szuper a történet, az illusztrációk és a versek. Jjjjaaaajjjj, de nagyon jó volt! :)

>!
Uzsonna
Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

Aranyos, kedves, bájos, sok-sok szójátékkal. Áfonyka szeretnivaló tündérke, aki mindent jóra fordít. @B_Niki-hez hasonlóan azonban engem se kötött le túlságosan. Talán túl szép benne minden… nincs benne igazán konfliktus. Talán ezért nem izgatja az embert, mi lesz a következő fejezetben.
Kíváncsi vagyok, korosztályilag kinek fog bejönni igazán a könyv: a történet kisebbeknek való, míg a stílus tényleg 8 évestől felfelé, a sok idegen szó miatt akár közös olvasás keretében. Még nem forgott eleget a könyv a könyvtárban, nem tudom megítélni.

2 hozzászólás
>!
Lorenza_Pellegrini
Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

Ez borzasztóan cuki volt. A z illusztrációkba pedig teljesen beleszerettem.

>!
worsi ASP
Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

Ezt már jóváhagyáskor kinéztem magamnak. Aztán múltkor, mikor a könyvtárban voltunk, nem tudtam otthagyni. És milyen jól tettem!
Tökéletes kúra volt ez olvasási válságra. A mese rettentő aranyos, a szereplők remekül el vannak találva, a párbeszédek meg a mindenféle irodalmi/egyéb utalások zseniálisak.
Én is szeretnék egy Áfonykát.
(Mikor nőnek már föl a gyerekeim ehhez a meseregényhez? És Varró Zsuzsa ír még, ugye? Ugye? Ugye??)

10 hozzászólás
>!
Futóhomok P
Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

Ezt az értékelést el szerettem volna lógni, de @B_Niki véleménye adott egy impulzust, hogy mégis leírjam a könyvvel kapcsolatos gondolataimat.
Amikor kinyitod a kötetet, Domján-Udvardy Melinda képeinek köszönhetően rögtön beléphetsz egy varázslatos tündérvilágba, ami mögül akár ki is emelhetnénk az írott oldalakat , akkor sem hullana részeire. Fordítva már nem biztos, hogy így járnánk, de ez egy képes mesekönyv, ezért nem szükséges sterilen a szöveget boncolgatnom. Varró Zsuzsa választékos stílusa, az itt-ott elhullajtott szlengmagokkal, vendégszövegekkel, Varró Dani -féle versbetétekkel finom szépirodalmi élményt adott nekem.
A gyerekeim reakciót figyelve – felolvasásra leginkább az elalvás előtti időszakot javaslom, úgyis akkor a legesélyesebb tündérekkel összeakadni;) – viszont muszáj hozzátennem: ez bizony nem az a mesekönyv, amiből újabb és újabb fejezetekért esdekelne a hallgatóság. Sőt, nálunk senki sem tiltakozott, amikor Áfonyka a felnőtt polcon kért és kapott szállást:)

5 hozzászólás
>!
Izolda P
Varró Zsuzsa – Varró Dániel: Áfonyka

Jaj, hát ez nagyon! :)
Nyúlcipő és korona a fogon és a szétültetlek titeket. :D Egyébként pedig remek szókincsű, szívmelengető mesék. A kedvencem a Zontág Dezső volt.


Népszerű idézetek

>!
Citrompor

– Van zsebed? A zseb nagyon fontos dolog. Majdnem olyan fontos, mint a pofazacskó.

59. oldal, Hatodik fejezet - amelyben sajnos mind elfogy a legfinomabb lekvár, viszont megtudjuk. mit fütyörészett a mókus

Kapcsolódó szócikkek: Bertuka
1 hozzászólás
>!
Citrompor

(…) az erdei tündér minden erdőben erdei tündér, bárhová fújja is a szél (…)

21. oldal, Második fejezet - amelyben Áfonykát elfújja a szél, de végül is nem bánja

>!
Uzsonna

    – Hóó… hoppá – füttyentett a szél, ahogy felkapta Áfonykát. – Hoppisszimó! – és már vitte is. – Félre az útból, baricsekek! – kiáltott rá a bárányfelhőkre, és szétkergette őket.
    Végigsöpört egy csalitoson, megcibálta a bokrokat, és lehahózott egy rókalyukba: – Halihó, mi a helyzet odalent?
    Aztán valami különös nótába kezdett:

     Ezt kint is, bent is ugyanúgy hallod
     Ettől szólnak a völgyek és hangosak a partok
     Süvít, zúg minden, amerre járok,
     Örülhetsz, ha szabad szemmel látod
     Azt, ahogy a varázs néha mozog,
     Nem látod, hogy itt van, de azért tudod,
     Hogy amit most érzel, az igazi szél ereje
     Itt vagy, megvagy, tombolj vele

13-14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Böhöm Venti
7 hozzászólás
>!
Uzsonna

     Én vagyok a szél, akinek tutira nem elég
     A pitypang, gizgaz, pollenkeverék
     Mert kell valaki, aki átsüvít a hegyfokon
     Zajong és bömböl és nem túl monoton,
     Ahogy tekeri, pörgeti, zúgatja a lombokat,
     Beindul a társaság és lepereg a vakolat,
     S mindegy közben mi kap itt szárnyra,
     Csak az erő és sebesség összjátéka
     Az, ami érdekes, figyelni érdemes
     Ez az, ami fontos, hogyha tőlem kérdezed,
     Mert szenvedélyből teszem azt, amit teszek,
     Tekerem a lombokat és borzolom a réteket;
     Te is tudod és én is érzem
     Ahogy végigsöprünk földön, égen,
     Réseken be, kint a térben
     Dupla csavar fent egészen,
     Vagy lelapulós földfeletti,
     nem lehet ezt nem szeretni!
     Szóval én is tudom, de te is azt érzed,
     Ha pörög a buli, akkor szép ez az élet!

    – Ez volt, köszönjük a Szélütés című szám, Böhöm Venti és a Szilaj Szelek előadásában.

16-18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Böhöm Venti
3 hozzászólás
>!
Uzsonna

… – És miket szeretsz elfújni?
    – Na mármostan, kérlek szépek – kezdett bohóckodva affektálni Böhöm Venti –, nálam a kalap, az alap. Kalapok, sálak, kisállatok…
    – Kisállatok?
    – Ja, sünök, pelék, sörtés armadillók, mókusok, mókusoknak álcázott tündérek, ilyesmik – tréfálkozott Böhöm Venti. – Meg esetleg a szénaboglya is belefér vagy papírsárkány, az is zsíros gubacs. De az abszolút kedvencem, kérlek alássan, az igazi tutkeráj, az az esernyő. A paraplé. Párekli. Esőfogó. Umb-rel-la – ejtette ki élvezettel Böhöm Venti. – Kifordítom, befordítom, felfordítom, kicsavarom, felkapom, elfújom, hopp! – Kicsit megemelintette a kuncogó tündérkét. – Még verset is írtam róla egyszer, az a címe, hogyaszongya Óda az esernyőhöz.
    – Hogy szól?
    Böhöm Venti megköszörülte a torkát (vagy valami olyasmijét).
    – Így szól: „Ó… Oda az esernyőm, ó!” – szavalta Böhöm Venti, és nagyon jól mulatott a saját tréfáján.

18-19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Böhöm Venti
3 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

– Az bizony. A kalózok megcsáklyázták a hajónkat, átugráltak a fedélzetre, mint a bolhák; az övükben pisztoly, a kezükben kard, és ordítottak rémesen, hogy Átok-átok-átokhínár! Vivát!
– Jaj! – ijedezett Áfonyka.
– Megkötözték a kapitányt, és odavitték Átokhínár elé.
– Jesszumpepi! – kiáltott fel Áfonyka. – És ti hol voltatok közben?
– Az ágy alatt várakoztunk támadásra készen.

94. oldal

>!
dtk8 P

Negyven felé
a ponty ráeszmél, hogy belőle nem lesz
lazacfilé.

76. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

Először arra gondoltam, itt – elöljáróban – lehetne néhány szót szólni a tündérekről általában, vagy legalább az erdei tündérekről általában, de inkább mégis csak a lényegre szorítkozom, és elmondom kicsoda Áfonyka.

(első mondat)

>!
Uzsonna

    – Hát én is találkoztam már egy-két széllel életemben – mondta Áfonyka. – De azok nem voltak ilyen szilajok és szertelenek, mint te.
    – Mit nem mondasz! – felelt vissza Böhöm Venti. – Biztos csupa nyámnyila klapec.
    – Azok virágport szoktak fújni – folytatta rendületlenül a tündérke –, esőt, illatokat, pitypangpihét, nyárfavirágot, lependéket, pörgettyűt…
    – Kispályások! – mondta Böhöm Venti. – Csak fuvallatok. Kis szellő-mellők.
    – Én szeretem a pitypangot – jegyezte meg halkan Áfonyka.
    – Na jó, a pitypang, az tényleg jó cucc – mondta engedékenyen Böhöm Venti. – De amúgy engem hidegen hagynak ezek az illatos-virágporos történetek, a szélmalmokról meg a többi, ilyen rendes szeleknek való dolgokról már nem is beszélve… nem inspirálnak… és ha én elfújok valamit, az el van fújva. Azt már fújhatod, hehehe… Annak annyi, meg egy bambuszrügy. Én ugyanis művész vagyok! – tette hozzá öntudatosan.
    – Milyen művész? – kérdezte a tündérke.
    – Aerodinamikus – felelte a szél.

15-16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Böhöm Venti
1 hozzászólás
>!
Szávitrí SP

– (…) Különben a gyermekláncfű-pakolás szeplőkre is jó ám – tette hozzá.
– Tényleg? Nem tudtam. Fényesebbek lesznek tőle? – kérdezte Áfonyka.
– Nem fognak ennyire látszani…
– Ó – mondta Áfonyka.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Filoméla királykisasszony
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén
Limpár Ildikó: Emlékek tava
J. R. R. Tolkien: A hobbit
J. R. R. Tolkien: A babó
Szabó Magda: Tündér Lala
Felix Salten: Bambi gyermekei
Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
Elisabetta Gnone: Az ikrek titka
Erica David: Melegszívű fogadtatás
Fisch Gábor László: Rapandi és az elveszett szobor