34. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Mi ​lett hova? 174 csillagozás

Varró Dániel: Mi lett hova?

Küldök ​egy új verset, Óda a haladékhoz címűt, remélem, elég szívhez szóló, mert pár nap haladék még nagyon elkelne – írja a költő a kiadónak, aki természetesen meghatva megadja a haladékot, hiszen ez a kötet csupán tizenhét évvel a Bögre azúr, valamint épp hogy kilenc évvel a Szívdesszert után készül el, és hát a jó munkához, tudjuk, idő kell. Főleg, ha a költő nem kapkodós. Viszont bámulatos költemények születhetnek épp emiatt arról, hogy nem az, és hogy milyen nem még. Hogy nem kertbarát, nem e-mail- és telefonbarát, viszont gyerek- és családbarát, illetve hogy mit jelent számára a költői szerep, kiváltképp mikor hitvesi, esetleg létösszegző lírát vagy épp futballkommentátor-ódát, tehenészeti költeményt költ. Ebben a kötetben minden tiszta sor, mindent ki lehetett mondani, minden olyan mint minden, és Daniból közben Dániel lesz, mi pedig megtudjuk, hogy az ő korában / egy rendes költő meg van halva már. Azonban ő konokul ragaszkodik magánemberi rendetlenségéhez, miközben ha a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2018
110 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765651 · Illusztrálta: Rácz Nóra
>!
Jelenkor, Budapest, 2017
114 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765651 · Illusztrálta: Rácz Nóra
>!
Jelenkor, Budapest, 2016
110 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765651 · Illusztrálta: Rácz Nóra

1 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 13

Most olvassa 14

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Varró Dániel: Mi lett hova?

Én megértem
ha komoly ítészek
megkérdik:
mi ez?!

Irónia és melankólia,
laza duma,
humor.

Tudod,
én nem vagyok egy Zsófi*,
de azért
köszi Dani!

* A költő hitvese vagy titkos rajongója

>!
Ross P
Varró Dániel: Mi lett hova?

Ezt a Varró Dánielt ezt be kell tiltani!

Teljességgel felháborító, amit ez a nem is tudom minek nevezzem, (mert költőnek semmiképp), a nagybetűs Ká, mint Költészettel tesz!
A Káöltészet célja, mint azt minden józan gondolkodású Magyar Ember tudja, hogy erkölcsnemesítő tartalmakról szép szavakkal, választékosan beszéljen!
Esetleg pitypalatty.
Ehhez képest ez itt mindenféle hülyeségről írogat!
És az még hagyján…
De ki is adják!

Hát hogy lehet már egy Versbe olyanokat írni, hogy Szmájli?! Meg hogy szkájpolni?! Ráadásul wifi! Ilyen szavak gyönyörűséges, édesen zengőcsengőbongó, hőn szeretett, a világon páratlanul egyedi Magyar nyelvünkben NEM IS VANNAK!
De ami még ennél is felháborzasztóbb… a csúnya szavak!
Hát mi az, hogy „a szavak durván odaba$@!%”? Meg mi az a szabadversben, hogy „ge$@!%”?! Tessék, a moly se enged ilyen szavakat képernyőre vetni, hát az aztán már tényleg mindennek a teteje, hogy valaki Versbe írja ezeket! Ki merem jelenteni: Varró Dániel a Magyar Kultúra megszentségtelenítője! Sírásója! TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓJA!
Hát ilyen példát állítunk az erkölcsi példázatokra szomjazó, serdülő ifjúság elé?! Hát azt hisszük, a Versek csak úgy szólhatnak akármiről?! Hogy megmosolyogtathatnak?! Hogy szórakoztathatnak?! Hogy életszagúak lehetnek?! Hát nem!
A Vers legyen poros! Egy kicsit esetleg dohos! A Vers attól VERS, ezt minden központilag kirendelt tankönyvből meg lehet tanulni!

Különben meg ilyen idős korában minden tisztességes Költő már rég meg van halva! Ha esetleg nem, akkor depressziós.
Ha erre nem hajlandó, és ragaszkodik ahhoz, hogy éljen és jól érezze magát, – ami egy költészeti nonszensz –, akkor nincs más megoldás: Be kell tiltani!!!

3 hozzászólás
>!
Kkatja P
Varró Dániel: Mi lett hova?

Ritkán olvasok verset, de Dani új könyveit nem lehet nem huncut vigyorral ábrázatunkon kézbe venni és nem szeretni, ha már egyszer olvastad, mert várja az ember az újabb fricskákat és sziporkákat, amit rendre meg is kapunk tőle e kötetben is.
Szeretnivalóan életszagú és kedvesen humoros, de nem túlzóan, csak kis fincsin. Bírom az (ön)iróniáját is, hogy nem veszi sem magát, sem a verseit túl komolyan, ami megintcsak jó pontot ér.
Szóval jól esett a lelkemnek, először beleolvastam ide is oda is, majd tegnap nekiülve végigzongoráztam magamban az egészét. Főleg a végtelenbe nyúló szabadverselése ragadott grabancon és fakasztott kacajra, és én bizony megkóstolnám hitvesének azt a híres céklás-répás krumpliját!
Tetszik a játékossága a versformákkal is, igazán virtuóz, amit kihoz a boci-boci változataiból is.
De a legkedvencem ez a zseniális félmondat arról, hogy szerinte milyen is az élet és ezt nagylelkűen meg is osztja velünk :) https://moly.hu/idezetek/721889
"az élet olyan (most meg fogom mondani milyen az élet)
az élet olyan mint az a várakozás amit ez a félmondat kelt és amit aztán soha semmi nem tud megnyugtatóan beváltani"
Imádom! spoiler

Több ilyen költőt elénk és sokkal inkább leszünk mi is „mániákus verslábfetisiszták”.

Köszönet a WestEnd Könyvkölcsönzőnek, hogy olvashattam! :))

>!
Jelenkor, Budapest, 2016
110 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765651 · Illusztrálta: Rácz Nóra
2 hozzászólás
>!
B_Tünde P
Varró Dániel: Mi lett hova?

Ez a kötet ráébresztett, hogy milyen ritkán olvasok verseket, kortárs költő verseit pedig egyáltalán nem spoiler, és arra is, hogy ezt milyen rosszul teszem, mert nagyon magávalragadó volt ez a kis kötet, egyszerre volt vicces, közben mégis kicsit fanyar, szókimondó és elgondolkodtató, kicsit csipkelődő – biztos hogy többször is kézbe veszem majd és bele-bele olvasok.
És egy személyes történet, hogy miért jó még, a fentieken túl, Varró Danit olvasni:
A lányom érettségire készült, amikor megláttam a tételei között Varró Dánielt is. A szerző akkoriban írt cikkeket a Nők Lapjába, ott ismertem meg a nevét, és gondos szülő módjára szóltam a lányomnak, hogy olvasson el közülük néhányat, mert biztosan őt húzza, és a tájékozottság talán plusz pontot ér majd. És hát igen, így is lett, ahogy megjósoltam: Varró Dániel lett a szóbeli irodalom tétele. :) Azóta mindig felfigyelek a szerző nevére, és arra, ha megjelenik egy-egy kötete, mert ha lesz unokám, és érettségizni fog, és szintén Varró Dániel lesz az érettségi tétele, milyen jó lesz, ha majd neki is – legalább ennyit – segíthetek :)

>!
olvasóbarát P
Varró Dániel: Mi lett hova?

„Mit keresel, szívem? Mi lett hova?”

Talán ő a legnépszerűbb magyar kortárs költő, nálam mindenképpen előkelő helyen áll. Formai (haiku, makáma, szonett, szesztina, óda, szabadvers), és témabeli sokszínűség: hitvesi líra (vidám csipkelődéssel), a természethez, a telefonhoz való távolságtartó viszony, az autóvezetés, sőt még a foci is előfordul ebben a kötetben. Nagyon tetszett, ahogyan megidézi korábbi korok költőit: Radnótit, Petőfit, Kosztolányit, Villont, a születésnapi felköszöntővel József Attilát Harminckét éves múltam. Jó játék az Újabb változatok egy gyermekdalra. Remek az Üzenet az olvasóknakalkalmi vers az olvasás évének tiszteletére ebben sok kortársát is megemlíti. Talán az ő verseit olvasva egy kis figyelem rájuk is irányul.
A Leltár, amelyből kiderül, hogy a költő is ember, vannak problémái, és „víg csemetéi, nyájas szavú nője, nyolcszázhuszonegy facebook-ismerőse….”

2 hozzászólás
>!
dontpanic P
Varró Dániel: Mi lett hova?

Adott egy költő(szerep), aki/ami formailag, eszmeileg ragaszkodna a nagy klasszikus költészet hagyományához, lángoszlop, miegymás, de azzal küzd, hogy a huszonegyedik században hogyan találhat ehhez a szerephez témákat. Leáldozott már a hősszerelmek kora, de vajon lehet egy átlagos nőhöz, egy átlagos kapcsolatban jól sikerült szerelmes verset írni?
A romantikusok a természetet istenítették, de vajon a belvárosi panelben hogyan lehet ehhez az egészhez viszonyulni?
A tizenkilencedik században a költészet még élet és halál kérdése volt, és érdemes volt érte akár hónapokig száraz kenyéren és vízen tengődni, de manapság mi a helyzet a fűtetlen albérletekben írt versekkel?

Varró Dániel a klasszikus költészet nagy témái után ered ebben a kötetben, hogy megtalálja a modern költészet kicsi témáit, amikhez mi olvasók és sokkal inkább tudunk viszonyulni, és rájövünk, hogy nemcsak a fennkölt múzsákat lehet megverselni, hanem a mi esetlen, hétköznapi szerelmeinket vagy éppen panellétünket is. És azért ez jólesik, na. Ha egy egyszerű, átlagos életről is lehet így írni, akkor talán nincs olyan nagy baj.

>!
AeS P
Varró Dániel: Mi lett hova?

Én vártam, hogy akkor most már biztos felnőtt ez a Dani, és csak vártam és vártam és vártam, és már a kötet felénél tartottam, és még mindig csak vártam, mert a Dani még mindig nem nőtt fel. És kezdtem bosszús lenni, hogy hát miért nem nő már fel végre ez a Dani, ahelyett, hogy itt hülyéskedik, legyen már Költő ő.
És akkor az apukám azt mondta, hogy szerinte a Dani az új Romhányi, és miután ezt kimondta, azután az egész könyv hirtelen a helyére került, és én pedig megértettem, hogy nem kell minden Költőnek felnőttnek is lennie egyben.

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Varró Dániel: Mi lett hova?

kortárs költő általános ismérve az, hogy meg nem értett zseni, akit a közönség kutyába sem vesz, a családon és a barátokon kívül csak a legszűkebb szakma ismeri el és fel a tehetségét. Varró Dani – mert ember nincs, aki Dánielezi, hiába három gyermek édesapja már – a kivétel, aki erősíti a szabályt. Egy fantasztikusan szórakoztató mese-költeménynek (Túl a Maszat-hegyen) és egy szerelmes verseket tartalmazó kötetnek (Szívdesszert) köszönhetően ismeri őt kicsi és nagy irodalomrajongó, ijfú kora ellenére is már viszonylag régi motorosnak számít a könyvpiacon. Jómagam sajna túl kevés verset olvasok (bár azon vagyok, hogy fokozatosan emeljem a dózist), így esett meg velem az a csúfság, hogy csak idén sikerül felfedeznem magamnak a József Attila-díjas költő alkotásait, de nagyon hamar megkedveltem vicces rímei, élénk fantáziája és hétköznapian zseniális sorai miatt. Éppen ezért nagyon vártam már, hogy megjelenjen legújabb verseskötete, amelyben a 39 éves költő mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, életközepi gondolatait osztja meg velünk rímekbe szedve. Mivel én idén töltöm a 40-et, abszolút megértem azt az élethelyzetet, amelyben a költő leledzik (az első ifjúság már elszállt, de messze még az őszidő, és most kellene jól beosztani az időt, energiát és tehetséget, hogy kitartson a lendület a nyugdíjas évekig), és nagyon becsülöm azért, hogy a családi életnek nem csak a szépségeit, hanem a gondjait is le merte írni a jobbnál jobb költeményekben. Elsősorban a 30-as, 40-es korosztálynak ajánlom ezt a remek kis kötetet, és mindenkinek, aki kedveli Varró Dani stílusát, aki pedig nem, az adjon neki egy esélyt, mert az ő reszortja nem a világmegváltás, hanem a mindennapok kis csodáinak és bújainak a megörökítése.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2016/10/22/konyvkritika_v…

2 hozzászólás
>!
imma A+P
Varró Dániel: Mi lett hova?

Ó, az örömök könyve ez.
Először is nagyon örültem, hogy lett. Hogy van. Aztán – bár fontolgattuk, hogy megvesszük látatlanban – örültem, hogy a könyvtár írt, hogy megérkezett az előjegyzésem. Az eleje felé igen-igen boldog voltam, amiért az én férjem is ír néha verset, még hitvesit is, nem is akármilyet, hanem igenis nagyon jót és szépet, egyszóval igazi tehetség, így nem kell meggebednem a sárga irigységtől. Végezetül pedig áldottam a sorsot, hogy azért mégsem egy költőhöz mentem feleségül, mert könnyen lehet, hogy az agyamra ment volna.

1 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly
Varró Dániel: Mi lett hova?

Ez egy fantasztikus kis könyvecske!
Receptre kellene felíratni: rosszkedv, letargia, vagy unalom elűzésére kiválóan alkalmas, kisebb – nagyobb dózisban fogyasztandó napi bolondság bonbon. Könnyesre nevetés közben azért néha – néha egy picit bevillan egy-egy hasonló saját pillanat, ez pedig még közelebb hozta a szívemhez a kötetet.
Jólesett nagyon! :)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

és a szerelem olyan mint az egészségügyben tevékenykedő amatőr művészek találkozója
minden olyan mint minden
egyszer azt olvastam egy versben hogy ha az ember direkt nem törekszik a befejezésre akkor bízhat abban hogy a vers egy ponton mintegy magától megnyugtatóan befejeződik
de annak a versnek is elég hülye vége lett
a versírás nehézségeiről panaszkodni versben olyan mint vacsora közben disznót vágni

102. oldal, Minden olyan mint minden - _elszabadult szabadvers_

3 hozzászólás
>!
Kuszma P

az elméleti közgazdaságtan tételei ha közelebbről megnézzük őket teljesen olyanok mint a szonettek
és a szonettek kivirágzott mosdószivacsokhoz hasonlítanak leginkább
minden olyan mint minden
mindenre definíciót keresni mindenre pontos definíciót keresni és aztán megállapítani hogy nincs elég pontos definíció olyan mint vonalakat húzni a vízbe és csodálkozni hogy kiúszik közülük a hal

96. oldal, Minden olyan mint minden - _elszabadult szabadvers_

3 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P

Gyere babám, dédelgess,
nincs ma este BL-meccs.

28. oldal, Hitvesi líra I. (Középkorú férfi szerelmi szózata szíve hölgyéhez)

>!
Kuszma P

Bohóctréfa

Billeg a költő bent és kint szakadéka fölött, a
vers vékony, szakadós, hártyafinom kötelén,
és te segíteni őt odaállsz a nagyorru cipődben,
s tiszta erőből jól seggberugod, kritikus.

67. oldal

3 hozzászólás
>!
Kuszma P

nyugodtan kövezzenek meg a konzervatív olvasók meg az úgynevezett vájtfülű neomodern posztavangárdon nevelkedett magukat állati okosnak képzelő de a költészettől ugyanúgy mindenfélét elváró olvasók akik meg pláne bekaphatják ők is nyugodtan kövezzenek meg de a legköltőibb szó az hogy izé

106. oldal, Minden olyan mint minden - elszabadult szabadvers

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

Mivel az olvasásnak van most az évada, – jusson az eszetekbe Závada, – Esterházy Péter és Tandori Dezső, – meg a többi potyaleső, – de mindannyiunknak sok örömet szerző – kortárs magyar szerző. – Hiszen írók nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha ők nem volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, – ebből az apropóból szól most az üzenet.
    De mielőtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor – olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezsgyén, – ami ugyebár a rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és ami másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, – hiszen olyan, mint repülni gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Garaczi Lacit vagy Eörsi Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olvasó? – Mit olvasson, ha ő egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki – az arcán őneki – a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.
    Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz, – hogy könyvet kíván a kezébe venni. – Röviden ennyi.
    Magyarul: akinek a szíve kőkemény, – annak nem való a költemény, – aki durván harsog, és bömbölve herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább prózát, – ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, – sorakozzanak a polcán a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, – vagy olvasson novellát.
    Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland, – mint hiány, – aki a lelke mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt – meg más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik Joyce-tól, – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni ejtőzés, – az olvasson Rejtőt, és – ha még nem olvasta a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor ajánlom neki Hasekot, – ne sokat – habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem jön be neki Wodehouse, – mert amilyet ő ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát – olvasson egy kis Kunderát.
    De ne olvassatok ti prózát, – mimózák! – És ne olvassatok prózát, ti kábák, – akiknek a lábát – az élet – kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, – és fölsértik apró kavicsok; – olvassatok ti Babitsot!
    Hiszen azok az ászok, akik a lírát – írják, – és akinek alkotóterülete a próza, – az a tehetségét nyilvánvalóan elaprózza, – szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek, – húzzák le a súlyos verseskötetek – a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat, – ezt üzenem a nyájas olvasóknak.

73-74. oldal Üzenet az olvasóknak - alkalmi vers az olvasás évének tiszteletére -

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

mindenki bekaphatja nekem aki pontosan fogalmaz
most erről eszembe jut hogy első mesterem azt mondta utolsó szabadversem kapcsán amit jobban belegondolva lehetséges hogy mégsem több mint tizenkilenc éve írtam hogy a fiatal költők gyakori tévedése közkeletű tévhit a fiatal illetve alapvetően kötött formákban író költők között hogy a szabadversnek tartalmi kritériuma volna hogy valaki hugyozzon benne

98. oldal, Minden olyan mint minden - _elszabadult szabadvers_ -

2 hozzászólás
>!
Kkatja P

Haldoklom. Rizsszedő nők fehér fara virít.
A téli réten most követ el épp a
tehén harakirit.

(Boci-boci tarka)
MACUÓ-BASÓ-S VÁLTOZAT
Faludy György fordításában

83. oldal, Újabb változatok egy gyerekdalra

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

na legyen már vége már valahogy ennek a versnek hát csak nem fogom azért a halálom napjáig írni
volna egy csomó fontosabb dolgom bele se merek gondolni mi minden

107. oldal, Minden olyan mint minden - _elszabadult szabadvers_

>!
Kkatja P

(…) a teáskannák kísértetiesen emlékeztetnek az elefántokra
feleségem rosszalólag felvont szemöldökének íve és az én
    hajnali lélekrezdüléseim által leírt görbének íve mint két tojás
és az élet olyan (most meg fogom mondani milyen az élet)
    az élet olyan mint az a várakozás amit ez a félmondat kelt és amit aztán soha semmi nem tud megnyugtatóan beváltani (…)

97. oldal Minden olyan mint minden - elszabadult szabadvers -


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Kányádi Sándor: Zümmögő
Hervay Gizella: Életfa
Lackfi János: Robban az iskola
Kiss Ottó: Emese almája
Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó
Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa
Kiss Ottó: Visszafelé hull a hó
Harcos Bálint: A csupaszín oroszlán
Gryllus Vilmos: Kutyát kérek, kiskutyát!