Aki ​szépen butáskodik 94% 80 csillagozás

Nekem ez csillagos ötös. Nem a cukiság faktor miatt, bár már nagypapa korú vagyok, és úgy nézhetnék a srácokra, mint az unokáimra, hanem mert imádtam a humorát, a nyelvi humort. Varró Dani költőként, irodalmárként nagyszerűen mutatja be, ahogy a gyerekek megismerkednek a nyelvvel, a beszéddel, ami állandó humorforrás.
Magamban heherésztem, vihogtam, kacarásztam, kuncogtam, különösen Misit imádtam.
A másik meg az, amennyire bölcs apaként viszonyul a szerző a fiúkhoz, és amilyen ironikusan kezeli saját esendőségeit is. Most mondjam azt, hogy egy ilyen könyv ezerszer inkább kedvet teremt egy népes családhoz, mint száz demagóg propaganda videó? Nem mondom. :) Kinek a pap, kinek a papné.
A műfaj: rövid tárcák, a Nők Lapjában már megjelentek, ha elolvas belőlük egyet az ember, akkor rögtön tudhatja, mire számíthat.

Gyermekkönyvtárban találtam rá. Még senki sem kölcsönözte ki előttem. Nagyon megörültem neki, mert Varró Dani munkásságát – lévén kortársam – nagy érdeklődéssel figyelem. Csodálatos versekkel lepett meg fiatal felnőttként (zsebre dugott kézzel a Bögre azúrban), verses meséket és mondókákat nyújtott, amikor szükségünk volt rá itthon a gyerekekkel. Szóval nagy összhangban zajlik az életünk. Nekem két, neki három gyermek, ő ír, én olvasom, közösen vihorászunk (biztosan Dani is, de én nagyon, a gyerkőcök meg ott, ahol számukra vicces a sztori), szóval ez egy sikertörténet.
Nehéz a választás, de egy paraszthajszállal nálam Varró Dani vezet Lackfi János előtt. De mindkettő híveként lelkesen szurkolok: Hujj, hujj, hajrá, előre! Csak így tovább, fiúk!!

A szülői kollektív tudat lenyomata esős napokra.
(Hangosan nevettem a héven.)

Dehogy ötös! Hatos, kb a milliomodikon.
Csúcsjó sztorik, jó, hogy mindent lejegyzett a kisgyerekes èvekből-aranyköpésekből.
Napi hármat olvastam, kivève tegnap, amikor az utolsó 15-egyben lecsúszott.
Ajànlatos otthon olvasni, hangosan felröhögôs!

Úgy gondolom, a könyv megvásárlása részemről telitalálat volt. Varró Dánielnek a gyermekei éleslátásáról,szókimondásáról szóló írásait ismertem már korábbról, a Nők Lapja hasábjairól.Amikor ehhez könyv alakban is hozzájutottam, nagyjából sejtettem, mit fogok kapni.Mégis az újdonság varázsával hatott rám a fiúk tiszta logikája, nyelvi leleményessége. Hol csendben bazsalyogtam,hol harsányan nevettem ezeken a "gyerekszáj – történeteken."Hálásan köszönöm a szerzőnek, no meg a három fiúnak a sok – sok derűs percet, amiben a gyűjteményes könyv mellett részem volt.Bizonyosan ez lesz a polcomon az egyik pihentető kézikönyv, ha kikapcsolódásra vágyom, mert többször is kézbe vehető.Milyen kár, hogy a gyerekeink olyan hamar megnőnek,és kinövik ezt a tiszta és kedves ártatlanságot is! Bátran ajánlom e művet leendő szülőknek, hogy kedvet kapjanak a gyermekvállaláshoz.Továbbá gyakorló, fiatal szülőknek, hogy ne csüggedjenek, ha úgy érzik, mára már elég a kicsi csemetéikből.No és persze olvassa el minden nagypapa meg nagymama, aki már elfelejtette, milyen volt gyereknek lenni.Balzsam lesz a fájós csontokra, izületekre,pont úgy, mint az unokák, és megértik azokat a gondolatmeneteket, melyekről eddig esetleg úgy vélték:Ez a gyerek butaságokat beszél, vagy csinál Mert ugye, AKI SZÉPEN BUTÁSKODIK, arra nem lehet haragudni!

rajongó vagyok. remélem Varró úr, bővül még a család, mert ezt bármeddig elolvasgatnám. addig is elkezdem elölről. kikapcsol, megmosolyogtat, elbűvöl. a Nők Lapját is sokáig csak ezekért az írásokért vettem meg. először belelapoztam, hogy van-e, mert nem mindben volt.
utólag elmondhatom, ennek nem örültem, mert várni csak úgy jó, ha mindig ugyanabban az időben érkezel. aztán most ideért. talán jól vártam mégis.
a Maszat-hegyet is sokszor megmásztam ám. ott kezdődött a rajongás.

Békés Pál BÁLDOR-ját nem taszította le képzeletbeli trónjáról, de Varró Dániel gyerektörténetei is ott vannak a szeren. Humorosak, aranyosak, önironikusak – nevetsz a gyerekkel, nevetsz a szülőn és persze néha magadon is, még akkor is, ha nem vagy szülő. A szerzőhöz méltóan kreatívak a gyerekek is és úgy tűnik, sikerült megragadni a család hangulatát, így kapunk egy kis intim betekintést is az író világába is. Számomra ugyanakkor túl sok történetet zsúfoltak össze, feltűnnek azok az ismétlődések, amik egy heti újság olvasásakor kevésbé, kicsit tömény az anyag, de ennek ellenére bőven élvezhető.

Háromgyerekes anyukának, aki vagyok apukának lenni csupa öröm. :)

    Be kell vallanom, hogy ezeket az írásokat nem olvastam – spoiler –, mégis kissé ismerős helyzetekkel szembesültem, hiszen tényleg nagyon is kell a gyerekeknek a „túléléshez a cukiság” (ahogy a középsőm szokta volt emlegetni az ő lemenőivel kapcsolatban).

    Az azért igazán árulkodó (is) tud lenni, hogy a gyermek milyen szavakat/mondatokat ejt ki a száján legelőször – meg azután folyamatosan. Merthogy azért ő is a helyzetéből indul ki, oda szocializálódik :), onnan lesi el a mintát, ahonnan a legközelebb kapja kézhez-szájhoz… :)

    Sokszor volt olyan érzésem, hogy ezt mi is megéltük már, szinte szó szerint – ám ez azért nem jelenti azt, hogy minden családban mindig minden ugyanúgy van, sőt: minden másképpen…

    Mindazonáltal igen hálás vagyok Varró Dánielnek, hogy megírta, összeszedte ezt a csodavilág-történetsorozatot. Sokan elmondhatjuk ezután, hogy: helyettem is írta.
(De azért nem feltétlenül biztatnék minden leendő apukát-anyukát, hogy vérmes reményeket tápláljon, hátha kiadják majd az ő történeteit is. Azonban „házi használatra” egész nyugodtan próbálgassa a szárnyait…)

Varró Dániel gyermekszáj történeteit már a Nők Lapjában is szívesen olvastam, mert nagyon szerethetőek, humorosak voltak. Ebben kötetben ezekből kapunk egy rendkívül jó válogatást.
Sok-sok vidám percet, és felhőtlen szórakozást kaptam tőle. Imádtam olvasni!

Az egyik kedvenc történetem az állatkerti látogatás volt, ahol kisfia számára az állatokon kívül minden más, még a billenős kuka is érdekesebb volt. Amikor szülei elvitték a kisunokámat a vadasparkba, tökéletesen ugyanezt az élményt élték át.

Varró Dániel gyerekei nagyon szórakoztatóak, és édesapjuk nem kevésbé szórakoztatón ír róluk. Persze ez kit lep meg? Jancsi a kedvencem. :)