Éva ​naplója 7 csillagozás

Városi Emese: Éva naplója

Szerencsés Éva négy gyermekével elmenekül kegyetlen élettársától. Otthonra találnak valahol, vagy a hajléktalanság jut nekik osztályrészül? A ’90-es évek elején játszódó történetből kiderül, hogyan boldogulnak a megváltozott világban. A kisregény 2008-ban elnyerte a Tollinga Multikulturális Portál különdíját regény kategóriában.

>!
Publio, 2015
puhatáblás · ISBN: 9789633978276
>!
Publio, 2015
228 oldal · ISBN: 9789633978283

Kedvencelte 2

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

Lang_Tünde IP>!
Városi Emese: Éva naplója

Nem ez az első könyv, amit az írónőtől olvasok, és minden bizonnyal nem is az utolsó. Ebben nincs misztikus szál, mint A Tündérhegy legendájában, nem is sci-fi, mint a Térhurok vagy A svájci sapkás férfi, mégis magával ragadó, lebilincselő kötet.
Az élet olykor iszonyatosan nehéz próbák elé állítja az embereket, akárcsak Évát, a négygyermekes fiatalasszonyt. Éva felismeri, hogy bántalmazó kapcsolatban él, van mersze kilépni belőle, nekiindulni az ismeretlennek, és belevágni valami újba. Nem fél segítséget kérni, és nem szégyelli elfogadni azt. Hihetetlen erő lakozik a főszereplőben, példakép lehet minden hasonló cipőben járó nő számára.
A történet nem csupán egy női sorsot mutat be, hanem hiteles korrajz a 90-es évek első feléről, amikor nem volt magától értetődő, hogy van központi fűtés a házakban, amikor a vállalkozószellem kezdte megérinteni a magyar embereket, amikor nyíltan ment a feketézés.
Az írónő nagyon szépen meséli el az eseményeket, helyenként viszont szerettem volna mélyebben együttérezni Évával spoiler.
A nehéz sorsú nőknek azért ajánlom az elolvasását, hogy erőt merítsenek belőle, azoknak pedig, akiket nem sújtott ennyi megpróbáltatással a sors, azért, hogy Éva történetének tükrében jobban meg tudják becsülni azt, amijük van.

Eden_Ambré>!
Városi Emese: Éva naplója

Mókás, amikor az ember elhatározza, hogy olvas egy kicsit, aztán arra eszmél, hogy hajnal van. :) Bevallom, egyfajta perverzió nálam, hogy szeretek mások kínjairól olvasni. Megrendítő Éva sorsa (de mennyi ilyen van sajnos!) és az, hogy a sok megpróbáltatás ellenére a törékeny anyuka ilyen kőkeményen helytállt. Egy-két dolog volt, amin fennakadtam, de ez lehet, hogy azért van, mert – hála Istennek – nem voltam ilyen helyzetben. Az egyik pl. az, hogy egy terrorban élő édesanya, aki akkora gazdaságot vezet, hogy majd’ beleszakad a munkába, még képes arra is, hogy az átlagnál okosabb, műveltebb gyerekeket neveljen, akikben egy csepp rosszaság sincs. A másik, hogy éjnek évadján kénytelen magára hagyni a kicsiket, akik közül a legidősebb hatéves. Ezért mostanság kb. megköveznének az „ősanyák”. :) A harmadik dolog a történet vége. Haladtam a végkifejlet felé, aztán egyszer csak jött a tartalomjegyzék. :D Persze el tudom képzelni, mi történt ezután, de megszoktam a könyvben, hogy mindent részletesen, moziszerűen tálal elém a szerző, erre hopp, nincs tovább. Mindezek ellenére remek könyv, köszönöm az élményt.

2 hozzászólás
HMariska>!
Városi Emese: Éva naplója

Egyszerre vérlázító és szívet melengető történet a kiszolgáltatottságról, a nincstelenségről, a magányról és a folyamatos újrakezdésről. Kicsit talán zsúfolt, ha az időrendet nézzük, de ez szinte semmit nem von le az értékéből, hiszen ki figyel a dátumokra, ha ilyen sebességgel folyik a történet?

2 hozzászólás
Magdileona P>!
Városi Emese: Éva naplója

Ez a könyv nagyon, nagyon, nagyon… ott van! Imádtam, szenzációs volt.
Filmre való. Abszolút átéltem; szerintem mindenki, akinek csak egy része is kijutott életében Éva megpróbáltatásaiból, az tisztában van vele, mekkora hatalmas próbája az életnek az ő egyáltalán nem mindennapi sorsa. Szerencsére a nők sokkal nagyobb részének fogalma sincs erről a kiszolgáltatottságról, a napi túlélésekről, az éhezésről és a nap mint nap való újrakezdésekről, a talpraállásokról; a menekülésről, rettegésről; arról a fogalomról, hogy egyedül vagyok a világon és gyerekek hadának pedig csak én jelentem az egyedüli támaszt, a biztonságot.
Nagyon szerettem, kedvencem lett, ajánlom mindenkinek.

Erika_Bogár IP>!
Városi Emese: Éva naplója

Egy különös könyv, egy nehéz sorsú asszonyról. Nehéz úgy írni az olvasottakról, hogy ne áruljak el túl sok mindent. Az első oldalak elolvasása után a címválasztás kicsit furcsának tűnik, hiszen a dátumokkal megjelölt fejezetek nem E/1-ben íródtak. Később azonban helyre kerülnek a dolgok, mert a történetben valóban nagy szerep jut annak a bizonyos naplónak. A főhőst Szerencsés Évának hívják, aki egymás után kerül szerencsétlen helyzetekbe. A kitartása, a gyermekei iránt érzett szeretet és néhány segítő szándékú ember támogatása viszi tovább, emeli át – a körülmények alakulása folytán – sajnos sokszor egyik nehézségből a másikba. A szereplők bármelyikével találkozhatnánk a lépcsőházban, az utcán vagy a boltban, hiszen ez egy mai magyar történet, minden szépségével és csúfságával. Egyetlen dolog hiányzott, de magam sem értem, hogy miért: nem tudtam sírni, sem örömömben sem bánatomban, pedig Éva története könnyekért kiált. A sok küzdelem és harc után végül elmaradt a felszabadító katarzis, és jelenleg nem tudom eldönteni, hogy a történet ritmusa és végkifejlete vagy saját lelki beállítódásom miatt alakult így.
Az elején nehezen boldogultam Éva gyerekeinek beazonosításával, de ahogy egyre jobban belemerültem, belemerültek az események forgatagába, észrevétlenül váltak ismerőseimmé, és Erika, nem a neve, hanem a talpraesettsége miatt, kedvencemmé. Éva cselekedetei néha megleptek. Általában megértettem, de voltak tettei, döntései, amikkel nem tudtam azonosulni. Bátran ajánlom a történetét azoknak, akik a romantikus kalandozások, misztikus utazások, disztópiák és urbanfantasyk mellett a mai ember hétköznapi életének küzdelmeiről és örömeiről is szívesen olvasnak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Bächer Iván: Klétka
Bartis Attila: A nyugalom
Kiss Ottó: A másik ország
Kertész Imre: Jegyzőkönyv
Hidasi Judit: Április út
Cselenyák Imre: Fuldokló augusztus
Kemény István: Kedves Ismeretlen
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Fehér Béla: Alszik a doki Betlehemben
Györe Balázs: A valóságban is létezik