Isten ​majd megbocsájt – az a mestersége 49 csillagozás

Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége

„Jól tudom, hogy azok legtöbbjének, akik írásaim szabadossága miatt fintorogni fognak, inkább a saját gondolataik szabadossága miatt kellene fintorogniuk. A szívüknek tetszik, amit én írok, csak a szemüket sérti. Amit gondolni nem szégyellsz, mondani se szégyelld! Én egyébként mindig arra szorítottam magam, hogy legyen bátorságom mindent elmondani, amit megtenni van, és soha nem fogadtam el, hogy volnának közölhetetlen gondolatok. Leggonoszabb tetteimet és hajlamaimat sem érzem olyan csúnyának, mint amilyen csúnyának és csúfnak tartom, hogy ne merjem megvallani őket. Ki-ki mértéket tart a vallomásban: tartana inkább a tetteiben!…” (Montaigne)

>!
Alexandra, Pécs, 2003
362 oldal · ISBN: 9633686253
>!
Aquincum Archive, Budapest, 1996
94 oldal · ISBN: 9630471582

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Seneca


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
BoneB
Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége

Nem egy mai darab ez a könyv és mérhetetlenül távol áll az én világomtól. De valahogy én mindig bírtam Varnus Xavért, talán valamilyen tévés műsorból „ismertem meg” így kíváncsi voltam, hogy milyen lehet a könyve. Nem csalódtam a könyvben sem. Boncolgatott komoly témákat, mint vallás, szexuális hovatartozás, politika, zene, stb. Volt benne nagyon sok vicces rövidke történet is, ami feldobta az egész könyvet. Xavér műveltsége és tudása pedig lenyűgöz.

>!
Szédültnapraforgó
Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége

Első olvasmányom Xaver-tól. Mindig szimpatizáltam vele, tavaly elvittem a könyvet Bp-re dedikáltatni, de nem jött el – valami koncertje jött közbe a Balatonnál – kicsit elrúgta a pöttyöst nálam…
Inkább önéletrajzi írás, a magyar-kanadai állapotokról, politikai helyzetről, meleg-kérdésről. Belekerül jócskán a vallás is, a papok, a templomok. Hírességekről ír, akikkel kapcsolatba kerül (Bárdos Lajos, Faludy György, Friderikusz Sándor stb.)
Vicces történeteket mesél és több érdekes gondolattal gazdagodtam vele/általa:
„A magyar állam átváltozott saját polgáraival szembeforduló, ellenséges erővé…”
„Magyarország az intézményesített banditizmus korába süllyedt.”
„Kádár személye egyfajta társadalmi szélcsend szimbóluma volt, s a magyar történelem során a nép legalsóbb tömegei soha nem éltek olyan anyagi biztonságban, mint amelyet e rendszer szociális hálója megteremtett.”

Pedig 1996-ban íródott a könyv és akkor talán még ennyire nem volt kiélezett a helyzet, mint mostanában, de ő már akkor látta ezt…

Viszont – ateistaként – egyet kell értenem e mondatával:
„Egyre inkább hiszem, hogy a világegyetemben működik valamiféle rejtélyes erő, amely saját elvei szerint avatkozik be az emberi élet teljes összevisszaságába.”

Azt gondolom, családosként ez nem megvalósítható, de szingliként nem rossz ötlet:
„Az ébredést követő egy-másfél órát szeretem önmagamban eltölteni. Egynémely keleti iskola tanácsolja is ezt, mondván: ébredésünk után három órán keresztül még a démonvilág foglyai vagyunk.”

16 hozzászólás
>!
labe
Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége

Az utóbbi hónapokban főképp (ön)életrajzi vagy ehhez hasonló könyveket olvastam, amelyekből többé-kevésbé kibontakozott valamilyen kép arról, aki írta vagy akiről írták.
Legtöbbeknél a személyiségfejlődés legerősebb mozgatórugója a sértettség, az el nem fogadottságból fakadó örökös nyughatatlanság volt.
Xaver is ilyen, bár könyve inkább útikönyv kategória, csak néhol villant fel magáról konkrét képeket.
Kicsit olyan, mint édesapám, aki a sztorijaiban él. Benne is van, meg nem is, mesél magáról, meg nem is.

Könnyed anekdotázgató stílusa mögött néhol mégis erőlködést érzek, nem gondolom, hogy mindenhol és mindenhez kell egy Faludy Gyurka bácsi, Seneca vagy Nietzsche idézet, szöveg.
Bár, ezek miatt kapott a könyv tőlem 4 csillagot, baromi érdekesek voltak, csak dönteni kell, magamról írok vagy aforizma-anekdota gyűjteményt adok ki a nevem alatt.
Ejjjj, nem tudom.
Lehet, hogy ő mégis ilyen. Gyűjteményes könyv. Mint mi.

8 hozzászólás
>!
Lady_L P
Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége

Hm-hm. Középiskolásként elfogult rajongója voltam ennek a könyvnek. Most megtaláltam neten, gondoltam itt az ideje újraolvasni, vajon sikerül-e újra kiváltania azt az áhitatott imádatot? Nem sikerült. Csak elnéző mosolyt sikerült előcsalnia. Hát Xavér bácsinak akkora a mellénye, hogy fél Budapest beleférne! Tele a könyv jó gondolatokkal, csak kár, hogy egyik sem tőle származik. De legalább bevallja! És a sztorizgatások jól megférnek ezzel, papírcetlik és jegyzetek laza szövevénye az egész, összességében kellemes kis olvasmány, inkább a sok okosság (bárkitől is származzék) mint a sok hülyeség fárasztja le az embert, ami azért megér pár csillagot. Becsületes szélhámos, aki azért tudja, hogy mit is kell összeollózni.
Ami feltűnt, hogy mennyire idejétmúlt ez a könyv, a 17-15 éves „botrányos” gondolatfoszlányok a mai világban rettenetesen ódivatúak, a provokatívnak szánt mondatok gyerekviccnek tűnnek a mostani újságokban megjelenő sárdobálások mellett. Elszomorító.
(a monogramja XV. Én több vagyok: CL!:))

5 hozzászólás
>!
Isabelle
Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége

Lendületes, magával ragadó publicisztika. Nagyon szeretem.
És bevallom azok közé tartozom, akik jobban szeretik az írásait, mint a zenéjét.
Xavér klasszikus műveltsége olyan természetességgel vonul át a könyvön, hogy nyomát sem találod kultursznobizmusnak. És az oly éteri magasságokban lebegő költő és írófejedelmek akiket az unalmas irodalom órákon a lehető legnagyobb szárassággal tanítanak, pont ilyenek lehettek mint ő.
Szemtelen, néha kicsit öntelt, de élettel teli, izgalmas és magával ragadó!
Még többet kéne írnia !

>!
fióka P
Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége

Istenem, hát kicsit érződik rajta a Faludy hatása, de ez megbocsátható, mert ettől még ő ő. Hogy kicsit nagyképű? Ne legyünk már álszentek, az álszerénység sokkal csúnyább tulajdonság, mint némi beképzeltség. Amúgy meg: van neki miért büszkének lenni :).
Olvasom, hogy páran botrányosnak gondolj(t)ák némely közlendőjét s mint ilyet, mostanság már idejétmúltnak. Én sem botrányosságot, sem idejét múlt témákat nem fedeztem fel a könyvben. A szexuális másságról – értsd: nem heteroszexuális – beszélni ma ugyanolyan időszerű, mint volt ez tizenx évvel ezelőtt. Amiért szabadon-szabadabban lehet beszélni a témáról, van már Budapest Pride is és amit akartok, attól a társadalom fikarcnyit sem lett be- és elfogadóbb – én sajnos ezt látom minden téren. Annak, aki eddig is természetesnek tekintette, hogy nem csak heteroszexuálisok népesítik be a Földet, nem kell sem Faludy, sem Varnus Xaver ahhoz, hogy ezt így gondolja, nem is nekik szól ez, nem ők fogják szemérmetlennek találni.
Nagyon jó orgonista, ehhez kétség nem férhet, kipróbálta magát irodalomban is, elmondta magáról azt, amit akart és ahogy tudta-akarta, nem sikerült rosszul. Lássuk a Folytatást :).

>!
Citadella
Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége

A kihívás kedvéért olvastam el a könyvet, bár más szerzőt választottam volna! Nemigazán fogott meg a könyv. Talán, mert az élet megváltozott a húsz év alatt, és egyes dolgok az ingerküszöböt már nem birizgálják.
Meg kell hagyni, voltak benne kellemes sztorik, jó kis idézetek, a könyv olvasmányos. De valami végig zavart. VX igen művelt ember, de sokszor azt éreztem, mindent elkövet annak érdekében, hogy ezt fitogtassa.
Azt gondolom, ’96-ban ez a könyv nagy durranás volt, de mára elvesztette a pikantériáját.

>!
Scarlet_Rose
Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége

Csak ajánlani tudom!
Bár a zenèjèt nem ismerem(ezek után biztos meghallgatom).. Nagy meglepetés volt, természetesen pozitív értelemben.
Nyers, szókimondó, őszinte. Örülök, hogy ez az írás is az olvasásaim rèsze lett :))
… Ès most jöhet a folytatása ;) *.*


Népszerű idézetek

>!
BoneB

Életfilozófiája igen egyszerű: ne mássz túl magasra, mert Isten néha megrázza a fát!

1 hozzászólás
>!
labe

Seneca írja valahol: “A bölcs sors úgy rendelte, hogy az életnek egyetlen bejárata, de számtalan kijárata van.“

Kapcsolódó szócikkek: Seneca
>!
BoneB

Amikor egy fiatalember meglátogatta Einsteint, az két tanácsot adott néki: ha hullani kezd a haja, soha többé ne menjen borbélyhoz, s a lehető legkevesebb testrészét szorítsa el gumis ruhadarabokkal. (Egyébiránt amikor Einsteint egy ízben meglátogatta valaki, és panaszkodott néki, milyen nehezen nyílik ki a kertajtaja, a mindég praktikus fizikus azt motyogta: “Igen, igen, eléggé nehéz kinyitni, de látogatóim minden ajtónyitással húsz liter vizet pumpálnak a kert végében lévő kútból a fürdőszobám tartályába“.)

>!
Lady_L P

Olvassunk tehát minél többet, hiszen az irodalom az örökkévalóság távcsöve: felébreszti bennünk létünk rejtett erőit, amelyek átsegítenek minket sorsunk nagy viharain, és megmutatják, hogy a gondolat több, mint az élet szennyes mocsara, a kisstílű nyárspolgárok véd- és dacszövetsége, a mindennapok izzadságszaga s a percenként átélt fájdalmak és csalódások szövedéke. Mondhatnám úgy is, hogy csak a műveltség mentheti meg életünket, hiszen kizárólag a könyvek, a festmények, a szimfóniák, a költemények és a szobrok Sárga Útja vezethet el bennünket a gondolatok örökkévalóságának Smaragdvárosába.

Kapcsolódó szócikkek: Smaragdváros
>!
BoneB

Johannes Brahms egy ízben cselló-zongora szonátájának zongora szólamát játszotta, mikor is a csellista – Bécs akkoriban igen divatos virtuóza – a próba közben egyszerre csak leállt:
– Ne haragudjon, Brahms úr, de olyan hangosan zongorázik, hogy nem hallom a saját játékomat!
Brahms nagyot sóhajtott:
– Szerencsés ember maga!

Kapcsolódó szócikkek: Johannes Brahms
>!
BoneB

A boltokban kapható “parmezán-jellegű“ sajtban körülbelül annyi parmezán van, mint amennyi mackó a Mackósajtban.

>!
Carmilla 

Éppen úgy fenntartásaim vannak a Szeretet Ünnepének kisajátított Karácsonnyal, mint a Magyar Kultúra Napjával szemben. Ezen álünnepek törvényszerűen sugallják az igazságot, vagyis azt, hogy a maradék 364 nap a közönyről, a gyűlöletről, az erőszakról és a műveletlenségről szól.

Kapcsolódó szócikkek: karácsony
>!
labe

Pedig muzsikálni nem lehet extázis nélkül, félszegen, s pusztán elméletek alapján. A pódiumművész öröme és mámora a zene, mint ahogyan színészé a kigyúló lámpasor, a jelmez és a jellem, amelyet magára ölt, a zsúfolt nézőtér rámeredő tömege, s az előadás végén elcsattanó vastaps. Mert a közönség és a vastaps extázisa szenvedélybetegség: igazi művész soha nem gyógyul ki belőle, ám nélküle megtébolyul és elpusztul. Csak hódítani, varázsolni, érzékeket korbácsolni, lelkeket leigázni akar: ez az ő perverz gyönyöre.

>!
Demčik_Norbi

Faludy mulatságos történetet mesélt el Karinthy Frigyesről. Karinthy második feleségét, Arankát az első világháború idején ismerte meg, kinek férje orvosként a fronton harcolt, ám 1918-ban nem érkezett haza. Egy év múlva a magyar parlament a férjet holtnak nyilvánította, így nem volt akadálya, hogy az író feleségül vegye a nőt. Mit tesz Isten, a férj egy évre rá, Japánon keresztül, fél lábát elveszítve hazaérkezett a szibériai hadifogságból. A kellemetlen helyzetben roppant gáláns módon viselkedett, ugyanis lemondott Karinthy javára Arankáról. Ennek ellenére Karinthy roppant módon szégyellte a történteket, és éveken keresztül kerülte az orvos társaságát. Ám egyszer a végzet mégis karjaiba sodorta: már belépett a New York Kávéház egyirányú forgóajtajába, amikor
észrevette, hogy az orvos odakint vár rá. A nyomorék férfi mankóját eldobva átkarolta, megölelte, megcsókolta, és hálásan ezt rebegte a fülébe: „Fricikém, drágám, a másik lábamról is lemondtam volna, hogy megszabadulhassak Arankától!” Aranka házasságuk során meglehetősen bővérű teremtésnek mutatkozott. Kedvencei a bolti segédek, festőlegények és cselédlányainak szeretői voltak – akkortájt éppen egy nyakigláb, s szinte
még kamasz szépség. Karinthy csupán annyit kért tőlük, hogy maradék jó hírét ne tegyék kockára, s akármit is csinálnak, diszkréten csinálják. Ezt mindketten megígérték néki, s ennek szellemében minden délután három órakor felszálltak a 4-es villamosra az Oktogonnál, amelynek hátsó, nyitott peronján – amely olyan volt, mint egy mozgó terasz – egészen a Margitszigetig csókolóztak. Bemenvén a szigetre, kiválasztották a leggyérebb lombozatú bokrot, ott hemperegtek, és még pont sötétedés előtt, nehogy a természetes világítás elhalványuljon, visszaszálltak a mozgó teraszra, már ott belekezdve a búcsúcsókokba. Karinthy fortyogva tűrte a gyalázatot. Néhány héttel később az írót nagyobb előadásra hívták meg egy előkelő pesti klubba, ahol sok száz ember előtt a nemi élet időskori vidámságairól beszélt, mely szerint mennyivel izgalmasabb most a szeretkezés, ugyanis fiatal korában mindég sikerült, most meg hol sikerül, hol nem. Amikor ezeket a mondatokat kimondta, Aranka – ki az első sorban ült, kéz-a-kézben a szőkeséggel – kivette a kezét a fiatalember kezéből, tölcsért formált a szája elé, és odakiáltott Karinthynak: „Azért a potens sem kutya, Frici!” A pillanat leforrázó volt Karinthynak. Néhány másodpercig csöndben állt, s a közönség azt gondolta, már nem is folytatja az előadást. De aztán újra belekezdett, s már-már úgy tűnt, hogy adós marad a visszavágóval. Az előadás utolsó perceiben azonban – mikor már ismét kiült a kamaszos vigyor az arcára –, így szólt hallgatóságához: „Búcsúzóul szeretném egy minapi álmomat elmesélni önöknek, mikoris testileg fölvitettem a mennyországba, s ott álltam az Úristen
trónja előtt, kitől jobbra Jézus Krisztus, balra pedig a Szentlélek ült.

– Ki vagy te? – kérdezte az Jóisten.
– Karinthy Frigyesnek hívnak.
– És mivel foglalkozol?
– Magyar író vagyok.

A Jóisten sopánkodva a szájához emelte kezét:

– Ó, te szegény Karinthy Frigyes! És melyik újsághoz írsz?
– Az Est munkatársa vagyok.

A Jóisten még hangosabban sopánkodott:
– Ó, ó, te szegény Karinthy Frigyes! És ki a feleséged?
– Hát…Aranka.

Mire a Jóisten odafordult Jézus Krisztushoz és így szólt:
– Te jampec, tűnsz innen a fenébe! Karinthy, ülj a helyére!”

>!
labe

… a hangverseny soha nem előadás, hanem kommunikáció, ahol a muzsikus hangszerén kifejezett gondolataira a közönség megfoghatatlan kisugárzással és vibrációval felel.


Hasonló könyvek címkék alapján

Keresztury Tibor: Reményfutam
Nagy Bandó András: Kalandárium 2006
Nagy Bandó András: Kalandárium 2007 – Nagy Bandó András naplókönyve
Nagy Bandó András: Kalandárium 2005
Fráter Zoltán: Mennyei riport Karinthy Frigyessel
Sütő András: Évek – hazajáró lelkek
Nádasdy Ádám: Prédikál és szónokol
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt
Schäffer Erzsébet: Toronyiránt
Kosztolányi Dezső: Bölcsőtől a koporsóig