Folytatás 18 csillagozás

Varnus Xaver: Folytatás

„Isten ​majd megbocsájt: az a mestersége” címmel vékonyka kis kötet látott napvilágot 1996-ban, amelynek írója Xaver Varnus, a legendás orgona- és életművész volt. Szerzőjének páratlan sikert hozott a könyv – két esztendő alatt tizenkét kiadást, harmincnyolcezer eladott példányt ért meg, és hatalmas viharokat kavart: irodalmárok és pedagógusok, püspökök és politikusok, újságírók és gimnazisták vitatkoztak róla lázasan és nem kevés szenvedéllyel, hiszen a végtelenül prűd és jócskán kékharisnya magyar társadalom addig soha ki nem mondott problémáit vetette fel. Molnár Gál Péter, a Népszabadság rettegett kritikusa így nyilatkozott róla: „Hogy érdemes-e elolvasni ezt a könyvet? Csak ezt érdemes! Xaver szabad ember, genetikailag az. S minthogy annyi minden van, amit a muzsikus nem tud a hangszerén eljátszani, ezért hát e kötet élvezetes csevegése szabados és tiszta nyelven, melyen jobban ír, mint a szakmabeliek.” Az első könyv – a másodikhoz hasonlóan – egy ezredvégi, radikálisan… (tovább)

>!
Aquincum Archive, Budapest, 1998
96 oldal · ISBN: 9630359952

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Faludy György


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Scarlet_Rose
Varnus Xaver: Folytatás

Már az első rèszèt is imádtam.
Nagyon örülök, hogy ezt is eltudtam olvasni :)
Ezt is csak ajánlani tudom!

>!
Carmilla 
Varnus Xaver: Folytatás

Furcsa, mikor egy könyv fülszövegében a szerző előző könyvét dicsérik… Mintha az aktuálison nem is lenne mit, illetve ahogy a címe is sugallja, ez csak annak soványka folytatása, néhány kimaradt fejezet hevenyészett összefércelése. Pedig Varnus Xavér olykor a kései romantikusokat idéző cirkalmas, érzékien gazdag szépségű stílusban ír, amit én kifejezetten kedvelek. Van benne valami ódon íz, pl. a „mindég” szó használata miatt, ami egyedien anakronisztikussá teszi. A kifejezőerejét tehát nagyon szeretem és becsülöm. Kár, hogy ritkán mélyed el idáig.
Helyette vannak sajnos hibái szép számmal, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Az első, hogy igen kevés benne az eredetiség. Csupa tükröződés, mások tollaival való páváskodás, ami kissé unalmassá teszi, pláne, mikor lesüllyed egészen a közhelyességig. A második, hogy szörnyen csapongó, szertelen. Harmadik a narcisztikus egoizmusa – ezt már a könyv címlapja is ragyogóan kifejezi. Hősünk afféle elvarázsolt Kis Herceg, aki még ötvenévesen is képes lenne elhitetni közönségével, hogy nem több 26-nál, – de közben bölcsessége és műveltsége Borgessel vetekszik… Ez egy kicsit ellentmondásos és megmosolyogtató. Vagy vagy! Szerintem egyszerűen groteszk, mikor valaki egyszerre akar örökifjú gyermeknek mutatkozni és a kitanult filozófus szerepében tündökölni (és a muzsikus géniuszt akkor még nem is említettem, haha). Az egészről most az a Vas Gereben által idézett adoma ötlik fel bennem, mikor az orgonista nagyon el van szállva magától, és a sztrájkba lépő fújtató téríti magához, hiszen ha ő a levegőt nem szolgáltatja, akkor bizony a díszes dallamok is némák maradnak…
Varnus Xavér írói munkássága sokban hasonlít zenei pályafutásához: mások műveit kiválóan prezentálja; ha kell, improvizál variációkat adott témára, – de hiába keresed, hogy hol is van saját teremtő ereje, önállóan alkotott világa. Persze, jó olvasni az általa felidézett és ténylegesen is idézett Voltaire, Petronius, Anatole France stb. gondolatait, szórakoztatóak a Faludy adomák, tiszteletreméltó az ő személyes antiklerikális kiállása (Molyon kevesebbért is féléves felfüggesztés jár) és mélyen humanista meggyőződése. Mondjuk a Fridiről szóló himnuszokat inkább kihagytam volna ebből a sorból, haha… Na de attól, hogy ezeket a gondolatfüzéreket mint pompás virágokat, egy színes csokorba gyűjtjük és hirtelen spárgával összekötjük, még nem leszünk virágkötők… A spárga elszakad, a csokor pedig széthullik. Ugyanígy nem áll össze ez az egész igazi könyvvé. Fiataloknak műveltséget pallérozandó könnyed olvasnivalónak viszont jó – …lenne, de hozzájuk valamiért meg nem is jut el.
De mindent egybevetve ez messze elmarad az előző kötettől, és még inkább a regényétől, ami szerintem sokkal több figyelmet érdemelt volna, és amiben tényleg megcsillogtatta tudását, azaz szépírói tehetségét.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

Faludy az emigráció alatt megfogadta, hogy ha valaha visszatér Magyarországra, egyszer még beszélni fog Vida Ferenccel, a költőt kiszabadító Nagy Imre miniszterelnök vérbírájával. 1988-ban, megérkezése napján elővette a pesti telefonkönyvet, amelyben öt Vida Ferencet talált, s ebből kettőnek volt doktorátusa. Az egyik Kispesten lakott, a másik az Ördögárokban. Faludy ebből az utóbbi címből tudta, hogy csak az ő Vidája lehet az. Felhívta a számot, amelyen női hang szólt bele a kagylóba:
– Halló, Vida lakás.
– Jó napot kívánok! Faludy György vagyok, és Nagy Imre gyilkosát keresem.
– Egy pillanat, rögtön adom – válaszolt készségesen a nő.

Kapcsolódó szócikkek: Faludy György · Nagy Imre
>!
baranyeszter

A hagyomány szerint Deák Ferenc egy ízben kedvelt pesti kávéházában ült, amikor egy fiatal újságíró az öreg miniszterelnök kalapja mellé akasztotta saját kalapját. Néhány perc múlva távozott, s csak egy sarokkal arrébb vette észre, hogy Deák kalapját nyomta a fejére. Loholt vissza, s lihegve szabadkozott:

– Bocsásson meg, miniszterelnök úr, de tévedésből az ön kalapját vittem el. A fejünk körülbelül egyforma.

Deák lakonikusan válaszolt:

– Körül lehet, de belül biztos nem.

Kapcsolódó szócikkek: Deák Ferenc
>!
Carmilla 

A világ, amelybe születtünk, inkább ellenséges, mint közömbös, de semmi esetre sem barátságos. Elemek és tragédiák, a kezdet és a vég súlyos titkai, és saját lényünk törékeny falai közé vagyunk bezárva. De rabtartónk színes ceruzákat adott a kezünkbe, s rajtunk múlik, hogy a szivárvány melyik színét választjuk életünk ma még szürke kifestőkönyvéhez.

>!
Carmilla 

A szerelmi féltékenység a legostobább szenvedélyek egyike, sokszor erősebb, mint maga a féltett szerelem.

Kapcsolódó szócikkek: féltékenység
>!
Carmilla 

…rájöttem, hogy az a jellegzetesen magyar hagyomány, ahogy életünket éljük, gyermekeinket neveljük, művészetekkel és irodalommal foglalkozunk, s mindezekből semmiféle hasznos tapasztalatot nem próbálunk levonni, gyökere annak a nemzeti ráksebnek, amely agresszív, tolakodó, műveletlen, unalmas és mindenfajta nagyvonalúságtól mentes embereket faragott belőlünk.

>!
Carmilla 

…a nagy színész sokkal inkább a karizmája alapján ismerhető meg, mintsem könnyen biflázható, mesterségbeli praktikák alapján, igazolva a régi, római mondást: „Roppant hatalmú ember. Elhiteti vélünk, hogy megizzadt az ágyában, holott a napnál is világosabb, hogy összepisálta magát.”

>!
baranyeszter

Sokan vetették Faludy szemére azt, amit egyre gyakrabban az enyémre is: hogy egyszerre túl sok mindennel foglalkozván szétforgácsoljuk a tehetségünket. Azt hiszem, ez ostobaság. Természetes, hogy rengeteg álarcot öltünk, ám mentségünkké legyen, hogy mindegyik hasonlít is ránk. A műfajok sokfélesége személyiségünk sokszínűségét mutatja akkor is, ha nem minden oldalunk egyformán előnyös vagy egyértelmű, hiszen mindannyian ellentmondások és ránk zúduló előítéletek hálójában élünk.

>!
baranyeszter

Ám sorsunkat nem értelmezhetjük sérelmeinken keresztül, hiszen az megölné előbb az alkotásainkat, majd minket is.

>!
baranyeszter

Nagypapám minden vasárnap múzeumokba és a Kerepesi temetőbe vitt engem, melyet jobban ismertem, mint saját kertünket. Egy alkalommal – a Zsidótemető buja televényei között – Nagypapa eltűnt. Néhány pillanat múlva nevetéstől rázkódó keze nyúlt ki a sírok közül: beleesett egy gazzal belepett, exhumált sírgödörbe. Jó ómen volt: ezután még húsz évig élt.

>!
baranyeszter

Erikához hasonlóan csak egy lányt tudtam szeretni életemben: francia feleségemet, kivel talán minden kapcsolatom legszenvedélyesebbikét szeretkeztem-harcoltam végig. Soha, senki nem tudatosította bennem nála erősebben, hogy a férfi és a nő közötti viszony legalján a féktelen önzés, az egymás melletti folyamatos elbeszélés, és a rettenetes magány lappang.


Hasonló könyvek címkék alapján

Vámos Miklós: Hogy volt
Podmaniczky Szilárd: Balatoni világok
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Konrád György: Elutazás és hazatérés
Csurka István: Az esztéta
Várkonyi Endre: Túlélőtoll
Rados Virág: A visszakapott élet
Vincze Ferenc (szerk.): Szabó Magda-album
Jules McAllister: Több ezer szó, több ezer ölelés…
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak