Átváltozások 80% 20 csillagozás

Xavér érdekessége, különcsége ebben a könyvben is megmutatkozik. Ami érdekes, hogy eddig nem tudtam, hogy ez csak a müvészneve lenne, eredetileg nem így anyakönyvezték. Szívesen olvastam volna arról miért választotta ezt a nevet arra, hogy ezen a néven szerepel müvészként. És már mesélt korábban fiatalságáról, házasságáról, családjáról, most nem került szóba. Gyerekkori barátságát, iskoláját ismerhetjük meg most és a szüleit.

Mondom, ami nem tetszett:
– nemhogy a 90-es években, de szerintem a 30-as években sem voltak olyan párbeszédek, amilyeneket a könyv 18 éves szereplői folytatnak
– nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy az író az Utas és holdvilágot akarta újra megírni. Nem árulok el titok; ez nagyon nem sikerült.
– az is végig kísértett, hogy egy eltúlzott, ál-értelmiségi könyvet olvasok, rengeteg olyan mondattal, ami mintegy önmagáért, l'art pour l'art tele van pakolva nagyon „okos” szavakkal, amikből csak úgy süt, hogy a használójuk különleges intellektus
– stílusbeli hullámzás: az arisztokratikus etikai és erkölcsi fejtegetések mellé simán belefér a minden nap mást kúrtam meg, stb.
– mindenki középszerű csak én nem
– nálam ez nem működött könyvként, hanem jó (mert voltak azok is) és kevésbé jó/semmilyen/rossz mondatok, gondolatok, történetek összessége volt, pont az a nemtommi hiányzott, ami könyvvé tesz egy írást
– nem bírom a logikátlanságokat és a nem életszerű történéseket

Ami tetszett:
– jó kezdet, kár, hogy nem tudta ezt tartani végig
– jó mondatok, gondolatok; amikor az értelmiségi erőlködésbe belefáradva már csuknám be a könyvet, akkor jön egy olyan mondat, ami újra reményt ad a folytatást illetően

Konklúzió:
Attól még, hogy valaki művelt és le tud írni szép és egyedinek tűnő mondatokat, még nem válik íróvá.

HammerWorld No. 179 / 2005. november
Minden jó szándékom és igyekezetem ellenére sem állíthatom, hogy elég jól ismerem a kortárs magyar irodalmat. Arról sem tudok, hogy jós képességeim lennének. Mégis úgy érzem, ezt a könyvet akárhány év múlva is úgy fogják emlegetni, mint a magyar szépirodalom XXI. századi remekét.
Már ha a jövő irodalomtörténészei felül tudnak emelkedni azon, hogy az Átváltozásoknak része a fantasztikum, a misztikum is. De ha Hesse Demianja, vagy Szerb Antaltól az Utas és holdvilág megbecsült hellyel bír a szépirodalomban (s emellett kultuszkönyvnek is beillenek), akkor ez a rövid könyvecske is megkaphatja azt. Mert megilleti. És persze épp e fenti kettőre emlékeztet (no meg a vége felé már egy kicsit Gustav Meyrinkre is).
Jó érzés olyan regényt olvasni, aminek helyszíneit, atmoszféráját ismerheti az ember. Az mindig egy kis pluszt ad. De milyen furcsa, hogy Xavér regénye hiába is játszódik napjainkban (főszereplő-elbeszélője, Péter, ’76-ban született, Budapesten), hiába is modern a háttér, a környezet (chatelés, füvezés, stb.) – idegenül hatnak, mert olyan, mintha egy a két világháború között született és akkor (ha nem régebben) játszódó sztorit olvasnék. Biztos az írói szándék is közrejátszik ebben, mégis, Xavér annak a kornak az értékeit vetíti elénk. Hogy visszahozná-e, egyáltalán visszahozhatná-e, nem tudom, de úgy látom, a maga művészlélekhez illő módján ő maga (és könyve) annak a világnak a tükröződése, talán letéteményese.
Miről is szól az arannyal nyomott, Biblia-fekete kötet, amit oly’ jó kézbe venni? Két Péterről, akik között olyan barátság van, amihez foghatót manapság alig hiszem, hogy találnánk. Többet nem árulok el. Elvont, nehezen vagy többféleképpen értelmezhető, csavaros sztorikhoz szokott világunkban a regény vezérszála nagyon is siker-képessé teheti az Átváltozásokat. Csakhogy filozófikus sorai, irodalmi szépsége, és – Uram bocsá’ – Xavér tehetsége égbolt-magasan az átlag fölé emeli. És Varnus szerint ma a középszer uralkodik, ami nem enged teret a kiemelkedő tehetségeknek…

Meglepően jó könyv, pedig kb. a feléig egy kispolgári történetnek tűnt, de aztán jött a csavar, és áthajlott misztikumba, a lét értelmét feszegető, gondolatébresztő írásba. spoiler
Varnus Xavérban az az érdekes, hogy ő olykor tudomást sem vesz a mi korunkról, a kétezres évekről, amelyben élünk, és az 1920-as, ’30-as évek polgári világát vetíti elénk, megteremtve annak a korszaknak folytonosságát mai silány díszleteink közepette. Időtlen tájakat talál is hozzá: Kerepesi temető, Budai Vár stb., ő bizony nem a hipermarketek és gyorséttermek között mozog.
spoiler

Ugyan nem tudom, mennyiben számít olvasásnak a hangoskönyv formátumban való megismerése valamilyen irodalmi műnek, de ha igen, először e módon „olvastam” a regényt, és tetszett.
Van benne leheletnyi misztikum, filozofálgatások (a gyengéim… :)), titkokat csak félig-meddig feltáró végkifejlet. Elgondolkoztatott.

Ezt a regényt is szerettem, mint általában Varnus Xaver egyéb írásait.