Kolima 24 csillagozás

Elbeszélések a sztálini lágerekből
Varlam Salamov: Kolima

„Salamov lágertapasztalata keserűbb és hosszan tartóbb volt az enyémnél. Tisztelettel ismerem el, hogy nem nekem, hanem éppen neki jutott osztályrészül, hogy megérintsék az elállatiasodásnak és a reményvesztettségnek azok a mélységei, amelyek felé a lágerélet lehúzott bennünket.” /Alekszandr Szolzsenyicin/ „A XIX. századi orosz humanista írók lelkét nagy bűn terheli, a XX. században az ő zászlajuk alatt kiontott emberi vér bűne… Valamennyi terrorista tolsztojánus és vegetariánus volt, valamennyi fanatikus az orosz humanisták tanítványa. És e bűn alól nincs feloldozás…” /Varlam Salamov/

Tartalomjegyzék

>!
Szabad Tér / Európa, Budapest, 1989
348 oldal · ISBN: 9637810072 · Fordította: Maráz László, Osztotics Judit, Osztotics Ágnes, Rab Zsuzsa

Enciklopédia 4


Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
kalypso
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

Szinte minden ismerősöm, aki ezzel a kötettel a kezemben látott, megkérdezte miért olvasok „ilyeneket”, merthogy ez elszomorító, borzalmas, meg egyébként is fujj. A válaszom mindenki számára az volt, hogy az embernek az élete során az „ilyeneket” is kézbe kell vennie, bármilyen nehéz, ez is hozzátartozik az élethez, a történelmünkhöz, és talán az alapműveltséghez is. (Számomra sokkal érzékletesebb, értékelhetőbb Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napjánál.)
Eleinte azt hittem, hogy nem lesz nehéz dolgom vele, mert bár elég lassan haladtam (néha kiborultam és pihentetnem kellett), és nem egy könnyű olvasmány, de egyes részleteket kivéve annyira nem volt ijesztő. Aztán egy este elkövettem azt a hibát, hogy lefekvés előtt kezdtem olvasni. Nos, ez megtette a hatását: annyira sikerült berágnia magát az agyamba, hogy azon az estén nemhogy aludni, de sötétben maradni sem tudtam. Most a kötet végéhez érve eléggé rám telepedtek a kolimai történetek. Ez a rossz oldala. A jó oldala pedig az, hogy az ember a könyv végére megtanul átértékelni, és minden, ami olyan borzalmasnak tűnt a saját életében, hirtelen könnyű kis problémává lesz. Hálás vagyok a máért. Hálás leszek a holnapért. Hálás leszek életem végéig minden egyes napért, amit nem foggal-körömmel kell végigharcolnom.
Sok dolognak utána kellett néznem, mert sok mindent nem értettem. Ennek általában nem örülök, viszont ebben az esetben áldás a tudatlanság, nem átok.
(Hogy lehetne ezt csillagokkal értékelni…?)

6 hozzászólás
>!
szallosas
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

Nem tudom, hogy mit írhatnèk egy olyan könyvről, ami a munaktábor borzalmait mutatja be…
Örülök, hogy Salamov el tudta nekünk mondani, hogy mit èlt át Kolimán. Viszont összeszorul a szivem ès megborzongok, ha belegondolok, hogy mindez valóban megtörtènt, nem is olyan règen.

>!
Balázs_Erőss P
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

Egy ilyen könyvet soha nem mernék kedvencelni. Mert mi lehetne benne kedvenc? Az a mérhetetlen szenvedés, aljasság, embertelenség, ami a múlt század huszas éveitől a hatavanas évekig (és talán még tovább is) jellemezte az orosz realitást?
Vagy csináljak úgy, mintha erről sose hallottam volna? Mert ennek a népirtásnak (ráadásul, saját nép irtásának), valahogy nem sikerül akkora hangot biztosítani, amekkorát ő is megérdemelne.
Egy dolog biztos, max egy évig húztam volna ki Kolimán. Vagy bármelyik kommunista lágerben. Persze csak akkor, ha nem halok bele már előtte a kihallgatásokba.
És ez az eszmerendszer még mindig (alsó hangon szólva) elfogadottnak tekintett, olyan még élő entitások is léteznek, akik szerint ez jó volt. Gondolom ők csak kutyát sétáltattak, botokkal játszottak, esetleg néha vadászgattak a friss, téli levegőn. Max ha nagyon fáztak közelebb húzódtak az őrtorony fűtéséhez…

>!
Eva62
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

Nehéz értékelni a könyvet. Embertelen körülmények, sokszor hatvan fok minuszban, éhezés, skorbut, poloskák, elfagyott lábújjak és gennyes sebek, hiányos öltözet, orvosi ellátás hiánya, kegyetlen őrök,….. És a munkatervet, akár bányában vagy fakitermelésen, de mindenáron teljesiteni kell. Varlam Salamov novellái visszaemlékezések a táborban töltött borzalmas évekre. A számos nyomasztó novella között meglepően hat a Vizesés, mely a júliusi olvadásokat, esőket, tovarohanó patakot és hatalmas vargányákat irja le, illetve A vörösfenyő feltámasztása, mely nekem különösen tetszett:
"….. Az ember Távol-Északon tárgyat keres az érzéseinek, amelyeket nem tettek tönkre, nem józanítottak ki a Kolimán töltött évtizedek. Felad valamit légipostán: nem könyvet, nem fényképet, nem verset, hanem egy vörösfenyőgallyat, az élő természet halott ágacskáját ….
A vörösfenyő: Kolima fája, a koncentrációs táborok fája.
Kolimán nem énekelnek a madarak. Kolima virágai élénk színűek, sietősek, durvák, nem illatoznak. Rövid a nyár az élettelen, hideg levegőben: száraz forróság és éjszakák lehűlt hidege.
Kolimán csak a hegyi vadrózsa rubinpiros virágai illatoznak. Nincs illata sem a durván formált, rózsaszínű gyöngyvirágnak, sem az óriási – ökölnyi – ibolyának, sem az ösztövér borókának, sem a sarkövi örökzöld törpenövényzetnek.
Csak a vörösfenyő idézi az erdőt halvány terpentinillatával. Eleinte úgy tűnik, hogy ez az enyészet illata, a holtak szaga. De ha jobban odafigyel az ember, ha mélyebbre szívja ezt az illatot, ráébred, hogy az élet illata, az északkal való szembeszegülés, a győzelem illata. A holtak Kolimán különben sem szaglanak, ehhez túlságosan kiszikkadtak, vértelenek, de meg az örök fagy is rejti őket.
Nem, a vörösfenyő nem alkalmas arra, hogy románcokat írjanak róla, erről az ágacskáról nem énekelhet, nem költhet az ember románcot. Itt másféle mélységű szavak vannak, másik rétege az emberi érzéseknek.
Küld az ember légipostával egy kolimai ágat: jelt akar adni magáról. Nem önmagára hívja fel ezzel a figyelmet, hanem azoknak a millióknak, a meggyilkoltaknak a halálára, a halálra kínzott elítélteknek az emlékezetére, akiket tömegsírokba tettek Magadantól északra. Segíteni akar másoknak, hogy emlékezzenek, lelkük megszabaduljon a súlyos tehertől, s mindezzel szembenézve merítsenek bátorságot ahhoz, hogy ne beszéljenek róla, ne emlékezzenek rá……"

7 hozzászólás
>!
SteelCurtain 
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

Mit is írhatnék erről a könyvről? Azt, hogy döbbenetes? Félelmetes? Szívbemarkoló? Azt, hogy ökölbe szorul tőle az olvasó keze? Mindezek csak tompa, kifakult kifejezések, melyek sohasem lesznek képesek még csak megközelítőleg sem pontosan visszaadni azt az érzést, melyet Salamov sorai kiváltottak belőlem. A szavakat egyébként is hagyjuk meg neki, s inkább mutogassunk, rajzoljunk, vagy táncoljunk, de a szavak mágiáját hagyjuk meg neki. Oly könnyedséggel ír a legnyomasztóbb dolgokról, hogy gyanítom, ha őt arra ítélték volna, hogy pusztán 50-100 szót használhat alkotás közben, ő ebből a minimálisra korlátozott szókészletből is képes lett volna remekművet varázsolni. És ami a legcsodálatosabb, hogy minden testi és lelki szenvedés ellenére Salamovból hiányzik a gyűlölet, ami pedig szinte kötelező tartozéka a lágerirodalomnak. Nem esik a szokványos hibába, hogy élesen elválasztja „Őket”, a hóhérokat, és „Minket”, az áldozatokat, mintha a két csoport között áthághatatlan határvonal húzódna. Egyértelműen megmutatja, hogy áldozatok és hóhérok között jelentős átfedés van, áldozatokból is kiemelkedhetnek hóhérok, s az utóbbiak is bármikor válhatnak áldozatokká. S mindez arra a kijózanító felismerésre vezet, hogy amíg ember más emberek felett uralmat gyakorolhat, addig lesz láger, bárhogyan nevezzék is azt, mint ahogyan jóval Kolima előtt, s utána is, egészen napjainkig voltak, vannak, s lesznek is ilyen embertelen képződmények.

5 hozzászólás
>!
morin5
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

Közel két évtizedet lehúzni szovjet munkatáborokban már nem az az időintervallum, aminek a végét ki lehet várni. Örökös állapotnak tűnhet, ahol a számon tartható egység egy nap, amiben a ritka étkezések ismétlődésével lehet mérni az időt.
Kolima túlélhetetlen. Ha valaki látszólag mégis kikerült onnan, életének, erejének, korábbi emberi mivoltának a javát otthagyva kellett visszailleszkedni egy ismeretlen közegbe (ahol közben lezajlott egy második világháború).
A kötet történeteihez csak közelíteni lehet, átérezni majdnem olyan reménytelen, mint megtalálni az írót a hátsó borítót uraló, meggyötört lágerarc mögött.
Próbálkozni viszont erősen ajánlott.

>!
Gelso P
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

nem írhatom lelkem szerint, hogy nagyon tetszett a könyv, de szívem szerint ezt írnám… most mitévő legyek…?
a lágerirodalom témájában (bár nem oly nagy híres név, mint Szolzsenyicin), Salamov az egyik legfontosabb író számomra
lebilincselt, elborzasztott, lelkileg tönkretett – de mégis elolvasnám újra…

>!
NikiGT
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

Hosszú évekig vadásztam erre a könyvre (akkor még internet nélkül), a fél karomat odaadtam érte, míg végre egy kiárusításon megláttam 100 Ft-ért… Nem csalódtam, nagyon jól érzékelteti a zek-valóságot. Ezek után a Szentenciát már ajándékba kértem a családomtól, amint megjelent…

>!
Mileva
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

Huhh, nagyon kemény, olyan mély keserűség ömlik belőle, olyan letaglózó pesszimizmus, ami komolyan megterheli az olvasót. Az Ivan Gyenyiszovics egy napja napsugaras móka-kacagás ehhez képest. Jó lenne más munkáit is elolvasni, mert igazából az a meglepő, h ilyen elfásult, félig halott lélekkel tudott életben maradni. Szóval úgy érzem, h. hiába szinte önéletrajz ez a munka, Salamov sok mindent elhallgatott magáról.

>!
Moander
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

Ez a könyv lehetne vádirat is akár, az akkori rezsim ellen. Nagyon durva, amit a szerző átélt, elképesztő módon tudja átadni azokat a borzalmakat, amiket megtapasztalt.


Népszerű idézetek

>!
kalypso

    Hogy mi a különbség a becsületes és az aljas ember között? Ha az aljas ártatlanul börtönbe kerül, azt hiszi, hogy csak ő nem bűnös, mindenki más az állam és a nép ellensége, gonosztevő és gazember. A tisztességes ember ellenben, ha börtönbe kerül, úgy gondolkodik, hogy ha egyszer őt ártatlanul rács mögé dugták, akkor ugyanez a priccs-szomszédaival is megeshetett.

175. oldal

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

Kapcsolódó szócikkek: börtön · tisztesség
>!
kalypso

    Betértem a könyvesboltba. Az antikvár részlegen Szolovjov orosz történelmét árulták, nyolcszázötven rubelért az összes kötetet. Nem, könyvet Moszkváig nem veszek. De kézbe venni a könyvet, álldogálni a pult előtt olyan volt, mint egy jó húsos céklaleves… Mint egy pohár forrásvíz.

330. oldal

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

>!
kalypso

A hatalom métely. Az ember lelkében rejtőző szabadjára engedett vadállat mohón keresi örök emberi lényegének kielégítését – verekedésben, gyilkolásban.
Nem tudom, kielégülést nyújt-e egy halálos ítélet aláírása. Nyilván abban is van némi sivár élvezet, mentséget nem is kereső eltökéltség.

96. oldal

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
4 hozzászólás
>!
kalypso

Az én testemben kevés volt a meleg. Kevés hús maradt a csontjaimon. Ez a hús csak a haragra volt elég, a legvégső emberi érzésre. Nem a közöny, hanem a harag, a düh az utolsó emberi érzés, az van legközelebb a csontokhoz.

339. oldal

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

>!
kalypso

    Nyomorúságban, bajban nem születik barátság. A mi nehéz életkörülményeink, amelyek a szépirodalmi mesék szerint okvetlenül feltételei a barátság születésének, nyilván nem voltak elég „nehezek”. Ha a baj és a nyomorúság összekovácsolja az embereket, ha barátságot sző köztük, akkor az nem a végső nyomorúság, nem túlságosan nagy baj. Nem eléggé mély és maró az a keserűség, amelyet meg lehet osztani barátainkkal. Az igazi nyomorúságban csak a tulajdon lelki és testi erőnk mutatkozik meg, az csak a magunk „lehetőségeinek” határait mutatja meg, fizikai kitartásunkat és erkölcsi erőnket.

41-42. oldal

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

1 hozzászólás
>!
kalypso

    – Mit tud a Mengyelejev-féle periódusos rendszerről?
    Hát ezt elmeséltem. A történetben kevés szó volt a kémiáról, és nagyon sok Mengyelejevről. Mengyelejevről tudtam egyet s mást. Végtére is ő volt Alekszandr Blok feleségének az apja!

161. oldal

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

1 hozzászólás
>!
Anton_Gorogyeckij P

Miközben Grisa szemét leltárba vették, a lágerbörtön parancsnoka egyre jókedvűbb lett, megállás nélkül vihogott.
– Szóval ez a karját, az a lábát, az a fülét, ez a hátát, amaz meg a szemét. Minden testrész megtalálható lesz a gyűjteményünkben. Hát te? – ahogy ott álltam pucéran, figyelmesen végigmért.
– Te mit adsz le? Leadod a lelkedet?
– Nem – mondtam én. – A lelkemet nem adom.

309. oldal (Szabad Tér / Európa, 1989)

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

>!
Eva62

Megértettük, hogy az élet, még a legkomiszabb is, örömök és bánatok, szerencsék és szerencsétlenségek váltakozásából áll, s nem kell tőle félni, még ha több is a kudarc, mint a szerencse……..Megértettük, hogy az igazság és a hazugság édesnővérek, hogy a világon ezerféle igazság van…

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

>!
SteelCurtain 

A láger olyan hely volt, ahol a fizikai munka és általában a munka gyűlöletére tanítottak. A lágerlakók legtöbb előnyt élvező csoportja a közbűntényesek voltak – csak nem az ő számukra volt a munka becsület és hősiesség dolga?

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

>!
nagyange P

Fegyelmezettek voltunk, engedelmeskedtünk a parancsnokoknak. Megértettük, hogy az igazság és a hazugság édesnővérek, hogy a világon ezerféle igazság van… Majdnemhogy szenteknek tartottuk magunkat: – úgy gondoltuk, hogy a lágerévekkel megváltottuk minden bűnünket.

Varlam Salamov: Kolima Elbeszélések a sztálini lágerekből

Kapcsolódó szócikkek: Munkatábor

Hasonló könyvek címkék alapján

Gustaw Herling-Grudziński: Más világ
Rózsás János: Keserű ifjúság I-II.
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II.
Vaszilij Grosszman: Panta Rhei
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Ruta Sepetys: Between Shades of Gray
Vaszilij Grosszman: Élet és sors
Nicolae Steinhardt: Napló a boldogságról
Herta Müller: Lélegzethinta