Az ​elveszett Paradicsom (Sziriat oszlopai 2.) 95% 14 csillagozás

Szép volt, jó volt, elég volt. :)

A kötet elvileg a Sziriat oszlopai és a Varázstudomány között foglal helyet időben, gyakorlatilag a Sziriat oszlopait Várkonyi évtizedekkel később még átírta egyszer, vagyis Az elveszett Paradicsom tulajdonképpen mindkettőt megelőzi. Ez pedig látszik is rajta. Hasonlóan emberfeletti mennyiségű ismeretanyagot gyűjtött össze hozzá a szerző, mint a másik kettőhöz, csak a feldolgozás módja kevésbé meggyőző. Sem azt nem bántam meg, hogy megvettem, sem azt, hogy rászántam több mint egy hónapot az elolvasására (napi egy fejezet pont elég), de azért ha nincs rajta a Várkonyi neve, helyenként hangosan kiröhögtem volna. Helyenként így is. Az elveszett Paradicsom agyonnyomja az olvasót a tömérdek információjával meg a megfellebbezhetetlen szigorúságú értékítéleteivel, nagyon feltűnően (értsd: úgy, hogy még én is észreveszem) csak az előfeltevéseinek megfelelő ismeretanyagot válogatja ki, viszont nem veszi észre, hogy saját magának is ellent tud mondani. Ettől még természetesen nagyon hasznos, sok alkalmazhatót nyújt, még többre pedig felhívja a figyelmet. De a Sziriat oszlopainak a nyomába nem ér, a Varázstudománynak pedig éppen csak hogy.

Részletek a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/06/varkonyi_n…

Várkonyi Sziriat-át korábban olvastam. Most neki álltam, hogy a „folytatással” is megismerkedjem.
Az eredeti mű tíz részből áll. Az általam olvasott kiadás ebből csak három fejezetet közöl, s mire az első végére értem úgy éreztem tán ez is sok. Az olvasót így is szinte – és ténylegesen is – agyonnyomja a bőséges és információ-gazdag szöveg.
Az első fejezet Az ember-mítosz az eredeti könyv második fejezete. A fejezet az evolúció néhány vitatható tételének megkérdőjelezésével indul, s kellőképp el is bizonytalanít. Ugyanis a ’40-es évek tudományos eredményeinek megállapításaira támaszkodik, s az olvasónak kellene naprakésznek lennie a tudomány mai állása szerint, hogy értékelhesse Várkonyi megállapításait. Nos én nem vagyok polihisztor, még tudós sem. Nem tudom eldönteni, kinek van igaza.
Azért nagy jelentőségű Várkonyi munkája, mert az elsők közt igyekezett sokakat foglalkoztató kérdések megfogalmazására és a kor ismeretei színvonalán való megválaszolására. De nem is biztos, hogy az olvasónak kell igazságot tenni.
Kétségtelen, hogy történelem előtti múltunkról a napról napra gyarapodó, de még így is aránylag csekély számú és kronológiailag sokszor bizonytalan tárgyi leleten kívül elsősorban a szellemi hagyomány jön számításba. Vagyis a mítoszok, a régi (prehisztorikus) ember természetes kifeje-zésmódja, képi, epikus vagy dramatizált előadása, továbbá az ezekhez kapcsolódó rítusok, s mindezt megelőzően a világszerte meglepő módon egyező szimbólumok, ill. szimbólumrendszerek. Azzal ma már minden tájékozottabb ember tisztában van, hogy az ún. primitív vagy természeti népek (ha egyáltalán vannak még ilyenek, érintetlen állapotban) semmiképp sem tekinthetők a régi ember közvetlen örökösei¬nek, leszármazottainak, mert nem az eredetnél rekedtek meg, hanem – nagy számú hagyományaik, rítusaik ellenére – rég leszakadt, szanaszét szóródott, a végső hanyatlás állapotában konzerválódott utódai egykori magaskultúráknak. A nagy és szövevényes mítoszok legértékesebb részükben egy valaha megvolt, s egy meghatározatlan tragikus bukás következtében eljátszott eszményi állapotról számolnak be, amelyet bár eltérő, de lényegében azonos jelentésű elnevezéssel illetnek. Erre utal a könyv címe is. Nem véletlen, hogy az általam is olvasott Santillana és Drechend Hamlet malma c. munkája is ezek elemzésével foglalkozik, s hasonló következtetésre jut.
Szóval bármennyire korát megelőző és meg nem értett volt Várkonyi műve megszületésekor ma is nagyívű gondolatokat hordó, érdekes olvasnivaló. A Sziriat-tal együtt csak ajánlani tudom, bár annál sokkal nehezebb, kevésbé jól szerkesztett mű.

https://moly.hu/konyvek/varkonyi-nandor-sziriat-oszlopai/en-es-a-konyv/bla
https://moly.hu/konyvek/giorgio-de-santillana-hertha-von-dechend-hamlet-malma/en-es-a-konyv/bla
.

:O :O :O :O
Tátott szájjal és nyitott elmével kezdtem neki ennek a sok-sok különös levezetés bemutató lélektani kommentárnak.
A gond elsősorban ott kezdődők mire elértem a lényegi mitológiai részhez, annyira tele volt a fejem, és annyi mindenbe tudtam belekötni, hogy már eljutottam na jó mond csak engem meg nem győzöl szintre.
Miközben tagadhatatlanul van benne valami mély igazság ( melyik összeesküvés elméletben nincs) nem áll össze egész rendszerré és a szénizotópos kormeghatározás után már az első oldalakon is kicsit elavult.
Na mindegy, a bezárt világ elméletet elhiszem, szerintem is ide vagyunk szögezve ehhez a bolyogóhoz és semmi esélyünk nem lesz kimozdulni míg nem fejlődőnk és nem vettjük le a született agresszivitást ami az egész civilizációt jellemzi (ez igaz)
A harmadik szem és az agyi kapacitás érdekes, akkor is ha még mindig nem tisztázott miért is van egy olyan szervünk amit még 10%-on se használunk, erre is születtek már elméletek, mert ilyen evolúciós zsákutca nincs még egy, mint az ember:P
Gondolatébresztő, vitaindító, sok mindent ki (be)magyarázó kis könyvecske, magam részéről sokkal jobban élveztem mint Hamvas elmélkedéseit, akkor is ha nagyon sok mindent másképpen gondolok.

Parádés.

Össze sem tudnám foglalni.

Parádés.

Várkonyi Nándor könyvei nélkül nem lennék az, aki vagyok.

Erdekes.Elgondolkodtato.

Ez a kötet az Elveszett paradicsom című vaskos kézirat mintegy negyedét tartalmazza, a Sziriát Oszlopai-nak méltó folytatása. A szerző az egyetemességre való törekvés igényét és gyakorlatát megtartva a „régi embert”, mint kozmikus létezőt vizsgálja, akinek a kezdetektől fogva természetes tudása van saját és az őt körülvevő mindenség létmódjáról.