A ​griff halála 0 csillagozás

Megkülönböztetett ​kíváncsiság és várakozás előzi meg az első kötettel jelentkező költőket. Várkonyi Anikó verseiből szinte mítikus világ tárul az olvasó szeme elé, mely az ősi babonák bűvöletéből a modern virágénekek bájából, az ezerszínű nép képzeletvilágából szövődik össze, nem utolsósorban persze felelősségteljes komolyságból s nem divatszülte modernségből Várkonyi Anikó verseiben sír az erdő, kiárad a tenger, zsoltárt énekelnek a félrevert szívű szegények, tündérek kelnek táncra, s a festett templomi Madonnáknak megeredt a könnye. Szerelmes verseiben vadgalambok búgnak, s a lányok nevetése violákat ír a tiszta égre. Ha szomorú, még a harmatnak is tüskéje van, s a halál fekete csibéi csipognak körülötte. A költőnő alakító- és képzelőereje, a világra figyelő kíváncsisága egy mélyen érző, humanista lelkületű embert mutat: „Mindennap meg tud halni másokért.” "A griff halála" című verseskönyvben kivételes felkészültségű, tehetséges költő szólal meg. Ars poetica helyett. A Szatmár… (tovább)

Megkülönböztetett ​kíváncsiság és várakozás előzi meg az első kötettel jelentkező költőket. Várkonyi Anikó verseiből szinte mítikus világ tárul az olvasó szeme elé, mely az ősi babonák bűvöletéből a modern virágénekek bájából, az ezerszínű nép képzeletvilágából szövődik össze, nem utolsósorban persze felelősségteljes komolyságból s nem divatszülte modernségből Várkonyi Anikó verseiben sír az erdő, kiárad a tenger, zsoltárt énekelnek a félrevert szívű szegények, tündérek kelnek táncra, s a festett templomi Madonnáknak megeredt a könnye. Szerelmes verseiben vadgalambok búgnak, s a lányok nevetése violákat ír a tiszta égre. Ha szomorú, még a harmatnak is tüskéje van, s a halál fekete csibéi csipognak körülötte. A költőnő alakító- és képzelőereje, a világra figyelő kíváncsisága egy mélyen érző, humanista lelkületű embert mutat: „Mindennap meg tud halni másokért.” "A griff halála" című verseskönyvben kivételes felkészültségű, tehetséges költő szólal meg. Ars poetica helyett. A Szatmár megyei Nagygécen születtem, 1942-ben. Ebben a babonákkal, mesékkel zsúfolt kisvilágban töltöttem életem első évtizedét: a természettel egy ütemre lélegezve, szülőföldem egyszerű embereinek példáján neveledve. Tőlük tanultam a számomra legfontosabbat is: a csí, a szép rend szeretetét. Gécről való elköltözésünkkel lezárult gyermekkorom. Azóta eltelt életem: otthonkeresés a világnyivá nőtt rengetegben. Orpheusz két csapáson tör lehetetlen célja, a teljesség felé. Első útjáról, az irracionálisban lezajlott kalandjáról tudósít a vakmerőség közismert mítosza. Második kalandja, mely ott kezdődik, ahol amaz véget ér, a valóság kapujában, sokak szemében megalkuvás. – Ellenkezőleg: a bátorság mítosza lehetne, ha megfejtenék. E másik „pokol”, a csupán a dolgokkal s minden élővel való azonosulás révén megszelídíthető, a nemlétnél nagyobb veszély, a szeretet kockázatainak tudatos vállalását jelenti. A költő-ember Orpheusz útján jár ma is ,szüntelen változás benőtte csapáson. Minden verskötet történet. „A griff halála” első orfikus utamról híradás. A második utat néhány vers – és életlépték jelzi még csak. A kaland kimenetel kétséges. Egy bizonyos: az ember, a költő jövője, ha önáltatás nélkül, tehát valóban élni akar: az ismeretlen újabb és újabb kihívásának elfogadása. – Hitetlenségem credója