Kimenőkönyv 6 csillagozás

Egykori kollégistáknak mondhatnám, hogy kötelező darab. Mondjuk úgy 10-20 évvel érettségi után, mert nosztalgiának kiváló volt. Nem ide jártam, nem ekkor, de mégis hasonló sztorik voltak nálunk is. És most rengeteg újra eszembe is jutott. :)

Nosztalgia. Ezt tudom írni. Kollégista voltam én is 4 évig. Igaz, hogy jóval később, mint az író, és nem is akkora szigor mellett, de mégis ismerős volt sok dolog. Az ébresztő, a reggeli, a szobaszemle, a szilenciumok, a kimenő, a kimenő megvonás is, igen. Az étel. A dugikaja. A szobatársakkal feledhetetlen történetek.
Az életem egyik legszebb időszaka volt, és ezt idézte fel a könyv. Jó volt olvasni, hogy szüleink idejében sem voltak makulátlanok a gyerekek, sőt… :)