„Eleinte fényes nappal volt, legfeljebb rossz időben sötét; akkor a tenger, a zöldes üvegen át, amelyet mintegy felduzzasztott kerek hullámaival, s olyan módon övezve az ablak vaseresztékeinek keretétől, akárcsak egy üvegfestmény ónkarikáiban, az öböl mély és sziklás szegélyén csupa háromszöget szálazott szét, mindegyiken a merev tajték tollas vonalzatával, amely oly leheletes rajzúnak látszott, mint magának Pisanellónak toll- vagy pehelyábrázolásai, s mindegyiken azzal a fehér, habzó és tartós zománccal , amely Gallé üvegjein a hóréteget ábrázolja.”
Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában
