Száznevű ​város 2 csillagozás

Történetek a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház világáról
Varga Tamás József (szerk.): Száznevű város

Harmincnégy novella huszonegy szerzőtől a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház világáról.

Eredeti megjelenés éve: 2017

A művek szerzői: Trux Béla, Craz, Vihartáncos, Mab Tee, Mészáros András, Early Moon, Izolde Johannsen, Mickey Long, Tim Morgan, Illyana Sanara, Eliza Beth, Urbánszki László, Mason Murray, Norbert Winney Jr., Andy Baron, Johhny Silver, Josh Sword, Esvy, Sütő Fanni, Barbara Liney Woods, Szilágyi Heléna

Tartalomjegyzék

>!
SpiritArt, Budapest, 2017
282 oldal · puhatáblás

Most olvassa 1

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Izolde I
Varga Tamás József (szerk.): Száznevű város

Varga Tamás József (szerk.): Száznevű város Történetek a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház világáról

Látjátok amott egészen balra a kivilágítatlan istállót? Na az én szereplőim abban tanyáznak. Hatalmas öröm, és még nagyobb megtiszteltetés, hogy immáron nemcsak olvasóként, hanem közreműködő íróként is részese lehetek ennek a világnak.
Szívből gratulálok írótársaimnak, mert az eső ellenére, gyalogosan, aztán metrón, azután meg buszon hazafelé, végignevettem az utat.

Mivel pedig mindenkinek akad egy (vagy több) kedvence, elárulom melyik az enyém e sok remek történetből:
Andy Baron története: A szék, akit Lajosnak hívtak.


Népszerű idézetek

>!
Varga_Tamás_József 

Gyilkos vagyok.
Igen, nem szégyellem bevallani. De hogy gonosz lennék-e? Hmm, nem hinném. Legalábbis a szó klasszikus értelmében biztosan nem. Bár ha igazán belegondolok, nehéz megfelelni erre a kérdésre.
Gonosz-e a mészáros, aki letaglóz egy ökröt? Senki nem ítéli el, hiszen ez a dolga. Enni pedig mindenkinek kell. Vagy vegyük például a vadászt, aki elejti a beteg és satnya példányokat, ezáltal óvja a vadállományt az elkorcsosulástól. Ugye hogy nem tekinted gyilkosnak? És a pásztor, aki agyonüti a nyája körül ólálkodó toportyánt? Nyilván őt is felmentenéd, hiszen csak védekezik. És még sorolhatnám…
Mondd, hol húzódik a határ?
Én is csak önvédelemből ölök. Na jó, talán egy kicsit a bosszú kedvéért is. De csakis azoknak ártok, akik ellenünk törnek, és el akarják venni az életünk. Ezért érzem bántónak, mikor rám aggatják a „gyilkos” jelzőt. Pedig nem teszek mást, minthogy igyekszem megóvni az enyéimet, még ha ezt a magam sajátos módján is teszem.

Tim Morgan: Az evolúció apostola

89. oldal

Varga Tamás József (szerk.): Száznevű város Történetek a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház világáról

>!
Varga_Tamás_József 

És hogy miképpen élhetett meg ennyi életet egyetlen ember? Nos, először is, egy szóval sem mondtam, hogy Menyus ember lett volna. Másodszor pedig, mint már említettem, Menyus átjárt a világok között.
Kezdetben persze ő maga sem volt tudatában a képességeinek. A felismerés lassacskán érett meg benne, és akkor is csak egy üzleti úton lévő varázsló tárta fel előtte az utazás titkait.
Most nyilván azt kérdezitek, hogy milyen üzleti úton járhat egy varázsló?
Nos, teszem azt, házalhat varázsgömbökkel, esetleg varázspálcákkal is. Esetleg a zsoldosokhoz hasonlóan a saját, értékes képességeiben rejlő lehetőséget árulja, ami az egymással marakodó gazdagok szolgálatába állítva, lássuk be, jól jövedelmező üzletet jelent. De az is lehet, hogy a Bűbájosok Éves Konferenciájára jött, ahol a téridő görbület kiegyenesítésére hivatott varázslatát kívánta szabadalmaztatni, hogy végre megkezdhesse az ilyen képességgel rendelkező pálcák sorozatgyártását.
A történtek ismeretében ez utóbbira van a legnagyobb esély. E varázsló a Vertigo Mobilis névre hallgatott, és nem először járt már errefelé. De most inkább térjünk vissza Menyushoz, aki átjár a világok között. Vagyis arra a pontra, amikor ők ketten – a varázsló és Menyus – találkoztak a Csűrcsavaros farkú bikához címzett talponállóban.
És még valami. Ne feledjétek: Menyus itt még nem hivatásos világlépő, amivé később válik. Éppen csak sejti még, hogy valaminemű rendkívüli készségek birtokában lehet.
– Azt mondod hát, hogy léteznek más, a miénktől eltérő világok is… amelyek olykor még össze is érnek? – kérdezte Menyus a nyolcadszor is kiürült grogoskorsó fölött könyökölve.
– Síkok – bólintott a varázsló. – Szaknyelven síkoknak nevezzük őket. De hogy ne zavarjalak össze túlságosan, maradjunk a párhuzamos világok elnevezésnél.
– Párhuzamosak? Akkor hogy keresztezhetik egymást? – Menyus azon a ponton volt, amikor az ital az elme bölcsességeinek eladdig rejtett mélységeire nyit kaput.
– Párhuzamosak, az igaz. De köztudott, hogy a párhuzamosak a végtelenben összeérnek – érvelt a varázsló. – De hadd ne adjam ki mesterségemnek minden titkát.
– Ez marhaság. Ha vannak is ilyen síkok, hogyan lennénk képesek érzékelni őket?
– Te magad mondtad, hogy láttál már elfeket.
– Más is látott már.
– Úgy, hogy a közelben állók mit sem érzékeltek e furcsaságból, igaz?
– Hát, meg kell hagyni… – bólogatott Menyus révült tekintettel. – Ezek a síkok olyanok, mint a dimenziók?
– Olyasmik…

Trux Béla: Alsódombi Menyus, aki átjárt a világok között

7. oldal

Varga Tamás József (szerk.): Száznevű város Történetek a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház világáról

>!
Varga_Tamás_József 

Szóval, úgy kezdődött az egész, hogy a barbár hajnalban dörömbölt a tornyom ajtaján. Jóvágású, marhatermetű ember volt, dinnyényi bicepszekkel és akkora fejjel, amelyet egy süldőmalac is megirigyelhetne. Kissé ittas lehetett, mert erősen dülöngélt, miközben azt kiabálta:
– Azonnal kinyitni, fosztogatás fennforgása van kilátásban!
Gyorsan lesiettem. Lehet, hogy túlteng bennem a jó szándék, de nem szívesen néztem volna végig, hogy bárkit is fosztogassanak. Mert én ilyen lyány vagyok: ha tudok, segítek! Kinyitottam a méretes fakaput, de a barbáron kívül senkit nem láttam. Ezek szerint, a korábban említett fosztogatás valahol máshol történik!
– Üdvözöllek, medvetermetű, enyhén húgyszagú idegen! – köszöntöttem a férfit illően. – Setét átok járjon a nyomodban.
– Hoppsz… – nézett rám meglepetten. – Minő kis rózsaszál lakik itt fenn!
– Ja, a futórózsa – vontam meg a vállam. – Néha egészen az alsó lőrésekig felkúszik. Szóval, ki is akar fosztogatni? – Azt gondoltam, jobb, ha mielőbb tisztázom a fennálló problémát, mert nem szerettem volna, ha valakinek baja esik. Az ember próbáljon az idegeneken is segíteni, úgy helyes!
– Corom, a barbár! – süvöltötte széles mellkasát böködve, melyen sűrű, göndör fürtökben nőtt a szőr. – Sötét árnyak pusztítója, setét tárnák vámszedője, setét… ő… hmm… izé… – Úgy tűnt elfelejtette a szöveget, de azután rám nézett, megnyalta a száját és kivágta magát – …árva szüzek megrontója!
A következő pillanatban a karjába kapott, majd belökte a mázsás fakaput és elkezdett velem rohanni felfelé a lépcsőn. Sejtettem, hogy most az a bizonyos „nemi erőszak” következik, amitől anyám mindig óva intett leveleiben. Már nagyon vártam! Mindig is ki akartam próbálni, de akárhányszor lemegyek a faluba, a parasztok üvöltve rohannak el, kezüket a fülükre és szemükre szorítva. Azt hiszem, ez egyfajta játék lehet, de sajnos nekem ezidáig senki sem mondta el a szabályait.

Mészáros András: Necromantika

41. oldal

Varga Tamás József (szerk.): Száznevű város Történetek a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház világáról

>!
Varga_Tamás_József 

Illatos szellő mozgatta finoman a leveleket. A bozótban csendesen neszeztek a nyugovóra tért vadak. A délutáni eső szaga ott úszott a levegőben. Gyönyörű, derült éjszaka, ragyogó csillagokkal. T’Hal-Rish elégedetten vakarózva nézte az ő völgyét. Ligetes erdő elszórt bozótossal, körben kéklő hegyekkel. Könnyű pára úszott az éjben, tette elmosódottá az álomszép tájat. Ez az ő otthona. Boldogságának színhelye. Jó munka, szerető család, biztos jövő. Éterien gyönyörű vonásait még jobban megszépítette az arcán végigsuhanó büszke mosoly. Elégedettséggel nyugtázta, hogy szerény pásztor létére tagja a világot megreformáló csapatnak. Megmutatják ennek a maradi társadalomnak, lehet másként is: egyszerűbben, szelídebben, biztonságosabban. Sőt, ami ennél is fontosabb, magukhoz emelnek egy vad fajt. Primitív, küzdelmes létüket felváltja majd a – bölcs gazdáik vezette – rendezett, nyugodt élet. Meghatottan nézte az előtte bandukoló nyáját, mely tisztes megélhetést adott családjának.
Korán kiterelte a teheneket – egészségük érdekében szükséges volt a mozgás –, de csak kornyadoztak. Mint jó gazda, tudta, mi kell nekik, ezért a hátsókat megcsippentette az ostorral, kezdjék el végre a frissítő, étvágynövelő futást. Nagy nehezen elindultak, bár az egyik bika fenyegetően morogva visszafordult. T’Hal-Rish szomorúan tette el magának, legközelebb ezt kell majd letaglózni. Könnyedén megfékezte a támadó hímet, és jól megnézte jellemző vonásait. Az első pihenőnél meg akarta fejni, ne legyen ennyire erőszakos. Bevált módszer, bár így estére csökken a hozama. Ha eltalálja a mennyiséget, elbágyad, elmúlik a vadsága. Szerencsés esetben tartósan. Jó lenne megtartani! Nem kedvelte a kényszervágásokat, a húsból kicsi a haszon. Az öreg, beteg egyedeket mindenképpen el kell távolítani és húsukat felhasználni, ezt parancsolja a józan ész. Takarmány kiegészítőként keverik a tápba, de kimondottan kár lenne egy ilyen remek példányért. Rámás csontú, kellően izmolt, ha ezt örökíti is, javíthatná az utódok minőséget. Érző szíve volt, minden állatának esélyt adott az életre, ám figyelnie kellett a fegyelemre is. Nem lesz szerencsés, ha a bikák megérzik mennyire lágyszívű. A gyengeség visszaüthet! Egyik fiatal tehene mellette futott. Fürgén kapkodta lábait, tőgyei lágyan ringatóztak. Finoman megsimogatta jókora emlőjét, gyengéden a farára paskolt, mire az hálásan felhorkantott örömében.

Urbánszki László: A csorda

138. oldal

Varga Tamás József (szerk.): Száznevű város Történetek a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház világáról

>!
Varga_Tamás_József

– Tegnap egy fenséges ódába fogtam, s ma folytattam volna, de az én hőn szeretett múzsám galád módon elhagyott. Nélküle nincs ihlet, ihlet nélkül nincsenek kacifántos rímek, és így udvari poéta sem leszek. Az életem fabatkát sem ér, inkább meghalok. Miért nem lehet úgy venni a múzsát, mint a perecet?
Hümmögve megvakargattam pelyhedző szakállamat, majd átléptem a gyötrődő férfi felett. Tulajdonképpen miért is ne árulhatnék múzsát? Vajon mennyit ér egy múzsa csókja? Lássuk csak! Saithlin nénikém biztosan segít nekem, ha elviszem neki a hiányzó kellékeket a varázsporához. Mit mondott? Néhány kék sárkánypikkely, két marék lidércfény hamu, öt levél egy kétszáz éves entről. Delderan barátom könnyedén megszerzi ezeket, úgyis tartozik nekem. Nos, ideje cselekedni!
Delderanra a viskójában akadtam rá. Mikor felsoroltam neki, mire van szükségem, három fejét mind a hat kezével szinte véresre vakarta kínjában. Négy nap haladékot kért.
Ötödik nap délben sült libacomb illata szállt ki kedvenc vendéglőm ajtaján. Beléptem, leültem az asztalomhoz – tehetős törzsvendég lévén külön asztal járt nekem –, magamhoz intettem a fogadóst. Nem kellett soká várnom a finom falatokra és a korsó búzasörre. Élvezettel ettem a húst, majd bőséggel meglocsoltam torkomat az istenek italával.
Kivágódott az ajtó, s Delderan barátom becsörtetett a fogadóba. A bennlévők gyorsan szétrebbentek előtte, senki sem merte az útját állni. Delderan megállt az asztalom előtt, egy tarisznyát ejtett az asztalra.
– Nem tartozom többé neked! – dörögte, majd ugyanazzal az elánnal kiviharzott.
Darabig döbbenten ültem az étel romjai felett. Elvettem a tarisznyát az asztalról, óvatosan kinyitottam. Úgy tűnt, a varázspor egy összetevője sem hiányzik. Kifizettem a kocsmárost, és tarisznyám tartalmával Saithlin nénikém felé vettem az irányt.

Mab Tee: Mennyit ér a múzsa csókja?

34. oldal

Varga Tamás József (szerk.): Száznevű város Történetek a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház világáról

1 hozzászólás
>!
Varga_Tamás_József 

Fél évvel később még mindig a fogadósnál dolgoztam. A felszolgálóknak ugyan nem segíthettem, de a szakácsnak igen. Így tudtam meg, hogy a tohonya fogadós leánya, Manka, egy házasságközvetítőhöz folyamodott. Az épp soros levelet kellett elvinnem. Nem nagyon akaródzott kimozdulnom a jó meleg vacokból, de a munkáltatómat ez aztán csöppet sem érdekelte. Hideg, szeles időjárás fogadott kint, amikor csak a szajhák vacogtak a sarkokon és a magamfajta szerencsétlen mosogatólányok kerülgették a méretes pocsolyákat. A „villanegyedbe” tartottam a levéllel és egy kezdetleges térképpel, amire rárajzolták, merre kell mennem. A villanegyednek csúfolt lakótelep a Névtelen utcáról nyílott. A Névtelen a nevét azokról a csecsemőkről kapta, akiket a szemétgödrökből guberáltak ki a koldusok. Kétszer is eltévedtem a rajz ellenére, mígnem ráleltem a hármas számú házra. A mocsok és a bűz elképesztő méreteket öltött. A házfal mellett alvó koldusról első ránézésre nem lehetett tudni, él-e vagy már megboldogult. Csak amikor harákolva köpött egyet, akkor látszott, hogy nagyon is él.
A második emelet 15-ös számú ajtaja előtt álltam meg. A köpenyem nyirkosan lógott rajtam, és ahogy ügyetlenül leveregettem róla a vizet, combomhoz csapódott valami. Zsebembe nyúltam. A riasztó volt. Fél éve már annak, hogy zsebre vágtam, egészen el is felejtettem. Az ajtón nem volt sem név, sem számozás. De a mellette lévőn igen. Az volt a tizennégyes. Én tehát a tizenötös előtt álltam. Becsöngettem.
Az ajtó kisvártatva kinyílt. Hunyorogva lestem be a kis nyíláson, vártam, hogy megszólal a tulajdonos. Bal kezemben ott szorongattam a levelet, míg a jobbom újfent felemelkedett, hogy megnyomjam a csengőt. Abban a pillanatban, valami elkapta a jobb lábamat.

Izolde Johannsen: A kutyariasztó

73. oldal

Varga Tamás József (szerk.): Száznevű város Történetek a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház világáról

>!
Varga_Tamás_József 

Wendolin jó ideje ül és mereng kékes derengésű itala felett, a Craz macskáihoz címzett fogadóban.
Bár a lány kifejezetten a dorombolós bársonytalpúak barátja, és nem igazán szívleli a dekorációként szolgáló, különféle színű, színkombinációjú és mintázatú cinyó-bőröket a falakon, ide csak azért tért be, mert italát, amit ebben a fogadóban Macskák könnye néven kínáltak, itt adták a legfinomabb esszenciával. Másutt más néven szerepelt, megint máshol újabb névvel gazdagodott.
A Száznevű városban egyszerű kis koktéljának is száz neve volt.
Merengése tárgyául az előtte heverő szórólap szolgál:

„Halló halandók és hallatlan halhatatlanok, élők és élhetetlenek, figyelmezzetek:

A ZomBerry rockbanda új énekesnőt keres!

Ennek oka csupáncsak az a 10-20 felbőszült csíkos morcsák, aki tévedésből megette az elődöt, midőn egy úttalan úton összetalálkozott, banyának öltözött bossszorgány által kínált, kullé-űző testvajjal és testföllel bekente magát.
A morcsákok ennivalónak találták, és kikérték maguknak, mikoron nem állt szándékunkban odaadni nekik.
Boruljon köpeny a történtekre, szegény kis pacsirtánk meglehetőst szétszórt lett utána, bár biztosított minket arról, hogy jól van, a nem várt esemény óta megvilágosodott, és morcsákként szeretne újjászületni.
Lelke rajta.
Meg egyéb testrészei.
Tehát ezáltal felszabadult a főpozíció a bandában, hálás hörgéssel vennénk a jelentkezőket, akiket próbára teszünk, hiszen nem lehet akárki a frontlény, csakis belevaló nőstény vállalhatja eme posztot!
Az időpontot és a helyszínt alant olvashatjátok.”

Wendolin elgondolkozott, hogy mi lenne, ha jelentkezne. Aztán mindenféle indokkal meggyőzte magát, hogy miért inkább mégse. De talán mégis. Áh, hagyjuk.
Közben körülötte a kis kocsma kiürült, a csapos is új kandúrbőrrel törli már egyidejűleg a pultot és a korsókat.
Megteheti, nyolc karja lévén.
– Mit tudsz erről a bandáról? – szólítja meg a csaplárost a lány.
– ZomBerry? Hmm. Jóféle rockot játszanak, haláli szólamokban. Én nem feltétlen szeretem őket, inkább oktÓpuszt írok, mintsem ilyet hallgatok. De nagyon jó bulit szoktak csapni, meg olykor a közönséget, bár azok elintézik ezt maguktól is. Sikeresek, híresek. Hallottam, hogy új énekesnőt keresnek maguknak, mert az előzőt csúnya baleset érte. Ilyen, ha a kreatúrán fejébe száll valakinek a sztárság. Rögtön azt hiszi a morcsákról is, hogy a tenyeréből etetheti.
– Való igaz. Megették a tenyere javát. Is.
– Érdekes kirándulás az amúgy. Ajánlom figyelmedbe.
– Micsodát?
– Hát a krea-túrát. Bár a többség jobban élvezi a szeka-túrát, extravagánsabbaknak a tor-túra ajánlott.
– Szeretek sétálni. De nem örülnék, ha ezem-azom kirándulna. Nem kellemes a helyére visszatenni az elbitangolt ízületeket.
– Ugyan – legyint éppen felszabadult tapadókorongos lábával a csapos –, erős idegzetűeknek javában ajánlott, szinte kötelező, kötélidegzetű program.
– Köszönöm, még emésztgetem a gondolatot.
– Emésztésedre. Cirmos-dzsúszt? – mutat felé egy narancssárga alapon szürke csíkos üveget.
–Nem, köszönöm! – mosolyog Wendolin, majd nagyot nyújtózva úgy dönt, alszik egyet a fogadóban a dologra…

Vihartáncos: Nem bánt az, csak megkóstol!

271. oldal

Varga Tamás József (szerk.): Száznevű város Történetek a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház világáról


Hasonló könyvek címkék alapján

Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok
Erdélyi István (szerk.): Merész álmok, sötét titkok II.
G. B. Hellebrandt – Zsila Ágnes – Macskássy Attila (szerk.): Univerzum antológia
Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Magánvégtelen
Jan van den Boomen: Opálhajós
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek
Nemes István (szerk.): Sárkányok
Kleinheincz Csilla (szerk.): Rejtélyes tűz
Nemes István (szerk.): Démonhercegnő