Állomás, ​éjszaka 78% 12 csillagozás

+1 írás
Négy-öt hónapja kezdődött. A kutyák elszökdöstek a falubeli házaktól. Először csak egy-két portáról, de aztán egyre kevesebb udvarból hallatszott már ugatás.
Már a május is forró volt, és egész nyáron nem esett egy csepp eső sem. A kutyák napokra eltűntek, aztán az állomás környékén bukkantak föl megint, de már nem simultak a kézhez, nem fogadtak szót a parancsnak. Ott gyűlt, növekedett a falka a kiszolgált tehervagonok, használatlan melléképületek körül. A kutyák bundája ragacsos lett a gépzsírtól és szürke a koromtól.
Az állomás nagy volt, de mióta a téesz megszűnt, alig jártak erre vonatok. A tehervagonok itt maradtak, rozsdásodtak, korhadtak, hóban, esőben, hőségben. Ez volt a vonal vége. Reggel, délben és este jött és ment innen egy személyvonat. A resti is csak akkor nyitott ki. Aki ment vagy jött, megivott egy sört, kísérőnek a saját pálinkája mellé. Az épület elkoszlott, a hulló vakolat és a lerakódó korom sosem látott országok vaktérképeit rajzolta a falakra.
A kutyák egyre nagyobb területet hódítottak el az állomásból. Nem volt nehéz, többnyire csak a forgalmista tartózkodott ott, meg Vaszi a kocsmáros, aki naponta háromszor kinyitott egy-két órára. Na meg Cservenszki, de ő nem számított. Az asszonyok reggel a városi piacra mentek, és a déli vonattal jöttek vissza. A férfiak, akiknek volt munkájuk, az estivel.
Szinte észrevehetetlen volt a változás, ahogy az épületek közötti terek és a peronok egyre szűkebbek lettek. Az emberek összébb szorultak, a kutyák közelebb jöttek, és aki nem vette figyelembe a birtokviszonyok változását, azt megmorogták. Egy ember volt, aki nyugodtan járhatott közöttük, egy idegen. Cservenszkinek mondta magát, de lehet, hogy nem is ez volt a neve. Senki nem tudta, hogy honnan jött és miért, mit csinál nap közben és hol alszik éjszaka. Senki nem kérdezte, ő meg magától nem mondott semmit. Talán féltek tőle, talán csak nem érdekelt senkit.
Így telt el a nyár vége és az ősz eleje is. Az első októberi nap volt, már csípett az este. Az befutó vonaton a férfiak nagy hanggal voltak, aznap kaptak fizetést a városban. Amikor a vonat beállt, szedelőzködni kezdtek, nem kellett sietniük. Kényelmesen cihelődtek, de leszállni nem tudtak. A peron hemzsegett a morgó, vicsorgó kutyáktól, és a mező felőli oldalon is ott cirkáltak hátsó lábuk közé vágott farokkal és fölpúposított háttal, világító szemmel.
A férfiak kapatosan, ostobán bámultak kifelé a sötétedő állomásra. Cservenszki szomorúan visszanézett rájuk a koszos ablakból. A forgalmista csak egy véres rongykupacnak látszott, a kavargó kutyák között.

Nekem nagyon tetszett. Nincs is ok, ami miatt ne tetszene. Ez egy játék. Felnőtt írók játéka.
Igazából volt bennem egy kis félreértés a művel kapcsolatban -hogy honnan vettem, nem tudom, de ötletnek remek lenne. Azt hittem, hogy a kiadvány Bodor Ádám születésnapjára készült, erdélyi íróbarátai egy Bodor novellából kiindulva láncmese formájában szerkesztettek neki egy kiadványt ajándékul. :)
Nos, nem így volt. De a láncnovella motívum megvan. Semmi kötöttség. A hangulat, a lassúság, a szürkeség és a főszereplő Cservenszki alakja végig megmarad. Az állomás, a vasút gondolata szintén, mégis mindegyik írás a maga nemében nagyon jó és egyedi. Ötletesek, plasztikusak. Kíváncsi lennék, hogyan alakult ki ez az egész? Átküldözgették egymásnak az írásaikat? Hiába lazán szabott a cselekmény, mégis nagy az egymáshoz kapcsolódás a részletekben. Csak az előző írást ismerhették???? De jó volna tudni!

Tetszett, kifejezetten jó volt, mert elgondolkodtató. Minden egyes novella más, még ha tartalmaznak is azonos elemeket mégis olyanok, mint egy sorozat különböző részei, amelyekben mindig felfedezünk valami újat, megtudunk valami titkot, de ugyanakkor megvannak bennük az alap elemek, amelyek követnek, mint a kutyák. A kutyák, akik mindenhol ott vannak, akik keresik a „lábnyomokból elillanó meleget ”.