Én, ​te, ő 95% 231 csillagozás

Vannak, akik a főnevektől ájulnak el. Én attól, hogy még mindig működik és annyira érthetően, világosan magyarázza el a szófajokat. spoiler

2019. Újraolvasás
Féltem az újraolvasástól, ill. nagyon kedves, kb. általános iskola negyedikben szerzett, kedves emlékeimet féltettem az újraolvasás esetén ébredő csalódásoktól – mégis betettem a várólistacsökkentős kihívásba, mert az éppen negyedikes kisfiamnak szerettem volna ízelítőül olvasgatni, hátha felébred benne az érdeklődés a nyelvtan iránt így játékos, kalandos formában. Sajnos, ebben csalódnom kellett, a fiam hajlandóságot sem mutatott, sokkal inkább egy tanárváltásnak köszönhető fiatal és igen lelkes tanárnő személye tette vonzóvá ezt a titkokkal és rejtélyekkel teli tantárgyat…
Így hát ismét egyedül maradtam az oroszlánkereső, szófajokkal ismerkedő, kalandos utazásban. De nem volt baj! Túllendülve a kezdeti bizonytalankodáson, csodálatos időutazást tettem a múltbeli emlékeimbe és a könyv lapjain leírt klassz történetnek köszönhetően ismét átélhettem a nyelvtani kalandokat!
Továbbra is tartom azt, hogy ez egy igen jó, és időtálló könyv!
Szerintem jó kis kiegészítő könyv lehetne a nyelvtanórákra még manapság is.
Örülnék, ha minél több gyerek kezében láthatnám.

                                    _
Emlékek régről – kb. 1982-ből…
nagyon kedveltem, két példány is volt belőle, megtaláltam otthon a szüleimnél egyet – nagy volt az örömöm… remélem, majd a fiaim is élvezik, ill. élvezettel veszik a nyelvtani túrákat, kirándulásokat benne…

Kisiskolás koromban egyszer ezt a könyvet „hozta a Jézuska”, és annyira szerettem. Emlékszem, már akkor is rongyosra olvastam. Sajnos egy költözés során elkeveredett, amit nagyon sajnálok. Pont ezért örültem annak, hogy a kisfiam kihozta az iskolai könyvtárból el is happoltam tőle egy kis időre… :)

Hogy mik vannak! Szerintem ilyen könyvek, amiket mi magyarok „gyártunk” olyan világméretű óriási szenzációk, hogy csak na!
Igék, főnevek, melléknevek még csak-csak belekerültek az agyamba valahogyan (fogalmakkal együtt!), de hogy a névmások, névutók?! Ez csak álom volt eddig! Most viszont már minden érthető, egy dolgot kivéve; tényleg miért nem kötelező ezt a könyvet mindenkinek hasznára olvasni?

Gyermekkorom egyik kedvence. Eleinte a tesóm olvasta föl, aztán magam vettem kézbe. Nem is tudom hányszor olvastam el. Felnőttként is újraolvastam pár éve, amikor lent jártam a szüleimnél. Most ismét elővettem, és jaj de jó volt. Gyerekként is szerettem a nyelvtani játékokat, rejtvényeket benne, és maga a történet is aranyos. Mesével tanít!! Gyakorlatilag játszva ismerhetik meg a gyerekek a magyar nyelvtani szabályokat belőle. Tankönyvvé tenném!

Magyartanárként máig sem értem, miért nem ebből tanulják általános iskolában a nyelvtant!

Egy szolid milliószor kölcsönöztem ki általános iskolám könyvtárából, és mindannyiszor imádtam.
Varga Katalin egyébként nagyon tudott valamit, mert ezt a könyvét is imádtam.

Imádtam. Nem tudom mikor és kinek a példányát olvastam, de emlékszem, hogy valamilyen táborban lehettem, amikor a kezemben volt. Ebből tanultam meg a szófajokat tökéletesen. Minden tanítónak ismernie és használnia kéne, szerintem élmény vele a tanulás. Bárcsak újra elolvashatnám!

De jó volt ez gyerekként. És még most is az, zseniális.

Tökéletesen keveri a tananyagot, a mesét és a játékos feladatokat. Szerintem azért népszerű még ma is, mert a története is jó, és közben a gyerekek könnyen és jól tanulják meg a szófajok amúgy általában eléggé száraz anyagrészét. Tudom, hogy több iskolában ma is feladják alsó tagozatban kötelezőnek, és meg is értem, mert szórakoztató és időtlen.