Örökség 9 csillagozás

Varga Írisz Dóra: Örökség

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"A ​jóhoz sosem későn, most adom közre első regényemet tizenéves ifjúk és a
gyermeklélek iránt érdeklődő felnőttek számára.
Kitalált történetem szülővárásomban és környékén játszódik. Itt élik mindennapjaikat a fivérek, a 14 éves Ármin és 12 éves Domonkos, a „valóságos valóság” falain innen és túl, hétköznapiságok és rejtelmek világában. Félelmeik nyomába szegődve járják a gyermekkorból a kamaszkorba vezető kitaposatlan útjukat, folytonosan keresve a kulcsokat a titkokhoz. Eközben megtanulnak bátornak lenni, igaznak lenni, szabadnak lenni. Életük egy nap váratlan fordulatot vesz, édesapjukat lepkekutató szenvedélye Pápua Új-Guineába szólítja, ahol a sors kegyéből rálel fiai „világpolgár” unokatestvérére, akit magával hoz karácsonyi meglepetésként. A 17 éves félárva Dédé élete csupa rejtély. Édesanyjának három éve nyoma vész Pápuán, ez idő alatt egy keresztény misszióban nevelkedik a talányos kilétű Tamás atya oltalma alatt. … És hogy mit is hagyott örökül a gyerekekre… (tovább)

>!
Szülőföld, 2017
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155600593 · Illusztrálta: Horváth Zsófi

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Hintafa P
Varga Írisz Dóra: Örökség

Remélem nem hisztek majd nekem és utánajártok magatok is, ha azt mondom, hogy nagyon régen találkoztam olyan kiskamaszoknak íródott könyvvel, ami ennyire mélyen megérintett. (Számomra inkább családi.) Persze van, hogy a történet picit „leül”, belassul a ritmusa, de a kíváncsiságunk továbbhajt az úton. Felnőtteknek legalább annyira ajánlom, mint a gyerekeiteknek. Nemcsak a testvérek (ráadásul fiúk!) közötti kapcsolat, de az édesanya-gyerekek és a szülők közötti viszony is hangsúlyos. Az előzetes figyelmeztetés nélkül kiskamaszodó gyermekem miatt az édesanyával elég szoros sorsközösséget alakítottam ki. Ugyanakkor azt hiszem, hogy ez is olyan színes történet, aminek minden olvasás után más árnyalata hangsúlyos, az olvasó/hallgató aktuális igénye szerint.

A leggazdagabban megrajzolt rész a testvérek közötti kapcsolat, amibe új dinamikát hoz az unokatestvér (Dédé) megjelenése. Ebbe belefér a báty elismerésére vágyakozó kistestvér minden törekvése és a függetlenedni vágyó, a saját útját kereső nagy néha bizonytalankodó szárnypróbálgatásai is. Bónuszként Dédé bölcsességei a képernyőfüggőségről, ami bár nem mentes a didaktikától, nagyon aktuális. A fiúk korában éreztem némi csúszást, viselkedésük alapján könyvbéli koruknál talán két-három évvel fiatalabbnak gondoltam volna őket.

Kár, hogy a borítóban nem tükröződik vissza a sokszínű élmény, amiben részünk volt, hiszen mindez az utazás kezdete. Ugyanis a család repülőre száll, mi pedig utánuk.

Értékeltem a találó cím egyszerűségét, hiszen az olvasóban mély nyomot hagynak örökül a karakterek. A szerző elgondolkodtató mondanivalóját, szép választékos elbeszélői stílusa teszi kategóriájában igen magasra. Ahogy mondani szokták, tartalmas könyv: tele varázslattal, teremtő képzelettel, vágyakozással, finomsággal hétköznapi és egyéb varázslatokkal, amiben talán eljövendő múltunk emlékei is helyet kapnak. Remek élmény.

4 hozzászólás
>!
Annamarie P
Varga Írisz Dóra: Örökség

Már az első tízen egynéhány oldalon tudtam, hogy ez a könyv nagyon fog tetszeni nekem, igazi kis unikum a mai magyar, kortárs gyerekirodalom terén. Persze vannak kisebb hibái, amivel én most biztos lényegesen elnézőbb leszek, mivel ezektől függetlenül remeknek tartom a könyvet.

Varga Írisz Dóra első könyve egy magyar kis család életébe vezet bennünket, Völgyi Gáspár biológia tanár, s egyben a lepidopterológia (lepketan) neves kutatója, Stefánia, a remek feleség és édesanya, a 14 éves Ármin, és öccse a 12 éves Domonkos.
A címadó Örökségről, rögtön az első oldalakon szó esik, amikor a szülők közlik a fiúkkal, hogy a nagyapa, Dini papa után megöröklik annak kertjét, a vasszilvágyi földi paradicsomot, illetve egy Vackorfészert, egy szájharmonikát, egy focilabdát és egy D-G monogramos szivart. És vagy ezernyi kincset, amit Dini papa szíve rejtett. De a fiúknak nincs sok idejük kiélvezni eme nagy örökséget, mert édesapjukat hatalmas megtiszteltetés éri. Feladata nem kevesebb lesz, mint elutazni Pápua Új-Guineára, és kinevelni egy madárpillangó-állományt, melyet majd áttelepíthet Budapestre.
Magyarán szólva, egyedül kell hagynia a családot egy teljes tanévre. Karácsonykor azonban titokban hazatér, és nem kisebb ajándékot hoz magával, mint a fiúk unokatestvérét, Dédét, akit a sors útjába sodort Pápua Új-Guineán. Dédé édesanyja, Stefánia testvére 3 éve eltűnt, s Dédét egy magyar misszionárius, Tamás atya patronálta eddig. A három fiú Magyarországon marad, készülnek a nyári, pápuai utazásra, amikor is az apa egy hihetetlen felfedezésről küld táviratot nekik. Készüljenek az útra, mert elképesztő dologra bukkant!
Ahogy az a 240. oldalon kiderült, erről csak a folytatásban fogunk majd többet megtudni.

Maga a cselekmény is izgalmas, de itt sokkal több dolog törtnénik, mint misztikus sztorizgatás. Ennek a könyvnek ugyanis számos rétege létezik, amit képtelenség ebben a formában most kifejteni, ezért csak nagyobb vonalakban jelzem ezeket.
Van egy réteg, amely a testvérek közötti kapcsolat színtere. Itt helyet kap a szívbemarkoló, őszinte testvér féltékenység, amivel Ármin borzalmas nagy csatákat vív, és minden erejével próbál felülemelkedni rajta. De emellett igazi patrónusa az öccsének, saját lelkének mélységeiben érzi annak fájdalmait. Valódi szeretetkapcsolat van kettejük között, saját szavakkal, titkokkal, élményekkel és játékokkal.
Az édesanya és édesapa is bevonódnak ezekbe a titkokba, ők ugyanúgy megkapják a kiskamaszoktól a szeretet gesztusokat. A meghittség ábrázolása itt nem légből kapott közhely, hanem a mindennapok része.
Nagyon érdekes az anya ábrázolás, aki jelen van a gyerekek életében, tud minden csínytevésükről, de nem avatkozik bele ezekbe. A szülő, aki szárnyakat ad.
Szárnyakat, ami az anya részéről az érzelmi intelligenciát növeli, az apa részéről az értelmi intelligenciához járul hozzá jelentékenyebben. Mind az apa, mind Dini nagyapa bevonta a fiúkat munkásságába. Az apa részéről ez ugye főként a lepketan, de járulékosan minden logikai készség is, Dini papa részéről pedig egy jóval összetettebb adományról van itt szó. A kreativitás és játékosság olyan szinten épül be a szereplők jellemébe, hogy nincs olyan lapja a könyvnek, ami ne jelentene élményt. Hol arról olvashatunk, mi a különbség a lepkék és a pillangók között, hol egy Csontváryról szóló tanulmányt után kell keresgélnünk, festményeket kell kutatnunk, vagy a pápuai törzsek nyelvjárásaiban nézelődhetünk, majd a következő lapokon a pedellus érdekes teázási szertartásában mélyedhetünk el, miközben az egész hajsza az azúrkék Morphotroides Azurea -ről szól.
A gyerekek magas szinten élik meg az idő értékes eltöltését. Mivel 12-14 évesekről van szó, elkerülhetetlen a mai függőségek szóba kerülése. Van egy halvány didaktikus éle a tablet függőség résznek, de annyira halovány, hogy talán csak mi felnőttek vesszük ezt észre. Az értékes idő felhasználásban inkább az élménydús, szabadságon és kreativitáson alapuló szabad játék kap szerepet. Fantasztikus volt a gyerekekkel átélni a havazásos jeleneteket, a csatangolásokat, a titkos barkas menedékhelyet, és azt a rengetek rítust és hagyományt, amit saját maguk alakítottak ki.
Ismét egy másik rétege a könyvnek, ahogy a hagyományos katolikus családban nevelkedő gyerekben keverednek a misztikus, babonás, mitikus elemek a katolikus hittel. Vannak-e boszorkányok, teljesülnek-e a Szent Iván-éji kívánságok, küldhet-e üzenetet az eltűnt nagynéni, lehet-e az elhunyt Dini papa mellettük Korvinusz, a holló képében?

Izgalmas élmény volt olvasni ezt a könyvet, régóta álmodozok egy ilyen tartalmas fiataloknak szóló írásról. Persze látom a gyengéit is, de nem szívesen hangoztatom. Jót tett volna egy olyan szerkesztő a könyvnek, aki kicsit irányba tartja az erőket. Sok volt a felkapott ötlet, ami aztán nem lett tovább gondozva. Olyan kapkodósra sikeredtek ezek a szálak. Például elképzelhetetlen, hogy a fiúk ne nyúzták volna a focilabdát, vagy a szájharmonikát, ne erősködtek volna, hogy több időt töltsenek a kertben. Az az érzésem volt, mintha mindent ebbe a könyvbe kellene besűrítenie Varga Írisz Dórának.
De az életkorukkal kapcsolatban is zavarok keletkeztek bennem. Ezek a gyerekek jóval fiatalabbak, még akkor is, ha egy burokban élnek. Ez a két legsebezhetőbb pontja a történetnek, amit a következő részben talán sikerül a szerzőnek orvosolni, mert egyébként izgalmas olvasmány ez.

3 hozzászólás
>!
Futóhomok P
Varga Írisz Dóra: Örökség

A képzeletbeli könyvtáram – bár mára vannak megingathatatlan szegletkövei – folyamatosan alakul: friss olvasmányaim kapcsolódnak lazán vagy épp szorosan, több szállal ráfonódva az általam korábban olvasottakhoz. Az Örökség az Utas és holdvilág közelében kért helyet magának. Varga Írisz Dóra regénye szempillantás alatt képes megidézni a békebeli hangulatot, egy értékmegőrző világét, amiben természetesen ugyanúgy mérlegre kerül barátság, testvéri szeretet, szerelem.
A több szálon futó, tehetséggel bonyolított, csipetnyi mágiával jó érzékkel fűszerezett cselekménynél is hangsúlyosabb a Völgyi família példásan összetartó családtagjainak bemutatása. Számomra olykor már zavaróan kerekre tökéletesre festett e szigetszerű mikroközösség: a konfliktusok rövid idő alatt konszenzusban oldódnak fel, a szereplők általában hamar megtalálják a másik fülének legjobban eső szót, a legjárhatóbb utat. A szövegbe szőtt vendégsorok (idézetek a Harry Potterből vagy a Kung Fu Pandából) ugyanakkor pont a minket körülvevő valóságba hivatottak lerántani és üzenni: mindenek ellenére lehetséges a magas minőségű kapcsolatok megélése, megtartása.
A kötet képi világáról: a sok tornacipős ifjúságis borító után üdítő az egyszerű fekete-fehér grafika, tetszettek a finom vonalvezetésű, légies rajzok; harmonikusan kísérik-, ölelik körül a mondanivalót.

Varga Írisz Dóra szépirodalmi igénnyel megírt ifjúsági regényét örömmel olvastam és adom tovább a nagyobb gyerekeim kezébe, kíváncsian várom a véleményüket .

4 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Varga Írisz Dóra: Örökség

De szeretnék vírus lenni…
Varga Írisz Dóra gépébe belemenni…
és eltulajdonítani, hogy mi lesz a családdal!

Nagyon gonosz ez a könyv – spoiler –, de jó értelemben!
Nehezen tudnám megmondani, hogy miről szólt – inkább csak Ármin és Domonkos mellé csapódva éljük meg a napokat –, mégis elvarázsolt. Nagyon egyedi a hangvétele, csodásan van megírva – átitatja a szeretet. Tényleg öröm olvasni, annyira szép! Tetszett az is, hogy észrevétlenül tanít úgy érzelmi dolgokra, mint az ~ológiákra és a jelentésükre, a latin nevekre, a babonákra.
Ráadásul mindenki szerethető és kedves, ezért mostantól az övék a kedvenc könyves családom! (Nem csak a Völgyi család, hanem az egész pereputty Korvinusszal, Dezsőkével és Vendel bácsival együtt.)

Kedvenc: A nyelvezete valami csodálatos volt! Tetszettek a nyelvi játékok (Azúrnőm / spoiler és a becézések (Kicsi Ember, Dédé, Látó Szem).

Bővebben a blogon…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/06/varga-iri…

>!
Szülőföld, 2017
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155600593 · Illusztrálta: Horváth Zsófi
>!
bagie P
Varga Írisz Dóra: Örökség

5 csillag az alábbi megjegyzésekkel:
* hol a folytatás? kérem! most! :)
* nekem ez a könyv annyira nem fekete-fehér és nem „szögletes”, ahogyan a borító és az illusztrációk mutatják…az én nagyszülős örökségem olyan puha, sárgás-barnás, illatos, őszi leveles, elmúlós, de mégis színes …

Az Álomfejtés fejezetet igyekszem nagyon megjegyezni:
„- Nem tartja – csóválta a fejét Dédé –, ő [Anya] maga a tükör. Benne látod magadat. Ahogy nyilván ő is magát benned. Mert te is tükör vagy neki. Tanulhatsz a hibáiból, ahogy ő is a tieidből. Ez nagy adomány. Majd rájössz. Lassan én is kezdek rájönni. … Egyet mondok, becsüld meg amid van, amíg van! És ne foglalkozz annyit magaddal! Attól tartok, ez a te látószemséged komoly teher a számodra. Változtass ezen! Fordítsd a javadra!”

>!
dianna76 P
Varga Írisz Dóra: Örökség

Molytagságom alatt, a rendszeres könyvértékelések során tapasztalom, hogy könnyebb arról írni, ami nem tetszett. Talán mert egyszerűbb megfogalmazni a negatívumot, a kritikát, azt, hogy mi kifogásolható egy-egy könyvben. Éppen ezért fordult meg a fejemben, hogy ezúttal nem írok más egyebet értékelés gyanánt, mint pár jelzőt: varázslatos, szívet melengető, mélyre ható. Csak nem érzem méltónak nem kifejteni bővebben a véleményemet erről a regényről. Egy olyan regényről, ami úgy fogvatartott.
Ez nem csupán egy történet, egy kaland, hanem egy család értékekkel, hagyományokkal teli mindennapjai. Két (majd három) kamasz lelkének terítéke, gondolataikon, érzelmeiken, cselekedeteiken, szavaikon keresztül. Sok bölcselet van mindezekben, többek között rólunk (felnőttekről, szülőkről, nevelőkről) is, amin elgondolkodhatunk, s a nevelés során egyiket-másikat talán érdemes meg is fogadni. S persze ott van egy anya is, akinek szintén a lelkébe pillanthatunk. Ezt az anyát én nagyon szerettem, és nem pusztán pozitív szereplőnek, hanem ideális szülőnek tartom. Jó volt, hogy szakított időt hol az egyik gyerekre, hol a másikra, mikor éppen melyiknél látta szükségét egy beszélgetésnek, de nem maradt el a közös, hármasban eltöltött idő sem. Ármint és Domonkost helyenként fiatalabbnak érzékeltem a megadott koruknál. Néhol inkább kisiskolásnak éreztem őket, nem 12 és 14 évesnek, Árminba főleg nehezen láttam bele azt a 174 cm-t, de igazából ennek nincs jelentősége. S ha azt vesszük, akkor egy kamaszodó fiú egyébként is hol még kisfiú, hol már nagyfiú, vagy éppen felnőttet meghazudtolóan is viselkedhet már. Hiszen ez az a kor, ami egy híd a gyermekkorból a felnőtt létbe. Az egyik legnehezebb időszak a gyermek életében. Természetesen mindkettőjüket megszerettem. Nagyon tetszettek az újra és újra megjelenő családon belüli um. szeretetmegnyilvánulások, mint pl. az ölelés, puszi, közös beszélgetések lelkizések, a reggeli ágyban összebújás-hancúrozás. De ugyanígy jelen voltak a harag, sértődés, zavar, megbántás, félelem, szégyen. Ettől lett olyan igazi, és hétköznapi a történet, túl azon, hogy belevegyített a szerző némi kalandot, rejtélyt, varázslatot is. Ezek mind szintén nagyon tetszettek. Ahogy a természet kincseinek megjelentetése is (legyen az a téli, hólepte domb, egy moha, vagy egy fa), s a táj, mely köré a főszereplő család épített legendákat, valamint a babonák, hiedelmek, hagyományok. Az apa munkáján keresztül a lepkék világával is ismerkedhetünk. Annyira hihetetlenül egységbe tudta rakni mindezeket a szerző, s még irodalmi műveltséget is csepegtet belénk, olvasókba, egy-egy vers, vagy mesecím felbukkanásával. Mert ezeknek akarva-akaratlanul is utánanéz, utánaolvas az ember, kíváncsiságától vezérelve. A felbukkanó idegen szavak pedig magyarázatot kaptak. Habár a történet a gyerekek kamaszéveiben játszódik, s igazából pár hónapot ölel körül, mégis betekintést nyerünk a kisgyermekkorukba is. Zömével Ármin emlékein keresztül tehetjük mindezt. Nagyon szerettem ezeket a visszaemlékezéseket. És öröm volt olvasni Dédé, édesanyjával kapcsolatos emlékeit is. Annyira szépen és szeretettel beszélt róla.
Varga Írisz Dóra nagyon szépen ír, rengeteg értékes gondolat, és szívet melengető megnyilvánulás bújik meg a történetében, a fél könyvet ki lehetne idézni. Milyen érzelmeket kelthet arról olvasni, hogy a közös élet egy jelképesen elkapott pillanatát bezárja egy szerelmespár egy ládikába, hogy aztán egy életen át zárva tartva azt, megőrizze az öröklétig. Ugye, hogy elérzékenyülés? A szerző szavakkal, kifejezésekkel való játéka is tetszett. Habár a regény az ifjúsági címkét viseli, szerintem egy felnőttnek éppen úgy szól. Anyukáknak akik fiúgyermeket, főleg kamaszkorút nevelnek, különösen ajánlom elolvasni. Tényleg betekinthetünk vele a kamaszlélekbe. S ezen túl láthatunk egy anya-fiú kapcsolatot is a maga örömeivel, bánataival együtt.
Egy dolog bosszant: nincs a kezemben máris a folytatás.

>!
Szülőföld, 2017
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155600593 · Illusztrálta: Horváth Zsófi
7 hozzászólás
>!
Oláh_Zita P
Varga Írisz Dóra: Örökség

Gyönyörű és különleges darab. Most egyelőre ennyit, később részletesen.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Annamarie P

– Alszol? – hallatszott ekkor lentről?
– Álmodom – morogta Ármin.

65. oldal

>!
Annamarie P

Most jövök rá, különös: a lepkék csupán egyetlen érzékszervünkre hatnak. Ennélfogva viszont rendkívül koncentráltan. A pillangók a festészet nyelvén szólítják meg az embert… A pillangó, mondhatni, a látás művésze.

28. oldal

>!
Annamarie P

– Anya, neked minden szép! Még a szomorú is. Olyan akarok lenni felnőttkoromban, mint te!… Persze meg mint apa!

90. oldal

>!
dianna76 P

– (…) Édesanya szerint nemcsak azért kell megismernünk a környező világot, mert örömnek, bánatnak, veszélynek forrása, hanem azért is, hogy ha valami elpusztul körülöttünk, tudjunk tőle búcsút venni. Meg akart tanítani elfogadni a halált, hogy erőssé tegyen az életre.
– Anyukád nagyon erős lehet.
– Á, nagyon is törékeny, az uborkás üveg tetejét se tudja lecsavarni, s a habveréstől mázsás lesz a karja – mosolygott Dédé, de nyomban el is komolyodott. – De bitangerős, igazad van. A szíve, az akarata, mint a vas.
– Igen, az anyák erősek. De valahogy másképp, mint az apák – szaladt ki Ármin száján, de látva, hogy Dédét nem zavarja, folytatta gondolatmenetét. – Az apák eleve erősek. Az anyák viszont a gyengeségeikből merítik az erőt. Biztos ezért tudnak példát mutatni nekünk, a fiaiknak, hogyan kell erősnek lennünk, nem gondolod?
– Hogy majd egyszer eleve erős apák legyünk – sóhajtott Dédé.

214-215. oldal

>!
dtk8 P

– Én azt hittem, a lepke meg a pillangó ugyanaz – mondta Ármin meglepődve. – Hogy szinonimák.
– Nem, nem azonosak. És nem is olyan egyszerű megkülönböztetni őket. (…) Pihenés közben kell meglesni őket! A lepkék lefelé hajtják a szárnyukat, sátorszerűen, így a szárnyuk felső része látszik, míg a pillangók felfelé csukódnak össze, szárnyuk alsó részét mutatva.

194-195.

>!
dtk8 P

Az anya „sajnálom-én-mindent-tudok” tekintetet vetett rá.
– Ezt utálom benned a legjobban! Te még azt is kiszagolod, ami nincs is! Neked hátul is van szemed!

146.

2 hozzászólás
>!
Annamarie P

Domonkosnak felrémlett az éjjel tett elhatározásuk. A bajsza alatt dünnyögve kénytelen-kelletlen kikászálódott az ágyból.
– Pszt – csitította Ármin –, nehogy felébresszük anyát!
Lábujjhegyen elsomfordáltak a nyitott hálószobaajtó előtt, aztán irány a Domb. A finomszagú csípős-párás levegő mellbe vágta őket.
– Fázon halok – vacogott Domonkos.
Ármin testén is végigfutott a libabőr, de nem szisszent. Volt valami jó a fázásban: valami hősies. Vett egy mély levegőt, és mintha elvágták volna, abbamaradt a reszketés. Talpig férfinak érezte magát.

39. oldal

>!
Annamarie P

Tudom, Drágám, mennyire aggódsz, ám hidd el, semmiféle veszély nem fenyegeti a gyerekeket. Ellenben életre szóló élményben lesz részük. Ez itt a természet ütőere. Egyike az utolsó romlatlan létformának. Hatalmas kiváltság ezt megtapasztalni. Kínálhat-e többet apa, cseperedő fiainak?

159. oldal

>!
dianna76 P

– (…) egyáltalán nem mindegy, mikor és hogyan szerez tudomást a világ dolgairól a szárnyait bontogató gyermek. Az csak nem bűn, ha egy anya meg akarja óvni csemetéit a szorongástól?
– De bűn! – csattant fel Dédé. – A gyerek éppen hogy a féltés miatt szorong. Mert érzi, hogy a retusált valóság mögött van egy másik, az igazi, amitől félteni kell. A gyerek azért fél, mert féltik.
„S az anya azért fél, mert félt” – protestált magában az anya, de közben nagyon is megszívlelte unokaöccse szavait.

178. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Ágnes: Hajónapló
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Michael Ende: A Végtelen Történet
Theodore Taylor: A homokzátony
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Sara Pennypacker: Tehetséges Klementin
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Jules Verne: Kétévi vakáció
Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi
G. Szabó Judit: Hárman a szekrény tetején