Két ​nap az élet 98% 29 csillagozás

Megérdemli az összes csillagot. Lassan csordogáló, de hihetetlenül jó érzésekkel eltöltő történethez volt szerencsém, szerethető szereplőkkel és egyszerű, de fontos tanulsággal. De nem is kell több, igazi kis léleksimogató olvasás volt ez, még az undok szomszédasszony ellenére is :)
Közben többször eszembe jutott, hogy ha innivaló lenne, akkor ez a könyv egy pohár hideg málnaszörp lenne. Jó dolog egy csilli-villi koktél is időnként, de a málnaszörp bármikor jól esik.
Jajj és persze, hogy még ki szerettem volna emelni egy nekem nagyon tetsző megoldást, mégpedig azt, ahogy a szerző az idő múlását ábrázolta. Nincs ott a fejezetek elején, hogy ennek és ennek az évnek ez és ez a hónapja, hanem sokkal elegánsabb megoldást talált rá. Szép volt ez is.

Amikor kinyitod ezt a könyvet és belépsz Várbalog utcáira, úgy érzed, mintha hazaérkeztél volna. A házak körül ismerős porták, a nyitott ablakokból frissen sült kelt tészta illata száll, az omladozó kapuoszlop tetején lustálkodó macska nyújtózik. Egy néni jön szembe, aki széles mosollyal rád köszön, de tudod, hogy amint elhalad melletted, rosszallóan ráncolja a homlokát, és valamilyen nem létező sérelemén dohog magában.
Már az első oldaltól ismered a szereplőket, hiszen ők mindannyian a szomszédaid, a családtagjaid, vagy esetleg te magad vagy.
Lassan hömpölyögnek az évszakok, és közben peregnek az életek: boldog pillanatok, a hétköznapok ügyes-bajos dolgai, ünnepek, időnként egy családi tragédia, és minden eseménynek mi magunk is a részesei vagyunk. Ennek a regénynek a legfőbb erőssége nem a csavaros történet, hanem a személyes érintettség. A szerző remek világlátással, a természet iránti érzékenységgel, mély emberismerettel és finom eleganciával vezet minket végig a falu néhány évének történetén.
Ebben a rohanós világban gyógyszerként ajánlom a regényt, kikapcsol, megnyugtat, elgondolkodtat és arra ösztönöz, hogy felülvizsgáljuk emberi kapcsolatainkat, és jobban értékeljük a környezetet és közösséget, amelyben élünk.

Annyira örülök, hogy tavaly novemberben az előrendelhető könyvek között megakadt a tekintetem az író karácsonyi kötetén, a fülszöveg pedig kíváncsivá tett … olyannyira tetszett az a kötet, hogy rövid időn belül a másik kettőt is beszereztem, s milyen jól tettem *-*
Kiszakított ez a regény a mindennapokból, egy teljesen más világban létezhettem … letűnt gyermekkorom világában (80-90-es évek), ahol a közösségnek még ereje volt; ahol a barátok mindig, minden körülmények között számíthattak egymásra; ahol szaladhattam a szomszédba, ha odahaza elfogyott valami és viszont; ahol a közösség együtt ünnepelt: karácsonyt, farsangot, nőnapot (szüleimtől sokat hallottam az ilyenkor rendezett batyus bálokról); ahol a háztáji gazdaság adta a munkahely mellett a tennivalót; ahol a biciklikormányra akasztva vitték a pléh tejeskannában a tejet a TSZ-be; ahol már egyetemistaként izgultam a moziban a Titanic-on … ahogy olvastam a regényt, szinte én is szereplőnek éreztem magam, hiszen számos élményt, történetet én is megéltem, meg te is, meg ő is, meg sokan mások is. Eseménydús, fordulatokban gazdag írás, ami beszippant és nem ereszt. S azok a leírások, irodalmi eszközök tárházát vonultatta fel a szerző, láttam magam előtt az olvasottakat, szinte éreztem az illatokat, ízeket, átéltem a papírra vetett érzelmeket. Hétköznapi történet ez, a szó legnemesebb értelmében, a mindennapokból merítkezik … hiszen ilyen az élet, vannak örömök, bánatok, születés és halál, szerelem és szakítás, de mindenből lehet tanulni és ezáltal építkezni. Érzelmek hullámvasútján utazhattam, hol fent, hol lent, de az egyensúly végig megmaradt. Nekem a legtöbb karakter tetszett, sokuk jelentős jellembeli fejlődésen ment át a történet előrehaladtával, de volt olyan is, aki mit sem változott :-D drága Juliska néni, lehet jópár embernek van saját, külön bejáratú Juliska nénije, de sokat kuncogtam rajta. Ria és Zsuzsa esetében külön tetszett, hogy felismerték és elismerték hibázásukat, s nem voltak restek helyrehozni azt. Szívemhez nőttek a gyerekek, egytől egyig, olyan igaziak voltak a maguk esendőségével. Sok szálon futottak az események, de kimondottan tetszett, hogy ennyi ember életébe nyerhettünk betekintést … mindig izgatottan vártam, hogy a következő fejezetben kiről és mit fogok olvasni. Nem egy rózsaszínfelhős regény, hanem a való élet mutatkozik meg a lapokon magasságokkal és mélységekkel, őszintén és kendőzetlenül. Érdekelt a címválasztás, amiről a regény vége felé hullt le a lepel … ahogy Nánási Zolika szeméről szállt fel a rózsaszín köd: nem, nem az a két nap az élet.
Köszönöm az élményt, remélem, még sokszor lesz benne részem *-*

Ősz óta terveztem, hogy elolvasom Varga Gy. Brian első kötetét, melyet azért sem könnyű értékelnem, mivel a Szerzővel követjük egymást itt Molyon, s még sosem adtam ilyen jellegű feedbacket, hogy biztosan tudom, a kötet megalkotója olvasni fogja majd a véleményemet. Viszont tartozom annyival, hogy igyekszem tényleg objektíven értékelni a könyvet, s ha némi kritika el is hangzik majd benne, azt egyedül építő jellegű, s nem peioratív hangnemben kell értelmezni. Pláne azért sem, mert minden tiszteletem azoké, akik képesek az írásra, ellentétben velem. Így sosem kritizálnék olyan dologban senkit sem, amire én nem vagyok képes.

Bevallom őszintén a könyv megkezdése előtt több szempontból is tartottam a műtől. Egyrészről nem gondoltam kifejezetten zsáneremnek a kötet tartalmát, másrészről pedig – ahogy az olvasmánylistámból is kiderül – nem igazán vettem még kezembe kortárs magyar szerzők műveit. Ugyanakkor pont ezért kezdtem bele nagy kíváncsisággal, mert számomra „ismeretlen” terepre vetődtem, s előre izgultam, vajon pozitív olvasási élménnyel gazdagodom-e?

Nos, amint azt az olvasási idő jól illusztrálja, beszippantott a könyv, mely tény még utólag is meglep. Hozzáteszem kellemesen. A történet számomra nagyon kedves vidéki milliőben játszódik egy ténylegesen létező, kis faluban Nyugat-Magyarországon. Az utóbbi években kezd elegem lenni a városi életből, szabályosan rosszul vagyok Budapesttől, ha egy délutánnál többet kell a fővárosban töltenem. Ez a kötet pedig számomra tökéletesen visszaadta a vidéki élet majd minden pozitív és negatív oldalát, illetve azt ahogy én látom mostanság a város kontra vidék témát.
Varga Gy. Brian olyan mértékű részletességgel ír a falu életéről, a szereplőkről, a természeti környezetről, ami alapján a kötet egyharmadához érve sejtettem, hogy itt akár a való életből is meríthetett ihletet a Szerző. Ha ez így történt, rendkívül olvamányosan ültette át a lapokra korábbi élményeit. Emellett árad a sorokból a természet szeretete, ami különösen megfogott személy szerint.

A cselekmény középpontjában kvázi két falubeli család áll, akik mindennapi életének körülbelül bő két évét kísérhetjük figyelemmel. Az olvasás során nekem – s itt hangsúlyozom nem peioratív értelemben veszem a jelzőt – egyfajta vidéki Barátok közt jutott róla eszembe, ha már a 90-es években játszódik a történet. offSzinte minden fejezetben volt egy csavar, váratlan esemény, amire nem számítottam. S ezen fordulatoknak köszönhetően jött az az érzés, hogy na olvassunk csak még egy fejezetet belőle!
Furcsa volt ugyanakkor szembesülni azzal a ténnyel, hogy a kötet nem egy akciósdús, ingerküszöböt átlépni kívánó mű, ahol a Szerző mindenképpen le akarja nyűgözni az Olvasót. Nem. Ez a kötet magáról az Életről szól. A tinédzserek problémáiban felfedezhetjük a mi életünkben történt hasonló élményeket, a felnőttek magánéletében pedig akár szembesülhetünk olyan örömökkel, traumákkal stb. melyek a mi életünkben is bekövetkezhettek, vagy bekövetkezhetnek.
Összefoglalva a kötet révén egyfelől belecsöppentem egy kőkemény nosztalgiába, hiszen a 90-es évek második felében voltam én is tini, másfelől pedig a felnőttek sorsában elgondolkodtatott, hogy egyes élethelyzetekben, vajon én hogyan viselkednék, hogyan oldanám meg az adott problémát, szituációt.
A kötet végén pedig megértettem miért kapta a könyv azt a címet, ami. Nem szeretnék spoilerezni semmit, de az utolsó sorok komoly konzekvenciákat tartalmaznak, melyek akár a Szerző saját végkövetkeztetéseit is rejthetik. S melyekkel én maximálisan azonosulni tudtam.

Építő jellegű kritikaként talán a végére annyit tudnék hozzáfűzni, hogy nekem néha túl gyorsan, váratlanul lettek elvarrva bizonyos szálak spoiler. Olvastam volna még az adott szereplőkről, vajon mi lett velük, ám azt is megértem, hogy a Szerző nem „Évszázad-trilógiát” akart letenni az asztalra, főleg nem első alkotásként. :D

Összességében egyáltalán nem bánom, hogy a kezembe kaptam ezt a könyvet, amit ezúton is köszönök! Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy könnyed stílusban íródott regényt olvasni, nem feltétlenül könnyű élethelyzetekkel spékelve. Számomra felüdülés volt hétköznapi emberek fiktív életéről olvasni, s közben olykor párhuzamot vonni saját életemmel, ismerőseimmel stb.
Nem utolsó sorban a könyv pozitív hatására reményeim szerint legközelebb már bátrabban nyúlok kortárs magyar szerzők műveihez. Ez a kötet alaposan elgondolkodtatott azon, hogy nem mindig a bestseller szerzőket kell tolni, mert akadhatnak értékes alkotások az egyelőre kevésbé hype-olt könyvek között is!

Ritkán szánom rá magam, hogy a mai, vagy a kicsit korábbi magyar valóságról olvassak. Az olvasással épp ettől szeretnék elszakadni. Az őszinteségével, a természetességével, a könnyedségével, azzal, hogy még a tragikus pillanatok bemutatásakor is megőrizte a finomságát végül igazán megfogott ez a könyv.
Egy időre félre kellett tennem az elfoglaltságaim miatt, de utána könnyen felvettem a fonalat, és pár nap alatt befejeztem, mert kíváncsi voltam és vittek a sorok. Néha haragudtam a szereplőkre, máskor sajnáltam őket, aggódtam értük, hiszen színes, kedves egyéniségek, kevés kivétellel. ;) Érdekes volt ismerős helyszínekről olvasni. A történet végig fenntartotta az érdeklődésem. Nem nélkülözi a humort, a romantikát, egy kicsi krimi is van benne, akár az életben… Az utolsó oldalakon végül megtörténik a cím feloldása, és fény derül a még hiányzó fontos momentumra is.

Ez a könyv nekem olyan volt, mint egy időutazás a gyerekkoromba. Ugyan voltak tragédiák a történetben, de minden pillanatát élveztem. Ha olykor el is szomorodtam olvasás közben mindekénppen pozitív kép marad bennem. Jó volt a faluben élő emberekkel együtt átélni a mindennapokat, az ünnepeket, a nagyobb eseményket. Van benne romantika, humor, rejtély is. A szereplőket megkedveltem, még a házsártos szpmszédasszony Juliska nénit is. :)
Ez volt az alsó könyvem az írótól, de nem az utolsó az biztos.

Egy érzelmi hullámvasút, így tudnám leírni mit éreztem olvasás közben. Hihetetlen történet volt számomra…nem is gondoltam volna, amikor kinyitottam a könyvet, hogy ennyi érzelmet fog belőlem kiváltani.
Együtt nevettem, sírtam a szereplőkkel és nosztalgiáztam, szinte úgy éreztem én is részese vagyok a történetnek. Én a ’90-es évek gyermeke vagyok, így olvasás közben olyan érzésem volt, mintha időutazáson vennék részt és újra gyerek vagyok.
Az író gyönyörűen ír, imádtam olvasni a leírásokat, a cselekményt. Letehetetlen könyv lett számomra, biztosan újra olvasom még.
Igazából nem a kedvenceim azok a fajta regények, ahol nagyon sok szálon fut a cselekmény, de itt imádtam, hogy mennyi emberről és sorsról olvashatok.
Voltak szereplők akiket nagyon szerettem off és voltak akiket nem annyira off és persze voltak, akiket egyáltalán nem kedveltem off.
A cselekmény nagyon izgalmas, fordulatos volt. Mindig izgultam valami vagy valaki miatt.
Annyira jól összerakott történet mind tartalmilag, mind szerkezetileg, az érzelmekről már nem is beszélve amit kivált olvasás közben…legszívesebben néhány fiatal kezébe nyomnám kötelező olvasmánynak. Olyan sok tanulságot, jobbnál jobb idézeteket tartalmaz, hogy nem győztem jelölni magamnak.
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra is. :-) off

Remélem sok történetet olvashatok még a jövőben az írótól. :-)

Köszönöm az írónak ezt a fantasztikus élményt, hogy a könyv által újra gyereknek érezhettem magam.

„Azt mondod, hogy ez a két nap az élet? Nem. Az igazi élet otthon vár.”

A megjelenés óta szeretném elolvasni ezt a könyvet, mert egyrészt valahol belül éreztem, hogy nekem íródott, másrészt csak pozitív ajánlókat olvastam róla. Emiatt is hatalmas megtiszteltetés, hogy a szerző elküldte nekem elektronikus formában, ezt ezúton is nagyon szépen köszönöm.

Ez a könyv elképesztő. Hatalmas élmény volt olvasni, nosztalgiázni, és bevallom, a második felét gyakorlatilag végig könnyeztem.

Nagyon tetszett, ahogy a szerző felvezette az eseményeket, ahogy megalkotta a kis falu közösségét, ahogy felruházta a szereplőket jó és rossz tulajdonságokkal, de ami a leginkább megérintette a szívemet azok a gyönyörű leírások, a szóhasználat, és azok az érzések, amiket közvetített a sorok által. Érzelmekben gazdag történet volt, a lelkem mélyéig hatoló gondolatokkal. Sokat ki is jegyzeteltem magamnak, amiket viszek is tovább az életben.

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a történetet. Biztos, hogy élvezni fogják a velem egykorúak, de a fiatalabb és az idősebb korosztálynak is kellemes kikapcsolódást nyújthat. Viszont zsebkendőt készítsetek magatok mellé, mert bizony a történet könnyeket csal az olvasó szemébe.

Hosszabban írtam a könyvről a blogon:
https://fairypowderbooks.blog.hu/2022/08/18/varga_gy_br…

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre. Gyönyörű leírások vannak benne, valódi emberekkel, valódi problémákkal és érzésekkel. Megérinti az embert, de a humort sem nélkülözi. Csodás barátságok, őszinte testvéri szeretet, szerelem bontakozik ki előttünk a falusi közösségben, mindennapi problémákkal megtűzdelve. Váratlanul ért a tragédia és nagyon meghatott. Egy szeretett ember elvesztése, a gyász komor felhőként nehezedik rá a mindennapokra. Mindenki keresi a helyét, keresi a boldogságot, próbál továbblépni, de ez nem megy könnyen.
Zolikát nagyon megkedveltem, igazán nagyszerű dolgot tett a testvéréért. A legtöbb szereplő szerethető volt, a kevésbé szerethető karakterek pedig valóságossá tették a történetet.

„A hétfő a mosás napja volt. Olyankor a legtöbb háziasszony kipakolta a szennyeskosarat, szétválogatta a ruhákat, hogy szép sorban minden egyes darab a megtisztulás felemlő szépségét élje át. Sok háztartásban még nem volt automata mosógép, így aztán kikerült a sarokból a régi , tárcsás masina, forró víz és illatos mosópor árasztotta el nagyhatású belsejét, a közelében pedig jó nagy fakanál, amivel átmérték a kád öblítővel kevert hideg vízébe a kimosott ruhákat. Aztán belekerült mindegyik a centrifugába, hogy kiforgassa belőlük a lehető legtöbb nedvességet. Végezetül szárítókötélen lettek a szél játszópajtásai, miközben a nap meleg sugaraival végigsimított rajtuk. ”
Nos, aki így tud írni egy egészen hétköznapi cselekményről… aki így tud írni a mosásról, az MINDENre képes tollal és egészen leveszi az embert a lábáról! Varga Gy. Brian varázsosan ír! ♥
Ez a könyv magába szippant. Ott ülsz a szereplők nappalijában, állsz mellettük, miközben főznek, vagy teregetnek, érzed az arcodon, ahogy megcsípi a dér, az orrodba kúszik a nyíló virágok illata… Érzed a bánatot, az örömet, a boldogságot a bosszúságot, a csókok ízét… Együtt lélegzel a szereplőkkel. És ez a regény megmutatja azt is, hogy egy Férfi nagyon is képes kinyitni a szívét és átadni, megmutatni azt a gyengéd erőt, amely az Ő sajátja.
Hálása köszönöm az élményt!
Szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a regényt!