Ritkaszép ​magyar népmesék 7 csillagozás

Varga Domokos: Ritkaszép magyar népmesék Varga Domokos: Ritkaszép magyar népmesék

Mitől ritkaszépek ezek a mesék? Válogatójuk és csiszolgatójuk, Varga Domonkos így ír erről a kötet utószavában: Eszem ágában sem volt Benedek Elekkel, Illyés Gyulával és népmesekincsünk más jeles tolmácsolóival vetélkedni. Csak a magyarság gazdag képzeletvilágának örökségéből igyekeztem meríteni még egy jó maréknyit. Vagyis főleg olyan meséket szedegetni össze s mondani el – a magam módján, mégis hűségesen – a mai és a holnapi gyerekeknek, amelyek kevésbé közismertek, amelyek olyan értelemben is ritkaszépek, hogy nem könnyű a nyomukra akadni: ritkán bukkannak fel – ha egyáltalán felbukkannak – a lányainknak-fiainknak-unokáinknak szánt népszerű gyűjteményekben – írta nagyon szép könyvéről Varga Domokos.

Eredeti megjelenés éve: 1998

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Hét Krajcár, Budapest, 2014
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639596740 · Illusztrálta: Kurdi István
>!
Hét Krajcár, Budapest, 1999
240 oldal · ISBN: 963825033X · Illusztrálta: Kurdi István

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Habók P>!
Varga Domokos: Ritkaszép magyar népmesék

Valóban szépek és valóban ritkák. Én legalábbis még nem olvastam ebben a formába egyet sem. Volt egy-egy elem, amit már más mesékből ismertem, de az egészében mind más volt. (Kíváncsi lennék, mikor gyűjtötték a történeteket – mert azért azt, hogy gorilla rabolja el a királykisasszonyt, egészen friss mozzanatnak gondolom… ) Kedvesek az illusztrációk is. Viszont egy szószedetet megérdemelnek a kötet – bizony voltak benne olyan szavak, amelyeket még én is a neten kerestem meg – pedig van már a fejemben néhány kötet mese.

Kek P>!
Varga Domokos: Ritkaszép magyar népmesék

Ajándéknak lett szánva, de tudni akartam, hogy megfelelő-e 8-9 éves külhoni félmagyarjaimnak, hát elolvastam előtte. Kisült, hogy nem, erre bizony még várni kell 1-2 évet, hogy átadhassam – vagy legközelebb, ha jönnek nyáron, együtt olvashassuk, mert bizony a ritkaszép régi magyar kifejezéseket ők két-három nyelvűségükkel nem értenék meg egyedül, s talán emiatt el is kámpicsorodnának furcsa érthetetlenségüktől. Szóval még nem – és lehet, hogy nem is mindet. Mert például nem tudom felfogni, hogy minek került bele A szűrös fiú (ezen végképp kiakadtam), vagy egy-két eléggé durva szál. A cigányozást meg hát kulturális különbségek miatt nem értenék még, talán egy-két év múlva, ha szimplán átfordítom vendégmunkás-töröközésre… A könyv szerkezete viszont jó, rövid humorfricskákkal indít, aztán hosszabbodnak, bonyolódnak a történetek, népesülnek be mindenféle csodaszerzettel, de szerencsére csak a hagyományos magyarokkal, a legmaibb nemzetközileg sztárallűrözött kitalálficamodványok (vámpír, zombi, troll és társaik) kimaradnak. Szórakoztató és döbbenetes egyben. Azt hiszem utána kéne kutatnom, hogy én is efféléket olvastam anno? Na jó, nekünk nem volt népmesegyűjteményünk – a 77-est is csak másutt olvastam, bújtam, de hogy azok is ilyenek lennének? Meg fogom nézni! Furdal a kíváncsiság.
A Csongor és Tünde népmeseváltozata (A kis királyfi tündérjegyese) valószínűleg csak felnőtt fejjel irodalmi csemege, mint ahogy Az okos borjúnak is van Karinthy-íze, az ő tollára kívánkozna, A megelégedett ember ingét meg épp nemrég olvastam Krúdy tollából – ez a gyűjtemény azonban Varga Domokosé. Érezhető rajtuk némi egységesítés, visszatérő szófordulat-halmozás, melynek hol örül az ember, hol meg nem. De legalább mesét járt lesz tőle, ha mesebeli nem is.


Népszerű idézetek

Kek P>!

Volt egyszer, hol nem volt, élt egy király. Volt neki három lánya. De az a király már olyan öreg volt, hogy a szeme pilláját is vasvillával kellett emelgetni.

A bátor szívű királylány, 118.o.

1 hozzászólás
Kek P>!

Mezőharason felfelé, onnan jobbra egy kicsinyég lefelé, Siklódkövén innen, Bekecsen túl élt egyszer egy király. Volt néki három szép szál, derék fia.

A szép királyfiak, 159.o.

Kek P>!

Mikor felért a fa tetejébe, látja, hogy gyönyörű aranyalmák csüngnek rajta. Ő oda se nézett a kastélyra, csak nyúlt mindjárt az aranyalmák után. Csakhogy Tündérszép Ilona meg ott állt a kastély kapujában.
– Hopp, hozzá ne nyúlj, hallod-e!
Na, most mit csináljon szegény feje? Hát ezért fáradt olyan sokat?

144. oldal, Mi terem a fa tetején?

Kek P>!

Volt egyszer hetedhét országban, túl az Óperenciás-tengeren, és még azon is túl egy verébugrással, volt egyszer egy király. De az olyan gazdag volt, húsz más királynál is gazdagabb. Csak szolgája volt nagyon kevés. Ki is hirdette, hogy jöjjön hozzá mindenki, aki csak szolgálni akar. Egy szegény cigányfiú is megpróbálta. De ez a király nem szerette a cigányokat.
– Cigányt nem fogadok fel – mondta –, mert az mind lop.
De már annyira hiányzott neki egy disznópásztora, hogy végtére csak felfogadta a fiút.

143. oldal, Mi terem a fa tetején?

Kek P>!

Ráállt a legény, mert már nagyon el volt bizakodva.
Majd azt mondja neki Tündérszép Ilona:
– Szívem szép szerelme, én a tied, te az enyém. Itt van kilencvenkilenc kulcs. Ezzel bejárhatod az egész kastélyt, hogy lásd, milyen gazdagok vagyunk. Én most úgyis elmegyek a templomba.
     Hát mit lát a legény, micsoda gyönyörűséget a sok szobában! Aranyat, ezüstöt, gyémántot.
– Már igazán nagyon gazdag király lettem – gondolja. De éppen akkor ért a századik szobához. Nézi a kulcsokat, próbálgatja, egyik se jó a zárba. Miért nem adta ide az én feleségem ezt a kulcsot? – gondolkodik.
Odabentről egyszer csak megszólal egy hang:
– Ejnye, kedves barátom, tedd bele a kisujjadat a zárba. Vagy te olyan vitéz, hogy fordítasz rajta egyet, aztán kinyílik.
Úgy is történt.

146-147. oldal, Mi terem a fa tetején?

2 hozzászólás
Kek P>!

Leült az út szélére, hogy megszáradjon a ruhája. Le is vetette, aztán kiteregette száradni a napra. Mivel mindig szerette az alvást, utána lefeküdt, el is aludt. De hát az útszél nem szárítókötél. Míg ő aludt, egy vándor elvitte a ruháját, ő meg ottmaradt egy szál ingben.

Világ lustája, világ kerülője; 14.o.

Kek P>!

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a vaddisznó túr, ahol a fecskék térden állva isszák a sóstengerből a vizet, még azon is túl – aki az én mesémet meg nem hallgatja, lepje be úgy a tetű, mint a bibliát a betű –, mondom, volt egyszer egy király.

Rudolf és Judinka, 247.o.

Kek P>!

Megszólalt a vitéz:
– Nézd csak! Már hajítja a sárkány tizenkét mérföldről a buzogányát.
     Jött a buzogány. Úgy rotyogott a felhő alatta, mint a töltött káposzta. Éppen Rudolf elé vágódott le, olyan mennydörgéssel, hogy a fiú azt hitte: fenékkel fordult felfelé a föld.

Rudolf és Judinka, 254.o.

Kek P>!

Megy a Tündérszép Ilona az istállóba. Hát majd elveszett a szeme fénye, úgy ragyogott minden.
     Gondolja magában: nemhiába, hogy ez a legény feljutott ide. Ennek valami nagy tudománya van. Mondja neki a másik vasárnap:
– Na, legény, én megint elmegyek a templomba. De itt van ez a kút. Mire hazajövök: ha bort kérek, bor jöjjön belőle, ha vizet, víz, ha pálinkát, pálinka. Mert különben nyakad bánja!

Mi terem a fa tetején?, 145.o.

Habók P>!

Egy­szer volt, hol nem volt, az Ópe­ren­ci­ás-ten­ge­ren is túl, volt egy­szer egy sze­gény as­­szony. En­nek a sze­gény as­­szony­nak nem volt sem­mi más va­gyo­na, csak egy szép kis te­he­ne, meg egy le­gény­fia. Mind a ket­tőt na­gyon sze­ret­te, fél­tet­te. An­­nyi­ra, hogy ma­ga vit­te min­dig le­gel­ni a te­he­net, a fü­vet is õ há­tal­ta ne­ki. A le­gényt is úgy já­rat­ta, mint­ha telkesgazda fia lett vol­na. Nem is dol­go­zott az egy olyan iga­zi ke­ser­veset, amíg az any­ja élt.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Benedek Elek: Székely Tündérország
Petőfi Sándor: János vitéz
Luzsi Margó (szerk.): Mesélj nekem sárkányokról és ördögökről
Boldizsár Ildikó (szerk.): Sárkányölő Sebestyén
Öt magyar népmese hangillusztrációval
Benedek Elek: A kék liliom
Benedek Elek: Az aranyszőrű bárány
Illyés Gyula: A zöldszakállú király
Benedek Elek: Székelyföldi mondák és mesék
Benedek Elek: Benedek Elek legszebb meséi 1