Hetedíziglen (Féregszív 1.) 11 csillagozás

Varga Csaba Béla: Hetedíziglen

Igazuk ​volt azoknak, akik hittek az összeesküvésekben!

A földönkívüliek megjelenése pár év alatt átalakította a világot. Igazi aranykor várt a hálás emberiségre. Sajnos közben kiderült, hogy gonosz űrlények is jártak a Földön, s utódaik ma is itt élnek közöttünk. Aljasok, mohók és kapzsik.

Az értelem korának minden kincse, az űrkorszak mesés jóléte is attól függ, hogy sikerül-e megtalálni és kiirtani őket.

Egy húszéves férfinak egyszerre kell az életéért, egy távoli csillagbirodalomért és a Föld szabadságáért küzdenie. Elvették a barátnőjét, elragadták a barátait. Fekete tornyok árnyékában és szülőbolygónk legvéresebb harcterein tanulja meg az életben maradás művészetét. Fejvadászok, vérbosszúra készülő törzsi harcosok vadásznak az ellenállóra. Ráadásul egyre inkább úgy érzi, hogy valaki szemmel tartja, hogy valójában csak sakkbábu egy galaktikus játszmában.

Az üldözöttekre halál vár, ahogy a családjukra, a barátaikra és az ismerőseikre is. A távoli… (tovább)

>!
Delta Vision, 2013
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155314926

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Atlasz · Angela, a Fehér Angyal · Kevin · Vilivi

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Noro MP
Varga Csaba Béla: Hetedíziglen

Nem lesz könnyű összefoglalni, ugyanis nagyon hullámzó alkotásról van szó. Haladjunk talán sorban.
Kénytelen vagyok elmondani, hogy az első mondattól majdnem letettem a könyvet. Ha ilyen a szerző humorérzéke, akkor köszönöm a próbálkozást, kérem a következőt. Szerencsére a későbbiekben nem erőltette a dolgot, de ijesztő nyitás volt, annyi bizonyos.

A következő kétszáz-pár oldalon a könyv tulajdonképpen érdekes témát feszeget: hogyan változna meg a világ, ha most, az ezredforduló után egy idegen hatalom ránk kényszerítené életvitelét és technológiai vívmányait? Egy olyan csillagközi birodalom, amely szemében egész Földünk afféle „harmadik világbeli” porfészek, kiaknázatlan erőforrás? (Az univerzum, már az alapján, ami keveset megtudunk róla, egyébként inkább a Mysterious Universe agyament galaxisára hasonlíthat, mint a komolyabb társadalmi űroperák világára.) Az ötletek jók, csak éppen eltúlzottak – nem tudom, mennyire volt cél a szatirikus világábrázolás, de mindenképpen túllőtt a célon, fordulatai gyakran az abszurd határát feszegetik. Modern technológiák terén nem erőltette meg magát – tulajdonképpen nem nagyon derült ki, mik is azok a csodálatos találmányok, amik megváltoztatják az emberiség életét. (Kivéve a repülő autókat, ami a 21. századi SF korpuszban a vicc kategóriába tartoznak.) De ami igazán idegesített, azok a visszatérő mellékszereplők voltak: hihetetlen kliséhalmazok, akik hol színpadias, hol végtelenül banális párbeszédekbe bonyolódtak. Egyébként általában a dialógusok jelentik a könyv mélypontjait.

A könyv második része már életszerűbb, ezt el kell ismerni (kivéve Fasiszta Vezér és Gonosz Milliárdos húzásait – a nevüket hadd ne jegyezzem meg, a fentiekkel mindent elmondtam róluk). Kár, hogy a legjobb részek a Föld legeldugottabb afgán porfészkeiben játszódnak, miközben a világban zajló, valóban érdekes eseményekről pletykaszinten is alig kapunk tájékozatást. Szóval amikor végre van egy jó karakter, akkor nincs világteremtés, sem említésre méltó cselekmény.
Hogy rövidre fogjam, az utolsó oldalakon ugyan felpörögtek az események, de az író ezzel átesett a ló túlsó oldalára. Mintha itt vette volna észre, hogy eddig semmi érdemit nem mondott, hihetetlen mennyiségű információt próbált a könyv végébe préselni. Ezzel pedig végképp felborította az egyébként sem túl egyenletes történet ritmusát. A folytatásra nem leszek túl kíváncsi, inkább végignézem a Bolygó neve: Földet. Az 15 év távlatából is érettebb alkotásnak tűnik a témában.

1 hozzászólás
>!
Shanara
Varga Csaba Béla: Hetedíziglen

"A regény cselekménye rengeteg szálon fut, számtalan helyszínt mutat be és még annál is több, szinte megszámlálhatatlan mennyiségű szereplő tűnik fel a lapokon.
… nem hagyhatom szó nélkül, hogy hosszú ideig nem tudtam eldönteni, ki lesz a regény főszereplője, illetve az is kikívánkozik belőlem, hogy sokak számára talán zavaró és kevésbé élvezhető lesz az író által – a változások és a kiváltott érzések, sorsok megjelenítésére – választott megoldás."
„… ennek a történetnek a férgek a főszereplői. Először a merészségéért csodáltam a szerzőt, amiért olyan lényeket állított a középpontba, amelyek általában viszolygást váltanak ki, majd azért, mert sikerült elérnie azt, hogy mire ténylegesen is megmutatkozik a valójuk, addigra már határozottan megkedvelteti olvasóival az őket megszemélyesítő karaktereket, elfogadtatja furcsa alakjukat, még akkor is, ha abba maguknak a férgeknek is nehéz belenyugodniuk.”
„A regény második felében már legnagyobb részben a férgekre, illetve a fejlődésükre koncentrál a szerző és csak indokolt esetben lép ki a történet az ő világukból azért, hogy tájékoztatást kapjon az olvasó a nagyvilág eseményeiről. …ez volt a regénynek az a része, amelyet sokkal jobban szerettem olvasni, mint az addigi oldalakat.”
„A történet rengeteg utalást tartalmaz, amelyek egy része kifejezetten magyar vonatkozású.”
„Az utolsó fejezetek pedig bebizonyítják, hogy minden utalásnak helye van, minden mítosz mögött ott az igazság egy morzsája és a szálak jóval messzebb mutatnak, mint hinnénk. Hosszú felvezetés, sok kaland és embert próbáló döntés után nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden az, aminek látszik és amit mi emberek a mindenségnek hiszünk, az csak egy apró fogaskerék a hatalmas gépezetben.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/04/varga-csaba-bela…

>!
meacska
Varga Csaba Béla: Hetedíziglen

Az eleje (az első könyv) kicsit nekem szétszórtnak tűnt, nagyon ugráltunk az időben, rengeteg helyen jártunk és rengeteg szereplővel ismerkedtünk meg, (pl. sokáig nem is tudtam, ki is a főszereplő), mindezt egy „bele a közepébe” kezdéssel; ez nekem talán kicsit soknak tűnt, szerintem kevesebb is elég lett volna a világ (egy jövőbeli Föld, leginkább Budapest, ha jól vettem ki a sorok közül, mert országok és városok nevei nem nagyon vannak említve) bemutatásához.

A második könyvben megkaptuk a főszereplőt, Kevint, akiért izgulhattunk, itt vált igazán „könyvvé” a mű.

A történet maga érdekes, egy jövőbeli világ idegen fajokkal (lárvák, n'himek, férgek), budapesti helyszínekkel (is), az író párszor megmutatta azt is, hogy keleti kultúrákban is otthon van.
Rengeteg a szereplő, én „elviseltem” volna, ha árnyaltabb a bemutatásuk, valahogy nem tudtak annyira a szívemhez nőni, kevés volt benne a „Szív”, a „Lélek”, ki minek nevezi.

Politikai-vallási sci-finek tudnám leginkább jellemezni, néhány visszautalással a mai helyzetre, illetve különböző mitológiai alakokra. Talán férfi olvasóknak tetszene inkább, de szerintem nők is megpróbálkozhatnak vele. Társadalomkritika-rajongóknak pedig egyenesen kötelező.

>!
ftamas
Varga Csaba Béla: Hetedíziglen

Nagyon nehéz dolgom van most az értékeléssel. A könyvben van egy főszál, ami érdekes és izgalmas, viszont a könyv első részében van egy halom mellékszál, ami dögunalom. ( Kénytelen is voltam nagy léptékkel olvasni… ) A mellékszálak lényege az lett volna, hogy bemutassa hogyan éli meg a föld, ha idegen lények jelennek meg rajta és ez abszolút nem volt se érdekes, se izgalmas. Az ahogy a főhős megéli a változást viszont jól sikerült. A világunk viszont nem változik meg tartalmasan. Kapunk technológiát de azt csak másolni tudjuk, amivel gyakorlatilag elkerüli, hogy mindenhonnan az új technológiai vívmányok folyjanak. Tény, hogy ha valaki nem adja fel, a könyv második fele már egész jó, de inkább kalandregény mint technológiában gazdag sci-fi. Megadom az esélyt a folytatásra, mert úgy a logikus, hogy a könyv második felét folytassa és nem az elsőt….

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Varga Csaba Béla: Hetedíziglen

nem tudom mit is írjak.olvastam,olvastam,olvastam… igazán nem voltam oda érte ,de nem is volt rossz….bőven felejthető .nem éreztem este a kényszert hogy még egy oldalt legalább el kéne olvasnom..a szereplők teljesen súlytalanok voltak a jók a rosszak csak voltak benne .nem éreztem semmi erőt ,nem volt amiért izguljak ..a gonoszak inkább voltak nevetségesek mint félelmetesek…
a ki képzéstől kicsit jobban tetszett .ott volt benne végre hangulat ..
kicsit csalódás volt a szerző másik könyvéhez amit imádtam .annak meg van az esélye hogy még egyszer el olvassam …
persze meg fogom venni de nem fogom erőltetni ha nincs semmi más akkor …neki kezdek …

>!
Lark
Varga Csaba Béla: Hetedíziglen

Egyre több olyan magyar könyvvel találkozom, ami könnyűszerrel felveszi a versenyt akár a nemzetközileg híressé vált írók által írt művekkel is.
A Féregszív-trilógia első kötete, a Hetedíziglen is ilyen könyv.

A történet az első oldalaktól kezdve úgy pörög, mint egy búgócsiga. Az alapsztori, hogy a földönkívüliekkel a kapcsolatfelvétel megtörténik, kapunk nagyszerű ajándékokat, a föld közel egységessé válik, és beköszönt a jólét. Igen ám, de közben az űrben a jótevőink háborúznak, amihez rengeteg erőforrás kell. (emberi és anyagi is). Mint kiderül, a Földön élnek az ellenséges fajból, bár nem tudnak róla, hogy ők is idegenek. Ilyen a főhős is, Kevin.

Varga Csaba Béla egy nagyon jól kidolgozott világot és történetet tesz le az asztalra, a történet tele van különféle utalásokkal. (mitológiai, bibliai). A történet a paleoasztronautika hipotézisre épít, amit talán leginkább Erich von Dänikentől ismerhetünk. Ez a szál végigvezet a könyvön, és fontos mozgatórugója is.

Mindamellett hogy élvezetes, akciódús, jól megírt regénnyel van dolgunk, láthatóan komoly háttérmunka van mögötte, és kiérezhető belőle olykor némi társadalomkritika is.

Nem véletlen, hogy a könyv ennyire jól sikerült, ugyanis az írónak ez bár az első sci-fije, de nem az első könyve, mivel ő írta a Nepál harcosai – A gurkák és az Afganisztán – a legyőzhetetlen c. könyveket is, valamint olyan könyveket fordított magyarra, mint Robin Hobb: Őrült hajó, illetve A végzet hajóját, vagy éppen Robert Jordan – Brandon Sanderson: Az éjfél tornyait, ami az Idő kereke sorozat befejező része.

Nekem nagyon tetszett, és várom a folytatását.

A világ jól átgondolt, szépen felépített, látszik, hogy sok munkája van benne a szerzőnek. Külön szerettem azokat a részeket, amik vagy Magyarországon játszódtak vagy erről szóltak. A történet izgalmas, leköti a figyelmet, vannak benne csavarok. A karakterek pedig egyediek, jól kitaláltak, a jellemfejlődés sem marad el, esendőek olykor, tehát emberiek, bár nem feltétlenül emberek.

Tudom, ízlés kérdése, de nekem a borító nagyon nem tetszik, biztosan nem venném le egy könyvesboltban a polcról. Tudom, hogy van értelme a borítónak, de egyáltalán nem ragad meg. Pedig ha már a történet ihlette borítót kellett volna csinálni, akkor lehetett volna bőven miből válogatni. Nem a minőségével van bajom, mert a festése szép, hanem konkrétan a képpel, nem tetszik a kék köpenyes, arany maszkos alak. Más bajom nincsen a könyvvel.

Nem ajánlom azoknak az olvasóknak, akik a nagyon egyszerű, elcsépelt, primitív könyveket szeretik, mert ez egy jól felépített könyv, aminél oda kell figyelni, és nem elég átfutni rajta. Mindenki másnak viszont nagyon ajánlom, mert megéri beszerezni és elolvasni. Várom nagyon a következő részét is.

>!
annelye
Varga Csaba Béla: Hetedíziglen

Nagyon tetszett!! Egy ejszaka alatt elolvastam! Nekem a motorverseny volt a kedvenc reszem :) nektek mi tetszett? Oh es persze a btk-nal jatszodo jelenet :) milyen magyarorszagi helyeket ismertetek meg fel?


Népszerű idézetek

>!
meacska

– És Franz Kafka, ő is közénk tartozott?

(első mondat)

>!
meacska

– És Franz Kafka, ő is közénk tartozott?
– Az átváltozás miatt kérdezed? Igen, ő is közülünk való volt.
– Magától nyílt ki?
– Szerintem igen. És ez nem volt könnyű neki!
– Bele is roppant. Bele is halt.
– Csodálkozol rajta?
Kevin lehajtotta a fejét és egy darabig csendben maradt.
– Igazából nem – válaszolta végül.

9. oldal, Prológus (Delta Vision, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka
>!
meacska

    A híd semmit nem változott az elmúlt hatvan év folyamán. Egyszer-kétszer átfestették, és a tetején most már aranyfényben ragyogtak a hatalmas, kitárt szárnyú ragadozó madarak. Pár éve még villamossín választotta el a hegytől.
    Ma már nincsenek villamosok. Mára az egész tömegközlekedés lement a föld alá. Ötven perc alatt el lehet jutni a város egyik végéből a másikba, és ez nem kevesebbet jelent, mint hogy megtettünk háromszáz kilométer távolságot. Az egykori főváros helyén terpeszkedő település nagyobb volt, mint egy régi megye. Gyerekkoromban ment egy film, a Szárnyas fejvadász. Az a város volt ilyesmi. Majdnem annyian éltek benne, mint egykor az egész országban. Csak hát régen, a villamos, a bűzt okádó autók és az agytumort okozó mobiltelefonok idején, még nem jártak idegen lények az utcákon. Nem éltek itt lárvák.

12. oldal, Prológus (Delta Vision, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Budapest · Szárnyas fejvadász
>!
meacska

    Zsák, a nagydarab, mogorva srác már nem bírta tovább, és felmordult:
– Még mindig nem értem, hogy egy ilyen kemény gyereknek miért kell tanulnia? Az egyetemre csupa naplopó mocsok jár. Az én adómból lógatják a töküket. Mennyi pénzt is kapsz a munkahelyeden? Ha lejönnél a klubba kidobónak, röhögve kétszer-háromszor annyit keresnél. És tudod, hogy mennyi csinos csaj jár oda? Csupa menő szolis bige!
    Kevin ismét elmosolyodott, de a mosolya most elég szomorú volt.
– Megígértem, hogy tanulni fogok.

30. oldal, Első könyv, 1. fejezet - Széteső világ (Delta Vision 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Kevin
>!
meacska

– Figyeljen rám, Ranjit! Mostantól csillagkapukat fogunk gyártani.
(…)
– De hát…
– Semmi de hát! Mi is tudunk ilyen szerelvényeket gyártani. Van vasunk, van műanyagunk, a lámpákat meg megoldjátok.
– De, uram. A technológia… – Ranjit szinte vinnyogott.
– Semmi de hát. Nézzen ki pontosan úgy, mint az igaziak!
– Uram, de nekünk nincsenek olyan érzékelőink, amivel ki lehetne szűrni az idegeneket.
– Nem is kell bele. A mi csillagkapuink így majd olcsók lesznek. Ez kell Ázsiának meg Afrikának. Ti legyártotok százezret belőle, én meg eladom a négereknek meg a többi söpredéknek.
– De, hát nem fognak működni.
– Mindent én oldjak meg? Rakjatok bele egy számlálót, és a kapu kezdjen el villogni, minden századik ember után. A zsaruk majd kiderítik róla, ha esetleg ártatlan. Állítólag annyi itt az idegen, hogy nem nagyon nyúlhatunk mellé.
– De uram! Ez nem tisztességtelen?
    Mr. Roy teli torokból nevetni kezdett. Még a könnyei is eleredtek. Amikor végre megnyugodott, megköszörülte a torkát és megszólalt:
– Tisztességgel nem fogod tudni kifizetni az új házad törlesztését. És ne gondold, hogy nélkülözhetetlen vagy! Ha én kirúglak, kinél keresel ilyen sok pénzt?
– Könyörgöm, uram, ne tegye! Megcsináljuk!
– Meg bizony! Bármikor le tudnálak cserélni.

124. oldal

>!
meacska

    Messze az új városrész csillogó tornyaitól, a külvárosi sikátorba visszatért a csend. Vilivi, az alacsony, dús szakállú földönkívüli fejvadász átlépett az élősködő füstölgő hullája felett, és elégedett arccal a hónaljtokba dugta a fegyverét. Jókedvűen nézett le áldozatára.
    -Egy civilizáltabb helyen ezért pénzjutalmat kapnék. Ezen a sárkupacon viszont… hogy is mondják… kénytelen vagyok jótékonykodni.

444. oldal (Delta Vision, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Vilivi
>!
A_Mellény

– Veletek már lopni is elmennék – mondta egyszer Ahmed parancsnok. Ez errefelé meglehetősen nagy elismerésnek számított.

381. oldal


A sorozat következő kötete

Féregszív sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cathrin Smith: Teremtők
Mark Willson: A boldogság kék szörnyetege
W. Hamilton Green: Mars 1910
Sherley Webster: A titokzatos bolygó – Florida rejtélye
J. L. Armentrout: Origin
Pittacus Lore: Ötödik csapdája
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Iain M. Banks: Közelkép
Stephenie Meyer: A burok
Melissa Landers: Elválasztva