Csak töredékeket ismerhetünk a távoli múltból. Viszont mai múltképünket e töredékekből építjük fel, mégpedig oly módon, hogy kivonjuk a múltból mindazt, amit nem tudunk, vagyis csak a ma ismert töredékeit engedélyezzük a múltnak, s az így kifosztott múltbeli világról alkotott képünkre pedig azt mondjuk: ez a mindenség, s benne az ember múltjának hű tükre, mégpedig biztosan. Ám éppen ez az a világszemlélet, amelyet egyetlen gondolkodó ember sem fogadhat el. Ráadásul az ember esetében is rendelkezünk már annyi „kényszerítő” lelettel, hogy nagyon-nagyon távoli időkbe toljuk ki a teljes értékű elme jelenlétét a Földön.
Hagyományos elképzelésünkhöz viszonyítva már meghökkentő messzire kell tolnunk a múltba az emberi elme meglétét, sőt, a leletek még a belátható legtávolabbi időkben sem jeleznek valamiféle kezdetet.
