Váltságdíj ​nélkül (Váltságdíj nélkül 1.) 84% 64 csillagozás

Varga Bálint könyve, az Amit végleg kitörölnél szerepel a 2016-os Merítés-díj ifjúsági listáján, és mivel egy sorozat második része, úgy döntöttem, hogy az első résszel kezdem.
Ami ahhoz képest, hogy kb. 350 oldal, mégis három nap alatt elolvastam, azaz letehetetlennek bizonyult. Izgalmas, pörgős, érdekfeszítő olvasmány. Izgalmában azonban néha már túl valószerűtlen, illetve azon morfondíroztam olvasás közben, hogy oké, hogy tizenévesek a szereplők, de ez nagyon nem tipikus ifjúsági könyv. Vannak benne tipikus ifjúsági témák (első szerelem, haverok, bulik, klikkesedés az osztályban, feszültségek a szülőkkel), de a keret egyáltalán nem tipikus, sem a főszereplők családi háttere nem az. A kis csapatban van egy csaláson kapott bróker elkényeztetett fia, egy magánnyomozónő fia, egy, a pesti pletykák szerint maffiózókat védő sztárügyvéd csemetéje és egy titokzatos lány, aki év közben csatlakozott az osztályhoz. spoiler
A könyvből megtudhatjuk, hogy a szerbek nem csak a medencében kíméletlenek, amikor vízilabdáról van szó, hanem itt, a történetben is eltántoríthatatlanok.
Varga Bálint, aki korábban egy magánnyomozó-irodának is dolgozott, biztosan tudja mi a dörgés. Bár nekem néha nehéz volt elhinnem, hogy ilyesmi megtörténhet.
A szerzőnek van humorérzéke, nagyon bírtam az abszurd hasonlatait, a képtelen helyzeteit (egy magyar olvasó biztosan elhiszi, hogy a csípős füstölt kolbász bizony már-már halálos fegyver is lehet!) és a több zenei utalást, amit felvonultatott a könyvben. Néhánynak ezek közül utána is néztem, ld. karcok. Sajnos egyet nem találtam meg, a Ludditák Nehogy sehogy című számát. Ha találtok egy linket, szívesen veszem.

Tetszett!
Kicsit meghökkentő, hogy csak így elrabolnak négy fiatalt egy buliból hazafelé menet, de nagyon bírtam őket! Izgalmas volt a szabadulás, a macska-egér játék Alvarezzel, ráadásul nagyon kíváncsi voltam, hogy igazából melyiküket akarták elrabolni és MIÉRT?! A borító fenomenális – imádom Bernát Barbara munkáit –, a történet akciódús, bár szerintem egy kicsit hamari lezárást kapott. (Szerencsére kéznél volt a folytatás!)

A YA krimikkel és kalandregényekkel eddig semleges volt a viszonyom, de ezt nem bírtam letenni! Ha valamit a reggeli kávé mellett fejezek be, az nagyon birizgálja a fantáziámat, ugyanis az ébredés utáni programom kb. 1 óra gép előtti zombizásban merül ki.

https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/07/varga-bali…

Jó volt olvasni az egész könyvet, mert végig pörgős volt és történt valami. Egyik pillanatban még azt hittem, hogy minden oké és sínen vannak, aztán hopp… megint a nyomukban vannak és borul a terv. Varga Bálint stílusa az első pillanattól kezdve gördülékeny volt és imádtam benne, hogy meri használni a magyar nyelvet. Nagyon tetszett, hogy fiatalosan volt megfogalmazva, és, hogy a karakterek élőek voltak. Az író hitelesen adja vissza a párbeszédekben a fiatalok stílusát, ahogy a való életben egymással beszélgetnek.
A karakterek jól ki voltak dolgozva, mindenki kapott egy nagyon jó kis háttértörténetet, amit a kalandok során folyamatosan az Olvasó elé tár az író. Semmi közös nem volt egyébként bennük azon kívül, hogy mindenkinek volt egy kis titka és, hogy mindenki nagyon élőre sikerült. Mintha olyan emberekről olvastam volna, akik valóban léteznek és nem csupán a fantázia szüleményei.

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/08/varga-balint…

Nem tudom, miért, de nekem valahogy kevéssé jönnek be az ennyire akciódús dolgok. Jobb szeretem, ha van benne kicsit több lelkizés és/vagy fergeteges humor. Ez utóbbiakat itt egy kicsit hiányoltam.

Elég kevés ehhez hasonló, vagy ilyen témájú könyv van, amely magyar írótól származik. Pedig szerintem ez egy nem elhanyagolandó műfaj.
A történet az első oldaltól megfogott és egészen az utolsóig tartott a varázsa. Nagyon megszerettem a történetet és a szereplőket. Annyira kalandos volt, tele akciódús jelenetekkel. Ha jobban belegondoltunk a történet mondandójába, rájöhettünk, hogy sajnos ilyen esetek a való életben is megtörténhetnek. Csak a szereplők talpraesettségén múlott, hogy az lett a történet befejezése ami.
Igazából már a könyvesboltban is szemeztem a regénnyel, de később észrevettem a helyi könyvtár polcán és végül onnan olvastam el. Nagyon várom, hogy megérkezzen a folytatás.
Az pedig külön tetszett, hogy a borító tökéletesen passzolt a történethez, mind a szereplők kinézetének, mind a regény hangulatának visszaadása szempontjából.

Az eltùlzott vagányság a hibája. Néha magasra szaladt a szemöldököm és úgy is maradt a párbeszédeknél.
Nagy pozitívuma a pörgés. Nincs leállás, mindig történik valami.

Hiánypótló ez a nyomozós-kalandos történet, hiszen sokkal több ifjúsági regény jelenik meg, amelyek inkább lányoknak szólnak, a Váltságdíj nélkül pedig uniszex, a fiú olvasók is bátran belevághatnak. Három teljesen különböző fiú karakter mellett egy lány is helyet kapott a csapatban, tehát bőven válogathat az olvasó, kivel szimpatizál. Teljesen véletlenül kerültek így négyen együtt fogságba, csupán a gazdag osztálytársuk budai villájából szerettek volna lejutni a belvárosba, így betársultak egy közös taxizásba. Ez a pillanat az utolsó emlékük, aztán már egy hideg, sötét pincében térnek magukhoz. Tetszett, hogy a szerző nem úgy alakította a történetet, mintha szuperhősök lennének ezek a srácok, akik pillanatok alatt elintézik a fogvatartóikat és megmenekülnek. Nem, ezek a fiatalok átérezik a félelmet, kétségbeesést, persze próbálják ezt nem mutatni, ahogy ez elvárható egy tinitől. Az első sokk után logikusan gondolkodva keresik a kiutat. A helyzet rosszabb, mint gondolták, a Buda-környéki hegyek helyett egy idegen országban találják magukat. De bíznak az ösztöneikben – leginkább Zsófiéban – és elindulnak az ismeretlenbe, ezer kalandon át.
Érdekes volt figyelni őket, mennyi változáson mennek keresztül, a közömbös osztálytárs státuszból milyen kapcsolatok alakulnak ki. Bizony el kell telni bizonyos időnek és pár megpróbáltatásnak, hogy eláruljanak ezt-azt magukról, hiszen a nagy kérdés az, hogy tulajdonképpen melyikőjüket akarták elrabolni? Egyikük sem patyolat tiszta, méghozzá leginkább a szüleik miatt.
Bővebben: http://www.kellylupiolvas.com/2015/05/varga-balint-valt…

Én vagyok ennek a könyvnek a célcsoportja? Nem, abszolút nem, viszont tárolok otthon olvasni szerető kamasz fiút, és pontosan tudom, milyen nehéz olyan olvasmányt találni, ami nem természetfeletti (vagy alatti) és neki való.
Kiolvastam egyetlen este? Naná, nem tudtam letenni.
Várom a folytatást? Hajjaj, de mennyire.

Varga Bálint pontosan tudja, hogy működnek egymással és külön-külön a mai kamaszok. Azt is tudja, a nagy nyilvánosság, az online lét mellett elképesztő problémákkal igyekeznek a mai gyerekek, fiatalok, amiről bizony sokszor senki nem tud. A könyv pont ettől működik.
A szerző, saját bevallása szerint is, rengeteg krimit olvas és fordít(ott). És sikerült ezt az élményt és rutint úgy alkalmaznia, hogy egyedi, humoros, pörgős kaland lett a belőle. Olyan könyv, amit érdemes magatokkal vinni a nyaralásra, élvezni fogja anya, apa és a nagyobbacska gyerekek, úgy 12-től felfelé.

Általában nem veszek könyvet csupán azért, mert megtetszik a borító (se a polcom, se a pénztárcám nem örülne, meg amúgy is könyvtárba járós lány vagyok, és csak azokat a köteteket szerzem be, amik nélkül egészen biztos nem tudnék élni), de ez a borító egyszerűen túl jól nézett ki. Tökéletes egy ifjúsági regényhez. Amikor megláttam a boltban azonnal eldöntöttem, hogy el fogom olvasni ezt a könyvet. Először persze kerestem minden felé könyvtárban, aztán most az egyik vizsgánk után @BubbleTea-val beugrottunk egy könyvesboltba és hát nem találtam meg akciósan? De megtaláltam. És meg is vettem.
Viszonylag gyorsan el is olvastam, és egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem. Nem volt életem legzseniálisabb irodalmi alkotása, de pörgős volt, vicces volt, és magyar volt. Eddig fel se tűnt, hogy mennyire tud néha hiányozni egy-egy magyar könyv. Valahogy még közelebb érzem magam a történethez.
A könyv kapcsán ejthetek egy pár szót az egyik kedvenc témámról is, könyvekben megjelenő káromkodásokról. Varga Bálint egy kicsit túlzásba esett az én ízlésemnek, de ez egyáltalán nem volt zavaró. Hiszen tizenhat éves fiatalokról van szó, ráadásul igen csak feszült helyzetekben, természetes hogy kicsúszik egy-egy b*meg az ember száján. Sokkal idiótábban festett volna egy A manóba! felkiáltás. A mai tizenéveseknek meg már nem hiszem, hogy újat tudnák mutatni.
Szóval, bár nem vagyok szigorúan véve a célközönség engem megvett, készítem is magam a következő kötetre (remélem több Maxot kapok, mert itt édes kevés volt – én vagyok az egyetlen a világegyetemben valószínűleg, aki bírja a srác fejét).
Ja, és majdnem elfelejtettem mindenkinek szüksége van egy Tibi bára. Lehet, hogy nem tud róla, de higgyen nekem kell neki.

„Őszintén, nem ragadott annyira magával, nem akartam abbahagyni, mert meg akartam tudni, hogy miért rabolták el egyáltalán őket, de azért annyira nem olvastam olyan gyorsan, mint az Aftert vagy a Szívcsapást. Egyszeri kikapcsolódásnak jó volt a sok fantasy és szerelmi történet között, de nem hiszem, hogy többször is el fogom olvasni, mint a nagy kedvenceimet.”

Bővebben: http://barbyesakonyvek.blogspot.hu/2016/05/varga-balint…