Az ​utolsó előtti huszár 75 csillagozás

Hamm, bekaplak!
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár

Huszárok és boszorkányok csapnak össze az árnyak között, miközben a világot felperzseli a Nagy Háború…
Csillagszeműnek nem csak a túlsó világ borzalmaival, de saját démonaival is meg kell küzdenie!

*

A Rendezői kiadás a képregény legteljesebb, limitált kiadása.
Az első epizód mellett a nulladik epizódot, egy novellát, vázlatokat, vendégművészek munkáit, „így készült” oldalakat, forgatókönyv részleteket és egyéb extrákat is tartalmaz.

>!
Holló Hegy, Kaposvár, 2020
84 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Tuli Krisztián
>!
Holló Hegy, Kaposvár, 2020
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150089430 · Illusztrálta: Tuli Krisztián
>!
Holló Hegy, Kaposvár, 2020
56 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150089416 · Illusztrálta: Tuli Krisztián

1 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Rózsafalvi Áron, a Csillagszemű · Gerebics János, Róka · Rózsafalvi Mátyás, Geiszt · Cserhalmi Jónás, Fehérló · Morvay Gábor László, Gábor úr · Muri Rebeka, Vörös Rébék


Kedvencelte 5

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár

A képregényből a rendezői változatot olvastam, ami egyrészt nyilván sokkal gazdagabb lett tartalmát tekintve, viszont a bónuszként hozzácsapott novella miatt eléggé felemás lett az összhatás, úgyhogy a csillagozás során azt nem is vettem figyelembe.

Az utolsó előtti huszárról tavaly halottam először és néhány értékelés olvasását követően utánanéztem a dolognak és úgy döntöttem, hogy ez van annyira eredeti ötlet, és a kivitelezés is van olyan tetszetős, hogy beszerzem magamnak.
A kötet képregény része be is váltotta az összes hozzáfűzött reményemet.
Az alternatív történelmi Osztrák-Magyar Monarchia végnapjainak idején járunk, amely során egy elit, boszorkányvadász harci alakulat egyik kalandján keresztül kapcsolódunk be ebbe az univerzumba.
Az alkotók jó érzékkel adtak a magyar folklór balladain sötét elemeinek pont annyi explicit horror színezetet, hogy az valóban hátborzongató és viszolyogtató legyen. Mindehhez egy okkult elemekkel dúsított steampunk környezet adja a hátteret, ami egyelőre kimondottan jól működik, bár azért bennem merültek fel kérdések…
Az elit alakulat hat tagja közötti viszonyrendszer pont annyira kifejtett, mint amennyire szükséges, és megtudunk róluk annyit, hogy érthetőek legyenek a motivációik, de a későbbi részekre is hagy pont elegendő kibontani valót, hogy az fenntartsa irántuk az érdelődést.
A fő történetszál tulajdonképpen egy az egyben az egyik legtöbbet feldolgozott népmese spoiler horror átirata, amit nyilván nem ez, hanem az tesz érdekessé, hogy hogyan helyezik el a szerzők a világban ezt az elemet.
Azt külön értékeltem, hogy a komor és nyomasztó történet ellenére a szerzőket a humorérzék sem hagyta cserben.
A kötet további képregényes extra tartalmai hasonlóak, mint amilyeneket megszokhattunk a hazánkban is kapható limitált kiadások extráiként és ezek mind érdekesek, tetszetősek és nekem, mint a képregényeket kedvelő laikus számára még informatívak is.
Szóval eddig a szakaszig a kötet nálam remekül teljesített és csak ajánlani tudom olvasásra bárkinek, akinek a preferenciáival nem ütköznek a horror sztorik.
Viszont ezután jött a bónusz novella.
Amit így, ebben a formában hiba volt betenni a kötetbe.
Ez ugyanis egy minden ízében amatőr munka, aminek a végigolvasása kimondottan embert próbáló feladat volt a számomra. A szerzőnek először is kellett volna egy korrektor, aki a formázási és helyesírási hibáit javítja, de sokkal fontosabb lett volna egy jó szemű és könyörtelen szerkesztő, aki a szöveg tartalmi részét helyre teszi, és az egész novellát en block újraíratja, mert az ebben a formában nem hozzátett, hanem elvett a kibontani tervezett univerzumból. spoiler

5 hozzászólás
Molymacska>!
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár

Hűha. Nehéz erről a képregényről mit írni, mert egyszerre jó is volt, meg nem, tetszett is, meg nem is. Olyan Mátyás királyosan, kaptunk is valamit, meg nem is.
Nyilván képregényes körökben aki az elmúlt két évben nem hallott az Utolsó előtti huszárról, az egy barlangban él, és a börzékre se dugja ki a fejét, mert még ott is a szélső asztaloknál erről sutyorognak, és konkrétan a nem képregény közönség is egyre jobban felfedezi a szerzőpárost (szerző sokaságot?). Ami tök jó, de ha ekkora a hype, akkor valószínűleg lesznek olyanok, akiket ez picit elrettentet, mint mondjuk engem is. Emiatt nehezen is kezdtem hozzá, és bevallom őszintén a képregénynek nem sikerült megütnie azt a nagyon magas hype szintet, amit elvártam volna tőle. Ha viszont ettől függetlenül tekintek a képregényre, be kell valljam, azért tetszetős.
A másik nagy problémám az volt, hogy én nem szeretem a történelmi regényeket, és az akciót sem, humort is csak módjával, így ez a képregény nagyon a peremen táncolt azzal, hogy ez jó lesz e nekem, avagy nem lesz jó. Most még pont úgy táncolt, hogy jó volt, mivel a folklór, és a fantasztikus-horrorisztikus része vitte a történetet, és a többit így én éltem meg olyan erősen, hogy nemtetszésemet váltsa ki.
A történet a kisgömböc meséjét dolgozza át valamennyire, miközben egy bevezetőtörténetet olvashatunk az Utolsó előtti huszárról, és a többi fő karakterről. Valójában eléggé meglepődtem, hogy a fő sztorivonal mennyire hamar lezárul spoiler, miközben valójában azzal telnek az oldalak, hogy a fő karakterek visszaemlékeznek, és előrefelé utalgatnak. Nyilván be kell mutatni a karaktereket, de dramaturgiailag sokszor kilóg a lóláb, de nem is egy, hanem rögtön négy. Lehetett volna ezt picit finomabban kezelni, picit jobban egy sztorivonalban kezelni a dolgokat.
A rajzolás pedig egyszerre zseniális, és olyan, ami lehetne még picit jobb is. Nyilván Tuli Krisztiánnak is megvan a maga stílusa, és ez a modern rajzforma alapvetően nagyon tetszik. Sőt, amit ki kell emeljek, hogy nagyon jó a panelezése, bizsergett az agyam, hogy úristen, mennyire jó felosztások, mennyire jól alkalmazza a teret spoiler. Sokszor csak lestem, hogy milyen menő beállítások vannak benne, hogy ez is borítóra kívánkozik, meg ebből is milyen jó poszter lenne, meg amúgy is. Szóval képregénytechnikailag szerintem príma munka, érezhető, hogy értettek hozzá a szerzők.
Ami nekem kevésbé tetszett, hogy nem volt elég kidolgozott a rajz. Nyilván ez már bőven ízlés kérdése, de a spoilerben is fejtegetett jelenetnél Csillagszemű egyszerűen nem volt eléggé kidolgozott, eléggé árnyékolt, túl egyszerű volt, és azt néztem, hogy annyira menő ez a beállítás, a panel, de a kép engem ledobott magáról. Egyszerűen úgy éreztem sokszor, hogy még egy hajszálnyi lépés kellett volna az illusztrációba, egy pici élet, egy pici árnyék, egy pici valami, amit nem léptek meg, és ami miatt számomra nem volt tökéletes az illusztráció.
Pozitívumként szeretném azt is megemlíteni, hogy a képregény rengeteg apró részletet mutat csak az illusztrációval is. Sok képregény csúszik el azon, hogy mindent narrál, de ez nem ilyen. A karakterek megjelenésükben már rengeteg mindent fejeznek ki, és sok panelben megmutatják a ki nem mondott szavakat is spoiler
Mindenképpen van benne potenciál, mert tényleg egy minőségi képregény lett. Ám az is igaz, hogy borzasztóan rövid (még első, felvezető résznek is). Kicsit szomorú vagyok, mert jó ez, de majd a nagyon jó az ötödik-hatodik rész körül lesz, az pedig még elég messze van. Nem teljesen nekem szól ez a képregény, de elismerem a pozitívumait, és várom a folytatást.

2 hozzászólás
Deidra_Nicthea I>!
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár

Először a negatívumokról fogok írni, nehogy az csengjen le a végére, hogy utáltam, mert dehogyis, ez a cucc zseniális, és kérek még. De nem tudok elmenni bizonyos dolgok mellett szó nélkül.

– örülök, hogy a rendezői változatot vettem meg (köszönöm a dedikálást is! :) ), mert önmagában az a kis nyúlfarknyi füzet édeskevés lett volna. Tudom, hogy nem egyszerű meló-család-napiagypénisz mellett élni egy ilyen időigényes szerelemprojektnek, de azért na. A rendezői viszont tényleg kifogástalan, kellett a nulladik epizód és a novella is az univerzum teljesebb megértéséhez. A galéria- és vázlat-extrák csodásak voltak (sajnos a forgatókönyv nekem nem adott úgy igazán semmi pluszt, de mondjuk nálam forgatókönyv-kiteregetésben Gaiman a mérce, úgyhogy nincs nagyon min csodálkozni. :D)
(Jó, tudom, ez a szakasz itt most nem igazán hangzott negatívumnak, de valójában a rövidsége okán panaszkodom leginkább. :D)
– a korrektúra, vagyis annak hiányos volta. Az egész kötet másból nem áll, mint vesszőhibák folyamatos és változatos felsorakoztatásából. Ha még csak egy-két helyen, ha legalább következetesen, akkor talán nem kezd el tikkelni tőle a szemem ennyire, de néha komolyan le kellett raknom kicsit, annyira felhúztam magam ezen. Valószínűsítem, hogy novella utolsó tíz oldalát már nagyon hanyagul nézte át bárki is, mert ott már elpötyögések és súlyos hibák is felütötték a fejüket off. Szóval légyszi, legközelebb nézessétek át valaki olyannal is, aki nem csak a typókat szúrja ki, hanem úgy konyít is a dologhoz valamelyest.
– jó, ez ilyen beíró-tikk nálam, ez valószínűleg senki más szemét nem fogja kibökni, de nem használunk talpas I-ket (akkor sem, akkor VÉGKÉPP NEM, ha Í-ről van szó), nagyon elüt, nagyon kiütközik. Ha valakit érdekel (kit érdekelne?), kommentben kifejtem, miért van ez így. Say no to serif I. A másik, bár ez csak ritkásan fordul elő, hogy a kiemelt szavak környékén lévő írásjeleket is kiemeltekké kell tenni (vesszőt, pontot, kérdőjelet, idézőjeleket, stb-ket), és ha már idézőjel, akkor az legyen mindig magyar elrendezésű. A novellában meg jó lett volna figyelni a fattyúsorokra és a párbeszédezés helyes használatára, mert utóbbi kissé helytelen és következetlen volt. Na, beíró-ranting vége. :D

És gyakorlatilag minden másról tökéletesen pozitív benyomásom van.
– a grafika csodálatos. Nagyon szeretem, ha a rajzok/színek/buborékok/betűk harmonizálnak a történettel, és ez e kötet esetében kifogástalanul meg is történik. Imádom a kihúzás és a színezés egyensúlyát, egyik sem tolakodik a másik kárára (és szerencsére nagyon szépek is a színek a lapokon), az effektek gyönyörűek, az arcok pedig jól elkülöníthetőek és megjegyezhetőek. Komolyan rajongok érte, ilyen stílusban én bármilyen szirszart nagyon szívesen elolvasnék, nemhogy ilyen jó sztorit.
– és a sztori, ha már. Egyelőre nagyon balladai homályba burkolózik főszereplőnk élettörténete, remélem, lesz lehetőség kifejteni őt jobban is (no meg persze a többieket is :D), és nagyon bejön, hogy az egész a magyar népmesei hagyományokat forgatja bele egy steampunk masszába. Itt külön megjegyezném, hogy IMÁDOM EZEKET A FEGYVEREKET, páncéldarabokat, kiegészítőket, satöbbiket, eszméletlenül hangulatos kis katyvasz ez.
– remek volt a betűválasztás, gyakorlatilag mindenhol. A kézzel írt szöveg kicsit döcögött nekem (de meg lehetett szokni, és voltak alternatívák, amiért külön puszi), a kenyérbetű tökéletes, az effektek-címfeliratok szövegezése is remek (akár kézzel írt, akár font), illetve a köztes oldalak és a novella serif-fontjai is jó választások.
– örülök, hogy nem valami alsómucsaröcsögei noname nyomdában került nyomásra ez a kötet, nagyon szép munkát végzett a Pauker és a műszaki szerkesztő is, szemet gyönyörködtető könyv lett ez a kétféle előzékkel, keménytáblával, jó minőségű papírral ellátott kis csoda.
– a novellának külön örülök, a képregény inkább akció-, mint karakterközpontú, és ebben végre kicsit többet is megtudunk a szereplőinkről (pl. hogy Róka miért lett Róka), kifejezetten jó a sztori, és stílusában is vannak kiemelkedő pillanatai. off

Szóval összességében véve én már most epedve könyörgök a folytatásért, nagyon remélem, hogy mihamarabb kézbe foghatjuk, mert (de utálom ezt a szót) hiánypótló alkotás, ideje felzárkózni most már a szlávokhoz. :) És azt is remélem, hogy a szöveggondozásra az elkövetkező részekre kicsit több figyelmet fordítanak majd az alkotók, mert ez a történet szerintem nem érdemli meg, hogy ebbe lehessen belekötni. Köszönöm, hogy beszerezhettem és olvashattam, így tovább, srácok, sőt még ígyebb!

24 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly >!
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár

Varga Bálint Bánk szépen átgondolt története (kiforrottsága leginkább a novella tükrében érthető) és Tuli Krisztián képi világa (akinek ez volt az első nyomtatásban megjelent képregénye), az együtt megteremtett eleven és varázslatos karaktereik tündöklő csillagot raktak a magyar képregények egére.

A mignolás hangulat, a magyarosan ízes, a katonásan tömör és téli jelenetekhez illően kemény párbeszédek, a népmesei rémségek sejtelmes és vagány ábrázolása mind olyan összetevők, amik már önmagukban is nyerőek nálam – az alkotók viszont mindet megvalósították, példamutatóan indították hatrészesre tervezett sorozatukat.

Jó… tényleg sokat kellett rá várni, de megérte! Bízom benne, hogy legközelebb már ügyesebben haladnak és biztosabban kezelik a csomagokat. A mostanában megjelenő társasjáték is lendületet adhat a folytatás felgyorsításához.

A magyar képregényrajzolók „krémjét” megbízva, többféle borítóval jelent meg füzetes alakban, illetve minden jóval megpakolt keményfedeles rendezői változatban. Ebben a 0. és 1. részen kívül egy gazdag borítógaléria, sok-sok vázlatrajz, alkotói jegyzetek, forgatókönyv-részletek, vendégművészek munkái és egy 30 oldalas novella kapott helyet (ez utóbbin látszik, hogy kicsit nyers és elírások maradtak benne, átfuthatta volna egy szerkesztői szem, de a hatalmas potenciált is ontja magából). Eredetileg 80 oldal körülire tervezték, de aztán 144 lett belőle, ami szerintem elég kárpótlás a hosszú várakozásért. Egyedül a kimaradt karakterleírásokat sajnálom, de talán egy későbbi kötetbe belekerülhetnek.

Egyértelműen karakterközpontú mind a képregény (bár itt nem jut elég képkocka mindegyik szereplőre), mind a novella (ez rendesen elmélyíti a huszárok jellemét, hátterét) – de azért lehet számítani fordulatokra és meghökkentő érdekességekre. Látszik, hogy alaposan elmélyültek a magyar mondavilágban, a régi nevekben, de bátran ragadták meg őket új szemlélettel. A bevetett mágikus fegyverek hatásait imádtam!

Egyedüli nagy baj, hogy a képregény túl rövid és nagyon áhítja a folytatást.

>!
Holló Hegy, Kaposvár, 2020
56 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150089393 · Illusztrálta: Tuli Krisztián
2 hozzászólás
Ivenn P>!
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár

Úgy érzem, hogy én ezt a képregényt brutálisan fogom szeretni, ha egyszer kijön az összes része. Mert így az első issue alapján nekem úgy tűnik, hogy ez egy családi dráma lesz horrorba és I. vh-s Magyarországba oltva, weirdet idéző ocsmány-undorító, de látványos szörnyekkel, elképesztően hangulatos, igényes, intenzív rajzokkal és egy jól kitalált, megtervezett sztorival. És mindezt magyar alkotók kezéből magyaroknak, magyarosan. Wow.
Csak így tovább, engem már megvett kilóra a két főszereplő testvér, ebből a pár panelből is jól kirajzolódott a dinamikájuk és a személyiségük, akárcsak a kevesebb spot-lightot kapott szereplőké is. A történet kellően felkeltette az érdeklődésem, kapásból csak úgy húsz kérdés felmerült bennem a sztoriban előre haladva: spoiler. Szóval nagyon várom a folytatást!
Kicsit félek, mert mint megtudtam ez egy nagyon elhúzódó Indiegogo kampánynak a végterméke, de ugyanakkor bízok benne, hogy az első rész sikere arra buzdítja majd az alkotókat, hogy minél hamarabb elkészítsék a folytatást. Ennek nem kellene félbemaradnia, mert még soha nem láttam még csak hasonlót sem magyar alkotóktól. Epic.
Imádom az alapkoncepciót, a huszárokat, „Kiscsillagot”, a halott, de törődő szellembátyót, a sötét gótikus/horror stílust, a szörnyeket, Gábor urat, aki úgy néz ki a szemüvegével, mint ha egy steampunk laboratóriumból lépett volna ki, és Rebekát is, aki körülbelül egész idő alatt csak cigizett. Többet kérek ebből pls, minél többet!
Fél csillagot csak azért vonok le, mert túl rövid volt – NAGYON rövid –, illetve mert az összes megszólítás előtt hiányzott a vessző. :D (Elnézést, én sem vagyok mindig a vesszők császára, de ez annyira alap. Légyszi, valaki legközelebb bétázza már le a szöveget helyesírásilag! Köszi.) Egyébként zseniális indítás volt, sokkal jobb, mint amire számítottam. Örülök, hogy megvásároltam, innentől fogva mindegyik rész be lesz szerezve, az tuti!

Ildó>!
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár

     Úgy kerülhetett a kezembe ez a képregény, hogy a férjem meglátta az ízelítőt belőle, megtetszett neki, támogatta a készítőket, és több hónapos csússzással, de végül megkapta, így én is olvashattam.
     Nagyon egyedi elgondolást sikerült itt megvalósítani, ami egyszerre ötvöz magyar történelmet, magyar meséket horrorisztikus és steampunk elemekkel. Épp csak annyi szöveg van benne, amennyi feltétlenül szükséges, és hagyják, hogy a gyönyörű rajzok meséljék a történetet, teremtsék meg a hangulatot. Remek karakterek, remek humor, cinizmus, undorító szörnyek, ennél színesebb már nem is lehetne.
     Csak olyan rövid, és a függővég… Reméljük, nem kell ennyit várni a folytatásra.

>!
Holló Hegy, Kaposvár, 2020
56 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150089416 · Illusztrálta: Tuli Krisztián
pinter_bence I>!
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár

"Én persze alapvetően jó célközönsége vagyok: a történelmi szetting még éppen beleesik az első világháború végéig számított hosszú XIX. századba, ami a szívem csücske, a magyar folklórra alapozott mágia mindig is titkos kedvencem volt, és alapvetően a „titkos kormányzati ügynökség harcol a természetfelettivel”-jellegű sztorikat is eléggé kedvelem. (Erre külföldön most Charles Stross Mosoda-akták című sorozata mellett talán Caitlín R. Kiernan kisregénytrilógiája a legjobb példa, képregényes vonalon Alan Moore Különleges Úriemberek Szövetsége c. képregénye juthat eszünkbe, a hazaiak közül pedig Szélesi Sándornak jelent meg hasonló témájú regénye, Az ellopott troll címmel.)

Elég nehéz azonban ezeket a toposzokat, témákat igazán jól csinálni, főleg magyar környezetben, Az utolsó előtti huszárnak azonban minden sikerül az első számban: a Hamm bekaplak! című remek ízelítő, ami éppen eleget villant meg a világból és a karakterekből."

Részletesebben az Ugytudjuk.hun:

link

Juci P>!
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár

Ez tök jó lesz, csak tessenek rendesen korrektúrázni a szöveget.

szep_eszter>!
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár

Tuli Krisztián rajzai mindent visznek, a képregény egyben van, élvezetes, olvasható, nem csalódás.
És akkor mos rátérek a félelmeimre: mivel ez egy közösségi finanszírozási project, a füzet megjelenését nagy várakozás előzte meg, de a nagy várakozást is megelőzte valami: az alkotók nagy álma. Kicsit félek, hogy ez az álom túl ambíciózus a magyar piacra.
Az utolsó előtti huszár első füzete úgy van felépítve, hogy egyértelmű legyen, itt egy jó hosszú sagára számíthatunk: az aktuális konfliktus a kis gömböccel (ami állati ötlet!) nem tölti ki az egész füzetet, mert egy hosszú ívű cselekmény megalapozása is történik. A megalapozásból kiderül, hogy a koncepció teljesen átgondolt, a Csillagszemű, a ló, és az újonc jellemként is működnek, a fekete mentés elit alakulat huszárbrigád a token csajjal pedig egy jó ötlet.
Amíg a közösségi finanszírozási folyamat zajlott, aggódtam a projectért: féltettem, hogy megfelel-e majd az elvárásoknak. Ez az aggodalom egyáltalán nem múlt el, hiszen a magyar piac realitása az, hogy a nagy sagák és ambíciózus ötletek nem fejeződnek be. Míg az irodalomban fantasy trilógiát álmodnak az ifjú szerzők, addig a képregényes közegben az Image kiadó sorozataihoz hasonló füzeteket. Csakhogy a túl ambíciózus történetíveknek rendre nem tudjuk meg a végét, és olvasóként nehéz megértenem, hogy miért ragaszkodunk mindig ehhez az álomhoz. Mindennek ellenére természetesen azt remélem és azt kívánom, hogy az alkotók meg tudják valósítani azt a sorozatot, amit megálmodtak.

2 hozzászólás
Junes P>!
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár

Barátnőmék könyvespolcán láttam meg ezt a kötetet. Nem vagyok nagy képregény-rajongó, ám ez a rövid, magyar szemnek magyar képek és történet megfogott.
Nagyon jó a grafikája. Az, hogy az egyes karaktereket magyar színészekről mintázták, nem jött le elsőre. Még sokadszorra sem, de biztosan úgy van.
A történetben van aztán minden: Fehérlófia, Kisgömböc, Ólomkatona, szellem, háború, misztikum, szerelem, stb.
Kicsit sokat akar a szarka érzésem volt, lehetne jobban, részletesebben kidolgozott történet, ám összességében egy olyan kezdeményezés, melyre bizony még én is szívesen előfizetnék.
S ami a számomra a legfontosabb: olvasható a betűtípus és a betűméret is!!!


Népszerű idézetek

FélszipókásŐsmoly >!

– Rózsafalvi Áron vagyok, a Csillagszemű. Fekete mentés vagyok, a Király, a Császár, és a ki nem mondott egyezség nevében járok el. Setétvadász vagyok, ahogyan százan már azok voltak előttem és ahogy ezren lesznek még azok utánam is. A setétség hóhéra vagyok, és a remény hírnöke, a véged vagyok boszorkány, és a vége vagyok rút fajtád minden más fattyának is! Add meg magad a szent sereg és az Isten nevében, mert ha nem, a pokol fenekéig is követni foglak!

A Véres Rozi Balladája (novella), 27. oldal

FélszipókásŐsmoly >!

Rebeka: Mi lehet ez a förtelmes bűz?
Csillagszemű: A tűz teszi. Rossz emlékek szaga. Meg pirított kísérteteké.

Nulladik rész: Füstbe ment terv

FélszipókásŐsmoly >!

– Hallasz Mátyás? Te is érzed ugye? Most csend van… De ez az a fajta csend, amit éktelen vihar követ majd…
– Miért mondod ezt?
– Mert elfogy az időnk…

Első rész: Hamm, bekaplak!

Kapcsolódó szócikkek: Rózsafalvi Mátyás, Geiszt
FélszipókásŐsmoly >!

Ahogy megmoccant az a zsák a hátán, a gyomrom is fordult egyet. Róka rókázott – végtére is a név mi magunk vagyunk – én pedig szó nélkül tüzeltem.

A Véres Rozi Balladája (novella), 21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gerebics János, Róka
Brigi007>!

– Az Úr óvjon minket! […]
– Az Úr ide ma nem kapott meghívót fiam.

A Véres Rozi Balladája (novella), 22. oldal

Heléna_Szilágyi I>!

…a pletyka olyan, mint a dögvész, meg a csalfa asszony; csak jön, megy, pusztít, aztán meg semmi jó sem származik belőle.

A Veres Rozi Balladája - 9. oldal

FélszipókásŐsmoly >!

– Csak egy szarvas. – nyögtem csalódottan.
Fél kézbe fogtam, és leengedtem a szentségelőt.
– Csak egy szarvas? – kérdezett vissza Rébék, ahogy mellém lépett. – Mi az, hogy „csak” egy szarvas?
Vállat vontam, aztán mindannyian tompán meredtünk a dögre.
– Mégis… mit keres egy döglött szarvas a fán? – mondta ki Róka, amit mindannyian gondolunk.

A Véres Rozi Balladája (novella), 3. oldal

FélszipókásŐsmoly >!

Geiszt, a csapat lelke, ezúttal nem volt sehol, bár ő nem is igazán volt az egység része, sőt, nem is igazán volt e világé sem. Mégis, úgy éreztem, nélküle nem vagyunk teljes egészek, a hiánya erős nyugtalansággal töltött el.

A Véres Rozi Balladája (novella), 2. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rózsafalvi Mátyás, Geiszt
FélszipókásŐsmoly >!

Fehérló, a csapat savanyú Jóskája, akinek nem volt sok esze, de nagy puskája az igen, és olyan szeme, mint a parlagi sasnak.

A Véres Rozi Balladája (novella), 2. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cserhalmi Jónás, Fehérló

Hasonló könyvek címkék alapján

Mike Mignola – John Byrne: Hellboy 1. – A pusztítás magja
Jordie Bellaire: Buffy, a vámpírok réme 1. – A gimi maga a pokol
Képtelen történetek, másvilági mesék
Pádár Ádám – Szebeni Péter: Céltalan
Le Renard: Eleven Cthulhu
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1.
Marjorie Liu: Monstress: Fenevad 2. – Vér
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 3.
Garth Ennis: Prédikátor 1.