Kurtág ​György 4 csillagozás

A kézirat lezárása után bukkantam a következő Picasso-idézetre:"A jó művészek másolnak; a nagy művészek lopnak."

56. oldal, 39. lábjegyzet

A formák, amikkel olyan furcsa viszonyban vagyok, mert egyáltalán nem tudom, hogy… A formákat nem látom, és nem is emlékszem rájuk, hanem a közelükben biztonságban érzem magam. A görcsös ágak tekervényeibe bele tudok kapaszkodni anélkül, hogy ezt reprodukálni tudnám. Ezek a tekervények egy struktúraigényt is adnak a zenében.
Igen, az igény… Thomas Mann-nál egyébként ez egy visszatérő motívum. A Schiller-novellában, a Schwere Stundéban meg az egyik Katia-levélben írja, hogy a tehetség szinte nem több, mint egy igény. S hogy a tehetség nagyon súlyos teher az emberen. Számomra ezt jelenti az ágtekervények sűrűsége. Egy József Attila-sor: Tar ágak szerkezetei tartják az üres levegőt számomra realitás és program.

17. oldal - Három kérdés Kurtág Györgynek (Holnap, 2009)

Ennek a következő fázisa az volt, hogy elkezdtem gyufákból szögletes formákat csinálni. Kialakult egy szimbólum-világ. Magamat egy gilisztaszerű féreg-állapotban éreztem, teljesen lefokozott emberséggel. A gyufaformák és porcicák (nem takarítottam magamnak mindennap) meg a fekete csikkek (cigarettáztam) képviseltek engem. A gyufakompozíciónak azt a címet adtam, hogy A svábbogár keresi az utat a fényhez (sztaniolból valami világító formát raktam a gyufakompozíció végére). Ez lett a programja a vonósnégyes első tételének is.

14. oldal - Három kérdés Kurtág Györgynek (Holnap, 2009)

A gimnáziumi évek, az öntudatosodás idején, a háború alatt olvastam Lützeler művészettörténetében, hogy az építészet tulajdonképpen térélmény, valami, ami körülveszi az ember, mint a zene, ami szintén körülvesz. Ez az élmény tért vissza saját katedrális-élményeimnél, Reimsben vagy Chartres-ban. A chartre-i például fantasztikusan emberszabású, pont akkora, amennyit az ember át tud fogni, és ott volt az az élményem, hogy ha nem nézek oda, a bőrömmel, sőt a hátammal érzem a teret. A zenével is nagyon gyakran vagyok így. Hogy valamilyen módon érzékenységtől érzékenységig jön át, hallom is, meg nem is a dolgot.

16. oldal - Három kérdés Kurtág Györgynek (Holnap, 2009)

Komponálni mindig csak akkor tudtam, ha elég jóban tudtam lenni önmagammal, ha el tudtam fogadni azt, amilyen vagyok – ha valamiféle világnézeti egységet találtam. Párizsban a kétségbeesésig úgy éreztem, hogy semmi sem igaz a világból, nincs fogódzóm a valóságban.

14. oldal - Három kérdés Kurtág Györgynek (Holnap, 2009)