Amit ​végleg kitörölnél (Váltságdíj nélkül 2.) 19 csillagozás

Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

A Váltságdíj nélkül című kötetből már jól ismert négy fiatal, Doma, Max, Zoli és Zsófi élete egy nap fenekestül felfordul. Zolit összeverve találják a lakásán. A brókerbotrány károsultjaitól tíz napot kap, hogy előteremtsen száztízmilliót. Zoli és Max elindul, hogy felkutassa Zoli apját. Zsófi nyomtalanul felszívódik, Doma a lány keresésére indul. Hová tűnt Zsófi, és hol bujkál Zoli apja? Vajon sikerül a fiúknak mindenkit megtalálni? És honnan lesz nekik száztízmilliójuk?!

>!
Kolibri, Budapest, 2016
476 oldal · ISBN: 9786155541889

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Doma · Max · Zoli


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

A Zoli – Max páros nálam abszolúte mindent vitt! Két ennyire össze nem illő és mégis szórakoztató srácról rég olvastam. Plusz örülök, hogy többet kaptam Maxból, mint azt első részben – továbbra is kicsit erőltetettnek érzem a stílusát, mégis odáig vagyok ezért a bolondért. :))

Kalandos, nyomozós, utazós, humoros ifjúsági regény, akárcsak az első része, bár hozzátenném, hogy ez a rész nekem sokkal jobban bejött. Kevésbé lendületes, többet „molyolnak” benne, de tetszett, hogy egy picit mélyebb-komolyabb hangvételű volt. (Tuti, hogy az is hozzátett a sztorihoz, hogy már kötődtem a srácokhoz az első rész miatt.)

Ugye lesz folytatás?

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/07/varga-bali…

>!
Kolibri, Budapest, 2016
476 oldal · ISBN: 9786155541889
>!
Gelso P
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Nem gondoltam volna, hogy egyes/több/sok/ennyire sok gyereknek gondja van a szüleivel…
Nagyon elkeserített ez a helyzet…
Remélem, nem ez a Magyar Valóság! Mert akkor tényleg gáz van.
Elképesztő, hogy ezeknek a gyerekeknek hányszor kellett fiatalkoruk ellenére helytállniuk, talpraesettnek bizonyulniuk, megoldást találniuk, vagy pusztán túlélniük!
Ebben az életkorban, 16-17 évesen, nem ez lenne a feladatuk: egy lelkibeteg anyáról gondoskodni, miközben helyt kell állni és bizonyítani az edzéseken meg a suliban? Vagy beteg, anyagi problémákkal küszködő, kilakoltatott édesapáról gondoskodni, főzni még a család többi tagjának? Vagy inkább láthatatlannak bizonyulni, mint mindennapos kamaszökörségekkel tetézni a szülők testvére egészségügyi állapota és betegsége miatti gondjait? Vagy tehetségét és pénzügyi ismereteit édesapja megmentésére és hazahozatalára összpontosítani?
Nem találtam a helyemet a regényben; nagyon remélem, hogy nem kényszerülnek az én gyerekeim hasonló feladatok, problémák és kihívások teljesítésére. Mindenesetre dicséretes a helytállásuk, az összetartásuk, egymásról való gondoskodásuk, odafigyelésük, talpraesettségük, lelki erősségük, kitartásuk stb. Én nem tudom, mikor adtam volna fel…
A szereplőket szimpatikusnak és kitartó-nemadomfel-jellemüket követendőnek és példaértékűnek találtam. Én, azt hiszem, sokszor elveszettnek, kétségbeesettnek, ijedtnek éreztem volna magam megoldáskeresés, vagy küldetésteljesítés közben.
Végig gondolkoztam, hogy kit is választhatnék kedvenc szereplőnek? Nem volt könnyű a választás…végül magam is meglepődtem, hogy a végig idétlen kamaszhóbortjairól, hülyeségeiről, ökörködéseiről híres, sokszor kissé lúzer Maxra esett a választásom. Példaértékű, ahogyan mellette áll a barátainak, segítőkészsége, és a szándék, hogy ne okozzon még ő is gondot az amúgy is gondokkal teli szüleinek…
Természetesen a többi szereplőit is kedveltem valamiért, Zolit önálló élni-képességéért. El nem tudom képzelni, hogy ilyen egyedüliként önállóan fenn tudjam tartani magamat, és emellett tanuljak, saját felelősségre tőzsdézzek, és nem mellesleg támadók elől menekülve mentsem apámat?
Domi kötelességtudó alakját sem felejtem el egyhamar. Ahogyan szó nélkül, pusztán anyja iránti szeretetből tőle telhetően megkísérelte megoldani anyjához kapcsolódó problémákat, és emellett töredelmesen járt úszóedzésekre, vásárolt, látta el magát (és anyját) kajával, egyszerűbb ételeket is megfőzve.
Zsófi talán a legkeményebb és legerősebb köztük: elfogadván mostani helyzetét próbálja meg lelkileg túltenni magát azért, mert ártott egy testvérének, majd segíteni édesapját a gyógyulásban, amellett pedig egy felnőtt háziasszony-módjára gondoskodik a többi testvéréről, és segíti odaadóan a barátait.
A könyvben szereplő főhősök számomra még elképzelhetőek, de a köréjük font kalandok már kevésbé.
Végig vacilláltam a 4 vagy 5 csillag közt, és hogy a zsűripontot megadjam-e vagy sem?
Talán az utolsó 100 oldal segített dönteni – rajtam nem fog múlni a könyv döntős-listára kerülése.
A hezitálásomat a csillagok ill. a 0 vagy 1 között végül a nyomozó házaspárnak köszönhetően fejeztem be és lett végleges a döntésem. Tibi bá' és Saci néni igazi embertündérek, miattuk is érdemes volt elolvasni ezt a könyvet…

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

>!
GytAnett P
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Nagyjából ezer éve olvastam az első részt és igazából abból sem emlékszem már sok mindenre. Az elmúlt majdnem 3 évben párszáz könyvön átrágtam magam. Arra emlékeztem, hogy az író stílusa hihetetlenül tetszett, meg hogy izgalmas volt a könyv, így összességében bejövős volt.
Emiatt valójában újra kellett ismerkednem a szereplőkkel, mert belőlük tényleg nem sok maradt meg. Ez a rész tényleg lassabb volt, de itt azért már rendesen kellett nyomozgatni is, nem is bírtam volna elképzelni ennél pörgősebbnek.
A borítóból már lehet következtetni arra, hogy a négyes csapatunk lényegében ketté válik. Ezt sajnáltam, mert szerettem azokat a jeleneteket, amikor mindannyian ott voltak. Furcsa társaság ők, akik alap esetben szerintem soha nem keresték volna egymás társaságát, de a szükség törvényt bont. :)
Max és Zoli párosa nagyon furcsa. :D Abszolút nem illene össze. Zoli nekem sokkal szimpatikusabb, bár egyáltalán nem úgy viselkedik mint egy 17 éves, szegénynek túl hamar kellett felnőnie. spoiler Max viszont meg a túl laza kamasz. Ő sokszor idegesített a maga hedonista életmódjával, de nem tudom, mit várok? Igazából ő testesíti meg a mai kamaszokat. Azt hiszem. Azért remélem, hogy nem teljesen. :D
Doma és Zsófi most igazából csak úgy voltak számomra. Jó volt az ő száluk is, mert mindig érdekelt, hogy mi van velük, nem akartam átlapozni soha, de különösebb nyomot nem hagytak bennem. Domában viszont idegesített, hogy a saját szakállára dolgozott, és nem kért segítséget. Pedig sokkal egyszerűbb lett volna a dolga.
A történet maga izgalmas volt, több helyszínen játszódott, több szálon futott. Ezeregy problémával szembesültek, de bátran szembenéztek mindennel. Mondjuk nem sok választásuk volt. :) A végére szerencsére minden összeállt. Eléggé valóságszagúnak tűnt a történet, lehet, hogy az írónak csak egy kicsit ki kellett néznie az ablakon az alapötletért. :)
Hihetetlen, hogy mindegyikük családjában hatalmas gondok vannak. Nagyon remélem, hogy a valóságban nem ez az arány. Bár, elég, ha csak a saját környezetemben szétnézek, mindenhol van kisebb-nagyobb probléma. Szörnyű ezzel szembesülni egy ifjúsági, szórakoztató regényben.

>!
Jenna04
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Ez a rész is szuper volt, remélem minél hamarabb lesz harmadik is. Ez nem volt olyan pörgős, mint az előző, de nem is volt baj, mert így több minden kiderült a szereplőkről, mint ha csak egész végig menekültek volna valaki elől.

Mind a négy szereplő családjáról megtudhattuk azokat a dolgokat, amiket az előző részben csak sejtettünk, vagy még azt se.
Nagyon jó volt olvasni, hogy a gyerekek mennyire kitartottak egymás mellett, összefogtak és nem hagyták most sem cserben egymást. Eléggé összekovácsolta őket az előző részben történtek, és ezt fél év után sem felejtik el, észre sem vették, hogy barátok lettek. :)

Mindegyik főszereplő szimpatikus lett nekem, ez ennek a résznek köszönhető. Maxról az előzőben nem sokat tudunk meg, és amennyit megtudtam akkor az pont nem volt elég, hogy megkedveljem. :D De most már kiderült, hogy lazasága és lustasága ellenére tud ő komoly is lenni (néha), és össze tudja szedni magát, ha arról van szó, hogy barátainak kell segítenie. És esze is van, ami többet jár a csajokon, mint amin tényleg kéne, de ettől függetlenül nagyon határozottan és okosan is tud viselkedni, amikor éppen nem játssza a csapat bohóca szerepet. Ha kell, ő megy és intézkedik.
Domáról az maradt meg bennem, hogy mindig higgadtan és nyugodtan viselkedett, komoly fiú, aki félti a barátait és az édesanyját, felnőtt módjára cselekszik, hoz meg döntéseket. Bár néha ő se „látja a fától az erdőt”.
Zolinak is megvan a magához való esze és türelme, a türelme kiderült abból, hogy hidegvérrel elviselte Max társaságát NAPOKIG. :D
Zsófiról is kiderült, hogy egyáltalán nem könnyű az élete, ő is kénytelen felnőttként viselkedni, a családi problémák megkövetelik tőle. Annak ellenére, hogy már azt is tudom mi áll Zsófi hátterében, még mindig őt érzem magamhoz a legtávolabb, mintha még mindig nem ismerném őt úgy, mint a fiúkat.

A Max-Zoli páros nagyon jó volt, amit ketten műveltek az megér pár misét. Mindenesetre nagyon találékonyak voltak, a problémákat is tök jól megoldották, még ha néha nem is legálisan.. :D Én már rég elvéreztem volna abba a nagyvárosba.

Tibi bá és Saci néni még mindig favorit, nagyon jó fejek az öregek. :D Ott segítenek, ahol kell, nem hátráltatják őket, nem szidják le őket, inkább csak segítenek mindenben és jó tanácsokat adnak nekik. Jól jön az ő támogatásuk, hiszen ők mégis csak felnőttek, akik már megértek sok mindent, reálisabban látják a dolgokat. Tibi bá meg a kapcsolatai… Fantasztikusak. Elképesztő, hogy az öregnek minden problémára van egy „évszázados cimborája”, aki mellesleg szakértő az ügyben és segít neki. :D

Ebben a könyvben nem volt akkora pörgés, mégis gyorsan követték egymást a cselekmények, nem volt hol unatkozni. Ha éppen nem volt „semmi”, akkor Max osztotta a hülyeségeit, vagy csinált valamit, vagy éppen olyan rész volt, amiben jobban megismerhettük egyik főszereplőnket, és ezek végig fent tartották az érdeklődésem. Plusz pont, hogy végre magyar szereplők, magyar nevek, Magyarországon játszódó cselekmény (többé-kevésbé).
Összességében ez a sorozat egy nagyon jól megírt, izgalmas krimi, amit megéri elolvasni. Ismét egy magyar író alkotott valami jót, ami mellett nem érdemes elmennünk.

>!
akire MP
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Patrick Ness „Kés a Zajban” című könyvéről írt értékelésemet kell idemásolnom, mert az érzés hasonló volt (Ness javára a kivitelezést illetően, de azért Varga Bálint is mindent megtett a tizenévesek figyelmének lekötésére – szerintem sikeresen): 'A Chaos Walking cím nem teljesen fedi a sorozatot – a káosz nem hiányzik, viszont séta helyett eszeveszett rohanást kapunk. Talán azért, mert az író az akciódús gyerekfilmeken felnőtt nemzedéknek szánta, mintha csak 500 oldalnyi csúcspontot élnénk meg felkészülés és megpihenés nélkül. Nehéz volt olvasnom a könyvet, mert fülsiketítő ordításnak tűnt, viszont a ZAJ könyvbeli világot uraló képi és szövegromlásbeli megjelenítése lenyűgözött. Talán tényleg lesznek olyanok, akiknek a kakofónián vezet az útjuk a belső csendhez – ők már a mai tinédzserek lennének?"

>!
Hintafa P
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Miután elolvastuk az első kötetet, nyilvánvaló volt, hogy a másodikat is KELL. És milyen jól tettem. (Bár nem a nyaralás idejére kellett volna, mert a nyaralótársak időnként zúgolódtak, amiért már megint elvonultam egy könyvvel. Muszáj volt, na.)
Nagyon izgalmas, fordulatos, érdekes és jól felépített a történet. Kifejezetten tetszett a nyelvezete, ami nem akar nagyon fiatalos lenni, mégis az utolsó pontig el tudom képezlni, hogy egy kamasz így beszél. (És nem azért, mert tele van trágáságokkal. Sőt!!)
Ahogy a YA, ifjúsági könyvektől megszoktuk a szereplők itt is kénytelenek leválni a szülők világától és egyedül intézni az életüket. Persze az egész kalandnak -ahogy kell- megnyugtató a kicsengése, miközben az izgalom a legvégéig kitart, tele meglepetésekkel. A végső fordulatra pedig igazán nem számítottam. Nagyon jófajta kamaszkrimi, de nem csak kamaszoknak.

>!
u_san
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Ez a rész is hasonló volt az előzőhöz. A stílust még mindig csípem. Tibi bá egy Isten. Most már végre van Max is, és a srácokról is többet megtudunk. Ami valljuk be igazán nem ártott. A nyomozási szál és a srácok közötti konfliktusok is jól működtek. Tetszett a Londoni és magyarországi párhuzamos történetvezetés is. Egyetlen problémám volt. Szerintem kicsit hosszúra lett ez nyújtva. Most valahogy nem kapott el annyira a történet. Kicsit le-leült. De ettől függetlenül csak ajánlani tudom. És várom már a következő kötetet.

>!
Edit_Birkás
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Sokkal izgalmasabb az első kötetnél, letehetetlen. Ebben a részben közelebbről is megismerhetjük a fiatalokat, miközben sodródunk a történésekkel. Ajánlom!

>!
zakkant
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Újra hozta Varga Bálint a Váltságdíj nélkül színvonalát, és ezt örömmel vettem. Ha lehet azt mondani, akkor a figurái most még felnőttebbek voltak, még emberibbek, és még többet kapunk mindegyikük sorsából. Az Amit végleg kitörölnél című részből nekem Zsófi volt a kedvencem, és Doma, valahogy ők most jobban kiteljesedtek, mint az első részben, vagy hangsúlyosabb szerepeket kaptak itt.

A helyszínek és a hangulat (gondolok itt a Sohó beli rock koncertre, vagy a budapesti sétákra) most is kitűnő volt, ráadásul a történet kellőképpen izgalmas volt ezek mellett. A könyv mostani „főgonosza” annyira nem volt félelmetes, ráadásul én gyorsan összeraktam a képet, ami ezzel kapcsolatos, de azért maradtak meglepetések szerencsére olvasás közben, főleg a londoni részek okoztak nagy „Aha” – pillanatokat.

Ha szerettétek az első részt, akkora második is kötelező lesz! Varga Bálint figyelemmel tudja tartani az olvasót, nem tesz világrengető dolgokat, de hangulatot teremt és a története tényleg mai, tényleg olyan mintha a szomszédunk kamasz gyerekeiről szólna. Mert miért is ne? Ok, a sikkasztásos ügyekbe ritkán keverednek kamaszok, de én ezt elnézem a történet kedvéért :)

Bővebben itt: http://www.zakkantolvas.hu/2016/06/varga-balint-amit-ve…


Népszerű idézetek

>!
AniTiger MP

(…) egy fiatal nő előtt csokitorta maradványai hevertek, és ez olyan jellemhiba volt, amelyet Doma nem tartott megbocsáthatónak. A csokoládétorta tudvalevőleg az ismert univerzum egyik legfontosabb alkotóeleme, a nyugati civilizáció egyik alappillére, és ha az ember ilyet rendel, akkor nem lehet oka arra, hogy pár falatkát otthagyjon belőle. Talán nem szerette a tortát? Akkor minek rendelte? Nem fért volna már belé? Az a pár falat? Csokitortából?

426. oldal, Harminckilenc

Kapcsolódó szócikkek: csokitorta
>!
Jenna04

Zoli szerette volna tagadni, de nem bírta: ő is kellőképpen fel volt villanyozva az emeletes busztól, pedig eszének józanabbik felével tudta, hogy ez csak egy busz, aminek van egy emelete, nincs ebben semmi különleges. Mert ha lenne még mondjuk három emelete, mint Az azkabani fogolyban, az igen. De ez csak egy busz, és…

143. oldal

>!
Könyveslány 

Saci néni nem egy konyhatündér, nem egy Mautner Zsófi, sőt nem is egy street food artist, de a hagyományos ételeket nagyon jól főzi.

>!
AniTiger MP

    – Te, az én apám sem a Ferenc pápa, de hozzá képest a tiéd egy részeges, hazug, dagadt, pedofil vidéki pap – jegyezte meg Max.

96. oldal, Nyolc

>!
AniTiger MP

    Aha, gondolta Max. Fénylő lovag fénylő páncélban, aki önzetlenül siet a várbörtönben ragadt hercegkisasszony megsegítésére, és cserébe semmit sem kér, egy kicsinyke pillantást, egy halovány csókocskát sem. Aha, mert ja és mert persze.

126. oldal, Tizenegy

>!
Jenna04

A motor zaja egészen más volt, mint a BKV buszoké: mintha nagy elektromotor hajtotta volna a kétfedelűt, nem dohogott, nem kerregett, nem akart lefulladni, és sebességváltáskor sem adott olyan hangot, hogy számolni lehetett a bedarált fogaskerekek számát.

144. oldal

>!
dre

– Te, hozzád képest a titkok kamrája egy ócska tulipános láda – szólalt meg Max elismerően.

269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Max
>!
AniTiger MP

– Figyuzzál, azt te hallottad, hogy akik eltűnnek, azok legalább az egyik nevüket megtartják, de legalábbis a monogramjukat?
    – Ja – felelte Zoli.
    – Mi a faterod neve?
    – Zoltán.
    – Gondolom, sokat tököltek az anyáddal a neveden. Hosszú, álmatlan éjszakák, meg minden.
    – Hahaha.
    – És mi a hobbija?
    – Miért?
    – Azért, ragasszalak a falhoz – felelte bosszúsan Max –, mert amit csinálsz, az semmire nem vezet. Régi családi haverokat meg rokonokat túrni, megnézni az ismerőseiteket, meg hogy mit csináltak meg kivel meg mikor, tudod, szerintem így soha az életben nem találjuk meg az apádat.

58. oldal, Hat

>!
AniTiger MP

    – Én mindig egy ilyet akartam! – rikkantott fel Max, Zoli pedig fülig pirult. Egy piacszerű utcában jártak, ahol a mangótól a sálig, a mézes diótól a füstölt kacsáig mindent lehetett kapni, többek közt egy határozottan ötletes és szellemes, kifinomult és egyedi ízléssel elkészített baseballsapkát, amelyiknek a közepéből egy műpénisz meredt az égre.
    – Ki is lehet venni belőle – rikoltotta Max, azzal kivette a műpéniszt. – És úgy is a fejemre lehet csatolni. – És a fejére csatolta. A hülye kalapot meg a zsebébe gyűrte.

225. oldal, Huszonegy

Kapcsolódó szócikkek: Max · Zoli
>!
Jenna04

Az edzéseken megtanulta. Amikor nyolc kilométert kell leúszni egyben, akkor az ember a harmadiknál unja, az ötödiknél utálja, a hatodiknál már csak küzd, akár az egér a macska szájában, a hetediknél pedig megfogadja, hogy soha többé be nem teszi a lábát nemhogy uszodába, de vízbe sem. Na, ekkor kell belehúzni.

323. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Doma

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: Nélküled
Helena Silence: Ezüsthíd
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Varga Katalin: Barátom, Bonca
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis