Zoknik ​a csilláron, életek hajszálon 1 csillagozás

Történetek az irattárból
Várady Tibor: Zoknik a csilláron, életek hajszálon

E ​könyvben egyszerre van jelen a régmúlt, a közelmúlt és a jelen. Egyetlen oldalon, egyetlen lélegzetvételben. A három korszakban játszódó történések, az uszító hangok, a joggyakorlás és a hétköznapi beszéd hangja kísértetiesen megegyeznek. Emberi sorsok ismétlőjelek közé szorítva. A nagyapának, az apának és a fiúnak egyaránt kijár egy-egy háború, és e háborúk kínos, lassan lecsengő velejárói. Ez a könyv a vajdaságiakról szól, akik ott élnek/éltek, ahol változnak a „diszpozíciók", ám a problémák maradnak. Ahol az „izgatás" gyakori vád, ahol a haszonélvezők mindig derék hazafiak. Ahol igen terjedelmes a kávéházi dalok jogi históriája. Ahol békeszakértők cigányprímásként argumentálnak. Ahol a papucsosok fel-felröppennek a nagy témák világába. Ahol oly gyakoriak az utcanév- és szoborcserék. Ahol nem veszélytelen az egyik, majd a másik nyelv használata… A könyv főhőse a nyelv, a higgadt, józan átgondolt beszéd. A hevületváltások világában a tiszta és pontos megfogalmazás a megmaradás… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 2014
270 oldal · ISBN: 9789631431452

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Várady Tibor: Zoknik a csilláron, életek hajszálon

Így kezdődik:
A prózában az ember rendszerint kanyarog gondolatok, képzettársítások, emlékek között, és mindez leginkább egy történet és néhány szereplő köré fonódik. Több könyvben olvastam azt az óvatos bevezető mondatot, hogy a történet tulajdonképpen kitalált történet, a szereplők kitalált szereplők, minden hasonlóság véletlen. E könyvet az ellenkezőjével kezdeném. Az itt következő szövegek valódi történetekre épülnek, és a szereplők is valódi szereplők.
(első mondat)

Aztán úgy folytatódik, hogy megtudhatjuk például, hogy mi lett annak az afférnak és pernek a végkifejlete, amely egy ilyen beadvánnyal kezdődik:

1944. IX. 11. [Ormos Mária beadványa]
"A háztulajdonosom [Mathias Albrecht] ok nélkül állított be a házamba, ahol éppen szidtam 16 éves Csikós István mostohafiamat, és sértegetni kezdett, hogy én [Ormos Mária] büdös kurva és vén kurva vagyok, hogy a férjemnek nem felesége, hanem kurvája vagyok, és hogy nincsen nemi érintkezésem a férjemmel, Ursulescu Liviusszal, akivel már 11 éve élek vadházasságban, hanem a kutyával.
(lásd bővebben: https://moly.hu/karcok/731552)

Kevésbé földhözragadt példa: Mészöly Miklós és Konrád György írók látogatása Zentán, avagy TALÁLÓS KÉRDÉS: ELSZAVALTA-E FEJEN ÁLLVA RÓZSA SÁNDOR A TALPRA MAGYART? (lásd bővebben: https://moly.hu/konyvek/varady-tibor-zoknik-a-csillaron-eletek-hajszalon/szavazasok és https://moly.hu/karcok/731243)

És még két nagyszerű és jellemző rövid idézet:

Kemény válóperekben a narratívák gyakran annak a bizonyítására redukálódnak, hogy kettejük közül melyik a jó ember, és melyik nem. A szereplők ennek az eldöntését várják a bíróságtól. A kételyeket, lelkiismeret-furdalásokat, megbocsájtásokat, megértést, a képletbe nem illő részleteket gyakran már a per kezdete előtt elsodorja a verseny. A tudat képzetekhez igazodik. Az emlékezet is.
253. odal

Egy-egy közösség számára izgalmas történetek helyszínén néha elfogynak az emlékezet hordozói. Ilyenkor tudjuk még, hogy ki nyerte meg a világháborúkat, de azt már nem, hogy tulajdonképpen mi is történt. Csak diadalívek maradnak. Úgy valahogy, mint a hidak Becskereken, miután több helyen eltorlaszolták a Bega folyót, mesterséges tavakat terveztek a város területén. Mesterséges tavak helyett azonban csak természetes pocsolyák alakultak ki. Az egyik híd alatt még pocsolya sem. Kiszáradt föld felett ível át a híd.
8. oldal

Mi ez így együtt?

Történetek ügyvédi dokumentumokkal a Vajdaságról, hétköznapokról és történelemről, az emberről. Lokális kultúrával az ostoba nacionalizmusok ellen. Egyszerre tanulságos és szórakoztató könyv, amely a nemzeti önismeret szempontjából is alapmű, és ugyanakkor irodalmi szempontból is megállja a helyét. Ajánlom!


Népszerű idézetek

rizsati>!

[A]z emlékezetre kihat az is, hogy vannak érkező és távozó közösségek, kultúrák és nyelvek. Egy-egy közösség számára izgalmas történetek helyszínén néha elfogynak az emlékezet hordozói. Ilyenkor tudjuk még, hogy ki nyerte meg a világháborúkat, de azt már nem, hogy tulajdonképpen mi is történt. Csak diadalívek maradnak. Úgy valahogy, mint a hidak Becskereken, miután több helyen eltorlaszolták a Bega folyót, mesterséges tavakat terveztek a város területén. Mesterséges tavak helyett azonban csak természetes pocsolyák alakultak ki. Az egyik híd alatt még pocsolya sem. Kiszáradt föld felett ível át a híd.

8. oldal

rizsati>!

Pesten néha felnézek az emeleti erkélyekre a belvárosban. Nincsenek székek (vagy nem látszanak). Ember sohasem áll kint. Furcsa is lenne. A belvárosi erkélyek nem tartoznak már az élethez. Építészeti stílusképletté simult a valóság?

132. oldal

rizsati>!

A prózában az ember rendszerint kanyarog gondolatok, képzettársítások, emlékek között, és mindez leginkább egy történet és néhány szereplő köré fonódik. Több könyvben olvastam azt az óvatos bevezető mondatot, hogy a történet tulajdonképpen kitalált történet, a szereplők kitalált szereplők, minden hasonlóság véletlen. E könyvet az ellenkezőjével kezdeném. Az itt következő szövegek valódi történetekre épülnek, és a szereplők is valódi szereplők.

(első mondat)

rizsati>!

Ha egy kicsit leegyszerűsítjük a dolgokat, a következő tanulságot lehetne leszűrni: Katonaruhák és szabadon maradt férfiak csak olyan nők számára lehetnek hozzáférhetők, akik megfelelő erkölcsi-politikai magatartásról tesznek tanúbizonyságot.

263. oldal

rizsati>!

A konfrontáció persze változó. Kemény válóperekben a narratívák gyakran annak a bizonyítására redukálódnak, hogy kettejük közül melyik a jó ember, és melyik nem. A szereplők ennek az eldöntését várják a bíróságtól. A kételyeket, lelkiismeret-furdalásokat, megbocsájtásokat, megértést, a képletbe nem illő részleteket gyakran már a per kezdete előtt elsodorja a verseny. A tudat képzetekhez igazodik. Az emlékezet is.

253. oldal

rizsati>!

Nem tudom, hogy mások is észrevették-e, én úgy érzem, hogy ma sokkal rövidebb az út Becskereken a városháza és a korzó vége között, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt. A kortársaimat mertem csak megkérdezni, hogy tapasztalták-e a korzó megrövidülését. A többségük meglepetten igazat adott. […] Viszont más ismert utcák is rövidültek, és nem csak Becskereken. Ugyanezt érzem Belgrádban is, ha elsétálok a Slavija tértől a központig (Terazijeig), vagy a Terazijetől a Kalemegdanig. Jóval kisebb távolságnak tűnik, mint egyetemista koromban. Nem tudom, hogy a korombeliek Pesten is azt érzik-e, hogy rövidebb lett a Váci utca. Nekem rövidebbek az utcák Becskereken is, Belgrádban is, Újvidéken is.

132. oldal

rizsati>!

A válóperek hagyományos érvrendszere sem nyújt azonban eligazítást, amikor a bizonylatban azt olvasom, hogy ha Nagy Béla járt is kocsmába, ezt csak a nép érdekében tette. Tudom persze, hogy a „nép érdekében” akkor egy mindent pozitívvá változtató varázsszókapcsolat volt (mint mondjuk ma a „munkahelyteremtés”) – de mégis.

250–251. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szőnyei Tamás: Nyilván tartottak – Titkos szolgák a magyar rock körül
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Estók János: A boldog békeidők
tiboru: Kémek krémje
Illés György: Fel, fel, vitézek!
Szűcs Sándor: Régi magyar vízivilág
Illés György: Várak dicsérete
Szerb Antal: A királyné nyaklánca
Lőrincz L. László: „… jurták között járok”
Nemere István: A Moszad története