Szökőév 1 csillagozás

Váradi Z. Ferenc: Szökőév

Talán ​ritka, de igaz történet. Két fiatal fiúról szól, mindketten Szegeden érettségiztek, a német megszállás miatt rövidített 1943-44-es tanévben. Tizennyolc évesen kapták a behívót munkaszolgálatba, még nem volt idejük kamaszból felnőtté válni. Addigra megtanulták, amit az iskolai oktatás megkövetelt tőlük, matematikát, fizikát, kémiát, latint, németet, de mint a legtöbb embernek Magyarországon, nekik sem volt fogalmuk arról, mi zajlik körülöttük a valódi világban. Pedig az érettségit követő esztendő még a zaklatott huszadik századnak is legrémségesebb éve volt. A rémségekből két hősünknek is kijutott. Munkatáborok, erőltetett menetek, fogság, hadbíróság… Ez az írás mégsem csak arról szól, milyen kalandosnak is nevezhető módon élte túl a nevezetes „szökőévet” a két barát – egyikük maga a szerző. Hiteles krónika ez a háború végéről, a magyar holokausztról, a jókról, rosszakról, közömbösökről és a mindenen túljuttató derűs életerőről. A szerző több mint fél évszázada távol él… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 2008
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631184532

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Acanthinula>!
Váradi Z. Ferenc: Szökőév

Egy munkaszolgálatos fiatalember visszaemlékezése a II. világháború utolsó éveire. Nagyon elgondolkodtató leírás arról, hogy hogyan dőlhet össze egy érettségiző diák élete anélkül, hogy bármi hibát elkövetne és hogy akár olyan apróságokon is múlhat a túlélés, mint hogy rossz az étel, amit kapnak vagy csak úgy dönt, hogy a beteg társaival marad és nem megy tovább az egészségesekkel. A kötet szereplői egyszerű emberek, egyesek váratlan segítséget nyújtanak, míg mások, akikben megbíztak elfordulnak tőlük. Egy hétköznapi fiú elbeszélése, egyszerű, de olvasmányos stílusban.


Népszerű idézetek

puma>!

Én az embereket mindig két csoportba osztottam függetlenül színtől, nemtől, vallástól vagy alkattól. Az egyik fajta szerintem a „barlanglakók” leszármazotja, a másik fajta az „indákon élők” utódai. Minden ember vagy az egyik, vagy a másik fajtából származik, vagy most már a keveréke ezeknek. A „barlanglakók” élete beosztott, normális időben esznek, alszanak, mennek vadászni., és nem szeretik a természetet, ami tele van veszélyekkel, oda csak akkor merészkednek ki a barlangból, ha muszájj. Az „indákon élők” imádják a természetet, az indákon repülnek egyik fáról a másikra, és amikor éppen valami gyümölcs kerül a kezük ügyébe, leszakítják és megeszik, bármikor napközben és bárhol. Nincs időbeosztásuk, akkor esznek és alszanak, amikor tudnak. Hát én 100%-osan a barlanglakóktól származom.

105. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős / Franco Perlasca visszaemlékezésével
Bárdos László: A dzsidás kapitány
Kertész Erzsébet: A tábornok lánya
Hegedüs Géza: Előszó a hőskölteményhez
Vera Adlová: Tavaszi szimfónia
Dániel Anna: Erzsébet királyné
Daisy Goodwin: Sisi angol szerelme
Sharon Cameron: Beszüremlő fény
Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street
Markus Zusak: A könyvtolvaj