A ​füvészkerti galeri 14 csillagozás

Váradi József: A füvészkerti galeri

Váradi József második regényének hőseit jól ismerjük Molnár Ferenc klasszikusából: Áts Feri, a két Pásztor, Boka és Nemecsek Ernő mind felbukkannak A füvészkerti galeri lapjain. De a Pál utcai fiúké helyett most a másik oldal mindennapjaiba nyerhetünk pillantást: a főváros legszegényebb gyerekei közül kikerült vörösingeseknek választaniuk kell az einstandok és bandaháborúk kamaszvilága és a felelősségteljes felnőtt élet között.
Az 1910-es évekbe átemelt történetből nem csupán a korabeli rikkancsok életét ismerhetjük meg, a regényben megelevenedik a világháború előtti békeidők Budapestjének pezsgése, ahol a korzók és kávéházak csillogása mellett maszatos arcú utcagyerekek árulták a legfrissebb híreket. Az utca hercege után Váradi József újra a pesti utcák krónikásaként mesél barátságról és felnőtté válásról, miközben aranyszívű csibészei tartásból és becsületből is példát mutatnak.

>!
Libri, Budapest, 2016
496 oldal · ISBN: 9789633107331
>!
Libri, Budapest, 2016
492 oldal · ISBN: 9789634331421

Enciklopédia 5


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Baba082
Váradi József: A füvészkerti galeri

Én úgy gondolom, hogy az embernek azért van szüksége a zenére, a festészetre, szobrászatra, és az irodalomra, hogy a lelke mélyén lévő örök gyermek, és a haláltól félő felnőtt ember kicsit megkönnyebbüljön amikor alkot, illetve amikor mások alkotásával megismerkedik.
Ez a könyv beteljesítette ezt a vélt kritériumomat. Kedvenc könyvet avattam Váradi József regényével, és tiszta szívből köszönöm neki, hogy megírta ezt.
Első ránézésre kétkedve vettem a kezembe a kötetet, mert bevallom nem szeretem, amikor valaki mások szellemi termékeire kapaszkodva hozza létre a sajátját. Ám kb a 10. oldalnál rájöttem, hogy ez nem egy végtelenített Pál utcai fiúk, és ez nem is annak farvizén evickélő történet, hanem épp ellenkezőleg. Annak a regénynek tiszteletbeli folytatása, szemszög váltása, mert Váradi Józsefet lenyűgözték a pesti csibészek, és ahogy sokan mások, ő is kiolvasta a sorok közül, hogy Áts Feri bizony az egyik legtiszteletreméltóbb pesti srác.
Én nem tudom értékelni rendesen ezt a könyvet, nem vagyok irodalmár, nem állok le elemzéseket írni, én csak azt tudom mondani, hogy ha valaki szívében élnek a Pál utcaiak, akkor ezt olvassa el, mert a történet így kerek, ráadásul az igazi főhajtás Nemecsek Ernő előtt ebben a könyvben teljesedik ki.
Rengeteget nevettem olvasás közben, és bevallom most is sírok, ahogy írom ezt, ugyanis az imént csuktam be a könyvet, vissza kell vinnem a könyvtárba, így friss az élmény, de azt gondolom maradandó lesz, mert megszerettem a szereplőket Mukit, Áts Ferit, a seprűs Vilma nénit, a mindig csendes pultos hölgyet, a két Pásztort, Poldit, Macit, Fürgét, Betyárt… most épp Bokáért aggódom.
Pestet mindig is szerettem, hiszen itt nőttem fel, és ha az ember eltekint a szeméttől, zajtól, bizony rájön, hogy milyen bája van ennek a városnak, a benne élő emberek mennyi lenyomatot hagytak maguk után, jókat, rosszakat vegyesen. Ez a könyv csak bemutatja azt a kort, amikor a tisztelet még erősen élt minden ember szívében, az első világháború előtti néhány évet, amikor a kaszinókban, kávéházakban, az utcán pezsgett az élet. Városi legendákat említ Váradi, elmesél olyan sztorikat, amik már rég meghalt emberekről szólnak, de a mai napig nem koptak ki a köztudatból, maximum nem emlékszünk már az eredetükre.
Imádni való könyv, és megérdemli, hogy Molnár Ferenc könyve mellé kerüljön a polcra. Olvassátok el!

>!
mackótestvér P
Váradi József: A füvészkerti galeri

Furcsa volt, hogy egy minimális párhuzamos történetvezetés is volt benne, de ez is úgy lett megoldva, hogy ne érezzük „majmolásnak”. Érdekes volt bepillantani a „Grund-háború” hátterébe is, és talán pont emiatt lesznek fanyalgók is, ami szintén érthető, hiszen van akinek a PUF története szent és sérthetetlen. Ettől függetlenül, ahogy egy háborúban illik megismerni mindkét oldal történetét, úgy itt is érdekes volt végigkisérni egy hosszab szakaszát a már-már felnovő ex vörösingeseknek. A Galeri szemléletesen mutatja be az 1910-es évek belvárosat. Érdekes lehet főleg azoknak, akik nap mint nap villamosoznak el a kiskörúton, vagy valamilyen dolguk van az Üllői út, vagy az Andrássy út környékén…Szóval a könyv jól lett megírva, a rövid, nem unalmas kis történet szösszenetek élvezetesek, a helyszínek és a békebeli szereplők pedig megadják a sava -borsát az egésznek. Néha olyan múlt századi homály árad a könyvből és mintha hallanánk is a lovak patájának kopogását a macskakövön, miközben a száguldó négykerekűek lassan ellepik az Astóriát és a klasszikus villamos mellett már ezek a pöfögő szörnyetegekre is figyelni kell az egyszeri polgárnak. Én is borbélyt szeretnék, beretválást, előre köszönést a mérnök úrnak, finom falatokat a púlt alól és vidéki magyar gyümölcsöt, jóízű nevetést …vagy talán csak a gyerekkorom ….


Népszerű idézetek

>!
Brigi_Kriszti

Tudni kell elengedni és elegánsan veszíteni, mert később lehet, hogy azzal nyerünk igazán. Elengedni a bánatot, a gyülölködést, a rosszat. Az embernek mindig csak annyi baja van, amennyit csinál magának. … A túl sok érzelem bizonytalanná teheti a dolgokat. Elgyengít. Mindig gondold át, mit nyerhetsz vagy veszíthet, amikor belevágsz valamibe. … Néha azzal nyersz igazán, ha hagyod a dolgokat úgy, ahogy vannak. Ahogy lenniük kell, és továbblépész. Ettől ismerszik meg, hogy felnőtt az ember. Aki mérlegelve dönt, és ha kell, akkor okosan enged. Na, az már nem gyerek.

136-137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bánat · elengedés · gyűlölet · rossz · továbblépés
>!
Baba082

– Az mindegy, honnan származik az ember. Az a lényeg, hogy tiszta lelkű legyen. És hogy soha ne áruljon el se embert, sem pedig fontos ügyet.

129. oldal

>!
Blanka08

"Mélyen megrendült szívvel tudatjuk a világgal, hogy NEMECSEK ERNŐ elhunyt.
Emlékezzünk tisztelettel a Pál utcai HŐS emléke előtt, akit bátor, tiszta és igaz lelke most Isten országába vezérelt.
NEMECSEK ERNŐ volt az, aki egyedül, egy igazi férfihoz méltóan megvédte a Pál utcai Grundot.
NEMECSEK ERNŐ szerette a barátait és tisztelte az ellenfeleit.
NEMECSEK ERNŐ soha nem árult el senkit és semmit ezen a világon.
NEMECSEK ERNŐ egy igazi jellem volt, ezért NEMECSEK ERNŐ tiszteletet érdemel.
NYUGODJON BÉKÉBEN NEMECSEK ERNŐ, A HŐS, AKIBŐL MOST ANGYAL LETT, A KIS CSIBÉSZEK VÉDŐANGYALA."

172. oldal

>!
Brigi_Kriszti

Nemecseket sokra tartotta, de Nemecsek igazi énjét, mindazt, ami ennek a vézna, jelentéktelennek tűnő kis srácnak a lelkében rejlik, most ismerte fel igazán. Nemecsek arca ki volt pirosodva,keze remegett, hangja alig volt, de a szemében olyan tűz lobogott, amitől abban a pillanatban még Áts is elbizonytalanodott.

151-152. oldal

>!
Brigi_Kriszti

Azóta ők is jobban figyelnek az anyjuk minden szavára, dacára mindannak, amit mások gondoltak róluk. Nem voltak ők annyira rossz srácok, dolgoztak a piacon és az utcán is, imádták az anyjukat, csak hát ügye az a két rémisztő szempár…
Azoktól valahogy mindenki félt. Hideg, rideg, dörzsölt és éles volt a Pásztor fivérek minden pillantása, olyan, amit ha meglátsz, azonnal tudod: ők nem pojácák, ők bizony tudnak valamit. Sőt! Sokkal többet tudnak ezek mindenről.

40. oldal

>!
Baba082

– Boka bevonult… – motyogta Áts.
Muki nagyot sóhajtott, mert Áts szeme bizonyította, hogy milyen az, amikor a csibészszív megszakad.

490. oldal

>!
Baba082

Aztán egyszer csak, mint egy gróf túlságosan kacér lánya a huszártáborban: úgy maradt.

383. oldal

>!
Baba082

– Édesanyém felezzük el! – tanácsolta Áts Feri az anyjának az egy pár debrecenire pislogva.
– Edd csak meg, kisfiam, kell neked az erő a munkához.
– Édesanyám, én olyan erős vagyok, mint egy tigris. Egy csak meg az egyiket, a másikat meg én.
Azzal az egyik főtt debrecenit átrakta az édesanyja tányérjának szélére.
– Ej fiam, fiam… Ne haragudj rám, hogy ilyen szegények lettünk – mondta szomorúan az anya.

281. oldal

>!
Bekkah

-Nekem kell ez a terület. Ez az igazság. Az a föld az enyém lesz!

24. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Bán Mór: A Holló háborúja
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine
Spiró György: Fogság
Trux Béla: Akkon ostroma
Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján
Benkő László: A Zrínyiek – A gránitlelkű
Benkő László: A végső tenger I-III.
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája