A Szent István Társulat 1980-ban indította el az Ókeresztény Írók című sorozatát, amely Vanyó László hosszú éveken át végzett áldozatos munkája révén jutott el a magyar olvasóközönséghez. Az ezredforduló tájékán több kiadó kezdeményezésére új könyvsorozatok indultak, egyre több ókeresztény szerző életműve vált a magyar teológiai irodalom szerves részévé. Ugyanakkor rendkívül keresettek maradtak azok a művek is, amelyek korábban az Ókeresztény Írók köteteit alkották. A kiadó ezért döntött úgy, hogy Vanyó László emlékére, Ókori Keresztény Írók címmel új sorozatot indít, amelyben megjelenhetnek az előző sorozat megújított kötetei és eddig magyarul még meg nem jelent művek is. Az új sorozat első kötete jelent most meg, amely az ún. apostoli atyák műveit tartalmazza. Az előző két kiadás szövege jelentősen átdolgozásra került és a végjegyzetek a lábjegyzetekben kaptak helyet. Abban a reményben adjuk közre a megújított fordításokat, hogy azok új forrásokat nyitnak meg mindazok számára,… (tovább)
Apostoli atyák 5 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1980
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Ókeresztény írók Szent István Társulat · Ókori Keresztény Írók Szent István Társulat
Enciklopédia 34
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Bár jó 15 éve az egyetemen már szemelgettünk a kötetből, teljesen akkor nem olvastam el. Most viszont a legtöbb írást nagyonis érdekesnek találtam. Nem is feltétlenül hitéleti szempontból, hanem inkább történelmi dokumentumként.
Nagyon izgalmas volt például Hirtonymus presbiter kézikönyve A kiváló férfiakról, melyben a kezdetektől alkotó keresztény írókat veszi sorra egészen élő kortársaiig. Néha szinte pletyka szinten, időnként véleményt mondva, többségében nagy tisztelettel. Különösen tetszett például, hogy leírja, hogy Hippolütosz több gyorsírót és másolót is küld Órigenésznek, hogy minél több gondolata papírra kerüljön, s ezért Órigenész „munkfelügyelőnek” nevezete őt. Hát nem izgalmas ókori, 1700 évvel ezelőtt élt emberek kapcsolati viszonyairól olvasni?…
Másik kedvencem az volt, hogy abban az időben komolyan hittek a hamvaiból új életre támadó főnixmadár létezésében, az egyik levélben ugyanis tényként emlegették, hogy él ilyen madár.
Természetesen Hermász látomásai is különlegesek, arra szilárdan emlélszem, hogy ezt gondosan kiveséztük anno.
Alexandriai Kelemen Krisztus-himnuszai is gyönyörűek, érdemes olvasgatni, imádkozni azokat.
A műből csak Szent Ignác leveleit olvastam, így csak arról írhatok. Számomra a keresztény szövegek kicsit érthetetlenek, néha talán idegesítőek, mivel nem vagyok vallásos. Így kicsit pozitívan csalódtam, viszonylag jól érthető művek. Érdekessége, hogy kapcsolódik Szent Pál leveleihez (ezért választottam ezt a részt a könyvből), hiszen Ignatius ott püspök, ahol Pál hosszabb időt tartozkodott, és majdnem egy korszakról is szólnak. Ignatius, aki elsőnek használja a keresztény egyház kifejezést először, így igen jelentősek a leveli, többször utal Pál leveleire is.
Nehéz értékelést írni ezekről az ősi szövegekről, mivel nem a mai ízlés szerint íródtak. Az értékelést az is nehezíti, hogy sok szerző különböző munkájáról van itt szó. Viszont ezek a szövegek olyan, a mai életben hétköznapivá vált képeket (pl. „ott ül az ember egyik vállán a jó, a másikon a gonosz” vagy a kedvencem a főnix hasonlat) és hitbéli tanokat (pl. "Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség…") tartalmaz, amik mellett nem lehet elmenni. Érdemes lenne ezt minden kereszténynek legalább egyszer elolvasnia, mert a hitünk alakulásának egy nagyon fontos szakaszát mutatja be. Egyes szövegek (pl.: Kelemen-levél, Szent Ignác levelei stb.) kifejezetten könnyen érthetőek, és olvashatóak, míg mások (pl: A tanítók gyűjteménye,A Pásztor stb.) néha végtelenül hosszúnak és unalmasnak tűnnek. Ettől nagyon fontos írásokról van szó, még ha néha (a mai tudásunk birtokában) nevetséges dolgokat állít (pl. Barnabás-levél állattani része).
Azoknak tudnám ajánlani ezt az írásgyűjteményt, akit érdekel az őskeresztény Egyház élete, gondolkodása vagy az akkori teológia. Azok, akik nem szeretik a nehezen érthető, olykor elvont írásokat, vagy elutasítanak minden vallásos témájú szöveget, azoknak nem tudom ajánlani.
E könyv elolvasása nekem 925 percet vett igénybe.
Népszerű idézetek
Két út van, egy az életé, egy a halálé, a két út között pedig nagy különbség van. Az élet útja ez: először, szeresd Istenedet, aki teremtett téged, másodszor, szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Te se tedd azt másnak, amit nem akarsz, hogy neked tegyenek.
93. oldal - Didakhé I. 1-2 (Szent István Társulat 1980)
Hégészipposz, aki közvetlenül az apostoli idők után élt, öt könyvből álló feljegyzéseiben Jakabról beszélve azt mondja:
„Az apostolok után Jakab, az Úr testvére, melléknevén az Igaz, vállalta magára a jeruzsálemi egyház gondját. Sokakat hívtak akkoron Jakabnak, de ő az, aki anyja méhétől fogva megszentelt volt, bort és más részegítő italt nem ivott, húst egyáltalán nem evett, sohasem nyírták a haját, testét se kente olajjal, és nem fürdött sohasem. Egyedül neki volt szabad belépni a szentek szentjébe; gyapjúból készült öltözéket sohasem vett magára, ruházata lenből készült, egymagában járt fel a templomba, és ott térden állva könyörgött a népért, olyannyira, hogy térdei úgy megkeménykedtek, akár egy tevének térdei.”
Ananus főpap, Ananus kisebbik fia, az anarchia nyújtotta kedvező körülmények folytán összehívta a tanácsot, és a nyilvánosság előtt felszólította Jakabot, hogy Krisztust, az Isten Fiát tagadja meg, mivel ő ennek ellentmondott, megkövezésre ítélte.
Amikor összetört lábszárral ledobták a templom párkányáról, félig már élettelenül kezét az égre emelte ezen szavakkal: – „Uram, ne tudd be bűnükül, amit tettek, mert nem tudják, mit cselekedtek” (vö.: Lk 23,34) –, sietve agyonütötték egy ványoló doronggal, amivel a nedves ruhákat szokás csapdosni.
Pál apostol […] Néró császár uralkodásának tizennegyedik esztendejében, ugyanazon a napon mint Pétert, őt is kivégezték.
Rómában Krisztusért fejét vették, és az Ostiai út mellett temették el az Úr szenvedését követő harminchetedik esztendőben.
Hét egyházhoz mintegy kilenc levelet írt: egyet a rómaiakhoz, a korintusiakhoz kettőt, egyet a filippiekhez, egyet a galatákhoz, egyet az efezusiakhoz, egyet a kolosszeiekhez, és a tesszalonikaiakhoz kettőt; a többit pedig tanítványainak írta: Timótheusnak kettőt, Titusznak egyet és Filemonnak egyet. Az levél pedig, amelyet a „Zsidókhoz írt levélnek” mondanak, nem fogadható el övének stílusa, és kifejezésmódjának a többiekkel való meg nem egyezés miatt. Tertullianus szerint ez Barnabásnak tulajdonítható, mások szerint Lukácsnak vagy Kelemennek, aki ezen idők után lett a római egyház püspöke, aki Pál gondolatait saját szavaival fejezte ki és mondta el; annyi bizonyos, hogy Pál valóban írt a zsidókhoz, de mivel azok irigykedtek reá, a levél kezdetén levő köszöntő sorokban elhagyta az apostol-címet, ő ugyanis zsidó lévén héberül írta igen választékos nyelven, és mindazt amit ő héber nyelven remek stílusban megírt, még szebb nyelvezettel görögre fordította; innen van az, hogy vannak olyanok akik Pál apostol többi levelétől eltérőnek látják ezen levelet.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bart D. Ehrman: A kereszténység diadala ·
Összehasonlítás - Székely Gábor: Reformátusok Kecskeméten a 16-18. században ·
Összehasonlítás - William V. Bangert: A jezsuiták története ·
Összehasonlítás - Rácz Zoltán: Jezsuiták tegnap és ma… ·
Összehasonlítás - Kákosy László: Ré fiai 96% ·
Összehasonlítás - Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája 94% ·
Összehasonlítás - Ross King: Brunelleschi kupolája 92% ·
Összehasonlítás - Iván Katalin (szerk.): Az ókori görögök ·
Összehasonlítás - Myke Cole: Legio a phalanx ellen 93% ·
Összehasonlítás - Lao-ce: Tao Te King 89% ·
Összehasonlítás