Katekézis, ​költészet és ikonográfia a 4. században 0 csillagozás

Az ​ókeresztény kor első évszázadai ismét az érdeklődésünk középpontjába kerültek, mind egyházi- és dogmatörténeti, mind lelkiségi vonatkozásban. Az igaz hit (az orthodoxia) megvallásában és az eredeti keresztény lelkiség (orthopraxisz) kialakításában, megőrzésében nem nélkülözhetjük az egyházatyák, a vértanúk és hitvallók tanúságtételét, az ókeresztény kor íróinak vallomásait, a kialakult keresztény kultúra tanulságait.
Szaktudósok, szakírók mindmáig legtöbbször csak az archeológiai adatok feltárásával és az egyháztörténelem eseményeinek rendszerezésével foglalkoztak. Vanyó László professzor azonban ebben a könyvében sokkal többre vállalkozik, bemutatja ennek a virágkorszaknak tanítását (katekézis), képzőművészetét (ikonográfia) és költészetét, benső összefüggéseiben és egymásra hatásában. Megismerhetjük az első századok liturgiájának kialakulását, a keresztény szimbólumok mélységeit és az ókori egyház – manapság sokat emlegetett – inkulturációs törekvéseit, vagyis a pogány… (tovább)

Az ​ókeresztény kor első évszázadai ismét az érdeklődésünk középpontjába kerültek, mind egyházi- és dogmatörténeti, mind lelkiségi vonatkozásban. Az igaz hit (az orthodoxia) megvallásában és az eredeti keresztény lelkiség (orthopraxisz) kialakításában, megőrzésében nem nélkülözhetjük az egyházatyák, a vértanúk és hitvallók tanúságtételét, az ókeresztény kor íróinak vallomásait, a kialakult keresztény kultúra tanulságait.
Szaktudósok, szakírók mindmáig legtöbbször csak az archeológiai adatok feltárásával és az egyháztörténelem eseményeinek rendszerezésével foglalkoztak. Vanyó László professzor azonban ebben a könyvében sokkal többre vállalkozik, bemutatja ennek a virágkorszaknak tanítását (katekézis), képzőművészetét (ikonográfia) és költészetét, benső összefüggéseiben és egymásra hatásában. Megismerhetjük az első századok liturgiájának kialakulását, a keresztény szimbólumok mélységeit és az ókori egyház – manapság sokat emlegetett – inkulturációs törekvéseit, vagyis a pogány kultúra megszentelését.
Mai szekularizált gondolkodásunkban, irodalmunkban és művészetünkben valóban mintaértékűek ezek a tanulmányok, éppúgy hasznosak mai katekézisünkben is.

Csanád Béla