Ezredforduló ​vagy korszakforduló? 1 csillagozás

Sötétedik vagy világosodik?
Vankó Zsuzsa: Ezredforduló vagy korszakforduló?

A könyv az ezredfordulón felvetődő „nagy” kérdésekre keres választ a Bibliai próféciák fényében.

>!
Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 2000
88 oldal · ISBN: 9637427104

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

bratan P>!
Vankó Zsuzsa: Ezredforduló vagy korszakforduló?

Érdekes volt 20 évvel egy alapvetően a második millenniumra szánt könyvet olvasni. Vankó Zsuzsa meglehetősen okos nő, jól megalapozott adventista keresztény ideológiát gyártott a harmadik évezredhez. De ő sem próféta: azokra a technológiai dolgokra, amik elárasztották az életünket talán nem is gondolt. S a másik hibája talán az, hogy a természettudósok – mondjuk így – által nyújtott természet-filozofikus alátámasztó gondolatait alapvetően a 80-as években a Gondolat Kiadónál megjelent magyar nyelvű könyvekből építi be. Talán azért, mert mondjuk Teller vagy Heisenberg mondott olyat, amire ráillik valamilyen transzcendencia keresése – s talán nehéz lenne ez Hawking vagy Dawkins művei alapján…

Kisegyházi képviselőtől meglepő módon a saját gondolatrendszerét – amire ez az egész világmindenség kifut – nem úgy mutatja be, ahogy ezt alapvetően a 19. századi restaurációs szektái és a későbbi neoprotestáns közösségek, azaz mintegy az Apostolok Cselekedetei 29. fejezetét, ignorálva ezzel az egész egyháztörténelmet, hanem legalább az elmúlt 500 év protestantizmusára visszanyúl.

Az alapvető problémát abban látja, hogy az emberiségnek két kérdés közül kéne választania, amelyek:
(1) mindennek mértéke az ember; vagy
(2) mindennek mértéke az Isten.

Az elmúlt 500 év történelmében három kulcsfontosságú „korszakfordulót” mutat be, ahol ezek az eszmék valamilyen szinten megjelennek és összecsapnak:
(a) a középkor felbomlása után a humanizmus-reneszánsz vs. reformáció az ideológiai harc kerete (előbbi képviseli az emberi, utóbbi az isteni mértéket);
(b) a felvilágosodás, amiben a materializmus-racionalizmus vs. racionális kereszténység/protestantizmus vita zajlik (s kerül végleg háttérbe az Isten által képviselt mérték)
(c) a posztmodern, amiben magának az igazságnak az egyöntetűségét is felszámoljuk, tehát az ember olyan mértékben válik önmaga mértéke – hogy már lényegében nem általános, hanem szubjektív értelemben lesz az, ami.

A posztmodern válsága gyakorlatilag három irányba sodorhatja az emberiséget Vankó szerint: egyrészt az ezoterikus/new age-es spiritualitás irányába, másrészt egy globalista szinkretizmus irányába, ami végül (harmadrészt) az elgyöngült protestantizmus miatt a katolicizmus kebelén találja magát. (Merthogy a kortárs protestantizmus elveszítette a markáns katolikus-ellenességét.)

Végül Vankó a bibliai próféciák történelmi értelmezése hátterén 5 alappillért fogalmaz meg, ami miatt még a valóban hívő keresztényeknek – és bizonyos értelemben az emberiségnek – reménységük még reménysége lehet:
(I) Isten kezében tartja a világtörténelmet, nem emberi katasztrófa tesz pontot a történelem végére;
(II) a bűn elhatalmasodása ellenére az alapvető életfeltételeket Isten a legvégsőkig meghagyja;
(III) a történelmi korszak lezárulásáig az Evangéliumot hirdetni fogják;
(IV) Isten hagyja beérni a gonoszságot teljes mértékben – de végül beavatkozik; és
(V) Isten újjáteremti a világot, amiben már nem lesz része a gonoszságnak.

A szerző végső konklúziója az alcímben megfogalmazott kérdésre tehát az, hogy sötétedik, de egyben világosodik is.


Hasonló könyvek címkék alapján

P. Temesi József S.J.: Kiért és miért testesült meg az Ige?
Gyökössy Endre: János evangéliuma
Dér Katalin – Horváth Pál: Bibliaismeret
Cselényi István Gábor: A hit párbeszéde
Mindszenty Pehm József: Az édesanya
Bajtai Zsigmond: Krisztus tanúi a történelemben
Kék Emerencia: A Szentlélek elleni megbocsáthatatlan bűn értelmezése
Kocsi György: „Ha tűzben jársz is, a lángok nem perzselnek”
Tóth Tihamér: Miatyánk
Gaál Botond: Az ész igazsága és a világ valósága