A ​virágok nyelve 59 csillagozás

Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Az ​árvaként felcseperedett Victoria szinte csak a bizonytalanságot ismeri. Élete egyetlen biztos pontja az, hogy csakis önmagára számíthat. Senkinek nem kell, ezért neki sem kell senki. Mivel mindenkit eltaszít maga mellől, egyre nehezebb helyzetbe kerül, a jövője egyre sötétebbnek tűnik. Kilátástalan sodródását végül szerencsés fordulat torpantja meg, mely páratlan képességének köszönhető. A zárkózott lány ugyanis szavakkal nehezen fejezi ki magát, ám a virágok jelképes nyelvét olyan ékesen beszéli, hogy e tudása által – melyet egy korábbi nevelőanyjának köszönhetően sajátított el – képes megváltoztatni mások életét.
Victoria lassan otthonra talál és megállapodik, ám egy új ismeretség és az ebből kibontakozó szenvedélyes érzelem azzal fenyeget, hogy a sorsa ismét rosszra fordul. Vajon képes lehet-e arra, hogy sajátos tudásával önnön életét is jó irányba terelje? Második esélyt a boldogságra csak akkor kaphat, ha végre szembenéz múltja fájdalmas titkával, mely hosszú évek… (tovább)

Eredeti mű: Vanessa Diffenbaugh: The Language of Flowers

>!
Cartaphilus, Budapest, 2013
312 oldal · ISBN: 9789632662992 · Fordította: Megyeri Andrea

Kedvencelte 14

Most olvassa 2

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
pieta4
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

A gyerekkor meghatároz bennünket, de nem jelenti azt, hogy nincs lehetőség változtatni.

>!
efenera
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Vigyazat, mert nagyon konnyen magaba szippant ez a tortenet! :) En ezt egy percig sem bantam, hisz egy igazan kulonleges konyvrol van szo! Minden sorat imadtam, minden oldala elgondolkodtatott. Tokeletes sorrendben valtott az idosik, es semmi csuszas nem volt. Kicsit feltem ugyan, hogy mi lesz a vege, de az is tokeletesre sikerult! Koszonom Vanessa Diffenbaugh, hogy keszitettel egy viragszotarat is *.* imadom!

>!
szil0214
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Teljesen beszippantott Victoria világa: a reményvesztettsége, a bizonytalansága, a kishitűsége és persze a virágok iránti rajongása. Egy lány története ez, aki rengeteget csalódott, sokszor elhagyták, akit nem szerettek, aki azt gondolta, őt nem is lehet szeretni és ő maga sem képes a szeretetre. Hatalmas falakat emelt a szíve köré, amit aztán nagyon nehezen képes csak ledönteni.
Nagyon szerettem.

>!
kicsiboszi
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

A könyv egy gyönyörűen bemutatott keserédes fejlődéstörténet. Egy állami gondozott lány kábé két évét mutatja be, aki a teljes érdektelenségből, fásultságból és bizalmatlanságból eljut oda, hogy felelősséget mer vállalni a tetteiért, hibáiért, és hajlandó még egy esélyt adni, főleg önmagának. Ezzel párhuzamosan a múltját is megismerjük. A történet végén tökéletes csomóba fonódnak össze a szálak. Nehéz, kicsit fájdalmas volt olvasni, de megérte.

>!
byBB
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Különleges történet, megható és szívszorító, lélekérintő!

A kőkemény igazságot, hogy szeretet nélkül nem lehet élni, az írónő becsomagolta, virágok közé rejtette, ezzel is tompítva, lágyítva Victoria nehéz, megrázó életútját.
Gimnazista koromban az irodalomtanárunk minden év elején bevésette velünk a füzet elejére Sütő András szavait és olvasás közben végig ott kattogott bennem ez a pár sor:
„E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa: a család. Jó szava, szelleme, védőszentje a mesebeli hősnek. Aki enélkül indul: nagyobb veszedelmek közé kerül, sebezhetőbb minden tekintetben…”

>!
Kókuszka
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

A regény szomorú, elgondolkodtató, tele érzelmekkel. Mivel az írónő maga is árva gyerekek oktatásával és nevelésével foglalkozik kitűnően ábrázolja az árvaházban nevelkedett, nevelőszülők kénye-kedvének kitett, ide-oda hánykolódó Viktória tüskésségét. Viktória maga is egy virág, egy bimbó, aki megfelelő talajban, szerető gondoskodás mellett virágba szökken. Meg kell tanulnia szeretni, elfogadni önmagát, bízni másokban és saját magában. Ez egy nehéz út, melynek során sok-sok hibát elkövet.
Diffenbaugh olyan fantasztikusan szövi bele a történetbe a virágokat és azok jelentését, hogy elhisszük azok fontosságát, ráhatását életünkre. Ezentúl ha virágot választok vagy kapok fellapozom Victoria virágszótárát.

>!
borostyan P
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Ha nem lett volna Victoria a főhős, aki egy felnőtt testében ragadt kislány – aki maga sem tudja mit akar – akkor talán még élveztem is volna.

18 éves és fogalma sincs róla, hogy a tetteknek következményei vannak: ha „lesz*rom” döntést hoz, akkor szívás jön utána. És ő rendre szív. Szívott gyerekkorában, szívott tinédzserként és nincs ez most felnőttként sem másként. Elvonul a saját kis világába, mindenki más pedig húzzon el a retkes fenébe. Soha nem tanul, soha nem gondolkodik előre és a virágokon kívül semmi sem érdekli. Egyetlen pillanatig sem drukkoltam neki, nem vártam, hogy jobbra forduljon az élete, csak figyeltem, hogy hány oldal van még hátra, mikor szabadul meg végre ő is meg én is a szenvedéstől. Az ő sorsa baromira nem érdekelt, Elizabethről ellenben szívesen olvastam volna még.

Egyedül az utolsó 1/3 miatt kap 3 csillagot, ha az egész regény ilyen ütemben és szellemben íródott volna, akkor sokkal de sokkal jobban tetszett volna.

Így meg csak annyi emlék marad, hogy volt egy Victoria nevű csaj, akinek élete baromira nem érdekelt, de a virágok jelentései legalább érdekesek voltak.

>!
Virágszépe
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Érdekes, szeretettel megírt történet. A főszereplő, Victoria születése óta nevelőintézetből nevelőintézetbe vándorol, befogadó családok között hányódik mire eléri a felnőttkort. Még belegondolni is rossz ebbe a helyzetbe, nemhogy átélni. Természetes, hogy nem is lehet más a viselkedése, mint tüskés, undok, depresszív. Túlzott durvaság jellemzi, amit túlzásba visz, fizikai agresszivitásban nyilvánul meg ismeretlen emberekkel szemben is, belegondolva azt én is zokon venném, ha egy ismeretlen lány ok nélkül hozzám vágna valamit. Végül is nem volt Victoria szerethető számomra, inkább kedveltem azokat az embereket, akik önzetlenül segítettek neki. Természetesen – mivel romantikus a regény –, végül Victoria lehiggad, észreveszi, hogy vannak szerethető emberek, akikhez lehet tartozni, ragaszkodni. A történet a fontos ebben a regényben, ahol meghatározó szerepet játszanak a virágok is.

>!
kinderbueno
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Páratlan, gyönyörű történet!
Sosem gondoltam volna, hogy a virágokra így is lehetne gondolni és bevallom, így sokkal jobban tetszik, ráadásul már én is rászoktam arra, hogy így üzengetek.
A hosszas, izgalmas, ugyanakkor fárasztó sorozatok után szeretem a lágy történeteket, amelyekben beleszövődnek a szerelmi szálak mellé a baráti, családi, illetve a testvéri kapcsolatok, és ezekre nagy hangsúlyt fektet az adott író.
Ez is ilyen volt egy jó adagnyi botanikával megfűszerezve, de legjobb a virágszótár a legvégén.

Victoria sorsa tragikus, megviselt, tetteit megértettem, ám viselkedését olykor nem tudtam hova tenni, de ahogy haladtunk a titkok rejtelmei közt, annál közelebb kerültünk a moha igazságához. Nagyszerű karakter, hibái ellenére is nagyon szimpatikus volt és úgy vélem, ő a tökéletlen tökéletesség – mármint, ami a mohát illeti.

Ezzel a virággal jellemezném a könyvet:
„Gyöngyvirág (Convallaria majalis) … Visszatér a boldogság

>!
Picurkama
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Tetszett. Jó kis könyv volt. Aki a virágokat szereti rossz ember nem lehet. Bár kicsit megharagudtam annál a résznél ahol elhagyja a gyerekét (valószínüleg mert kicsi gyermekem van), de aztán a happyendnél kiengesztelődtem.


Népszerű idézetek

>!
Ninácska P

De hát egy óra még, és végleg elmegyek.

11. oldal - A virágok nyelve (Cartaphilus Könyvkiadó, 2013)

>!
delila

Utánamentem a hűtőkamrába és segítettem kipakolni a vörös rózsákat, fehér szegfűket és a rezgőt. Legkevésbé kedvelt virágaim voltak. – Nyugtasson meg, hogy csak azért ment bele, mert a menyasszony veszedelmes.
– Halálosan megfenyegetett – válaszolta Renata. Osztozott a vörös rózsától való irtózásomban.

149. oldal

>!
Ninácska P

Kinyitotta a szemét és a szemembe nézett. Haragot vagy félelmet kerestem a tekintetében, de csak megkönnyebbülést láttam.
Soha többet nem hagyom el.

228. oldal, 9. fejezet - A virágok nyelve (Cartaphilus Könyvkiadó, 2013)

>!
Ninácska P

Nyilván hibás a cumi. Ez lehet a magyarázat a lányok makacs ellenállására.

235. oldal - A virágok nyelve (Cartaphilus Könyvkiadó, 2013)

>!
Kókuszka

Idővel megismerjük egymást, és megtanulom úgy szeretni, ahogy egy anya a lányát, ha tökéletlenül és gyökértelenül is.

296. oldal, negyedik rész, 7. fejezet - A virágok nyelve (Cartaphilus, 2013)

>!
kinderbueno

Talán idővel a gyökértelen, az elhagyott, szeretet nélküli felnőtt ember is képes úgy árasztani magából a szeretetet, mint bárki más.

296. oldal - Negyedik rész - 7. fejezet

>!
efenera

Az őszi menyasszonyokból hiányzik az önbizalom, és a választottjaik túlzottan elkényeztetik őket.

>!
Ninácska P

Másnap reggel elbuszoztam a központi könyvtárhoz, és a lépcsőn ülve vártam, hogy kinyisson. Hamar megtaláltam, amit kerestem. A virágnyelvről szóló könyvek a legfelső emeleten voltak, beékelve a viktoriánus költők és a terjedelmes kertészeti gyűjtemény közé.

76. oldal, 12. fejezet - A virágok nyelve (Cartaphilus Könyvkiadó, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jane Newdick: A virágkötészet művészete
Gerbár József – Magyarné Báldy Márta: Szárazvirágok
Jenny Raworth – Susan Berry: Szárazvirág-kötők kalendáriuma
Sulyok Mária – Kecskés Tibor – Kerényiné Nemestóthy Klára – Kuhn László – Szabó János: Szobanövények
Elekné Ludányi Zsuzsanna: Virágkötészet
Malcolm Hillier: Virágkötészet
Pánczél Péter: Karácsonyi virágdíszek
Paula Pryke: A virágkötés művészete
A legteljesebb virágnyelv és más titkos nyelvek
Radics Mária – Szabó Enikő: Virágkötés