Hadifogoly ​voltam Szibériában 3 csillagozás

Vándor Ferenc naplója
Vándor Ferenc: Hadifogoly voltam Szibériában

Adott egy magyar altiszt, aki megjárja az első világháborús frontot és orosz hadifogságba esik. Magyar nyelvű kézírásos naplóját egyik fia 1954-ben találja meg Barcelonában. Vándor Ferenc a fogságból nem tért vissza hazájába, előbb Bécsben, majd spanyol földön kezdett új életet. A napló öt súlyos év történetét meséli el, kár, hogy szerzője nem folytatta. A Vándor-család ugyanis titkos fagylalt receptet is őriz, amely újra és újra talpra állította az utódokat.

Mit tehet az ember tízezer kilométerre az otthonától? Nehezítő körülmény, hogy hősünk hadifogoly, hogy 1917-et írunk, és hogy a helyszín Szibéria. Vándor Ferenc naplót vezet. Aki elolvassa, maga is túlélő lesz.

>!
348 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155118685

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Vándor Ferenc: Hadifogoly voltam Szibériában

Szívesen olvasok naplókat, mert igazán vissza tudja adni, átélhetővé teszi az írójával történteket, szinte újra élem vele az eseményeket. Megismerhetem a kort és a helyszínt, ahol élt és átélte a naplóban megörökített momentumokat.
Ez történt Vándor Ferenc I. világháborús naplója esetében is. 1910. augusztusában kezdte feljegyzéseit, egy olaszországi utazás kapcsán. Majd 1915-ben folytatta, ill indította a teljes naplóírást.
Az első oldalakon a személyes és családi adatok (lakcímek) felsorolása, s főként a megtalálóhoz intézett kérés (németül is) : „Bajtársam, ide írj, ha valami bajom esne!” , bennem Radnóti Bori notesz-át idézte fel.
20 éves volt, mikor 1915. októberében a frontra került, ahol majd' két évvel később, 1917. július 2-án fogságba esett. Ez a Kelet-Szibériában töltött csaknem 3 év egy hosszú vonatúttal indult. A könyv belső borítóján egy térképen követhető ennek az útnak valamennyi állomása és teljes útvonala, és a hazaút is, amit hajóval tettek meg 1920-ban.
A naplóban minden egyes nap feljegyzésre került, akkor is, ha éppen semmi említésre méltót nem talált a szerzője, ilyenkor: „Nincs esemény” megjegyzést írt a dátum mellé. Ezzel is hangsúlyozva minden egyes nap jelentőségét, amit hadifogolyként töltött. Többnyire tőmondatokban jegyezte naplóját, mely egyrészt gyorsan olvashatóvá teszi, másrészt átadja azt a feszült állapotot, amiben éveken át éltek. Betegség, járvány, éhség, kemény tél, hideg, nyári forróság, honvágy, reménytelenség, kilátástalanság – mind jelen volt életükben. Ellátásuk akadozó, ezt egyrészt saját veteményessel, terményekkel (zöldség, gyümölcs), másrészt személyes tárgyaik eladásával igyekeztek pótolni, kiegészíteni. A civil lakosság segítsége, önzetlensége figyelemreméltó.
A kötet igényes megjelentetésű, kidolgozású; rengeteg archív fotót, a szerző által készített rajzokat és kézírását, naplójából kiragadott részleteket tartalmaz. Kár, hogy nem folytatta a naplóírást hazaérkezése után is; a trieszti érkezést követően a vasúti utazás állomásait jegyezte fel, jó lett volna a családjáról, az itthonlét első napjairól is olvasni.
„Isten veled, fogolytábor! Kínos két évem bús romja és temetője! Nem sajnálok tőled megválni! – Így búcsúztam, mikor már csak az utolsó vöröstéglából épült kaszárnya látszott.” /1920.mácius 31./ (310. oldal)


Népszerű idézetek

Zsuzsi_Marta P>!

Hogy mily nyomorban voltunk, azt az alábbiak is mutatják. Az éjjel a kapunál egy kocsi, mely a konyhának borsót hozott, megsúrolta a szögesdrótot, és elszakadt egy zsák. A borsó 100 méter hosszúságban elszóródott a keréknyomban, s belefagyott a puha földbe. Délelőtt a plenik, amint meglátták a borsót, lavórokkal és edényekkel kiszaladtak – köztük én is, valamint König és Reichner –, és kanalakkal kapartuk ki a borsót, közben az ujjam majd lefagyott.
Ausztria-Magyarország elfogadta Wilson feltételeit, és hajlandók a csehszlovákokkal tárgyalni. (1918. október 27.)

93. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szigyártó Sándor: Hét év Szibériában
Adolf Wunderlich: Újszövetségemmel Szibériába
Vecsery János: Szabadulás Szibériából
Stessel Ernő: Hadifoglyok élete Szibériában
Németh Sándor: Hosszú út
Sík Endre: Próbaévek
Csalog Zsolt: M. Lajos, 42 éves / Lajos M., aged 42
Kornis Anna – Takács Ferenc (szerk.): A barna táska
Zilahy Lajos: Két fogoly
Kuncz Aladár: Fekete kolostor