Vancsó Éva (szerk.)

Halhatatlanok 28 csillagozás

Fantasy antológia
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok

Hogyan ​lehetne halhatatlanná válni, és milyen érzés megélni az örökkévalóságot – e kettő a kezdetektől fogva foglalkoztatta az emberiséget. Ám addig is, míg az evolúció vagy a tudományos fejlődés ezt nem teszi lehetővé, a Halhatatlanok című antológia fantasztikus novellái kárpótolhatják az álmodozókat. A kötet írásai tizenhétféleképpen mutatják be, hogy a hősök vagy éppen a legmindennapibb alakok számára mit jelent a halhatatlanság. Az egyik novellában az örök élet megelőzi a születést, a másikban követi a halált, esetleg egy eltérő létsíkon zajló, végtelen utazást jelent. Megeshet, hogy egy szereplő véletlenül válik halhatatlanná, és míg neki áldás, valaki másnak átok, esetleg távoli legenda, merő szóbeszéd. Ami közös ezekben az írásokban: ellentmondásos érzéseket, szédítő mélységeket és nem hétköznapi kalandokat él át az, aki halhatatlan, és mindenki más is, aki társukul szegődik e történetek során.

A kötet szerzői:
A. M. Aranth, Cassy Blacksmith, Dörnyei Kálmán,… (tovább)

A művek szerzői: A. M. Aranth, Cassy Blacksmith, Dörnyei Kálmán, Gabriella Eld, Habony Gábor, Hinda Vichi, Imre Viktória Anna, Jassó Judit, Johhny Silver, Koós Patrícia, Mickey Long, Patrick J. Morrison, Riley E. Raines, Solymár András, Szilágyi Zoltán, Tolnai Panka, Nyírő Szabina

Tartalomjegyzék

>!
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632242

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Roszka>!
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok

Fiatal írók egy témára, de sokféleképp feldolgozva. Remek írások vannak benne, szerintem aki szereti a fantasy bármilyen válfaját, élvezettel olvassa ezt a könyvet. Maga a téma is nagyon érdekes, és fel is merül az emberben, hogy vajon ő maga akarna e halhatatlan lenni.
Persze van benne olyan történet is, ami számomra kicsit furán ér véget, mintha az írójának elfogyott volna az előírt oldalszám, és gyorsan, összecsapta a végét. De sok történetet olvastam volna bővebben.
Gratulálok minden alkotónak, jó kis novellákat hoztak össze!
( A kiadó egy picit több figyelmet szentelhetett volna az alkotók neveire, Parícia név nem létezik, én Patrícia helyében besértődnék a nevem elírásán!)

Chivas>!
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok

Huh, nehéz most bármi is írni… De azt szeretném, hogy mindenki tudja, hogy nekem ez nagyon-nagyon tetszett!!! :)) Kedvenc. ;)

NewL P>!
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok

A legtöbb antológia valamilyen vezérelv alapján születik, itt ez a halhatatlanság, és a kötetben szereplő novellák ezt a témakört járják körbe, a téma pedig a fantasy-ban tud igazán kiteljesedni. A kötetben szereplő novellák egy része tetszett, kedvencet is találtam köztük, de sajnos a kötet összességében nem annyira lett jó (persze ez csak az én véleményem). Sok a nyelvtani hiba, a tipográfián még lehetett volna dolgozni, a történetek között sok olyan van, ami kurtán-furcsán ért véget, mintha a terjedelem miatt az írója nem tudta volna teljesen kidolgozni.
Novellák amiket szerettem:
Nyírő Szabina: A halász fia és a nagyfülű
Mickey Long: Darrgenor síri csendje
Habony Gábor: A csorba penge
Patrick J. Morrison: A rejtekhely
Szilágyi Zoltán: Öldöklő Rhegar és a halhatatlanok királya

8 hozzászólás
Ibanez P>!
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok

Nem tudok öt csillagnál kevesebbet adni, mert:
– imádom a novellákat
– ez ráadásul magyar
– és baromi jó, nagyon élveztem szinte minden sorát
– külön örömmel töltött el, hogy milyen fantasztikus (szó szerint), jó novellákat tudnak a magyar írók is írni (nemköllmindigTolkien) :-D

Ami különlegesen tetszett a könyvből:

Imre Viktória Anna (@Serene) – Boszorkányokról, inkvizítorokról és más furcsa szerzetekről
Az első novella már megvett kilóra. Borzongatós kor, borzongatós momentum (inkvizíció) s mellé a démonokkal „paktáló” pap s valójában az egész falu… S mennyire emberiek a falusiak, mennyire könnyen „megtörhető” a nagy egyezség… S mennyire igaz: …a gonoszságot nem feltétlenül vörös szarvban és nyílvégű farokban mérik."

– @Nyírő_Szabina: A halász fia és a nagyfülű:
Gyönyörű kis történet az elsietett választásról-vágyálmakról és a végső – jó – döntés meghozataláról.

– @Mickey_Long: Darrgenor síri csendje:
Jóóóóóó… humoros, akciódús kis történet :-D

@Ageless: I
Úúú, nagyon tetszett, főleg a végén, ahogy összeállt minden.

@Bukros_Zsolt: A rejtekhely
Húúú, de meglepődtem a végén!

Dörnyei Kálmán: Neo-bhasmhor:
Ez volt az egyik best a könyvben! Nagyon ötletes, évszázadokon átívelő kis történet, amiben Benedict (sajnos) nem igazán tudott mit kezdeni a lehetőségeivel…

@tolnaipanka: Zombifarm:
Juj, megvallom azt hittem, átcsapunk valami nagyon véres spoiler sztoriba, de így is hatalmas volt! :-D

@Disznóparéj_HVP: Ennyire:
Kicsit „tudományosabb” jellegű, de nagyon szuper történet a halhatatlan szerelemről.

Akiket nem említettem, azoknak a történetei is nagyon élvezetesek voltak, de e fenti novellák jobban kiemelkedtek :-D

6 hozzászólás
Molymacska P>!
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok

Összességében a novelláskötet nem rossz, bár hasonló probléma jelenik meg, mint az Ajtók és átjárókban, hogy nagyon sok hasonló történet miatt a közepeseket nem jónak, hanem inkább rossznak érzi az ember. Illetve, mivel én vak vagyok, bár nagyon tetszett az archaikus lapszámozás, sokszor nem tudtam, melyik oldalon is vagyok, ami picit rossz volt. (még egy fun fact: A hátlapon és a tartalomjegyzékben elrontották Koós Patrícia nevét. Ha nem néztem volna nagyon sokszor a hátlapot észre se veszem :D )
És a novellák darabonként, hogy egyénként is értékelve legyenek a szerzők:

Imre Viktória Anna: Boszorkányokról, inkvizítorokról és egyéb furcsa szerzetekről
Izgalmas volt a maga nemében. Egyszerre volt szórakoztató, könnyed és vicces, illetve lélekbemarkoló és nehéz olvasmány. Elgondolkodtató volt, olyan, amit vissza-vissza olvas az ember az idők folyamán.

Nyírő Szabina: A halász fia és a nagyfülű
A halhattalanság, valljuk be, klisés, és ez egy picit uralta is a történetet, ellenben, mivel rövid, és tömör volt, nem éreztem azt, hogy már ezerszer olvastam. Inkább egy kis mesés történet volt, happy enddel a végén. spoiler

Cassy Blacksmith: Lélekfutár
A világ amit leír nagyon szép, látványos, olyan, amit örömmel képzelek el, minden szomorúság ellenére is. A történet viszont nekem valahogy nem volt olyan, amit szívesen olvastam volna. A látvány és a leírás mellett szinte csak elsuhan a rövid történet, amiben nincs semmi olyan különlegesség, ami megfogna.

Mickey Long: Darrgenor síri csendje
Először, mikor egy részletet láttam belőle, nagyon megijedtem, mert nem volt annyira Mickey Long-os. Jó volt, izgalmas, de nem olyan… aztán elkezdtem a novellát, és leesett állam, mint egy régimódi, öreg zombinak, hogy mennyire jó is. Nagyon zseniálisan használja a nyelvet, és a létezhető összes halott poént elsüti benne, miközben egy nem olyan rossz történet is kibontakozik. A csavar és a tesztoszteronszag szokás szerint megvolt, a novella pedig zseniálisabb nem lehetne.

Hinda Vichi: Sohamár
A háttértörténet jó, nagyon ötletesen van kitalálva, bár én néhol kevésnek éreztem. Nem kaptunk mindenre magyarázatot, és voltak kiskapuk, amelyekkel a történet háttere nem tud mit kezdeni, legalábbis én úgy éreztem. A szabadság, mint elgondolás, nagyon szépen terjedt végig a történeten, de sajnáltam, hogy a csavar valahogy túl hirtelen volt, túlságosan „lecsapta” a sztori fejét, és egy izgi rémtörténetet kreált ebből. Lehetett volna sokkal több is.

Habony Gábor: A csorba penge
Az alapötlet nem rossz, sőt, a végén, mikor összeáll a történet, nagyon nagyot üt, ellenben az elején alig indul be. Ennek egyik része az, hogy megismerjük a karaktereket, és egy regényben, ahol felhasználjuk ezt a tudást, tényleg jó lett volna, de valahogy nem éreztem úgy, hogy az egésznek értelme van.

Jassó Judit: Ilyen karaktert nem ismer a gépem…
Viccet félretéve, engem idegesített az, hogy olyan volt a történet, mintha valamiből kimaradt volna (próbáltam rákeresni, miből maradtam ki, de nem hozott találot a google) Olyan, mintha egy létező mitológiához írt volna, egy cuki történetet, és az ilyen alapvetően nem rossz, de így nekem kicsit unalmas is volt. És nagyon művészi… valószínűleg nem kaptam el a történet hangulatának hullámait, ezért nekem az egész olyan hatást keltett, mintha nagyon szépet és jót, és zseniálisat akart volna írni, csak nem tudott. Illetve, ez talán inkább az antológia hibája, sok a halállal kapcsolatos halhatatlan történet, és a nem olyan jó történeteknél a jók, lehúzzák az amúgy nem rosszakat is. Lehet, én is ezt érzem ebben az esetben.

Solymár András: A fehér kanca
Történelem, varázslat, ármány és csata. Ennyiből is látszik, rossz nem lehet. Különleges, mert mindig van valami, amit nem tudunk, mindig fent van tartva a figyelmünk, miközben a történet folyik, és a végére állunk, hogy ez most mi.

Patrick J. Morrison: A rejtekhely
Megdöbbentő volt a novella az biztos. Nagyon kalandosnak indult, de valahogy úgy éreztem, a történelmi háttér és a valódi történet valahogy nehezen kapcsolódik össze. A végén a csavar zseniális, imádtam és még annál is jobb.

Dörnyei Kálmán: Ne-bhasmhor
Az alap koncepció nagyon tetszett. Első blikkre, azt hittem, jaj ez a megint klisés történet lesz (és nem sokat tévedtem) DE olyan köntösben csomagolva, amitől odaragadtam a lapokhoz. Imádtam nagyon, és ezzel a karakterrel akár egy hosszabb történetet is meghallgatnék.

Riley E. Raines: Püthia
A történet nem volt világmegváltó, de nagyon jó volt, ahogy leírta. Az ugrás leírásánál olyan érzésem volt, mintha én is lefelé zuhannék. Amit sajnálok, és ez talán a rövidség számlájára írható, hogy több elem nem volt megmagyarázva, ami érdekelhette volna az olvasót (név szerint Molymacskát, akit minden érdekel, a Püthia mechanikus szerkezetétől és feltalálójától kezdve, a katonai éveken keresztül, az átkon át… ) A kötetben nem volt kiemelkedő, de mindenképpen hallanék még történeteket Dave-ről.

Johhny Silver: Unalom ellen
Hihetetlenül erős társadalomkritikát tartalmazó novella. Története, bár van, senkit nem érdekel, hiszen közben olyan töményen kapjuk a modern világ romlottságát, és még mást is… Magyarázatokat, a régi időkből, a mágiáról, és mindenről, amit az olvasót érdekelheti. Nagyon tetszett a gondolat és a megvalósítás is, akkor is, ha egyhén depressziósra sikerült is, a sok negatívum miatt (de hát ilyen a világ :D )

Tolnai Panka: Zombifarm
Itt szögezném le, hogy ez az egyik legzseniálisabb ötlet, amit valaha olvastam. (na jó, az egyik, mert volt ennél vadabb is, de mégis) Hihetetlen volt, mennyire szürreális elgondolás, és az is, hogy egy novellábban mennyi minden volt belezsúfolva: a zombik miatt kialakult hit, az emberek embertelensége és a gazdagság… úgy önmagában. Borzalmasan félemetes, és nem a zombik miatt…

Gabriella Eld: Amaranthine
Először is emelem kalapom az írónő előtt, hogy a kötetben végre nem a halhatatlanság megvalósításáról, hanem a meg nem valósításáról volt szó. Egy falatnyi megkönnyebbülés a sok-sok örök életű között. Másrészről, bár a jövőben játszódott, éreztem egy picit a 19 századi steampunk érzést, ami a fertőtlenítőszer használata egy picit kizökkentett. Tudom, jövő, meg minden de… valahogy mégsem tudtam ennyire jól elképzelni a jövőt (inkább az alternatív múltat de legyen ez az én hibám) A történet is ötletes, teljes mértékben elnyerte a tetszésem, főleg a végén a csavarral. spoiler

Szilágyi Zoltán: Öldöklő Rhegar és a halhatatlanok klubja
Le kell szögezni itt is, hogy a novella nem rossz. De utol sem éri az előzőt… Mindképpen ez is nagyon jó volt, nem csak a szavakkal játszott, de a történet is olyan, ami oldalról oldalra megnevetett és mégis mond valamit… Na jó, olyan valamit, amit az egész könyvben hallhatunk, de valami és ennek örülünk. A másik dolog, amit sajnálok, hogy nagyon a végére került. Lehet, ha elsőnek olvastam volna, sokkal jobb érzésem lett volna utána, így viszont csak egy átlagos, nevetős, aranyos történet lett. (De azért reméljük lesz folytatása… :D )

A. M. Aranth: Ennyire
Nehéz írni róla… Valahogy úgy képzelem el a novella megírását, hogy egy füstös estén, már nem szomjazva feldobják az ötletet: Hé, Amaranth! Tudsz te az örök szerelmi hülyeségekről írni? És akkor Amaranth azt mondja: még egy sörért persze…
Igazából, maga a történet kimenetele klisésebb nem lehet, de ahogy meg van írva, az nagyon A. M: Aranthos… Szintén nagyon jó volt a szöveg, nagyon sokat mosolyogtam rajta, a történet is lehengerlő volt egy ideig… az örök szerelemig… a vége pedig pont olyan őrült, amilyet más nem is tudna kitalálni. Végeredményben tetszett, de volt már jobb is (szintén zenész, ha első között olvastam volna, tuti hogy sokkal jobban vélekedtem volna róla :D )

23 hozzászólás
reta09>!
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok

Először kezdem a negatívumokkal:
– Sok volt benn az elírás, helyesírási hiba, betűkihagyás, ilyesmi. (Regar pl. Rhegar-nak van írva a tartalomjegyzékben)
– Nekem zavaró volt a novellacímek, illetve az oldalszám feltüntetésére használt betűtípus, a blogbejegyzésben mutatok példát, hogy miért.

Pozitívumok:
Összességében imádtam! Ahogy lapoztam előre a blogbejegyzés írásakor a novellákban, folyton ezt mondogattam magamnak, hogy ez is milyen jó volt, meg ez is milyen jó volt! Kettő volt ami nekem személy szerint nem tetszett, vagy nem értettem meg. Tetszett, ahogy az írók különböző szemszögekből közelítették meg a témát, örültem a régi ismerős neveknek, bár hiányoltam pár írót a tavalyiból. Sok érzelem, sötét hangulat és mély mondanivaló sugárzik a novellák legtöbbjéből. Van amelyik vicces, van amelyik komoly, van benne szó szerelemről, önmarcangolásról, nehéz döntésekről. Mindenképp szeretném, ha sok emberhez eljutna, mert érdemes olvasni ezeket az írásokat! A legtöbb novellából szívesen olvasnék teljes regényeket!

Kedvenc novelláim:
Mindegyik, amit 5/5-re értékeltem, viszont Imre Viktória Anna, Mickey Long, Patrick J. Morrison, Riley E. Raines írása tetszett a legjobban.

Mindegyik novelláról írtam pár sort a blogon, de itt azt baromi hosszú lenne kivitelezni, nézzétek el nekem, ha molyon ezt most nem teszem meg.

Bővebben:
https://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2017/08/vancso-…

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok

Ez érdekes novellás kötet volt, tetszett. Hazai szerzők alkotásait tartalmazta, a legtöbbjüktől most olvastam először. Mindegyik remek stílusban íródott, semmi kifogásolhatót nem találtam bennük. Mindegyik komoly kérdéseket boncolgatott, talán a humort hiányoltam belőlük, túl komolyak voltak. De ez szubjektív vélemény.
Viszont remek ötletnek tartom, hogy minden novella előtt betekintést nyerhettem az alkotók életébe és munkásságába. Ezt különösen értékeltem.
Szóval örülök, hogy elolvastam.
Meg kell említenem, hogy borítója is nagyon tetszik. Remekül illik a novellák képi világába.

ap358 P>!
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok

Ez egy sokszínűre, érdekesre sikeredett novelláskötet, válogatás különböző íróktól, akik ugyanazt a témát boncolgatják.
Előttem már többen is kielemezték egyesével a novellákat, így ez most hanyagolnám.
Ami nekem leginkább szúrta a szemem, az a lapszámozás és a címekhez használt betűtípus, ami nem valami olvasóbarát. Illetve az elírások: tartalomjegyzékben nem is egy, a szövegekben, hátlapon. De a szerkesztési hibáktól eltekintve minden írásban találtam érdekes, elgondolkodtató momentumot.
Egyes történetek eseménydúsak, szórakoztatóak, izgalmasak, míg akad olyan, ami mélyen szántó, léleksimogató.
Ami nekem feltűnt, és rendkívül érdekes volt látni, hogy arányait tekintve a női alkotók többsége előszeretettel fektetett nagy hangsúlyt az érzelmekre. Egy-egy novella tanmesének is beillett volna, valahol meglepő meseátiratot vagy éppen emancipációs kérdéseket fedeztem fel. Ezzel szemben a férfi alkotók többsége a pörgős jelenetekre, kalandos cselekményre alapozott, ami egy könyv alapjait is képezhették volna. (Itt sajnos megjegyzem, hogy ami általában a többségnek előny – a szerepjáték –, az számomra negatívum. Tudom, mitikus lények, de nehezen tudok elvonatkoztatni, és ilyenkor úgy érzem, ez megúszós választás, hiszen egy faji megnevezés kivált egy teljes karakterábrázolást. Felőlem lehet az, csak legyen körbeírva külsőleg, hogy az olvasó jöjjön rá, micsoda is a szereplő, aki meg nem ismeri őket, annak legyen elképzelése.)
A kedvencem a Neo-bhasmhor/bhásmhor volt, ahol a karakter tökéletlensége, a hibái ragadtak magukkal. Egy olyan karaktert kaptam, akivel nehéz azonosulni, mégis szép lassan beissza magát az ember bőre alá.
A másik favoritom az Amaranthine lett. Itt az ragadott meg, hogy a történet fantasy (vagy inkább disztópikus?) világától eltekintve akár a jelenben is játszódhatna. Túl valóságos, ez által borzalmas és szíven üt.

Laktózmentes_Csillag P>!
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok

Borítópornó^^ köszönet a kifejezésért Gabinak :D
De tényleg, ez nagyon borító, és ahogy megvilágítva ránézek oldalról, és kiemelkedik a csuklás „jóembör” a környezetéből… jó, befejeztem. :D
A fent látható csillag a novellák csillagainak átlaga. Szép összátlag jött ki, folytatódik a „Lili mindenre 4,5-öt ad” tendencia. Most lássuk őket egyesével aki végigolvassa, kaphat piros pontyot, elszaladt velem a mértékmérő :D
Mindenek előtt közérdekű közlemény: az jutott eszembe, hogy kukacolok, akit csak tudok. Nem csillag- vagy kommentkunyizásból, úgyhogy továbbra is az reagál, aki úgy gondolja. Csapassuk!

@Serene: Boszorkányokról, inkvizítorokról, és más furcsa szerzetekről:
Arculcsapás. A csattanó aztán igazán csattan. De menjünk vissza az elejére…
Fokozatosan kedveltette meg magát. Eleinte néha azt sem tudtam, épp mi történik, és „riadt őzike” üzemmódban olvastam, hogy „megint egy valláskritika, én ezt már nem bírom”. De nem lett az, vagy legalább nem fájt szinte semmi benne. Leszámítva Sabraelt. És nem hiszem el, de ez a nehezen se szerethető alak mondta ki végülis a számomra legfontosabb gondolatot: spoiler Köszönöm!
Visszakanyarodva… Attól tartottam, kiszámítható lesz, de minimum is unalmas. Hát nem egészen. A vége felé egyre jobban olvastatta magát, és semmit nem találtam ki előre, a befejezés igazán bevállalós. Annyira mégsem az én világom, az elején még letettem, és újraolvasni se fogom. Na most mi legyen? Eddig a csillagozós rendszerben fogalmam se volt, mi érne nekem 3,5-öt. Megtaláltam. Sajnálom, de a négy csillaghoz több kötődésem kell, hogy legyen a műhöz, ezt pedig tőlem távolinak éreztem. Mindenesetre a tanulságért megéri, és aki szereti a korabeli világban játszódó fantasyt, szerintem szeretni fogja.
Csillag: 3,5

@Nyírő_Szabina: A halász fia és a nagyfülű:
Nagyon-nagyon tetszett. Szükségem volt erre a kis léleksimogató bűbájra az előző után. Egyébként is lelkes rajongója vagyok a hasonlóan mesés történeteknek. Szívembe zártam a nagyfülűt, de Varsát is. Ezt mindenkinek tudom ajánlani! A vége gyönyörű, spoiler
Csillag: 5*

@CassyBlacksmith: Lélekkufár:
Hát ez elszaladt. Imádtam! Sajnáltam Zayrét, izgultam érte, rendesen belekerültem a történetbe. Nagyon csodálom őt, örülök, hogy a befejezés olyan lett, amilyen. Fantasztikus ötlet és kivitelezés, mi maradt hátra? A csillagozás.
Csillag: 5*

@Mickey_Long: Darrgenor síri csendje:
Jó kis könnyed, ugyanakkor komolyabb háttértörténetekkel teli novella. Imádtam a stílust, de nagyon. :D
Olyan érzete lehet az embernek, mintha valamiből kimaradt volna, csak így röpködnek a tények: „mint a múltkor”, „abban a bizonyos korban” stb. Ez engem nem zavart, a Star Wars már hozzászoktatott, igaz, az egyik regénynél mégis soknak találtam. Itt nem tudom eldönteni. A „végén visszatérő elem” téma viszont nekem fekszik, piros ponty. Egyszer olvasós inkább, amolyan tipikus négyes az értékelési rendszeremben.
Csillag: 4

Sohamár:
Au, au, ez fájt. Direkt kerülgetem a tragédiákat, inkább ötven közömbös regény, mint egy erős dráma/bármi más. Nem az a bajom, hogy rosszak, ez is annyira szép volt, és nem merek a közelébe menni, mert nem fojthatom meg az embereket a főszereplő körül, és tragikus, és igen… megint vallási személyek gonosznak mutatása. Muszáj?
Szóval, a baj az, hogy elzárkózom a kegyetlen valóságoktól, meg a szélsőségesen rossz érzésektől, amiket olvasmány kiválthat. De ez az én mániám, néha kell az ilyen. Szívemnek ez egy ötös, de sajnálom… a tragédia még oké, viszont nincs kötődésem a műhöz, mi több, ellene szóló dolog van: a legnagyobb hülyeségem valaha, de a vallás ábrázolása már megint… ilyenkor fájna a szívemnek ötöst adni. Még ha a szerző nem is gondolja komolyan, vagy a mű megkívánja, nem számít. Nem akarok ilyet látni soha már!
Csillag: 4,5

A csorba penge:
Bajban vagyok. Nem sokkal olvasás után azon gondolkodtam, mit is olvastam utoljára. Fáradtság vagy egy felejthetőbb novella? A világa rettenet érdekes volt, viszont a karakterekhez nem kerültem közel, mi több, nem is erőlködtem. A vége meglepett, hiába féltem a kiszámíthatóságtól. Olyan sokat nem tudok írni róla, nem kerültünk egy hullámhosszra. „Nagy bűne” nincs, úgyhogy.. négy, esetleg?
Csillag: 4

@Ageless: Umlautos i (bocsi, ilyet nem ismer a telóm):
Különleges elképzelés, tetszett. Vaiorról azért valamit sejtettem, de nem hoznám fel ezt hibának. Furcsálltam a viselkedését, Umberto viszont valóságosnak hatott.
Érzek némi balladai homályt. spoiler
Csillag: 5

@Solymár_András: A fehér kanca:
ZSENIÁLIS ötlet! Nem is írok semmit, látni kell, hogy valakinek ez jut eszébe klasszikus dolgok helyett. Elismerésem a hitelességnek, és hogy sokáig sötétben tapogatózhattam a címet illetően. Ütős végre felkészülni!
Csillag: 5*

@patricia_k: A kastély:
De jó ötlet, de nagy kár a kivitelezésért! Sajnos nem értettem meg egészen, és nem próbálkoztam visszaugrani az elejére, hogy egy összefüggő történetet rakjak össze a darabokból. Pedig az spoiler
Hát nem tudom. Lehet, megvan a másik három és feles? Vagy négy. Hmmmm…
Csillag: legyen egy bátorító 4

@Bukros_Zsolt: A rejtekhely:
Megettem reggelire, csípős mustárral. Persze benne volt a hossza a dologban, de azt most ne nézzük. Valahogy a történelem realitása és a fantasy nagyon fekszik együtt, a tagolatlanságra is vártam már novellák óta. Egyben van, histórikus, érthető, de sok kötődésem nincs hozzá. Szóval, hiába minden, ez egy 4-4,5 közti írás. Francba is, túl jólelkű vagyok a lefelé kerekítéshez. Egyszer fel kéne találni az ,25-öt meg az ,75-öt.
Csillag: 4,5

Neo-bhasmhor:
Imádtam, imádtam. „Micsoda ötlet… micsoda ötlet!” Most képzeljétek ide Zyra hangját az Oroszlánkirály II-ből
Szóval, rém egyedi, változatos, rejtélyes, és spoiler
Benedict igazi s***fej, és ez pont tökéletes ide. Bevallom, valamit azért nem értek, de nem von le az élményből.
Csillag: 5*

@Bódis_Éva: Püthia:
Jé, modern napjainkban is lehet fantasztikumot alkalmazni, a vallás témájának kerülésével? Tudod, mióta várok erre? :D
Nagyon átvert a cím, pozitívan csalódtam a tartalomban. A kreativitás továbbra se ismer határokat, újabb megközelítést kapunk a halhatatlanság témájában. A nyelvezet nagyon szép, a történet az, ami gyengébb pontnak nevezhető, de segítségére elég nagy ellensúly az ötlet, a stílus, a főszereplő stb. Megérte kivárni novellákon át, még ha a befejezéssel nem vagyok 100%-ig megelégedve.
Csillag: 5

@rszilver: Unalom ellen:
Mobiltelefon és fantasy, meghaltam. Ezen a ponton teljességgel elcsábított, aztán fokozatosan valami egészen másba ment át, teljességgel nem az sül ki belőle, amit először vártam. Hogy ez most jó-e vagy rossz…
Kritikát akar megfogalmazni, és nem is rejti a sorok közé. Néhol mégsem érzem valósnak a problémákat, a helyzetet, persze lehet, hogy a naivitás dolgozik bennem.
Csillag: 4,5

@tolnaipanka: Zombifarm:
Hát végem van! :DD
Ez a környezet, meg nevek… spoiler
Roppant érdekes alternatív világot kapunk, ami az igazi élményt adja a történetnek. Az üzlet, a karakterek mind gyarlóságról árulkodnak, és én nem is szurkoltam ez ellen.
Ha már karakterek…
A női szereplő ábrázolása kifejezetten sablonos, megmentésre váró lányt mutat, de szó se róla, illik a valóságba. Hát na, most az egyszerű ember lánya nem kezd vakmerő hősiességbe zombik láttán, valószínűbb a spoiler
Fiaink is teljesen elképzelhetőek a való életben, és nem csak tucatemberekkel találkozunk. spoiler
Jól szórakoztam végeredményben, úgyhogy:
Csillag: 5

@gabriellaeld: Amaranthine:
Kedves Gabi… Nem, várjál, kezdjük az ősrobbanástól.
Nyílt titok, hogy Gabinak köszönhetően tudok egyáltalán az antológia létezéséről, és hogy egy „bizonyos” novella jó kis löketet adott a vásárláshoz. Az eddigiekből már nyilvánvaló, hogy nem volt rossz vétel a Halhatatlanok, na de a „főfogás” vajon hogy teljesített?
Két dolog, amit kiemelnék, a felépítés és a hatás.
Ahogy bemutatja a történetet, nem egyedülálló, de nagyon is működik. A világ az emberiség szennyének a leképeződése, spoiler
Itt minden lap sarkán áll egy tucat prostituált, a lapok mocsokkal vannak összeragasztva, kereskedők szállítják a mondatokat, köztük a kegyetlen világban a naiv ábrándok segítenek túlélni. és most a fennkölt mondatok közé dobok egy közjátékot, hogy elrontsam
A halhatatlanságnak nincs relevanciája, mire fel lenne?
Na, szépmagyarul: van hatása, de nem direkt hatásvadász érzetet kelt.
Gabi munkásságát ismerve sikerült párhuzamot felfedeznem: Cheslock engem akaratlanul Rióra emlékeztetett az Ikercsavar Krónikákból. De tényleg, bele se kellett gondolnom, jött magától.
Szőke reakciói nagyon emberiek, ahogy az örök életbe vetett hite is, míg a másik oldalon Cheslock teljesen más karakterként, de hasonló életszerűséggel bíróan realista, és milyen mondatokat össze nem rakok itt
A világról még annyit, én már komolyan csak elmosolyodni tudok azon, spoiler
Apropó, emberek, létezik olyan, hogy „gunnyaszt”? Nekem valahogy nem fekszik.
Összegezzünk, mer' lemegy a nap: szóval, elsőtől utolsó mondatáig fenntartja az érdeklődést, hatásos, hangulatos, jó stílusú, rizsa, rizsa…:
Csillag: 5*

@Szilágyi_Zoltán: Öldöklő Regar és a halhatatlanok klubja:
Hát ez egyre elborultabb kötet, de imádom! :D Forró kakaó, tündérke, szerződéses-szaunás full extrás klub… emberek! :D
Félretéve ezeket, nem egy világmegváltó novella, de nem is hiányzik ez bele. Csak egy humorkoktél, fantasztikus csattanó, jó egynek. Modern dolgok és ősi misztikum, a halhatatlanság témájának egyik legegyszerűbb feldolgozásához kanyarodik vissza.
Csillag: 4,5

@Disznóparéj_HVP: Ennyire:
Kedves Peti… nem, várjál… á, tudod mit, ne várjál.
Szóval, hogy szokták ezt nevezni faluhelyt? „Ezosztvalami”? Csak mert ez oszt' valami!
Az elején érthetetlen katyvasznak tűnik, a végére viszont bámulatos úton tisztázódik. A stílus példa nélküli, a történet teljesen máshova lyukad ki, mint sejtenénk. A téma ilyetén feldolgozását már lehetett látni korábban, de ennyire spéci tudományos fantasztikumot nem, ráadásul belekeverve a lélek és Isten harmonikus megférését a tudománnyal. Csókoltatom a kvarkjait, Péter! Mostanság kéne egy szerelmes levelet írnom karácsonyi kívánságaimról… Az Oculust így is kinéztem „majd egyszer”-nek, dehát nem vagyok én halhatatlan a várakozáshoz…
Alábbi mondataim megfejtéséhez jelentkezni a házi Alienemnél lehet!
btw, imádtam a bemutatkozásod :D
spoiler
Csillag: 5*, ne viccelj már

Összeadtam, átlagoltam, 4,5.
Még pár szó a nagy egészről: az elosztás jól meg lett oldva, kezdve-zárva a leghosszabbakkal, először fejletlenebb/történelmiek, aztán modern/világunkbeliek. Én inkább a második kategóriát szívlelem, de ahogy látjátok, az elsők közt is akadtak jók.
Jobbról-balról fel lett dolgozva a téma, engem is megihletett a végére rizsa, rizsa, szóval, tegyetek vele egy próbát. :D

23 hozzászólás
Morhen P>!
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok

Maga a könyv köncepciója nagyon tetszett, hogy egy témát minden író a saját szempontjából mutat be. Így van egy nagy összefogó kapocs a történetek közt, de mégis izgalmas, hogy ki hogyan közelíti meg és kinek mit jelent a halhatatlanság.
Ami az erőssége, az egyben a hátránya is lehet, bár személye válogatja. A több szerző miatt az írások színvonala is nagyon változatos. Volt, amit nagyon imádtam, volt ami beindította a fantáziám és továbbgondoltam a sztorit, de volt olyan is, ami nem fogott meg egyáltalán, egyet pedig félbe is hagytam, annyira nem bírtam végigolvasni.
Mindenesetre vannak benne olyan történetek, amik miatt mindenképp megéri olvasni, kapásból három-négy címet tudok mondani, amit mindenképp ajánlok.
Bővebben és részletesebben majd egy poszt keretében. :)


Népszerű idézetek

Molymacska P>!

Csontos Harleck rezzenéstelen arccal meredt a lapjaira. Fehéren világító csontvázként, mondjuk, ez nem nagy kunszt.

67. oldal Mickey Long: Darrgenor síri csendje

Molymacska P>!

Eszem ágában sem volt vitatkozni. Felesleges is lett volna;felébredt benne a rétor, hogy lenyomja a torkomon saját, gyermeteg igazát és a nyakamra tekeredjen, mint egy kötél, amíg fuldokolva nem ordítom, hogy tévedtem.

238. oldal Gabriella Eld: Amaranthine

Molymacska P>!

Ha ez az Amaranthine nem nőnek születik, én meg nem egy végtelenül flegmatikus alaknak, bizonyára felpofoztam volna. Először a nőt, aztán meg Szőkét, hogy leszálljanak végre az álomvasútról.

240. oldal Gabriella Eld: Amaranthine

Molymacska P>!

– MI a… mocsári manók?! ROHADT MOCSÁRI MANÓK??? ÖT MILLIÓ ARANY???
– IGEN. ÖN KIPUSZTÍTOTT EGY EGÉSZ FALUT.
– De hiszen meg akartak enni! Le akarták harapni a…
– Az lehet de védettek… Bár megjegyezném, hogy képtelenek lettek volna kárt tenni önben, hiszen ugyebár halhatatlan. Az a szám ott az eszmei érték felszorozva a darabszámmal.
– Még így se jön ki! – ellenkezett a mágus.
– Mivel környezetvédelmi területen történt, hozzácsaptam egy-két nullát.

257. oldal Szilágyi Zoltán: Öldöklő Regar, és a halhatatlanok klubja

Molymacska P>!

Zag megvakarta az üstökét, és azon gondolkozott, hogyan tudná elmagyarázni a lánynak, hogy amíg ő örökké él, a másik örökké halott lesz, ami azért nem egészen ugyanaz.

76. oldal Mickey Long: Darrgenor síri csendje

Molymacska P>!

– Ki akarok menni az ajtón – mondta az elf óvatosan, de határozottan.
– Vagy úgy.
– Kiengedsz?
– Kizárt.
– Azt tudod, hogy halhatatlan vagyok?
– Rakwood említette.
– Vagy úgy. Akkor sem engedsz ki?
– Nem olyan jó ám odakint kölyök. Nem akarsz inkább beszélni róla?

261. oldal Szilágyi Zoltán: Öldöklő Regar, és a halhatatlanok klubja

Molymacska P>!

– Nekem azt tanította anyukám, hogy ne írjak alá semmit, amit egy gnóm rak elém – ellenkezett a tündérke, és gyanakodva meredt a lapokon fekvő tollra.
– Nekem anyukám sem volt! – szúrta közbe a troll – Csak kifaragtak.
– A panaszokkal a Vezetőséghez kell fordulni – közölte Rakwood hűvösen.
– Miféle vezetőséghez?
– Hidd el, nem akarsz vele találkozni

263. oldal Szilágyi Zoltán: Öldöklő Regar, és a halhatatlanok klubja

Rahenys>!

Meglepetten pislogtam. Eddig úgy tűnt, a kérésem csak nyűg a démonoknak – most meg kiderül, hogy a Pokol Ura a szívén viseli Couternon ügyét? Ez határozottan nyugtalanító.

20. oldal, Boszorkányokról, inkvizítorokról és már furcsa szerzetekről

Rahenys>!

Néha, amikor zárás után leülök pihenni a pult mellé, és csak egyetlen gyertya fénye világítja meg a helyiséget, olyan élénken látom és hallom az asztalon hegedülő Kharónt, hogy ha kinyújtanám a kezem a látomás felé, megérinthetném Szeretem elképzelni, hogy ő és a társai nem tértek vissza a Pokolba, hanem továbbra is köztünk járnak, és tükröt tartanak az emberek elé, hogy megmutassák: a gonoszságot nem feltétlenül vörös szarvban és nyílvégű farokban mérik.

39. oldal, Boszorkányokról, inkvizítorokról és más furcsa szerzetekről

Laktózmentes_Csillag P>!

Az erőszak nyelvét megérti az is, aki buta a politikához!

140. oldal, A fehér kanca


Hasonló könyvek címkék alapján

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018
George R. R. Martin (szerk.): A Fekete Lap napja
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Stewart Wieck (szerk.): Az igazság paradoxona
Sütő Fanni: Double Vision
Gaura Ágnes: Démoni színjáték
Gaura Ágnes: Embertelen jó
J. Goldenlane: Csillagfény
Kleinheincz Csilla: Város két fül között és más elvarázsolt történetek