Vancsó Éva (szerk.)

Ajtók ​és átjárók 20 csillagozás

Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók

A Főnix Könyvműhely „Ajtók és átjárók” című fantasy antológiája tizenhárom történetet rejt arról, hogy milyen veszélyekkel és kalandokkal járhat kinyitni egy ajtót. Rejtőzhet mögötte újabb átjárók sora, egy titokzatos kert, egy teljesen idegen világ, esetleg tündérek, törpök, trollok várhatják a gyanútlan utazót. Ráadásul sok átjáró kétirányú, így aztán garázdálkodhatnak vérfarkasok Debrecenben vagy alvilági démonok Budapesten.
Az antológia különlegessége, hogy a megható emberi történetek, a klasszikus, könnyed kalandok és az urban fantasy novellák tökéletesen megférnek egymás mellett. Mindenki találhat benne ízlésének, hangulatának megfelelőt.

Eredeti megjelenés éve: 2016

A művek szerzői: Acsai Roland, A. M. Aranth, Csikász Lajos, Dörnyei Kálmán, Imre Viktória Anna, Mickey Long, Michaleczky Péter, Patrick J. Morrison, Holden Rose, Szélesi Sándor, Trux Béla, Szilágyi Zoltán, Mészáros András

Tartalomjegyzék

>!
Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2016
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632105

Enciklopédia 2


Most olvassa 2

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók

Élveztem, jól szórakoztam, egy-két történetben szerelem, szeretet is helyet kapott, még megható írást is olvastam, amit egyáltalán nem vártam, elégedett vagyok a könyv nyújtotta élménnyel.

Azt gondolom, ha valaki hozzám hasonlóan járatlan a fantasy világában, de szeretne egy kicsit bekukkantani, annak megfelelő választás lehet akár ez a könyv, segítségével képet alkothat arról, hogy érdekli-e ez a műfaj, szeretne-e egyáltalán a témában még olvasni. Az a véleményem, hogy én fogok még kirándulást tenni ilyen témájú könyvek, történetek felé, ha nem is túl gyakran, de szeretnék még benézni, óvatosan barátkozni ezzel a műfajjal.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/09/vancso-eva-szerk-a…

>!
pat P
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók

Olvasónaplót ugye lásd itt: https://moly.hu/olvasasok/4662737 , ehhez én olyan sokat nem is tennék hozzá.
Voltak a kötetnek durva mélypontjai ugyebár, de olyan novellák is, amiket (szinte már :P) érdemes volt elolvasni. Favoritjaim, tetszési sorrendben: Dörnyey Kálmán, Szilágyi Zoltán, Patrick J. Morrison, Szélesi Sándor. (Megjegyezném azért csendben, hogy fantasyvel valószínűleg megengedőbb vagyok, mint sci-fivel.)
Nagyon jó pont, hogy a kötet (molyon szép számban jelen lévő) szerzői még nem tettek el engem láb alól nem szóltak be, sőt, egyesek kedvesen reagáltak is a kritikára – még a negatívra is. És nem versbe szedve tették ezt! :D
Nem értem viszont, hogy női szerzőtől mindössze egy novella van a kötetben – nem arról volt szó, hogy a nők sci-fit nem tudnak írni?! Már fantasyt se? Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyire kevés női szerzőnek van a kötet szintjét megütő (khm) novellája…

2 hozzászólás
>!
ggizi P
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók

Tizenhárom különböző hangulatú pillanatkép, mely arra tökéletes, hogy bepillantást engedjen a különféle lényekkel teli alternatív világokba, de arra már messze nem elég, hogy az olvasás közben feléledő kíváncsiságot kellőképpen enyhítse. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezetes és szórakoztató lesz ez a gyűjtemény. Némelyiknek a sajátos humora fogott meg, vagy épp a keserédes légkör, az akciódús jelenetek vagy a megcsavart nézőpontok felbukkanása tették érdekessé a történeteket. Még egyik szerzőtől sem olvastam eddig, de az nem kérdés, hogy keresni fogom a műveiket.

>!
lilla_csanyi
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók

Ez a válogatás sokkal hullámzóbb színvonalúra sikeredett, mint a Pokoli teremtmények. Pedig a multiverzumos történetek nagyon könnyedén el tudják csavarni a fejemet, szóval nem kell nagyon erőlködnie az íróknak. Egyébként szó se róla, a hangulata szinte mindegyiknek nagyon tetszett, de a történetekre már nem mondható el ugyanez. Lássuk külön-külön a novellákat:

1) Trux Béla: A bánat könnyei
Rögtön a nyitánnyal problémáim akadtak: a hangulatelemek nagyon jók, de Trux Bélának sajnos fogalma sincs róla, milyen tizenéves lánynak lenni. Kár érte, nagyon ütős lehetett volna.
2) Acsai Roland: A szentjánosbogarak fénye
No ez viszont egy jóféle alkotás. A japános témakör megdobogtatta a szívemet. Ötös, leülhetsz. :)
3) Dörnyei Kálmán: Yabbagabb és a halott szemfényvesztő
Kicsit elragadott a MAGUS és D&D életérzés, miközben olvastam, a legjobb értelemben. Olyan volt ez a mű, mintha játszanánk, és én is ott lennék abban a bizonyos kocsmában. Már csak ezért az egy történetért megérte megvenni az egész könyvet.
4) A.M.Aranth: Az áruló
Mostmá' aztán akkora sallert fogok ennek az Aranthnak lekeverni, ha még egyszer hülye nevű alkoholista tini kislányokról ír, hogy csak úgy csattan! Akinek ilyen jó világötletei vannak, és Y kromoszómája, az miért nem ír már végre valami macsót? Ráadásul a novella poénja akkor érthető csak igazán, ha ismerjük az A.M.Aranth életművet. Ez így nem járja, én tesztoszteronszagú harcjeleneteket akarok már az írótól olvasni végre.
5) Szélesi Sándor: Az ezer ajtó háza
Napi tények rovatunk következik. Ezt a kötetet elvileg 5 ember is átolvasta, mielőtt kiadták. Ez a novella 29,5 oldalas. Ebben a novellában 43-szor fordul elő a „mackótermetű varázsló” kifejezés. Van, amikor egy oldalon háromszor is. Egy idő után már nem tudtam másra figyelni, ami lényegesen rontotta az élvezeti értékét. Kár érte.
6) Michaleczky Péter: A szfinx aludni tér
Az írónak sikerült a fétisembe tapintania: náci démonok, Budapesten. Imádtam. :3 Pedig lehet, hogy objektív szemmel nem is olyan jó, de…náci démonok Budapesten! ^^ Kit érdekel? Shut up and take my money.
7) Csikász Lajos: Álomkapu
Ez egész jó is lehetett volna, ha nem írt volna Lovecraft valami hasonlót, csak jobbat, kb. 110 évvel ezelőtt.
8) Mészáros András: Álom a lányról:
Ez sajnos nekem nem jött át.
9) Patrick J. Morrison: A vér szava
A humorát és a világát gyorsan megszerettem. Nem markol nagyot, ezért nem is üt akkorát, de szívesen olvasnék még erről a Lara nevű vérfarkaslányról. ;)
10) Szilágyi Zoltán: Öldöklő Regar legendája
Ez a mű a trollkodás művészetét mutatja be igen érzékletesen. Gyakorló internetes trollként fejet hajtok a mesterek előtt.
11) Mickey Long: Farkasüvöltés
Számomra a legmélyebb mélypontja volt a kötetnek. A végét már csak felszínesen pörgettem át. Mondjuk legalább kárt nem okoz senkinek.
12) Imre Viktória Anna: Porta Sancta
Ez volt az a novella, amin többször hangosan felkuncogtam a buszon. A mellettem ülő fiatalember szerencsére jól bírta a strapát, nem fogta menekülőre, nem vetett keresztet…stb. Viszont mivel a két főszereplő konkrétan semmit nem kezd azzal, ami az ölükbe hull, így kicsit fájó pont ez a történet nekem. Egy Bosszúszomjas Doktor után megnőnek az ember elvárásai, no.
13) Holden Rose: A medál:
Kellemesen borzongató lezárás, bár nem olyan jó, mint mondjuk Yabbagabb története.

A sci-fi és fantasy multiverzumok lelkes rajongóinak tudom leginkább ajánlani, illetve olyan kamaszoknak, akik még csak ismerkednek ezen műfajokkal. (Tudom, hogy rá van írva, hogy felnőtt fantasy, de egy átlagos 12 évesnek szerintem ez már nem fog rémálmokat okozni.)

14 hozzászólás
>!
robinson P
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók

Színes, meglepő és varázslatos az álmok, vágyak, sötét titkok világa. Mi lehet az ajtón túl? A titok mágikusan vonzza az ismeretlen felfedezésére az embereket.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/07/ajtok-es-atjarok.html

>!
Dominik_Blasir 
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók

Alapgondolatok: meglepően középszerű (ami nem jár együtt sem pozitív, sem negatív felhangokkal). Persze lehet, hogy a vele egyszerre, a szomszéd kiadónál megjelenő sci-fi antológia volt a prekoncepcióimra negatív hatással, de ennél némileg rosszabbra számítottam. A novellák többsége szerintem simán beleesik az „átlagos” / „elmegy” kategóriába – és bár kétségtelenül kevesen érik el a „határozottan jó” szintet, pár kivételtől eltekintve fájdalmat sem okoztak.* Viszont talán pont ez a „nem igazán jó, de nem is különösebben rossz” szint az, amit amúgy olvasni nem akkora élmény. Mondhatni felesleges olvasni.**

Trux Béla: A bánat könnyei – 1/5
Kemény indítás, rögtön a falat akartam kaparni kínomban. Nem is tudom, melyik verte ki jobban nálam a biztosítékot: ez a romantikus álközépkori világ (külön tetszett, amikor a lányok vidáman csevegnek a megerőszakolásukról), a narrátori hang (és hozzá az a stílus, aminek köszönhetően az összes mondatot utáltam) vagy a kötelező és kiszámítható csattanó a fináléban (pedig a cirkuszból többet is ki lehetett volna hozni). A szerzőnek szívem szerint nem javasolnám többet, hogy szerelmes kamaszlányokról írjon, főként ha csak egy ötletre épül a története. A sci-fi antológiákban valahogy jobban sikerült Trux Béla-írásokat olvastam.

Acsai Roland: A szentjánosbogarak fénye – 3/5
Úgy éreztem, mintha fütyülő kutya történetet olvasnék, de azért el tudott kapni ez a lírai-sejtelmes (vagy legalábbis annak szánt) hangulat a maga varázslatos-szürreális álomvilágával, szentjánosbogarakkal, csillagokkal, szerelemmel. Szerintem inkább allegóriának készült, mintsem valódi fantasy novellának, de ez persze nem von le az érdemeiből – már ha eljutunk odáig, hogy kihámozzuk, mi is volt ez az írás. Azért összességében inkább tetszett.

Dörnyei Kálmán: Yabbagabb és a halott szemfényvesztő – 3,5/5
Végre egy profi novella! Egy infantilis-barbár-exvarázslótanonc alak, egy furcsa kocsma, zavaros mágia és még egy fekete sárkány is előkerül. Simán el tudom képzelni, hogy valakinek nem tetszik ez a Dörnyei-írás, de nekem különösebb problémám nem volt vele. Érzésre hamisítatlan Cherubion(-Worluk)-hangulat, Yabbagabb akár Skandar Graun is lehetne, könnyed, szórakoztató, humoros és még csak nem is annyira alpári. Az első kettő után egyenesen felüdülés.

A. M. Aranth: Az áruló – 1,5/5
Nehéz úgy értékelni egy novellát, ha a csattanójából egyértelműen kiderül, nem én vagyok a célközönsége. Így kicsit úgy érzem, az egész írást másként kellene vizsgálnom – mivel azonban nem vagyok a megfelelő tudás birtokában, így erre nem vagyok képes. Marad a klasszikus megközelítés, amiben viszont elvérzik. Hiába az egyébként érdekesnek ígérkező világ (sok varázslattal, egyelőre nem világos rendszerben, világontúli fenyegetéssel na és persze az áruló keresésével), ha sem feszültség, sem igazi erő nincs a lapok között (pedig elég sokat szenteltek ennek a műnek…), miközben a fordulat sablonosnak, a történet és a karakterek pedig elég bárgyúnak tűnnek. Egy pillanatig sem tudott elhitetni velem semmit, miközben a nyelvezetét meg gyengének éreztem. De persze fenntartom a lehetőségét, hogy én nyúlok rossz irányból a novella felé…

Szélesi Sándor: Az ezer ajtó háza – 3,5/5
Eddig még nem olvastam Monas apóról (aki ezúttal egy titokzatos kulcshoz való ajtót keresi… és hát már a novella címe elárulja, mi is lesz a fő gondja), de ez nagyon kellemes volt. Könnyed, szórakoztató, mosolyogtató – talán egy kicsit több humort el tudtam volna képzelni, de amúgy simán élveztem. Bárcsak ez lenne az alapszint!

Michaleczky Péter: A szfinx aludni tér – 2/5
A változatosság kedvéért most egy dimenziókapu, náci okkultistákkal, földöntúli rémségekkel és a kötelező kellékekkel. Igazából ha minimálisan is fogékony lennék az ilyen témára, akkor lehet, hogy nem untam volna halálra magam, de ez így elég átlagos volt. Sőt, inkább az alatti, köszönhetően a hosszának (ami amúgy kellett a témához, de egy kicsit hatásosabban is meg lehetett volna tölteni az oldalakat) meg annak, hogy az érzelmi konfliktusokat hihetetlenül elnagyolta.

Csikász Lajos: Álomkapu – 1/5
Kicsit olyan „kezdő írós” novellának tűnik: sablon szereplők, faék-egyszerűségű cselekmény (alig több, mint egy jelenet), röviden, de mégis néminemű ötlettel (álomkapu! végre nem egy szokványos ajtó vagy átjáró!), aminek az erejét annyira nem tudja átadni. Meg egy közepesen érdekes csattanóval, aminek a léte kiszámítható, a tartalma nem – de az is csak azért nem, mert annyira nem tudta felkelteni az érdeklődésem az egész, hogy elgondolkodjak rajta. A benne rejlő szexizmussal nem tudtam mit kezdeni. Vagy minden amerikai középkorú fehér tudós kötelezően rámozdul a fiatal szexi anyukákra?

Mészáros András: Álom a lányról – 2,5/5
Rövid novella egy nem épp hagyományos álomról, ami inkább a sejtelmes-lírai vonulatba akar tartozni. A stílusban hasonló Acsai-írás valamivel jobban tetszett, ezt főként a nagyon modoros és erőltetetten költői mondatai miatt érzem gyengébbnek, de kétségtelenül hangulatos volt. Bár párbeszédből kevesebb is elég lett volna. Az utolsó másfél oldal nekem nagyon stílustörő, kizökkent és ahelyett, hogy érthető lenne utána a csattanó, inkább csak mindent összezavar – valamilyen más megoldást jobban értékeltem volna.

Patrick J. Morrison: A vér szava – 2/5
Á, egy egyértelműen parodisztikus szándékkal íródott Bukros Zsolt novella! Egy félvérkas-félvámpír nőről, egy tükörvilágról – némi intrikával meg bődületes ökörségekkel. Kivételesen jó pontnak könyvelem el, hogy egyes mondatai és ötletei nagyon fájtak, de azért azt nem mondanám, hogy élveztem az olvasását. Furcsa hibrid egyébként, mert a szatirikus vonulata közel sem volt olyan ügyesen tálalva, mint ahogy azt az én ízlésem szerette volna, ennek köszönhetően viszont bizonyos részei túl komolynak tűntek. Talán a paródia mögött lapuló amúgy hagyományosan felépített és bevezetett cselekmény miatt? Vagy csak simán kevés volt a humor? Akárhogy legyen is, marad átlag alatti szinten nálam.

Szilágyi Zoltán: Öldöklő Regar legendája – 4/5
Tudtam én, hogy lesz itt még jó novella (ezúttal egy olyan átjáróról, amin át tényleg egy másik világba lehet jutni… feltéve ha van az embernek bátorsága hozzá). Nehéz lenne persze eredeti vagy meglepő címkékkel illetni az írást, de jó hangulatban telt el ez a pár oldal, tetszett mind a stílus, mind a párbeszédek gördülékenysége. Tulajdonképpen a csattanó helyett el tudtam volna képzelni valami kevésbé fordulat-központú befejezést, mert úgy a humor és a kvázi-szomorú alapérzet talán még a mostaninál is jobban tudott volna érvényesülni. De így is remek szórakozás.

Mickey Long: Farkasüvöltés – 2,5/5
Erősen tesztoszteron-szagú novella, farkasemberekkel, démonokkal, orkokkal no meg spoiler. Eltekintve attól, hogy az egész elbeszélés tulajdonképpen két akciójelenet leírása némi körítésben, egészen jól működött – dinamikusnak, pergőnek éreztem, képes volt felkelteni az érdeklődésem, és majdnem végig meg is tartani. A visszaemlékezés nekem feleslegesnek tűnt, de mondjuk az egész háttérrel nem voltam kibékülve – ez nekem így kevés és klisés. Nyelvileg meglepően gazdag, akarom mondani, ötletekben telített. Egy erősebb szerkesztés szerintem segített volna.

Imre Viktória Anna: Porta Sancta – 2/5
Egy életképtelen vámpír, társnője, Róma meg egy szent ajtó. Tulajdonképpen klasszikusan az a novella, amit elképzelésem sincs, hogy miért írt meg a szerzője. Egyébként nem szeretek írólélekben vájkálni, de itt a céltalanság nagyon emlékezetes – az igazán érdekes részről spoiler nem ír, a körítés nem túl érdekes, főhősünk pedig amellett, hogy tényleg életképtelen, nem éreztem eléggé humorosnak vagy parodisztikusnak ahhoz, hogy szórakoztató legyen. Nem mintha rossz lett volna, egyszerűen nem látom, mi értelme.

Holden Rose: A medál – 3/5
Családi dráma portál fantasy köntösben – a kerettörténet létjogosultságát nem egészen értettem (illetve több logikai kérdést/problémát vetett fel, mintsem hogy adott volna bármit is, sőt, szerintem a gyerekszemszög erősebb is lett volna érzelmileg, mint a „visszaemlékező felnőtt”-szemszög), és a portál utáni részével sem voltam teljesen elégedett, de a „földi” része annál jobban tetszett. Korrekt novella, semmi extra, de nem fájt és nem untam, ami már fél siker.

* Másképp: nem amatőr, de még nem is teljesen profi. Az a szint, aminek nem tudom, érdemes-e megjelennie antológiában. Nem érzem kiadásra érdemesnek, mert az fentebb kezdődik nálam, de ugyanakkor a magyar piac furcsaságai itt is közrejátszanak. Zavarba ejtő dilemma.
** Mármint eltekintve a „hol tartanak a magyar szerzők”-jellegű bevizsgálási perverziótól. Nem tudod igazán feldühíteni magad, hogy fröcsögve szidd a novellákat, de igazán lelkendezni sem tudsz. Nem lettél több utána, nem szórakoztál különösebben jól, de amúgy ennél sokkal rosszabbul is eltölthetted volna ezt a 4-5 órát.

>!
gab001 P
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók

A cím tetszett meg, egészen pontosan a betűtípus. Viszont ugyanez a betűtípus kicsit bosszantott oldalszámozásként. A történetek igazán változatosak és izgalmasak voltak, egyik jobban tetszett mint a másik. Talán a kedvencem az Öldöklő Regar legendája lett, de a többi sem sokkal marad el mögötte. Nem is gondoltam, hogy ennyiféleképpen lehet egy ajtót, vagy épp átjárót használni. Különböző lényekben és különböző világokban sem volt hiány. Fantasztikus válogatás.

>!
Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2016
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632105
>!
reta09 P
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók

A héten fejeztem be az Ajtók és átjárók antológiát. Emlékeim szerint ez első novelláskötet, amit elolvastam. Még tavaly könyvhéten szereztem be, megjelenés után nem sokkal, de még azóta nem jutottam el odáig, hogy végigolvassam. Nem tudnék ide egy normális értékelést írni, mivel a blogon lévő bejegyzés is 5 oldalra sikeredett, összességében csak ajánlani tudom ezt az antológiát. Átlagolva a novellák értékeléseit, 4,2/5 jött ki, azért adtam 4 csillagot, ha érdekel a véleményem, mindegyik novelláról írtam egy kis értékelést:

http://habarkonyveskocsma.blogspot.hu/2017/02/vancso-ev…

>!
Molymacska
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók

Nem volt rossz, de nagyon sajnáltam, hogy nagyon sok novella hasonlított egymásra (mit hasonlít, sok szinte ugyanolyan volt) és emiatt sok amúgy jó novella veszített az erejéből. Voltak ellenben tényleg nagyon jók is, Szilágyi Zoltán novelláját emelem ki főként, ami nem csak szórakoztató (és nagyon megírt!) volt, hanem szépen gondolatok is voltak benne, így lett az egyik kedvencem. Porta sancta is érdekes volt, mert picit más, mint a többi, A Bánat könnyei eszeveszett véggel rendelkezik, A vér szava pedig pont annyira ütődött, hogy kellemes legyen olvasni.

>!
Kriana
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók

Hol volt, hol nem volt, 2015-ben volt a Főnix Kiadónak egy steampunk antológiája, amit egy igazán színvonalas válogatásra sikerült, és éppen emiatt imádtam. Ezért aztán igazán nagy lelkesedéssel vetettem rá magam az idén megjelent fantasy novella gyűjteményre is. És sajnos kicsit pofára estem. :(
Összességében nem volt rossz, de az előző novelláskötet nyomába sem ért. A kötetbe került írások sokkal gyengébbre sikerültek, és egy-két kivételtől eltekintve nem is sikerült kivívniuk a tetszésemet.
Persze, kivételek azért vannak, de ez a kevesebb.

Lássuk melyek ezek:
Trux Béla – A bánat könnyei:
Ennél a novellánál éreztem először azt, hogy hagyom a pokolba az egészet, mert nekem ez nem megy. Igen, rögtön indításnak, és rögtön egy rövidke, tizenegypár oldalas kis irománytól.
De ha egyszer valami bicskanyitogató módon felhúzta az agyam. :(
Kezdem ott, hogy a történetnek helyt adó világ nekem nagyon mű volt. Egyáltalán nem volt hiteles a középkori hangulat, amit az író erőltetni igyekezett. Aztán ott van a főszereplő, Kamilla, akiről nem derült ki, hogy mennyi idős, mert a cselekedetei alapján néha felnőttnek gondolná az ember, minden más alkalommal meg egy hülye, hisztis tini p*csának. És végül, az a tény, hogy Kamilla és drága barátnői olyan jó kedéllyel cseverésztek arról, hogy melyiket, mikor használja ki a gazdája, mikor a gazdasszony a piacra megy, illetve Kamilla hogy tett erőszakot a gazdáján. Ezt a témát az író olyan laza nemtörődömséggel kezelte, már-már viccet csinálva belőle, hogy attól felforrt az agyvizem.
Egyedül a vége tetszett, jó volt benne az a kis csavar, és hogy Kamilla megkapja a maga „jutalmát”. De sajnos ez még kevés volt az üdvösséghez.
Értékelésem: 1/5

Acsai Roland – A szentjánosbogarak fénye:
Rövidke, de annál aranyosabb kis novella volt ez. Nagyon tetszett a hangulata, a kissé szürreálisnak tetsző világ, a sorok között finoman megbújó mondanivaló, és úgy egy az egyben az egész. :)
Értékelésem: 4/5

Dörnyei Kálmán – Yabbagabb és a halott szemfényvesztő:
Az első pár oldal alapján nem sok jót jósoltam a novellának, de kellemes csalódás ért.
Nagyon aranyos, könnyed és humoros kis történet volt, egy rém fárasztó főhőssel és némi rémálommal megfűszerezve. Nem kellett sokat agyalni rajta, de kellemesen szórakoztatott. Ezenkívül, kicsit a tini koromban olvasott fantasy-kra emlékeztetett, ami miatt kellemes nosztalgia hangulatba kerültem.
Értékelésem: 4/5

A.M.Aranth – Az áruló:
És a nosztalgia amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illant ezzel a novellával. :(
Pedig nagy általánosságban elmondható, hogy amit Péter ír, az nekem tetszik. De most úgy éreztem, hogy ehhez az íráshoz én már baromira öreg vagyok. :(
Az alapötlet jó volt, a világ felépítése kicsit össze volt csapva, de még elment, viszont a történet nekem valahogy egy az egyben kimaradt. Annyira klisé volt, hogy már szinte fájt. És ehhez jött még hozzá, hogy végig bennem motoszkált az érzés, mintha a Csillagkapu egyik újabb, remake epizódjának vázlatát olvasnám. Szóval ez most nem jött át.
És ezt még sikerült azzal súlyosbítani, hogy két hisztis, alkoholista libuska került a középpontba, akiknek a nyűglődése egyáltalán nem érdekelt. Ez a történet sokkal jobb lett volna, ha két tökös harcos-varázsló szemén át olvashattam volna. Meg, ha ugye Mátyás királynak áramszedője lett volna… :(
Értékelésem: 2/5

Szélesi Sándor – Az ezer ajtó háza:
Ez az írás igazán szórakoztató volt, és igen hamar sikerült a mackótermetű Monas apót a szívembe zárni. Nagyon tetszett a labirintusszerű kastély ötlete, a humoros párbeszédek és a probléma megoldására adott válasz.
Ezenkívül megfogott az a könnyed stílus, amivel Szélesi Sándor ezt a szösszenetet megírta. Még úgy is, hogy a „mackótermetű varázsló” jelző igencsak gyakori használata 15-nél untam meg a számolást némiképp rontott az olvasási élményen.
Értékelésem: 4/5

Michaleczky Péter – A szfinx aludni tér
Számomra ez volt a kötet egyik leggyatrább írása. A szánalmas 34 oldalon kínok és keservek közepette egy hét alatt sikerült csak átrágnom magam, mert annyira nem kötött le. Pedig az alapötlet még jó is lehetett volna. Nácik és démonok Budapesten? Király!
De a megvalósítás az valami borzadalmas volt. Sablonos szerelmi konfliktus, a fókuszba állított két tiszt a nevük már akkor nem ugrott be, amikor olvastam lelki vívódásainak teljes hiánya pedig a lehetőség adva volt, csapongó és követhetetlen logikájú történet és tömény unalom a köbön. Pedig tényleg rengeteg lehetőség volt benne, de az író egyszerűen nem tudott mit kezdeni velük. És így ezzel én sem. :(
Értékelésem: 0,5/5

Csikász Lajos – Álomkapu:
És ez meg itt a másik. Komolyan nem is tudom, mi irritált jobban:
*hogy ismételten egy mérsékelten jó ötletet hagyott veszni az író,
*hogy a világon SEMMI nem történik ebben a novellában,
*hogy a főszereplő nagyképű tudóst jobban érdekli a kísérleti alanya szexi édesanyja, mint a munkája,
* vagy az a mű amerikai feeling, ami mint egy toló lapos traktor, belemászik az olvasó képébe, akár akarja az, akár nem.
Az egyetlen pozitívuma, hogy rövid volt. Csaj sajnos nem eléggé.
Értékelésem: 0,5/5

Mészáros András – Álom a lányról:
Mondanivalóját és hangulatát tekintve igencsak hasonlít a Szentjánosbogarak fényéhez, csak kicsit gyengébb kivitelben. Ez az írás sokkal józanabb, szájbarágósabb volt, kevesebb mindent bízott az olvasó fantáziájára. De ettől függetlenül tetszett.
Értékelésem: 3/5

Patrick J. Morrison – A vér szava:
Olvastam én ennél már sokkalta jobb Patrick J. Morrison írást is, de ettől függetlenül nem volt rossz. Ha valaki nem veszi komolyan ezt a rengeteg fárasztó hülyeséget, akkor el lehet merülni ebben a rövid kis szösszenetben, és jókat lehet mosolyogni a humorán.
Értékelésem: 3,5/5

Szilágyi Zoltán – Öldöklő Regar legendája:
Jópofa volt. Rövid, tömör, szórakoztató. Nagyon bírtam a troll, a törpe és a tündérke párbeszédeit. Laza volt, gördülékeny és roppant humoros. Nem tudtam megállni nevetés nélkül.
Ezenkívül tetszett, hogy lényeges mondanivalója is volt, nem csak helykitöltésre szolgált.
A 13 novella közül ez volt a kedvencem.
Értékelésem: 5/5

Mickey Long – Farkasüvöltés:
Nem volt rossz, de sajnos jó sem volt. Olyan szódával elmegy, egyszer olvasható kis írás farkasemberekkel, démonokkal, elfuserált varázslattal és némi árulással. Abszolút tucat, de néha kell egy ilyen is.
Ami némileg rontja az összképet, az az elbeszélő vérfarkas stílusa, mert az egyenesen irritált. Olyan tenyérbe mászó, laza vagyok, f*sza csávó-érzést árasztott magából, ami nekem egyáltalán nem szimpatikus. Ez kocsmában elmegy, a sokadik sör után, de egy könyvben…
Értékelésem: 3/5

Imre Viktória Anna – Porta Sancta:
Ebben a novellában megismerhetjük egy pár ezer éves, ámde abszolúte életképtelen vámpír és kísérője egy napját, amin egy szent ajtónak hála újra emberré válnak. Izgalmasan hangzik, ugye? Hát az eredmény nem az. Mély fájdalmamra, mert a Kísértés Rt. szarkasztikus humora és fordulatos története után nem ezt a nagy SEMMIT vártam. Innen abszolút hiányzik a cselekmény.
Az ötlet jó volt, de az önmagában kevés
Értékelésem: 2/5

Holden Rose – A medál:
A gyűjtemény második legjobbjának sikerült magát pozícionálnia ennek a novellának. Nagyon aranyos, ötletes és szépen kivitelezett írás. Nem izgultam magam halálra, de ez így volt jó. Szépen elcsorogtak az oldalak, és én közben teljesen kikapcsoltam, elmerültem a saját kis világomban. :)
Tetszett, hogy a főszereplő visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg a cselekményt, és hogy a vége nyitott maradt, az olvasóra bízza ezzel, hogy milyen véget gondol a történetnek.
Igazán méltó lezárása volt a gyűjteménynek. De persze talán némileg elfogult is vagyok, mert Szilágyi Zoltán mellett Holden Rose az az író, akitől bármit is olvasok, azzal engem megvesz kilóra. :)
Értékelésem: 4,5/5

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
robinson MP

Egy gyerekvers első sora jut az eszébe: „Nem félünk a farkastól…” Kölyökként még nem tudhatjuk, hogy az igazi farkas bennünk él.

167. oldal, Álom a lányról

Kapcsolódó szócikkek: farkas
>!
robinson P

– A tudatalatti sötét szörnyeket rejt…

159. oldal, Álomkapu

>!
ggizi P

– […] két dolog van, amit, ha találkoztál egy csartakkal, többé nem felejtesz.
– Micsoda?
– A nézésük meg a járásuk. Úgy mozognak, mint egy reumás óriáskígyó, amelynek porcleválása van, bár igazán hajlékonyaknak képzelik magukat. Az őrült tekintetük pedig önmagáért beszél.

177. oldal, Patrick J. Morrison: A vér szava

9 hozzászólás
>!
ggizi P

Az orgyilkossá válás lépcsőfokait viszonylag jó tempóban vettem, bár nehézséget okozott, hogy a fiziológiám jócskán eltér a vérfarkasokétól. Ők gátlás nélkül zabálhattak szteroidokon felpumpált ukrán maffiózókat, hogy fedezzék az átalakulásukkor megnövekedő energiaigényt, nekem viszont vigyáznom kellett a vonalaimra. Erre egyedül az egészséges táplálkozás nyújthatott megoldást, így hamarosan mobilra telepíthető testtömeg-applikációval és kalóriatáblázattal cserkésztem be áldozataimat.Gyakran fogyasztottam anorexiás tinilányokat vagy vegetáriánus jógaoktatókat, és csak a csalónapokon engedtem meg magamnak egy-egy fánkzabálástól elhízott zsernyákot.

175. oldal, Patrick J. Morrison: A vér szava

>!
robinson P

– Vannak ajtók, amelyeket nem szabad kinyitni, Anelan.

53. oldal, Az áruló

>!
robinson P

– Az életvonalad hosszú, de egy helyütt megtörik. A sorsod kétértelmű. Most halljam: mik a kérdéseid?
– Találd ki, magad! Elvégre te lennél, aki látja a sorsokat – felelte arrogánsan a lány.

11. oldal, A bánat könnyei

>!
ladybird P

Alig tett pár lépést, az ajtó mögötte magától elfordult a zsanérokon. Monas apó visszalépett, és elkapta, mielőtt becsukódott volna.
– Az ilyet nem szeretjük – morogta a mackótermetű varázsló. – És magunkban beszélni sem szeretünk – tette hozzá.

92. oldal, Szélesi Sándor - Az ezer ajtó háza

>!
Vancsó_Éva

Amikor 1946-ban formálisan véget ért a háború Németország és a szövetséges hatalmak között, Budapesten még javában gerillaharcok folytak. Utcáról-utcára voltunk kénytelenek visszafoglalni a várost. A németek a sikertelen kitörési kísérlet után megadták magukat, és hátrahagyták a kiégett páncélosokat és a működésképtelen rohamlövegeket.
A náci okkultisták, a Geheimnisvolle Korps, súlyos veszteségeket szenvedtek a volt gettót ért bombázások során, és akik életben maradtak, felszívódtak a romok között. Többségüket aztán széttépték a környéken portyázó démonok.

119. oldal, A szfinx aludni tér (Főnix Könyvműhely, 2016)

>!
Molymacska

… és akkor a talizmánommal meg tudom nyitni az átjárót, vagy ahogy itt nevezik: az Einstein-Rosen-Podolsky-hidat.
– Milyen hidat?
– Lehet nem érted. Nekem fizikai PhD-m van.
– Kezeltesd…

211. oldal Mickey Long: Farkasüvöltés

>!
Molymacska

– Miért akar egyáltalán bemenni? – kérdezte a tündér
– Kíváncsi vagyok. És ott van a halhatatlanság is…
– Ó igen, a halhatatlanság – mondta a troll, a mennyezet cseppköveit kezdte vizsgálgatni.
– Az nem tréfadolog – tette hozzá a tündér elgondolkodva.
– Bizony, bizony.. – és hirtelen érdeklődést mutatott a körmei iránt.
– Ezzel meg mit akarnak mondani?? – mordult fel Murdoch.
– Őrzik – válaszolt a troll – mármint a halhatatlanok.
– Nem szívesen adják oda másnak – mondta a tündérke.
– És elég kemény dió legyőzni őket, mivel… érti… halhatatlanok – magyarázta a törpe – nem nagyon lehet bejutni a klubba.
– Csak kihalásos alapon – tromfolt rá a troll, és ezen megint röhögni kezdtek.

193. oldal Szilágyi Zoltán: Öldöklő Regar legendája


Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Hernád Péter: Hollóember
Szélesi Sándor: A láthatatlan város
Imre Viktória Anna: A bosszúszomjas doktor
Benina: Milan könyve
Elisa J. Smith: Ultimate Case
László Zoltán: Nagate
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Vivien Holloway: Pokoli szolgálat