Péter valahol azt olvasta: Egyetlen izgalmas regényt bárki írhatna a saját életéről. Ez a mondás tetszett neki, megjegyezte. Aztán tűnődött rajta, s idővel rájött, hogy nem is igaz. – Belőlem nem telne egy regényre… öt sorba belefér az életrajzom. Velem sose történik semmi! – panaszolta Emíliának. Erre a lány sorolni kezdte, mi történt velük abban a hónapban. Csak a múlt hétről félórát tudott volna mesélni, ám a fiú: – De hát ezek apró esetek! Ügyek. Hétköznapi történetek! – legyintett. A lány vállat vont. Azt felelte, hogy türelem, van még idő, és sok minden jöhet." Vámos Miklós új kötete valamennyi novellájának Péter és Emília a főhőse. Középiskolás koruktól a felnőtté válásig, a „lázadások” korszakától az első beletörődésekig követjük sorsukat.
Váltás 12 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1977
Kedvencelte 3
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 6
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Vámosnak ebben a korai zsengéjében az egész élet benne van, leszámítva talán a születést – szerelem, barátság, katonaság, halál, szülők, rokonok, tanárok, és még sorolhatnám. Számtalan keserű és kacagtató, időnként szívbemarkolóan mély élethelyzet, történet, amik közül egy sem vesztett fényéből, holott az joggal kophatott volna meg 1977 óta. (Mondjuk az utolsó sztori szájbarágós szocialista szövegére – micsoda alliteráció, te jó ég! – szerintem semmi szükség nem volt, éppen ezért cseppet sem lepődtem meg azon, hogy a későbbi gyűjteményes kötetből kimaradt, szerencsére.)
Ez a kis kötet, amelyben sokan magunkra ismerhetünk (jómagam Péter személyében véltem felfedezni rengeteg hasonlóságot, ez pedig alaposan mellbe vágott) viszont Vámos egyik legjobbja, fura is hogy tizedikként csillagoztam, szerintem több figyelmet érdemelne, tegyünk hát róla!
(Pé és Em) Péter és Emília. Szerintem Pé maga Vámos. Én ezt így érzem, és senki nem tántoríthat el ezen felvetésemtől. Zavarba jövő, olykor dühös kamaszfiú, majd fiatalember.
A téma semmi különös, de mégis sodró.
Első, majd második szerelem, katonaság, egyetem, munka, lakás mizéria, pénz mizéria.
Egyébként: megszületünk, növögetünk, közben történnek dolgok, felnövünk, szintén történnek dolgok, férjhez megyünk (már aki), megnősülünk elválunk, szeretünk, veszekszünk, szülünk, politizálunk, betegeskedünk, megöregszünk, meghalunk. Az élet rendje.
Ez van megírva. (Pé és Em) Péter és Emília kapcsolata.
Ezeket a novellákat igazából felvillanásoknak lehet maximum nevezni, már az első kettő elolvasása után előre aggódtam, hogy de mégis, hol fog ez véget érni, száz pont ugyanennyire vastag könyv sem lenne arra elég, hogy ilyen részletességgel elénk tárja két ember életének ilyen mélységű részleteit. Aztán ahogy olvastam, egyre inkább erősödött bennem a „de jól is van ez így”-érzés, bár némi ambivalencia azért a végéig megmaradt.Nyilván nem lehet a teljesség egy ilyen könyv célja, úgyhogy ezt nem is kérem az értékelés folyamán rajta számon, és az, hogy a vágyakozás a teljesség iránt nem hagyott alább az utolsó oldalig sem, az már egy olyan kinyilatkoztatás, ami kiválóan megmutatja, milyen is a könyv hangulata.
Merthogy a Váltás egyáltalán nem kapkod, minden felvillantott képet a végletekig kielemez, és a köznapi beszédet utánzó írott kifejezések kellemesen élővé varázsolják az atmoszférát. Merthogy el is érkeztünk a lényeghez: atmoszféra. Mindez semmit nem érne, és a teljességet se áhítaná szubjektííven az olvasó, ha nem lenne meg az a tipikus Vámos-hangulat, ami tökéletesen feltárja az összes szereplő mentális és verbális megnyilvánulásait egyaránt. Így még egy két sornyi szöveggel jellemzett karakterről is azt érezhetjük, mintha ismernénk – Vámos nagyon ügyesen rájátszik az olvasó élettapasztalatára is, azaz gyakran támadhat az a gondolatunk egy-egy szereplőről, hogy „ismerem én ezt a szabásmintát” – sokkal kevésbé irodalmi nyelvezettel ugye a Modoros blog is ilyesmivel próbálkozik.
Az embereket persze nem lehet tipizálni, talán úgy tűnhet, hogy lehet, de mégse lehet. Ez az az alapgondolat, ami számomra megfogalmazódott, mint lényegi, eszenciális mondanivaló, de csak ha nagyon ragaszkodunk hozzá, hogy mondanivalója legyen a könyvnek. Mert nem kell, és ha belefeledkezünk az életképekbe és a felvillanásokba, akkor már elértük a tökéletes befogadás állapotát. Én legalábbis elértem, és csak szubjektív okokból tudok levonni egy csillagot ettől a műtől: volt egy-két szegmens, ami nekem nem talált, illetve tényleg ácsingózik a lelkem, és többet akar, mert ez a 214 oldal, akárhogy nézem is, nagyon kevés volt Péből és Emből.
Micsoda nosztalgia!
Abban az évben jelent meg a könyv, amikor érettségiztem. Minden ismerős, a kor, az emberek, a körülmények…
Jó volt olvasni a két fiatal történetének egy-egy epizódját. Epizódokat, mert a történetnek eleje ugyan van, de vége nincs – de ez nem is regény ugye. Abban az időben is éltek fiatalok, megpróbáltak boldogulni több-kevesebb sikerrel, elvileg rosszabb körülmények között.
Érdekes volt a két személyiség kibontása: a lány, Em az erősebb, optimistább, a fiú inkább a biztonságra helyezi a hangsúlyt, nem kockáztatna soha. Tudjuk jól, hogy a nők az erősebbek, de ezt egy férfi tollából olvasni meglepetés volt.
Népszerű idézetek
– Mécses – igazította ki Péter gépiesen. De már tudta, nem kellett volna.
– Mécs – mondta az anyja halkan, ellentmondást ne tűrő hangon. – Úgy beszélek, ahogy tudok. Már kértelek, hogy ne javítsad ki a beszédemet. Elhiszem, hogy sokkal okosabb vagy nálam, és a barátnőd Emília is, ti egyetemre jártok, én meg csak négy polgárit végeztem, de nekem ez már elég lesz, amíg élek. Már nem olyan sok idő.
100. oldal Mécs, Magvető 1977
Hasonló könyvek címkék alapján
- Marilyn Miller: Túl a maffián 99% ·
Összehasonlítás - Tar Sándor: Mért jó a póknak? 99% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Az erdő ébredése 99% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Régi karácsony 95% ·
Összehasonlítás - Schäffer Erzsébet: Pókfonálon 96% ·
Összehasonlítás - Bächer Iván: Utóíz 97% ·
Összehasonlítás - Bächer Iván: Emberevő 97% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Mai csodák 96% ·
Összehasonlítás - Székely János: A nyugati hadtest 95% ·
Összehasonlítás