Töredelmes ​vallomás 57 csillagozás

Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

Egy életen át írtam novellákat. Elméletem szerint a novella nem azonos az elbeszéléssel. Az elbeszélés olyan történet, amelyet a havilapokban adunk közre, terjedelme tizenötezer karakternél több, néha húsz- vagy akár harmincezer. Elég hosszú tehát. A novella viszont az, ami befér a hetilap egy teljes oldalára, tehát régi számolással kábé tíz flekk (ennyi nagy sorközzel telegépelt oldal). Ami ennél is rövidebb, az mi? A két háború közt tárcának hívták, ám az inkább egyfajta személyes újságcikk. Lehet-e novellát – történetet – írni még sokkal tömörebben, ha tetszik, töményebben? Kihívás. Én megpróbáltam, először szerkesztői kérésre, aztán már sportból, „odaülök, rövidülök” jeligére.
A kötetben olyan vallomások találhatóak, amelyeket kicsit – vagy nagyon – szégyell az ember, s nem szívesen mesél el, még baráti vagy családi körben sem. (A fotóm is efféle.) Erőt kellett vennem magamon… értik. Erre utal a cím: töredelmes vallomás.

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937472
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
248 oldal · ISBN: 9789632937717

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Kosztolányi Dezső

Helyszínek népszerűség szerint

uszoda


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

Vámos személyét már egy ideje jóval könnyebb szeretnem, mint az írásait. Ilyen szempontból pedig ez a kötet szerencsés utat választ, mert Vámos benne a saját személyéről ír. Kellemes olvasmány – Vámos nagyon ért ahhoz (talán kortársai közül leginkább), hogy (hm, mi is legyen a jelző…) barátságos szövegeket alkosson. Visszafogottan szellemes, finoman esendő alakja ezeket a mozaikokat is simán elviszi a hátán – azzal együtt, hogy hiányérzetem azért van egy csöpp. Elsősorban az, hogy bár ezek itt ún. „töredelmes vallomások”, de az a benyomásom, hogy Vámos egyszerűen túl (maradjunk a fenti jelzőnél) barátságos ahhoz, hogy igazán töredelmes tudjon lenni – nyilván törekszik az őszinte kitárulkozásra, de enyhén konfliktuskerülőnek, vagy mondjuk úgy, megúszósnak éreztem ehhez a műfajhoz. Néhány kivételtől eltekintve lágy marad, pedig a vallomás kemény műfaj. Jó, biztos egyes skandináv önreflektív prózákhoz mérem (mondjuk ehhez vagy ehhez), és ez talán hibás elvárás – mert ugyan hogy várhatná el az olvasó, hogy az író az ő kedvéért élveboncolja önmagát. Bár… talán… igen, talán én önző módon pont erre az élveboncolásra vágytam. De hiába. Viszont paradox módon esetleg épp ettől a hiányosságtól volt kellemes olvasmány.

27 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

Ha nem is töredelmesen, de bevallom, hogy én régóta kedvelem Vámos Miklóst. Már-már az egyik kedvenc magyar írómnak is mondanám. Mondom is. Annak ellenére, hogy nem olvastam még el az összes könyvét, amit viszont elolvastam, azokat nagyon szeretem.

Zenga zének, Anya csak egy van, Apák Könyve – sok év telt már el ezen könyvek olvasása óta. Mégis, elég csak rágondolnom és a hangulata, a cselekménye, a szerkesztési formája valamennyinek itt van a fejemben. Nem is tudom, miért hagytam ki ennyi évet VM nélkül?

A Töredelmes vallomás viszont a legjobb könyv volt ahhoz, hogy ismét felelevenítsem kapcsolatomat Vámos Miklóssal. Ebben a rövid történeteket, novellákat tartalmazó kötetben jobban megismerhetjük az író mellett, vagy az íróban az embert, azt a Vámos Miklóst, aki ugyanolyan esendő, mint mi vagyunk, éppen úgy csetlik-botlik, bizonytalankodik a mindennapokban, ahogyan azt mi, az olvasói tesszük.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/04/vamos-miklos-tored…

>!
robinson P
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

Ha egyszerűen akarom bemutatni, összegezni ezt az új, nagyon várt könyvét: a szokásos, történetmesélős Vámos Miklós novellás könyv, amit jó volt olvasnom. Igazán életszagú, valós embermesék ezek a vallomások. Kissé keserédes, itt-ott sajog is, de ettől jó.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/04/toredelmes-vallomas.html

>!
wzsuzsanna P
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

Úgy tűnik, ez a kötet szinte mindenkit arra ösztönöz, hogy maga is önvizsgálatot tartson, legalább egy egészen kicsikét, úgyhogy én is vallomással fogom indítani az értékelésemet, egészen pontosan kettővel. Az első, hogy soha, semmit nem olvastam még Vámos Miklóstól. Nem azért, mintha direkt mellőztem volna, egyszerűen így alakult, Régen túl kicsi voltam hozzá, az utóbbi években pedig mindig annyi volt az olvasnivaló, hogy az ő könyvei be se kerültek a látóterembe.
A második, hogy van egy közös fotóm az íróval. Olyan tízéves forma kislány lehettem, édesanyám könyvtáros volt, Vámos Miklóst pedig meghívták egy könyvbemutatóra vagy író-olvasó találkozóra. Gondolom, lehet sejteni, hogy tízévesen mennyire éreztem át az esemény súlyát, én csak arra emlékszem, hogy odaállítottak fényképezkedni a híres bácsival (elnézést a titulusért, de hát beláthatjuk, hogy tízéves korban minden férfi bácsi, aki mondjuk betöltötte a húszat). Emlékszem, hogy közvetlen volt és kedves, az előhívott fényképet pedig azóta is őrizgetem. Úgy tűnik, húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy eme közös emlék után végre én is közelebbi ismeretségbe kerüljek a szerző munkásságával.
Úgyhogy azt gondolom, az értékelésem nem olyanoknak lehet a leghasznosabb, akik ismerik és szeretik az író köteteit, sokkal inkább azoknak, akik még csak kacérkodnak velük. A saját tapasztalatomból kiindulva ez a vallomás-gyűjtemény kiváló választás lehet első ismerkedésnek, engem legalábbis egyből beszippantott, és nagyon kellemes órákat okozott az olvasása. Valahogy a novellákkal, rövid történetekkel egyébként hadilábon állok, most mégis jól esett, hogy utazás, vagy a mindennapi teendők közben csak felcsaptam a könyvet, és egy-egy történetet olvastam-emésztgettem. Ahogy a cím is mutatja, vallomások ezek, olyan emlékek, érzések, gondolatok, melyeket az ember kicsit szégyenlősen, pironkodva vall be, de amelyek mégis végtelenül emberivé és szerethetővé teszik tulajdonosukat. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2018/05/toredelmes-vallo…

2 hozzászólás
>!
Chöpp 
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

Csatlakozom az előttem szólókhoz, akik „kevesellték” és kissé lagymatagnak tartották ezeket a kis szösszeneteket. A címhez képest én is sokkal töredelmesebb vallomásokat vártam. Bár, tulajdonképpen olyanok voltak az írások, amilyen Vámos Miklós: kedves, türelmes, humánus, diplomatikus, megértő és nagyon intellektuális. Ahogy azt tőle már megszokhattuk.

>!
olvasóbarát P
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

„Történetmesélőnek születtem.”

Több könyvét olvastam, legjobban az Apák könyve tetszett. Ez a kötet jól olvasható novellákat tartalmaz, csökkenő terjedelemben. Sok életrajzi adatot tartalmaz, összegzi a tapasztalatait, az olvasót is szembesíti a sajátjaival.Többségében apróbb-nagyobb sérelmek és kudarcok felemlegetése történik, némi humorral, rezignáltsággal, mesélősen.

>!
Black_P
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

Mindenkinek megvan a maga keresztje. Mindenki cipeli a vele történt dolgok súlyát, szenved múltban elcsattant pofonoktól, régesrégi kudarcoktól, melyek mára súlyukat vesztve porosodnak a polcokon. És a sérelmek ellenére mindenki mégis remek embernek gondolja magát, csodálatos, világmegváltó személyiségnek, aki képes a saját pitiáner érdekein túllépve cselekedni. Színház.
Vámos Miklós könyvében elismeri a hibáit, s beismerésein keresztül tükröt tart az olvasónak is. Mások a körülmények talán, de az érzések ugyanazok. Hibázunk nap mint nap, nem tudunk tökéleteset alkotni, bár szerintem az amúgy is csak utópia. A kérdés csak az, hogy fel/el/beismerjük-e a helyzetek felszínességét és vállaljuk-e a gerincet igénylő utat vagy elbújunk-e az insta-sztorik hazug világának függönye mögé.. Őszintén! Őszintén?

>!
Mariann_Czenema P
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

VM az az alkotó, aki igazából nem ír, hanem mesél, csak éppen írásban teszi azt. Leülhet a fotelba, ágyra, erre-arra az olvasó, keze ügyébe készítve teát, kávét, egy pohár bort, de olvasás közben úgy is meg fog feledkezni róla.
Mert berántják a történetek, ezek a hol humoros anekdoták, hol csendes önvallomások egy embertársunk csetléseiről, botlásairól, tapasztalatairól.
Tovàbbi vélemény a blogon:
http://czenema.blogspot.hu/2018/04/vamos-miklos-toredel…

>!
Véda MP
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

Vámos kicsit Forrest Gump. De mindenképpen arany középút…
A töredelmes vallomás pedig Vámos Miklós reminiszcenciája, egy színvonalas visszaemlékezés, amiben mindenki szerencséjére van múltidézés, és annak minden hozománya.
http://hangulatokk.blogspot.hu/2018/05/vamos-mikos-tore…

>!
Goofry P
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

„A lelki fájdalmak nem annyira az idő múltával, minthogy sokkalta jobban azok kiírással gyógyulnak.“ :p

VAS
Ezidáig, vagyis ezen novellafüzér olvastáig Vámos urat(!) egy erőst mértéket tartó és félszegen tartózkodó személyiségű embernek gondoltam. (Már bocsánat, de picit fapofának is. – Bár hamar hozzáteszem jól állt neki az az általam ráforszírozottan belé látott szenvtelenséget kifejező arcberendezkedés is, amellyel ugyebár… Na, e berendezés kapcsán, tudnék is idekeverni némi többletjelentést is egy bizonyos satura emlékeztető és befogására szolgáló fapofával, de nyugalom ezúttal mégsem teszem. Mindezt csakazér’mondom, hogy ha már nyitottam egy zárójelest – hát ő, be is zárjam.) Ellenben töredelmesen be kell ismernem, hogy hiba, de mindenképpen elfogult félreismerés volt ez a részemről. Mi több a már korábban olvasott anya-regény ismeretében is méltatlan viszonyulásom. Oka volt. Mindegy már. Volt. Nincs.

SAV
Rövid privát-történeteknek reálista-metódusú meséi. Azaz kissé melankólikás lelkiállapotot hordozó és bezzeg az én időmben típusú visszaemlékezések körül forognak itt a leírt és kiírt szavak. Az amikor még, hát az akkor se volt jó – csupán más volt, és effélék. Fájó és gyógyulásra epe-kedő lelki traumák, megtarthatatlan gyerekkori élmények, és visszatarthatatlan vallomások. Ha ezen a ponton flegma lehetnék, azt mondanám nyilvánosságra nem tartozó, ezért számomra érdektelen közelségű írások ezek. Még hogy én flegma? Azt már nem. Zárójelek nélkül soha!

Ó
Szívesebben bevallom hát, hogy ezzel mindben jelenvallón megTAPASZTalt intimitást megütő hangvétellel, és nemkülönben személyes terének szélesre nyitásával egyértelműen kontrasztosabbá rajzolta elém magát az író. Tisztán látom már például alaptermészetének firnyákos komponensét is. (Vö. azokkal a megbuherált idézetekkel – hah, kigondolta vóna Róla! LOL. ah)

OLVASÓ
legyen háta talpán, aki négynél kevesebbet merne erre.
Uff!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Mariann_Czenema P

Imádok élni.
Gyűlölök félni.
Egy rohadt f betűn múlik az egész?

229. oldal

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Ahány jó könyvet olvastam, annyi életet élhettem a sajátomon kívül. Ilyen alapon az olvasás sokéletűvé teszi az embert, ami szinte már halhatatlanság.
További jó hír, hogy ahányan elolvasnak egy regényt, az annyiféle művé válik, hiszen mindenki hozzáteszi a maga emlékeit, egyéniségét, képzeletét.

226. oldal, Olvasás

>!
Mariann_Czenema P

Olvasás
Jó könyv csodát tesz. Olyan módon működik tehát, akár a próféták. Nem vizet változtat borrá vagy néhány cipót sok kenyérré, hanem az értő olvasót varázsolja regénybéli alakká. (Színdarabra, versre, egyéb igényes szövegre is áll a párhuzam.)
 Úgy tartom, legalább olyan jó olvasó vagyok, mint amilyen író (föltéve, hogy… értik). Sokszor jártam ilyen alapon például a tizenhetedik századi Angliában és Spanyolországban, a tizenkilencedik századi Oroszországban vagy Franciaországban, hogy Magyarországot bármely időkben ne említsem.
Ahány jó könyvet olvastam, annyi életet élhettem a sajátomon kívül. Ilyen alapon az olvasás sokéletűvé teszi az embert, ami szinte már halhatatlanság.
További jó hír, hogy ahányan elolvasnak egy regényt, az annyiféle művé válik, hiszen mindenki hozzáteszi a maga emlékeit, egyéniségét, képzeletét. Az olvasók társszerzők – szerencsére a honoráriumból nem kérnek, sőt, pénzt adnak a könyvekért. Isten, jól találtad ezt ki, köszönöm szépen.

226. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
>!
Bea_Könyvutca P

El is jutottunk az ötödik nagy sokkhoz, a halálhoz. Azt ugyan miképpen lehetne túlélni, hm? A Woody Allen nevű konyhafilozófussal értek egyet: Nem félek a haláltól, csak nem szeretnék ott lenni, amikor jön.

137. oldal

>!
robinson P

Van úgy, hogy magányos estéken az ember – a férfiember – (sz)ámítógépe előtt ül, és jobb dolga vagy ötlete nem lévén, ámítja magát kissé. Vagy naggyá. Mert ugye a férfiember, főként ha értelmiségi – nem biztos, hogy ez a szó jelent bármit is –, erősen tagadja, hogy a savószínű magány óráiban olyan értelmetlenül és hiábavalóan kattintgat, mint a gyerekei, akiket erről igyekszik lebeszélni.

2 hozzászólás
>!
B_Tünde P

Attól nem lesz igazunk, ha bedobjuk hanyagul, hogy Szókratész is a mi nézetünket vallotta.

183. oldal (Athaneaum, 2018)

>!
robinson P

Azt már lassan elfogadtuk, hogy alapjában véve mindenkinek nehéz gyerekkora volt.

>!
Chöpp 

Kosztolányi tanácsa: akármi áll rajta, novellád első oldalát dobd ki, nem fog hiányozni.

177. oldal Vadkacsák

Kapcsolódó szócikkek: Kosztolányi Dezső
1 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

A párválasztás végtelen aknamezeje voltaképp regény terjedelmében taglalható csak, úgy, ahogy.

134-135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: párválasztás
>!
Mariann_Czenema P

Az üres, tiszta papír a remekmű lehetőségét is ígéri.
Szerencse dolga.

230. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim
Tóth Erzsébet: Szívhangok
Szív Ernő: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?
Czinki Ferenc: Egy kocsma város
Péterfy-Novák Éva: A rózsaszín ruha
Füller Tímea: Tócsatükörben
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából