Tiszta ​tűz 80% 63 csillagozás

Parádés kísérletek, majdnem mindet egy húzásra meg is ittam, ha már poharas borító. A legjobban a nyelvtanulós párnovella, valamint a vonatos és rokonos kisregények jöttek be, ezek csak úgy, kiszakítva is tuti választások. (Azt nem tudom, hogy Virág tényleg létezik-e, mindenesetre óriási forma, imádtam a karakterét.) Vámos a szememben továbbra sem tud hibázni, az viszont meglep, idősödő fejjel mennyivel merészebb dolgokat is megenged magának. Ahogy továbbra is szeretem, amit és ahogyan ír, noha egy-két szöveg mélyebb és nehezebb volt itt – főleg a reneszánszos –, azért a játékos stílus marad, amiért annyira tetszettek ezek a történetek.

Óriási ötlet ez a párosodás… khm… akarom mondani/írni párosítás, páros novellázás, regénykedés. Az jutott szembe, hogy szívesen meghallgatnám az írót. Meséljen nekem. Mondja el személyesen mi fáj neki, mi bántja. Mert annyi minden felhalmozódott benne az évek alatt. Kiváló hallgatóság lennék. Ugyanolyan kiváló, mint olvasó…

Hát, ez nem a legjobb Vámos. De azért jó volt, olyan vámosos. A végén kicsit aggódtam, hogy spoiler, de ettől függetlenül is jó volt olvasni.

És különösen tetszettek a könyvei alternatív címei, meg a Napfolt spoiler

Nagyszerű könyv! Ki nem gondolkodott el egy unalmas, magányos vonatozáson, a szemben ülőről?Ki lehet, mi lehet, mit szeret, merre tart? Nagy ötlet volt, kellemes szórakozás. A felvillanó életrajzi elemek még személyesebbé tették az olvasást. Néhány pillanat a Zenga zének és a Félnótából.
Plussz a saját élmény…én nem mertem meglépni a negyven feletti gyerekvállalást, pedig…lehet, túlgondolkoztam és most lenne még egy 5-6 éves gyerekem, a két nagy mellé.Minden esetre szép volt olvasni. Vámos életét ismerve ez is saját élménye neki is, csak ő bevállalta. Jól tette! Ez a kedvencem a novellák közül, / Tűz / meg a Visz a vonat, és a Reneszánsz .A fanyar humora utánozhatatlan!
Amúgy @mirha , @Rea , és @fülcimpa értékelésénél lelkesen bólogatok….szívemből is írták.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/08/a-konyvet-mindig-k…

Jelen állás szerint ez lett a második kedvenc könyvem Vámostól. Ámbátor még nem olvastam mindent, de a jövőben igyekszem pótolni.

Régóta van egy kedvenc idézetem Vámostól, ha jól emlékszem valami tárcából, ilyesmiből, de nem regényből. Évek óta hurcolom magammal ezt a fejemben – és leírva is – mindenhova:

„A keresztbeolvasás minden más betűfalásnál magasabb hőfokra fűti föl a lelket. Amikor egymás után teszünk magunkévá különböző könyveket ugyanarról a tárgyról, személyről, témáról, új és újabb megvilágításba kerülnek a dolgok, ügyek, emberek.”

Na pont ezt érzem most a Tiszta tűz elolvasása után, és az Anya csak egy van elolvasása után pár nappal.
Igazán hálás vagyok most ezért a élményért, nem fokozom mennyire. Igaz, most még jobban sajnálom, hogy én nem tudok írni. Jó lehet megszabadulni a sok gondolattól. Nehéz mindent folyton cipelni.

Na most akkor ezeket életírásként is felfoghatom? Vagy minden kitalált történet, de azért Vámos úr bőrébe bújva? A kedvencem a múmiás, remélem személyes, gyereekkori élményből fakad. Majd az ötvennyolc, az már a megélt, már-már leltárba vett élet sztorija".És így a többi is…ugyanaz másként, hasonlóan, hangulatokat okozva. Réges régen már olvastam Vámost, sőt néztem a tv-ben, s ettől volt egy kicsi ismétlés érzésem, vagy inkább „hogy volt?” érzésem? Jaj, és még ma lemegyek a pincébe, megnézem a Pacsirta rádiót, mert az egyik írásban erről is említés történik, s nekem nosztalgiám lett/van a hatvanas évek tárgyaihoz. Rendesen kit érdekel? De közben utána kellene nézni ennek az írónak, mit is írnak az életrajzában? Kíváncsi vagyok rá és a többi írására, remélem azok is ilyenek, önironikusak, fanyarok, kicsit kesernyések?

Felemás érzéseket keltett bennem. Nem tudok szabadulni attól, hogy ez valamiféle önéletrajz, ha viszont az, csalódtam benne mint emberben. Közben pedig sokszor megnevettetett, meg is lepett, szóval jó is volt, de akkor is. Jobban örülnék, ha nem olvastam volna, vagy ha legalább el tudnám magammal hitetni, hogy csak kitalált történetek.

Két nap alatt elolvastam a 411 oldalt. Csak azért tettem le hajnali kettőkor a könyvet, mert ötkor muszáj felkelni. Persze, ma este siettem befejezni. Ennyire tetszett. Igazi fanyar humor,önirónia, sok párbeszéd, haladós, letehetetlen történetek. A Visz a vonat c. rész a nagy kedvenc. Tényleg jó móka ugyanazt a történetet két szemszögből olvasni. Szeretek szembesülni azzal, hogy micsoda különbségek vannak a férfi és női gondolkodásban, mulatságosan tanulságos volt. Mivel alig olvastam még Vámostól, kevéssé ismerem, így jól meg tudott keverni. Sokszor estem abba a csapdába, hogy teljesen azonosítottam a főhősöket az íróval, holott kihangsúlyozza, hogy csak erősen hasonlít. Na, majd ha többi könyvét is elolvasom, remélem összeáll pontosabban a kép, hogy itt mi volt az önéletrajzi elem és mi a fantázia.
Lényeg,hogy jólesett olvasni.

Egészségemre! Nekem ez a könyv is hozta a szeretett vámosos világot, beszippantott és újabb olvasásásra sarkall.

Írókám, kockáztatom a megkövezést.
Mert hogy magát tényleg imádja a nép. Aminek én is tagja vagyok, úgy egyébként. De ez a könyv…
Örülök, hogy az összes többi után olvastam, mert nem egészen biztos, hogy olyan gyanútlan örömmel fogadnám be őket, ahogy annak idején tettem.
Aki egy Anya csak egy van-t meg Apák könyvét meg bírt írni, ne rakja már le magát így.
Persze (most jön a méz), vannak kedves részek, a lány a vonaton nekem is bejön, sokszor megcsillan egy-két remek gondolat, ötlet.
De ez az érnyiszálós, öregasszonyos picsogás?! Nemár. Engem nem szeret senki, brühühü, nem kapok egy $@!% díjat sem, már a sármom sem a régi.
Kérem szépen.
Mi az hogy ötven évesen már húzzuk magunkra a szemfödelet?!
Persze, szíve joga írókám, hogy vadul sajnálja magát. Csak szokatlan ez énnekem, a fanyar humor, gyengéd és okos cinizmus után.
Magának szép élete volt és van, innen nézve mindenképp. Az a kis szenvedés meg, na mondja már, nem éri meg?!
Baromi szar megöregedni, teljes szívemmel átérzem.
Esetleg ajánlhatok egy kis Poppert a különösen zivataros időkre?

Mostan még le vagyok maradva magával, A csillagok világa hibádzik a sorból.
Persze elolvasom, mert szeretem én a maga könyveit. De annyit mondhatok, ha egy parányi, morzsányi picsogást találok benne, megkeresem magát és elszámoltatom.
És ne gondolja, hogy nőiesen finom leszek.

p.s. mellesleg nekem tetszik, ha valaki bernáthegyisen öregszik, csak tessék átvenni a természetüket is.