Legközelebb ​majd sikerül 33 csillagozás

Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

Engem ​az emberek valamiféle megbízható és jóindulatú nagybácsinak tekintenek (az okok egy részét tudni vélem. Úton-útfélen megállítanak, s beszélgetést kezdeményeznek. Sokan keresnek a neten, kérik, találkozzunk – élet-halál kérdése –, csak én segíthetek. Néha nem sikerül elzárkóznom. Aztán a kávéházban várnak, s rendre kiderül, hogy párkapcsolati (válási, szakítási) tanácsot kérnek. Van abban ráció, hogy tőlem: kétszer váltam, továbbá jogi diplomával rendelkezem, meg ugye a közismert empátiám.
Emiatt fontolgattam egy ideje, hogy egy hozzám hasonló amatőr kapcsolatjavítóról írjak könyvet. Esetleg a figura legyen azonos a Borgisz című korai kisregényemben szereplő tizenkilenc éves Najn Ivánnal. Miféle felnőtt vált belőle? Egy központi alakot terveztem, kettő lett belőle.
A Borgisz kilenc hónap története, ez a könyv kilenc évé. Ugyanakkor a kilenc fejezet Beethoven egy-egy szimfóniájának szerkezetét, mondandóját, hangulatát, lendületét követi, amennyire a nyelv eszközei… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
400 oldal · ISBN: 9789632938486
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938226

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Donald Trump · hangmérnök


Kedvencelte 1

Most olvassa 8

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

Egy kicsit abszurd, egy kicsit ironikus, vagy nem kicsit abszurd és nem kicsit ironikus (ezt még nem tudtam eldönteni) történetet olvastam, ami nekem egy nagyon jó élményt nyújtott, miközben próbáltam átérezni az Ivánok gondolatait, (annak ellenére, hogy férfiből vannak, úgy érzem sokszor sikerült), megérteni tetteiket (éppen azért, mert férfiak, néha sikerült) és nézőpontjukból látni a világot. (Értem, értem, de….), követtem őket hétköznapjaikban, csalódásaikban, örömeikben, életük váratlan fordulataiban.

Néhol paródiának éreztem, néhol pedig nagyon komolyan vettem. Sokszor lepett meg, és meg is említeném, hogy mivel, meg is kérdezném Vámos Miklóstól, hogy miért, de akkor elspoilerezném a történetet. Amúgy azt hiszem, azt is értem. Nekem nagyon betalált ez a történet. Még akkor is, ha Ivánok voltak a főszereplők. Mert az Ivánokban és a mellettük felbukkanó nőkben felismerhetjük magunkat, egy-egy tulajdonságunkat, problémáinkat, a bennünk is kavargó gondolatokat.

Bővebben: https://konyvutca.blogspot.com/2018/11/vamos-miklos-leg…

robinson P>!
Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

Kissé elfogult vagyok az íróval 14 olvasás után. Így nem szívesen írnék róla, vagy bármelyik könyvéről rosszat, de az eddig olvasottakból nálam ez a leggyengébb..Van ilyen. Legközelebb majd bizonyára sikerül megint…
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/10/legkozelebb-majd…

olvasóbarát P>!
Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

„… vonatkozhat ez az egész életedre? Lesz egy következő?”

Több könyvét olvastam a szerzőnek, az Apák könyve volt a legnagyobb élmény. A többi változó módon hatott rám, a mesélését szerettem, a műsoraiban is, amikor még néztem televíziót.
Ebben a kötetben a kitalált alapgondolat, a Beethoven 9 szimfóniája köré épülő film jó ötlet, jó zenével el lehet adni egy gyengébb történetet is, de úgy érzem, saját mondataival tudom értékelni a regényt:

„Igen, de hiába kreált ügyesen helyzeteket a zenészek között, szerelmeket, megcsalást, válást, barátságot, a jelenetek sorát csak a szimfóniák fogták össze, hiányzott a drámai cselekmény.” A kötet ennek ellenére jól olvasható, csak a történetnek nincs igazán tétje. A mediációra épülő vállalkozás sem rossz elképzelés, de inkább bohózatba hajló hozadéka van a történetben.

Mariann_Czenema P>!
Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

Ez idén a harmadik VM olvasmányom, a Töredelmes vallomást nagyon-nagyon szerettem, a New York–Budapest metró hullámzó élmény volt, hol untam, hol remekül szórakoztatott, de bizony a Legközelebb majd sikerül bennem is vegyes érzelmeket keltett.
Megmondom őszintén, hogy nekem kicsit hosszú volt az előkészítés, az első 50 oldal untatott, viszont utána annyira felgyorsultak az események, hogy alig bírtam letenni a könyvet ;)

Igazából ez nem is egy összefüggő regény, inkább egy regényfolyam zanzásított változata, néhol road-movie elemekkel, sok-sok komolyzenei, Beethoven életét leíró részekkel. Teljesen kiszámíthatatlan volt a könyv vége, holott egy darabig az egyik Iván élete szinte lekopírozza Beethoven sorsát.
Talán szerencsésebb lett volna fordítva megjelentetni a két könyvet, előbb ezt, aztán a Töredelmes vallomást, mert az tényleg nagyon-nagyon magasra tette a lécet, amit a Legközelebb majd sikerül nem tudott átugorni.
(teljes bejegyzés itt:
http://czenema.blogspot.com/2018/11/vamos-miklos-legkoz… )

mohapapa I>!
Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

Többször leírtam: talán Vámos Miklós az egyetlen, akit a kortárs magyar írók közül igazán szeretek. Ööö… Mármint azt, ahogyan és amit ír. Okot ne kérdezz, magyarázattal nem tartozom, és nem is tudok adni. Minden bizonnyal benne van ebben az egész személyisége, csendessége, intelligenciája, finom trágársága (de ez már csak írásban, s nem okkal, ok nélkül), a nők szeretete, a humora, a visszafogott őszintesége. S persze nem másodlagos az sem, ahogyan ír. Nem vagyok ájult fanja, nem tetszik vadul minden könyve. Van amelyik nem is jött be. Ha belegondolok, két könyve miatt szeretem igazán. Az egyik a Márquez és én (erről valami titokzatos oknál fogva nem írtam értékelést, még rosszat sem), a másik a Szitakötő. Ez volt az a két könyv, félre ne értsd, de amikről olyan érzésem volt: akár én is írhattam volna őket.

És akkor itt meg is állok egy kicsit. Ez idáig kétszer jártam úgy, hogy kitaláltam valami írásötletet, és addig szötymörögtem vele, amíg valaki más által, ha más formában is, de valahol viszontláttam. Az első egy Magyarországon játszódó disztópia-ötlet volt, amolyan hángérien Indiana Jones, a középpontban a Pilissel, a pálos barátokkal. Addig jegyzetelgettem, olvasgattam, amíg meg nem jelent egy szakasztott hasonló könyv. Aztán volt, van egy elkezdett meglehetősen régen elkezdett, de még be nem fejezett regénykém. (Tegnap olvastam el újra, néha meglepődöm, amikor magamat olvasom, most is ez történt. Élveztem.) A második bekezdése így fest: Mondom akkor, ami fáj. Íme: ma már mindenki író. Még én is.

Amikor 2011-ben megjelent Jurij Poljakov Gödölye tejben című regénye (én 2013-ban olvastam, akkor a saját, fenti szövegem már készen állt) a fülszöveg első mondatai így néztek ki: Manapság bárkiből lehet neves írót faragni. Még abból is, aki soha egyetlen sort nem vetett papírra.

Akkor elment a kedvem az írás folytatásától. A napokban, hetekben újra fel-felbukkantam bennem ez az abba- vagyis inkább félbehagyott írás. Jóval azelőtt, de legalább két héttel, még mielőtt Vámos jelen könyve a kezembe került volna. De a Legközelebb-et előbb kezdtem olvasni, mint hogy a saját a saját írásomat átfutottam volna.

AZ ÍRÓ, AKI MEGÍRJA AZ ÍRÓ TÖRTÉNETÉT, AKI MEGÍRJA AZ ÍRÓ TÖRTÉNETÉT
Tegnap, Vámos könyvének a felénél tartva, letöltöttem saját magamat a Drive-omról, és a kis mikrobuszban ücsörögve valahol a tizenharmadik kerületben, elolvastam magamat. És kiakadtam. Veszettül. S most, hogy a végéig elolvastam Vámos Miklós könyvét, rohadtul, piszkosul, mocskosul dühös vagyok. Nem, nem Vámos Miklósra. Nem is a Jóistenre. Nem is tudom, kire és mire. De olyan érzésem van, hogy ami van, az nem lehet, hogy igaz legyen, ilyen nem is létezhet. Mintha valami külső rendező röhögve egy kurva nagy fityiszt mutatna az égről. Mert Poljakov nagyjából megírta az egyik harmadát annak, amit én szeretnék, ő a kisebbet, Vámos pedig megírta a másik harmadát. Természetesen ezek után, ha egyszer, valami csuda folytán napvilágra kerülne az írásom, ember nem akadhatna, aki elhinné, hogy bármilyen hasonlóság bármelyikkel csak a véletlen műve.

A Legközelebb majd sikerül nem is annyira cselekményében mutat párhuzamokat, sokkal inkább az életérzésben, a főhősök viszonyaiban, az élethez történő hozzáállásukban, az egzisztenciájukban, a nőügyeikben.

S hogy ezt még tetézzem, nem elég, hogy a félképzeletbeli hőseimmel, Szacsa, Putyu és Trencsényi vannak komoly parallelizmusok, de sokkal durvább, hogy a saját életemmel is. A hozzáállásaimmal is.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Vámos írt egy könyvet, ami alapvetően Mohácsi Zoltánról szól, miközben persze, az ő története az Ivánokról szól. De konkrétan rólam, meg Pipi barátomról. És igen, Pipi alias KIss Endre (érted, KISS; vö., a könyvben a főhős NAGY Iván) 2013-ban meghalt. Ugyan nem balesetben, de végső soron, ha úgy veszem, egy kicsit baleset volt az egész élete. Félre ne érts, egyre inkább olyan érzésem van, hogy mindannyiunk élete, így vagy úgy az. (Nem a szakadt gumik következményére gondolok.) Amit írni kezdtem, Pipi emlékére kezdtem írni. Nem az életrajza, hanem csak olyan… És itt kezdődnek a bajok. A hátborzongató hasonlóságok. Annak ellenére hátborzongatók, hogy tudom, megfelelő intellektuális logisztikával bármilyen tényekből összefüggő logikai láncot lehet alkotni, akkor is, ha valójában semmi közük sincsen egymáshoz. A hangsúly a megfelelő logisztikán van. De most isten bizony nem erről van szó. Különben nem is lennék ilyen végtelenül feldúlt. Remeg a kezem, a gyomrom… Komolyan.

Mert, ugye, a könyv, Vámosé, a főhősei, az Ivánok, Nagy Iván és Kispéter Iván barátságáról és az egyébként közepesen élvezhető életük kilátástalanságáról szól. Arról, hogy ha valami jó, semmi vész, nem kell majrézni, az úgyis menthetetlenül elmúlik. Arról, hogy ha van is egy olyan nő, aki megérdemli a figyelmet, az áldozatot, az odaadást, a kompromisszumokat, akkor is az van, hogy a kapcsolatot előbb-utóbb úgyis elbattyuk valamivel. Arról, hogy nagyon jó, ha embernek álmai vannak. de az álmok, ahogy múlnak az évek, ahogy nem érkeznek meg a lehetőségek, valahogy mindig lőtt szárnyú angyalokká lesznek. Amiket egyre kevesebb és kevesebb reménnyel dédelget az ember, hogy aztán egy napon megnyomja a delete-gombot, és kuka az egész. Arról, van a barátság, ez az első, meg van a szerelem, ez a második, és nagyjából, hiába lőtt szárnyú álmok, ha ez a kettő van, érdemes élni. Ha meg nincs, akkor nagyjából az égvilágon semminek, de semminek sincsen értelme. (Azon kívül, hogy a saját Pipi-írásomnak is ez a vezérfonala, erről egy mesét is írtam, hosszú évekkel ezelőtt; didaktikus, mert ezt így ki is mondtam benne.) Arról, hogy az ember nem fekszik össze a barátja nőjével, mert akkor bukik minden, a nő ne feküdjön össze a párja barátjával, mert mindent rombol, de Miklós ezt már hogyan a viharba… (Még mielőtt: Pipit nevesítettem az előbb, ám itt hangsúlyozottan NEM róla van szó!) S arról is, hogy egy barátság még ezt is túlélheti. Tudom, tapasztaltam. (Mondom, ezt nem Pipivel.) Arról is szól a könyv, hogy ötven-hatvan felé az ember rádöbben, hogy kapcsolatok nélkül nincsen karrier. Arra, hogy mindig van, aki megelőz (bakker, ugye, Vámos Miklós?), aki jobban csinálja. Arról is, hogy egy férfi számára egy megfelelő nő megfelelő viselkedése nagyon komoly potencianövelő lehet, nagyjából életkoról függetlenül. És vica versa. Arról, hogy alkotni érdemes. Hogy voltaképpen csak azt érdemes csinálni. Meg tartalmas kapcsolatokat. S ha ezek közül bármelyik nem megy, lófütty az egész létezés. De komolyan. Arról, hogy vannak kapcsolatok, amik a szar időszakokban rendre visszazokogódnak az ember fejében. Meg arról, hogy a főhős imádja a zenét, de semmilyen szinten nem műveli, a kottához sem ért. (Talált, süllyedt!) Meg arról, hogy konyha-alsón ugat csak valamit németül és angolul. (Mégtaláltabb, mégsüllyedtebb!)

Meg arról is, hogy a zsidó író megírja az elvetélt zsidó filmíró történetét, és egy harmad-negyedvérű zsidó meg, aki meg írja egy másik elvetélt, harmadvérű zsidó író történetét olvassa. És ebből a láncból az elsőnek fontos, hogy van benne zsidó vér. A harmadik meg kussoljon, mert legalább annyi cigány, meg jász vér csörgedezik benne, mint zsidó. S hogy voltaképpen nem tök mindegy, milyen vér folyik bennünk, ha egyszer szinte predesztinálva vagyunk az életünk elcseszésre?

Meg arról is szól a könyv, hogy múlik az idő, és az ember egyre többet gondol arra, hogy persze, nagyon faszányos dolog élni, süt a nap, csicseregnek a madarak, a világ legszebb dolga a női test, főleg, ha legalább egy korlátlanul a rendelkezésünkre áll, szólnak a jó zenék, győzzünk válogatni, megy alattunk a ilyen-olyan verda, önmagában tömény ima egy hegy tetején megállni és körbenézni, van-e jobb dolog mint jó ételek enni, jó borokat, kézműves söröket kortyolgatni. És így tovább…

De valahogy minden mélyén, alján, tetején, velején ott vannak a lélekfagyasztó kérdések: Így gondoltad? Erre vágytál? Erről kellett, hogy szóljon? Elégedett vagy? Legközelebb majd jobban sikerül… És ettől sírni kell egy kicsit, Mert ahogy múlnak az évek, gyűlnek a ráncok, fogynak a remények, a kilátások, sokasodnak a fájdalmak, gyérülnek az emberek körülöttünk, tompulnak az érzékek, úgy lesz egyre világosabb, az öregek döntő többsége miért nem kezdené újra az egészet. Ma már értem például a nagymamámat.

Többször kiesett a könyv a kezemből. Az Ivánok könyvében van több halál. Több halált terveztem én is a könyvembe. Nagy Iván hatvanévesen kapott egy lízingelt gyereket. Én negyven voltam. Nagy Iván gyereke kezelhetetlen. Panaszkodni van okom. Hab a tortán: Iván élettere kiterjedt, de a végén mégis Óbuda-Budakalász magasságában ér partot a földrajza. Én Óbudán nőttem fel, majd huszonöt év szünet után vissza akartam ide jönni, szerelmetesfeleségtársam csillaghegyi volt, ő nem akart elmenni Óbudáról. Igények, ha találkoznak. Ivánnak nem volt semmije. Nekem… meg se kérdezd! Ivánnak tervei voltak, de legalább egy. Én: már nem is próbálkozom az írásaim megjelentetésével.

Van még, tudnék még mit írni a szőrszál állító párhuzamokról. De talán ennyi is elég. Komolyan hulla para ez az egész! Mint egy Philip K. Dick regény: az író megírja a maga életéből vett fikciós történetét, amiben megírja egy másik író életének a történetét, aki éppen egy fikciós történetet ír a saját életéről.

Egyelőre ülök itt, írok, de ott legbelül csak bambán meredten bámulok magam elé, és próbálok nem spirituális magyarázatot találni erre az egészre. Vámos ezt írta a Tiszta tűz című könyve fülszövegének a végére, tök realistán: Boldog lennék, ha e könyv hatására szokásba jönne az irodalmi páros, mint olyan. A hozzám hasonló írónak remek játék. A hozzám hasonló olvasónak is. Reménykedem, hogy sokan vagyok.

Hm… Lehet, nem is rossz ötlet ez az író megírja a másik írót, aki megírja az írót? S erre most én meg nyilvánosságra pufogtatom, hogy depizhessek, ha valaki lenyúlja?

VALAMI SZUBJEKTÍV REALISTÁT IS VÉGRE!
Ezek után hogyan merjem értékelni a könyvet reálisan? S vajon ki a fene mondta, hogy reálisan kell értékelni?

De van értékelve, csak ide kell klattyolnod, hogy elolvashasd:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/09/27/vamos_miklos…

Barbár>!
Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

A két Iván keserédes történetében nem volt benne kilenc szimfóniára való tartalom. Jó az alapötlet, a nagy Ludwig van Bé kiváló zenéje jó hátteret ad, a szimfóniák mintájára felépülő rendezőelvvel nincs probléma, de a zenében gyakran ismétlődő motívumok prózában nem érik el ugyanazt a hatást. A két Iván mellé kerülő két hölggyel, Lilikével és Emőkével a duó kvartetté bővül, és sokáig így muzsikálnak, majd egy rövid időre Gigivel kibővülve kvintetté alakulnak. Hogy éppen ki kivel kavar, vagy van tartós kapcsolatban, az a véletlenek játéka.
Szintén játék a mediáció, ami minden alapot nélkülöz a mediátorok felkészültségét illetően, viszont érdekes szituációk kialakítására ad lehetőséget.
Érdekes történet, de olvastam jobbakat az írótól.

Gádorka>!
Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

Az elmúlt nyolc évben játszódik a cselekmény. Jól tagolt szerkezeti megoldásokkal Beethoven 9. szimfóniája köré épül a regény. Hangulatában a szimfóniák zenei ritmusában tűnik fel a történet maga. Olvasás közben bővül a zeneelméleti tudásunk a tételekről, hangszerekről, karmesterekről, a szimfóniák érdekességeiről. Kis morzsákat kapunk Beethoven életéből is.
Beszélő nevekkel dolgozik az író. Időnként előbukkannak aktuális politikai és kulturális események, vélemények fanyar humorral fűszerezve.
A fő motívum a barátság és szerelem a párkapcsolatok sokszínűségén keresztül. Ki mit vár a szerelemtől és a barátságtól?
A regény közepe táján elvesztettem az érdeklődésemet, de szerencsére nem adtam fel.
A vége egészen jól megírt, nem szokványos módon, változó idősíkokkal , párhuzamosan Beethoven zenéjével.

bcsbcs>!
Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

Nem a legjobb a mestertől, de azért szép munka, jól kirajzolódik a férfijellem, amire olyan nagyon nem lehetünk büszkék.

White13>!
Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

Ket Ivan tortenete, baratsaga es szerelmei, sok-sok humorral, jo karakterekkel es sztorikkal. Ajanlom!

Gyetvai_Éva>!
Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

Engem ez a kötet remekül lekötött, elgondolkodtott és szórakoztatott. Nagyon kedvelem Vámost, szeretek a könyvbemutatóira járni. Ez a sztori egyszerre volt vicces, melankólikus és hihetetlenül igaz. Szeretem, ha egy idősödő művész tudja és akarja követni korát. Vámos (a filmművészetben pedig Jancsó volt) pontosan ilyen, nem rekedt meg a múltban, bár nyilván szívesen emlékszik vissza arra az időre, amikor még 20 éves volt. És pontosan ezért tudja jól érzékeltetni a mai kor fiatalsága és az idősek közötti távolságot. A mai felgyorsult világban az idősek nehezebben találják meg a helyüket. Vagy mert nem akarják, vagy mert nem képesek rá. De természetesen vannak, akik megpróbálják, aztán vagy sikerül vagy …. Ebből lesznek az ilyen ivánok. És fogadja el mindenki, hogy nagy valószínűséggel a mai fiatalok is ivánok lesznek egyszer.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

Olvasta valahol, talán egy versben, hogy a zene olyan, mintha az élet bocsánatot kérne azért, amilyen egyébként a hétköznapokban.

213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zene
Bea_Könyvutca P>!

A férfiaknak kevesebb a hiányérzetük, de a nők számára a házasság olyan, mint a kötelező minimum. Akkor is akarják, ha tudják, nem sokra mennek vele.

168. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Oda kellett volna rohanni a lakásához, térdre ereszkedni, úgy kérni bocsánatot. Bár… Leonard Cohen szerint egy férfi soha nem kaphat vissza egy nőt, ha térdepelve könyörög neki. Na, most komolyan, slágerekből meríted a bölcsességet? ember!

212. oldal

1 hozzászólás
robinson P>!

Az járt a fejében: Bazmeg, mi adjuk a válási tanácsokat, és még egy rendes párkapcsolatunk sincs.

robinson P>!

Niké valamilyen istennő a görög mitológiában, de ki a franc volt Adidas? Adider, Adidie, Adidas, dünnyögte.

Kapcsolódó szócikkek: Adidas
Bea_Könyvutca P>!

Mögötte recsegett a ház homorúvá süppedt tetőgerendázata. A végén még összeomlik… az se baj, én is össze vagyok omolva. A tárgyak néha átveszik az ember lelkiállapotát.

212. oldal

Bea_Könyvutca P>!

LEGKÖZELEBB MAJD SIKERÜL… vonatkozhat ez az egész életedre? Lesz egy következő? Ami jobban sikerülhet? S nem kell sírva elfutnod? Hívők szerint feltámadunk, ezoterikusok szerint újjászületünk. Ezt már csak el kéne hinni. Let it be.

398. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Joliból ilyenkor kitört a konyhai filozófus, véget nem érő eszmefuttatásokat adott elő a párkapcsolatok természetéről és lényegéről. Mondják meg nekem, fiúk, hogyan lehet az, hogy beleszeretünk valakibe, úgy érezzük, ő a legtökéletesebb emberi lény ezen a földön, neki akarjuk kitárni egész valónkat, szívünket, agyunkat, és persze a két lábunkat, aztán telik az idő, nem is olyan sokára odanézünk rá, nem értjük, ki ez az ellenszenves, rossz szagú, ápolatlan alak az ágyunkban? mért képzeltük, hogy vele boldogok leszünk? hova tettük az eszünket, amikor őt választottuk? mi a lószar történik a kettő között, fiúk, magyarázzák meg, ha olyan csúcsfejek?!
Ha mi azt tudnánk, akkor volnánk csúcsfejek, gondolták mind a ketten.

150. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Beethoven a HATODIK-at a természet feltétlen szeretetéről komponálta. […] Ezzel csöng egybe az a történet, hogy amikor nyári szállást keresett Badenben, megkérdezte a bérbeadót: „És hol vannak a fák?” Azt a választ kapta, hogy fák sajnos nincsenek. „Akkor nem kell a lakás. A fákat jobban szeretem az embereknél.”

207. oldal

robinson P>!

A hangmérnök, Kispéter Iván jó magasra nőtt, úgy festett, akár egy emberjellegű óriásceruza.

Kapcsolódó szócikkek: hangmérnök

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Marilyn Miller: A vezér
Szaszkó Gabriella: Vigyázz rám
Marilyn Miller: A rabság gyönyöre
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
Anne L. Green: Heather vonzásában
Sienna Cole: Reményszimfónia
Ella Steel: Sors-Fordító
Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.