Kedves ​kollégák I-II. 50 csillagozás

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II. Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

"A ​kortárs magyar irodalom valamiféle kis tükrét tartja kezében az olvasó. Én tartom elébe. Pontosabban mi, vagyis mintegy hetven hazai szerző. Sajnos, hárman időközben elhunytak. Hetven író portréjáról, bizonyos köz- és magánügyeiről hull le a lepel. Személyes kis tükör ez. Elfogult, de azért remélhetőleg nem torzít. Öt éven át beszélgettem a hazai irodalom aprajával-nagyjával, kétheti rendszerességgel. A helyszín (egyetlen kivétellel) az Alexandra Könyvesház Nyugati téri áruháza volt, a negyedik emeleti panorámaterem.

Az eszmecseréket rögzítette és műsorra tűzte a Pax és a Duna tévé. Hetvennégy beszélgetés, mert a legkedvesebb kollégákat kétszer hívtam meg. Természetesen rövidítésre, szerkesztésre kényszerültem, hogy beleférjünk két kötetbe, kisimítgattam az élő beszéd írásban nem jól festő lazaságait, de igyekeztem megtartani a természetességét, és kinek-kinek jellegzetes stílusát. Emiatt számomra érdekes írói munkának bizonyult a szövegek formálása. Bízom benne, hogy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

Róluk szól: Varró Dániel, Závada Pál, Lázár Ervin, Spiró György, Kertész Ákos, Grecsó Krisztián, Békés Pál, Garaczi László, Morcsányi Géza, Kukorelly Endre, Németh Gábor, Csukás István, Márton László, Dalos György, Nádas Péter, Somlyó György, Esterházy Péter, Kertész Imre, Csaplár Vilmos, Tóth Krisztina, Háy János, Radnóti Sándor, Karafiáth Orsolya, Szigeti László, Turczi István, Vámos Miklós, Sándor Iván, Orbán János Dénes, Bódis Kriszta, Parti Nagy Lajos, Szabó Magda, Konrád György, Kalász Márton, Szilágyi Ákos, Esze Dóra, Boldizsár Ildikó, Hazai Attila, Grendel Lajos, Bächer Iván, Görgey Gábor, Szakonyi Károly, Müller Péter, Oravecz Imre, Zilahy Péter, Földényi F. László, Tarján Tamás, Kőrösi Zoltán, Kányádi Sándor, Vathy Zsuzsa, Nádasdy Ádám, Kovács András Ferenc, Kulcsár Szabó Ernő, Temesi Ferenc, Erdős Virág, Tisza Kata, Böszörményi Gyula, Dragomán György, Bartis Attila, Gerlóczy Márton, Takács Zsuzsa, Kiss Judit Ágnes, Barna Imre, Szabó T. Anna, Lator László, Térey János, Rakovszky Zsuzsa

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2010
968 oldal · ISBN: 9789630798785
>!
Európa, Budapest, 2010
962 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630789332

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Anna Ahmatova · Nemes Nagy Ágnes · Voltaire

Helyszínek népszerűség szerint

Szegvár


Kedvencelte 5

Most olvassa 9

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

Volt egyszer egy kihívás. És volt sok, számomra ismeretlen kortárs magyar szerző, akik Vámos kedves kollégái (sokan közülük sajnos már csak voltak kollégái…). Én meg elhatároztam, hogy állok a kihívás elébe, és elkezdem sorra picit jobban megismerni ezeket a kedves kollégákat. A kötetek egy része zsákbamacska volt, színvonaluk eléggé oszcillál, de összességében mégiscsak jó móka volt ez az egész vállalkozás.
Ahogy Vámos kötetének olvasása is – a végére hagytam, amikor már szinte mindenkitől megvolt a minimum egy olvasás, így az interjúknál mindig belém villant a szerzőtől olvasott kötet(ek) emléke, picit ismerősként tekintettem rájuk, és kíváncsian vártam a megszólaló író, a könyv meg az olvasás élménye közt felfedezendő kapcsolatokat, az elvárásoknak való megfelelést vagy épp annak ellenkezőjét.
A (ha jól számoltam) 74 interjúban 66 író szólal meg, és szinte nem volt olyan, akinek az interjújában nem találtam volna valami érdekeset. Majd’ mindenki megvett magának, ki lazaságával, ki komolyságával, ki humorával, ki iróniájával, voltak nagyon szimpatikus, nyitott interjúalanyok, voltak tartózkodóbbak és visszahúzódóbbak, de ugyancsak rokonszenvesek. Voltak interjúk és szerzők, akik közelebb kerültek hozzám, mint az illetőtől olvasott könyv, vagy épp fordítva. Neveket most inkább nem mondanék.
Jó kis szórakozás volt. Az ezotériára meg hasonlókra kevésbé fogékony énemnek az interjúk elején visszatérő alapkérdések (milyen csillagjegyben születtél, melyik napon, neved jelentése stb.) nem voltak túl relevánsak, igaz, zavaróak sem, azonnal amolyan közvetlen, családias hangulatot teremtettek a beszélő (és hallgató/olvasó) alanyok közt, és még azt is megtudhattam (bár nem tudom, mihez kezdek az információval), hogy kortárs magyar íróink közt sok a koraszülött és a vízöntő… Emellett persze beleláthatunk, szórakoztató, korántsem akadémikus szinten, az írás, alkotás, befogadás folyamatába, művek születésének történetébe, egyes írók hétköznapjaiba, életébe, válságaikba, örömeikbe. Az életrajzi (és nem csak életrajzi) apróságokból időben, térben szétágazó, rendkívül érdekes, elgondolkodtató hálózat épül ki. Bevallom, sokat jegyzeteltem.
Igazi kedvcsináló interjúk ezek, az ember szinte minden esetben késztetést érez arra, hogy levegyen egy-egy könyvet a polcról, vagy elmenjen a könyvtárba felfedező körútra.
Akiket nagyon hiányoltam a kötetből: Bodor Ádám, Darvasi László, Krasznahorkai László, Szilágyi István. Viszont Vámos, interjúalany híján, egyszer önmagát is meginterjúvolta, rendkívül szimpatikus módon.

(Jó) pár apróság. Tudtátok, hogy…
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
stb. Lehet bátran nyomozni. :)

12 hozzászólás
>!
AeS P
Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

Ez nem csupán egy interjúkötet, ez egy beszélgetőkötet, a szó minden értelmében, különösen azért, mert Vámos kissé pikírt személyisége, ízlés szerint remek vagy rémes humora minden bekezdésen átüt. A portrék kivétel nélkül mind érdekesek és izgalmasak, számomra teljesen ismeretlen írókat éppúgy élvezet volt olvasni, mind nagy kedvenceim gondolatait látni, azóta elhunyt nagyságok mondatait befogadni, vagy – szerencsére ez a ritkább – olyan jól induló, hajdan fiatal szerzők elképzeléseit megismerni, akik azóta, hm, némiképp az irodalom mocsarába süllyedtek.
A fülszövegben Vámos azt írja, hogy hárman elhunytak az interjúk elkészülte és a megjelenés között, sajnos 2019 végén ez a szám már 15, és nem árulok el meglepetést, hiszen ez az élet rendje: növekszik. Öröm, hogy sok önálló könyvük mellett ezt is az utókorra hagyták.

3 hozzászólás
>!
Izolda P
Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

Bevallom őszintén, a magyar kortársakból nagyon keveset ismertem, még kevesebbet olvastam. Így logikusnak tűnt amikor egy akcióban fillérekért beszereztem ezt a könyvet és kb. minden ötödik név mondott nekem bármit is, hogy végigolvassam az interjúkat és az adott szerzők egy-egy könyvét is. Jó volt. A random választott könyvek színvonala hullámzó volt, de nagyon örülök, hogy végigolvastam. Az interjúk meg jók. Vámos nagyon tud beszélgetni.

>!
kaporszakall
Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

Hosszú vonatutazások során gyűrtem le az első kötetet, s ezek félbeszakadtával jó ideig hanyagoltam a másodikat. Ám ami késik, nem múlik…

Irodalmi kis színesek, többnyire nem merülnek túl mélyre, pontosabban: Vámos nem belezi ki az interjúalanyait, csak a barátságosan eldiskurál velük, s rájuk hagyja, ki mennyi intimitást mond el magáról. Jó körkép; a tévé-adásidő megszabta terjedelmi korlátok mellett is sok apró műhelytitkot, életrajzi érdekességet megtudhatunk a szerzőkről. Részben az általam nagyrabecsült s már jól ismert írók interjúit olvastam nagy figyelemmel, de felkeltette érdeklődésem a számomra idegenebb világ: a kortárs költészet képviselői iránt is (bár a versolvasást eztán sem viszem majd túlzásba).

Háy János rendhagyó irodalomtörténetéhez hasonlóan hasznos kiegészítője lehet a középiskolás irodalom-tankönyveknek, amelyek szárazanyag-tartalma túlzottan magas. Nem muszáj egyszuszra letudni, lehet kalendárium módjára, alkalmanként is csipegetni belőle.

1 hozzászólás
>!
gabona MP
Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

HONORÁRIUMA ISZONYATOS KRÍZIS

„Az jut eszembe, hogy közös lónak írós, nem pedig túros a háta.” (Déry Tiborné, idézi Örkény István a Négykezes regény lapjain)

Nem gondoltam volna, mikor ezt a két kötetes könyvet olvastam, hogy hirtelen szomorú fordulatot vesz az értékelésem, hiszen tegnap érkezett a hír, miszerint elhunyt Térey János. (A „meghalt” szót én valamiért nem szeretem, olyan gonosz kicsengése van.) Ő is szerepel ebben a kötetben, s többek között azt is megtudtam róla, hogy Szabó Magdához hasonlóan debreceni kötődésű, nemkülönben a Cosmopolitan olvasószerkesztője volt 1997-ben, egy fél évig. Csendben és méltósággal emlékezem rá, ahogyan tettük tegnap a székesfehérvári központi könyvtár Szabó Magda titkai című összejövetelén, de erről majd a hamarosan érkező új posztumusz kötet kapcsán többet is írok majd.

A családtól megkaptam az „őrült” bélyeget, amiért kicsit több, mint 24 óra leforgása alatt végeztem ezzel a két kötettel, ami alsó hangon is 930 oldalnyi tiszta szöveget tartalmaz, plusz a névmutató. Hasonlóan a Hogy volt és az Írhatnám polgár című gyűjteményekhez, ebben is írókról van szó, csakhogy ez esetben Vámos Miklós beszélget(ett) kortársaival, legyen szó íróról, költőről, kritikusról vagy éppen zenészről. Ezeket a beszélgetéseket állítólag a Duna és a Pax televízió sugározta – előbbit még csak megértem, utóbbinak azonban sajnos nem tartozom a célközönségébe, de kinyomoztam, hogy nagyritkán mostanában is műsorra tűznek epizódokat, holott nem ma készültek.

Én nagyon szerettem más TV-műsorait is Vámosnak (éppen ezért várom, hogy a Lehetetlent és a Rögtönt megörökítő kötetet is elolvashassam), talán ez is tetszene, ha láthatnám, de simán beértem az írott szöveggel is, nagyon beleszerettem a kötetekbe. Akad olyan, akivel nem csak egy beszélgetést sikerült megörökíteni, ami pedig külön tetszik ezekben, hogy nem egyformák. VM nagyon jól építi és gördíti a beszélgetéseket, pályatársai pedig nyitottan és szórakoztatóan tárulkoznak ki neki, a közönségnek, sokszor olyanokat is elmondva, amikre nem is számítana az olvasó. Nehéz kiemelni akár csak egy olyat, ami mindegyik felett áll, de talán egy best of jellegű gyűjteményt össze lehetne szedni. Számomra oda tartozna Závada Pál, Lázár Ervin, Spiró György, Grecsó Krisztián, Békés Pál, Kukorelly Endre, Németh Gábor, Márton László, Nádas Péter, Esterházy Péter, Kertész Imre, Háy János, Turczi István, Orbán János Dénes, Parti Nagy Lajos, Szabó Magda és Konrád György az első kötetből, valamint Esze Dóra, Boldizsár Ildikó, Hazai Attila, Görgey Gábor, Oravecz Imre, Tarján Tamás, Kányádi Sándor, Vathy Zsuzsa, Nádasdy Ádám, Kovács András Ferenc, Spiró György, Temesi Ferenc, Dragomán György, Gerlóczy Márton, Kiss Judit Ágnes, Barna Imre, Lator László, Esterházy Péter, Térey János és Rakovszky Zsuzsa a másodikból.

A merítés elég bő, szerintem mindenki megtalálhatja a számára igazán szimpatikus szerzőket, beszélgetéseket, példának okáért akad itt Böszörményi Gyula és Tisza Kata is a fiataloknak, nem beszélve a mostanság is menő kortársakról, vagy éppen Szabó Magdáról.

Annak ellenére, hogy egy száraz és unalmas, indokolatlanul hosszú interjúkötetre számítottam, hangulatos és szimpatikus beszélgetéseket kaptam, amik már-már intim közelségbe hozták a szerzőket. Köszönet érte!

>!
Európa, Budapest, 2010
962 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630789332
>!
narziss
Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

Fiktív beszélgetés (Vámos Miklós és egy olvasó)

– Kedves nem-kollegina! Több hasonlóságot is felfedeztem kettőnk életrajza közt, míg a találkozásunkra készültem. Mindketten koraszülöttként és a Vízöntő jegyében láttuk meg a napvilágot. Igaz, sajnálatomra jó pár évnyi előnnyel az én javamra. Miért gondoltad úgy, hogy kézbe veszed az írótársakkal folytatott eszmecseréim összegyűjtő két dundi kötetet te, aki köztudottan lassú és körülményes olvasó hírében állsz?
– Kedves Miklós! Ha már látni nem láttalak Benneteket… Amikor a Pax és a Duna tévén feltűntetek, egy-egy véletlenül elkapott adástól eltekintve (Müller Péter, Földényi F. László) kimaradtatok az életemből. A munkám miatt kutya kötelességem – lenne –, hogy képbe kerüljek a kortárs magyar irodalmat illetően is. Régóta érzem, tudom, hogy jókora hézagok tátonganak a fejemben ezzel kapcsolatban.
Képzelj el egy gömbölyű és ínycsiklandó, minőségi sajtot – ő lenne a kortárs –, benne számtalan kisebb és nagyobb lyukacskát: ők meg az ismeret- és olvasmányhiányaim. No most, két eset lehetséges: vagy kihajítom a sajtot a legközelebbi kukába, ami ugye vétek lenne, hiszen különleges ízekkel kényeztethet. Vagy kezdő gourmet módjára megkóstolom, sőt, ha idővel rákapok az ízére és jót falatozom belőle, még a likak is eltűnhetnek. Az utóbbit választottam, és ebben nagy segítség volt a könyved.
– Értem, dicséretes és reményteljes törekvés. Mik a benyomásaid rólunk, tudtunk kedvet hozni magunkhoz?
– Ez nem kérdés így utólag. (Kérlek, vess csak egy pillantást a várólistámra!) Sokfélék vagytok, voltatok: költők, írók, fordítók, irodalomtörténészek, kritikusok, szerkesztők – felsorakozott a könyves szakma színe-java. Nem tudnék senkit említeni, aki e beszélgetések alapján ne tűnt volna szimpatikusnak: ki a humorával bűvölt, ki a fanyarságával, ki a határozott és karakteres megnyilvánulásaival, ki a(z) (ön)bizonytalanságával. No és persze élettörténetekkel, íráshoz való édes-gyötrelmes viszonnyal, okossággal, kreativitással. Szerettem azt, ahogyan alakult bennem egy-egy alkotói portré a beszélgetéseitek alapján. Még azt sem bánom, hogy a kapott képek homályosak (amúgy is csak tükör által, tudod…); talán becsapnak, még ha ezt nem rossz szándékból teszik is.
Külön kell szólnom Rólad, mert lenyűgözött az a látszólagos könnyedség, amivel a vendégeiddel társalogtál, miközben – saját bevallásod szerint is – komoly felkészülés előzött meg minden egyes alkalmat. Igyekeztél úgy válogatni össze a kérdéseid, hogy azok közt ne szerepeljen olyan, amit már föltettél valaha, valamikor az illetőnek. Persze, nagy rutinod volt és van ebben a műfajban (igen szerettem anno a tévés Lehetetlent például), a műveltséged is rokonszenvesen sokrétű. Ugyanakkor ha ez nem társult volna nyugalommal, tapintattal, arányérzékkel, frappáns ötletekkel, bájos humorral és mindenekelőtt az aktuális partnerre való empatikus figyelemmel, azt hiszem, nem loptad volna be magad ennyire a szívembe.
– Irulok-pirulok, és majdnem mosolygok.
– A „majdnem” jól áll neked. Még annyit hadd fűzzek hozzá az előbbiekhez, hogy kifejezetten élveztem például azt a logikai vázat, ami mentén – egyfajta vezérfonalként – végigfutottak a csevejek. Mindig volt az a pár – idővel már a partner által is ismert és várt – kérdés, ami segített oldani, valamiféle biztonságot és ritmust adott, egyben folytonosságot teremtett a kéthetenkénti alkalmak között. Ebbe épültek be a vendégre „szabott” kérdések: többségük nem szűk, nem bő, éppen a szemben ülőre passzoló.
– Tényleg, most hogy említetted azokat a kérdéseket, a nevedről megfeledkeztem az elején. Nézzük csak: narziss. Khm, erről a főszereplőre nézve nem éppen szerencsés végkifejletű mitológiai történet…
– Ezt hagyjuk, ha lehet. Különben nem, nem ezért, hanem a Hesse-regény miatt, de végeredményben abban is ott van az, amit elkezdtél volna pedzegetni… nomen est omen.
Nem jöhetnének inkább a bevett záró és kívánsággal kapcsolatos formulák?
– Rendben, ez volt az első kívánságod. Teljesítve. Még kettőt kérhetsz.
– Eggyel is megelégszem. Szeretnék sok, az eddigieknél több időt tölteni a (kor)társaságotokban.
– Csak rajtad áll, de azért hunyjuk le a szemünk pár pillanatra, és gondoljunk erősen rá.
– Köszönöm. Ezt és a beszélgetéseket, kettőnkét is.

5 hozzászólás
>!
mohapapa I
Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

Szabad-e vajon teljesen őszintén írni a Moly-on? Akkor is, ha nem polkorrekt, meg akkor is, ha egyfajta önkitárulkozás, illetve ez esetben minden bizonnyal öndicsfény törlés?
Nagyon sok benyomásom támadt erről a könyv-párról. Ami eszembe jut, megpróbálom felidézni. Ezek hangsúlyozottan benyomások, tehát nem kiérlelt, megfontolt, Mariana-árok mélységű gondolatok.

1. BENYOMÁS
Vámos Miklós egy nagyon szimpatikus ember. A Lehetetlen című műsorban ismertem meg, akkor még semmit nem olvastam tőle. Abszolút anti-showman, és éppen ezért nagyon jól estek a műsorai. Intelligensek voltak a beszélgetések, visszafogott a stílus, Vámos szemmel láthatón felkészült az alanyaiból, és én nagyon bírom azt az extrovertált humorát. Aztán jöttek a könyvei is. A Szitakötő az egyik kedvenc olvasmányom. Szóval Vámos, meg amit tudok róla, kedves a lelkemnek. S ebben most sem csalódtam.

2. BENYOMÁS
Összesen 69 szerzőt számoltam össze, akikkel Vámos beszélgetett. (Valaki más, itt a Moly-on hetvenet.) Vannak duplikátum beszélgetések, mármint szerzők, akikkel Vámos kétszer is beszélgetett, őket, természetesen, egynek vettem.
A 69 szerzőből én 55% százalékukat ismertem. Ismertség alatt most azt értem, hogy találkoztam már a nevükkel , vagyis nem feltétlenül azt, hogy olvastam is tőlük valamit.
Ezen egy kicsit gondolkodtam, hogy gyalázatos arány-e? Mivel minden értékelésnek maga felé hajlik a mérleg-nyelve, úgy döntöttem, nem az. Mezei olvasó vagyok, az irodalom nem tartozik a mindennapi megélhetésemhez, a világ és annak könyvtermése akkora, hogy mára behozhatatlan, utolérhetetlen és beláthatatlan annak teljessége. Annyi idő, lehetőség nincsen, hogy az ember elégedettnek érezhesse magát, ha azt a célt tűzi ki, hogy márpedig naprakész lesz!
Ennek tükrében a Vámos könyvében beszélgető szerzők 18%-ától olvastam valamit (ez esetben lényegtelen, hogy egy- vagy több valamit). Ez 13 szerzőt jelent.
Viszont az talán az inkombatibilitásomat jelenti, hogy 11%-uknak (8 író) már belekezdtem valamelyik művébe, de teljesen hidegen hagyott, amit olvastam, félre is tettem a könyveiket.
Ellenben nem vagyok teljesen tájékozatlan, mert van 16 író (23%), akinek a nevéről már hallottam, de kötete még nem volt a kezemben.
Mindebből a tanulság, hogy a kortárs irodalom, úgy tűnik, nem igazából az én asztalom. Hm, mégsem szégyellem magam miatta. A sznobizmusom döntő részével, legalábbis így akarom tudni, kb. huszonöt éves koromra leszámoltam: merem mondani, ha nem tetszik valami, ami része a kánonnak, és tetszik valami, aminek a színvonala a mérvadók szerint nem éri el a kánonét.

3. BENYOMÁS
Vámos Miklós kortárs magyar írókkal beszélget, némelyikkel kétszer is, Beszélgetőtársai a magyar irodalom képviselői. Pazar keresztmetszet, kétségtelenül. De mégis hiányérzetem támadt. Nem bántam volna, nekem hiányzott, és szerintem a teljességhez hozzátartozott volna, hogy populáris irodalom néhány képviselője is asztalhoz üljön Vámossal. Azon az alapon, ahogyan Böszörményi Gyula is a beszélgetőtársak között volt, teszem hozzá, teljesen jogosan. Gondolok itt olyan, számomra hiányzó nevekre (ezzel kiverem a biztit, az tuti!), mint Vavyan Fable, Lőrincz L. László, Nemere István, Bán Mór, Markovics Botond (Brandon Hackett), a névsor folytatható. S nem azért mondom ezt, mintha ők lennének a kedvenc íróim. Többüktől semmit sem olvastam.
Értem én, Vámos számára minden bizonnyal küldetés a magas-irodalomnak és képviselői bemutatásának a missziója. Csak valahogy a teljességhez hozzátartozott volna… S mondom, nem számoltam össze, mennyivel, de több íróval volt kétszer is interjú.

4. BENYOMÁS
Vámos számára a zsidóság(á)nak a megemlítése teljesen természetes. Az ő természetességére hivatkozva hadd említsem meg: erről nem készítettem százalékszámítást, de sok (mi a sok, tehető fel a kérdés) író volt, aki származására nézve, az interjúban bevallottan zsidó. Következik ebből valami? Az minden bizonnyal, hogy nemzetiséget nézve a zsidó írók száma nem elhanyagolható a magyar kultúrában. Hogy ebből következik-e valami, nem tudom. Egy helyen szisszentem csak fel, amikor Vámos Kertész Imrével beszélgetve eldiskurált azon, kinek mit mondott Soros György. Aki, lássuk be, nem feltétlenül a jó fiúk táborában focizik az ország-tönkretevéseivel. S nem is irodalmi tekintély. Egyáltalán nem. Pénzemberként sokkal inkább a politika-csinálás és pénzelés az asztala. A véleménye ezen a ponton kizárólag magánügy. Illetve politika. Itt futkosott a hátamon a hideg.
Az is tény, mindenképpen megemlítem, hogy Vámos, becsületesen, minden írónak a származásával foglalkozik, akivel beszélget, akárhonnan származzon is.

5. BENYOMÁS
Úgy éreztem, rövidek voltak az interjúk. Mindig túl hamar véget értek. Aztán valahol kiderült, egy-egy beszélgetés hatvan-hetven perc. Akartam volna még több mindent megtudni az alanyokról. Minden ilyen és hasonló beszélgetésnél azt érzem, na, majd most fény derül a Nagy Személyes Igazságra, lehull a lepel a Nagy Titokról (ilyen hozzáállással faltam fel a Modern Könyvtár kétszer két-kötetes interjú-könyveit is [Nagy írók műhelyeiben*]. Aztán persze az derül ki, hogy az írók sem tudnak sokkal többet a világról, mint bárki más, csak sokkal szebben, plasztikusabban tudják megfogalmazni, amit mindannyian látunk, érzékelünk. S személyükben vagy szimpatikusak, vagy nem azok. Olvasva a velük készült interjúkat ritkán nem azok. S Vámos alanyai, lám, szimpatikusak. Esterházy iránt például soha nem éreztem túl nagy szimpátiát, de amit itt olvastam, talán a legszellemesebb, leghumorosabb interjú volt.

6. BENYOMÁS
Kit akarnék olvasni, akit eddig nem olvastam, de e kötet után kedvet kaptam rá?
Görgey Gábort. Parti Nagy Lajost. Nádas Pétert. Bächer Ivánt.
Ha valakit nem érdemes, gyorsan ábrándítsatok ki, úgyis annyi olvasnivaló van.
S tőlük mivel kezdjem, drága feleim?

*
https://moly.hu/konyvek/kulin-katalin-belia-gyorgy-szerk-interju
https://moly.hu/konyvek/koves-erzsebet-szerk-interju-i-ii

2 hozzászólás
>!
Rea P
Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

Beszélgetések 70 kortárs magyar szerzővel. Végig érdeklődéssel olvastam, pedig nem volt kevés (961 oldal a két kötet). Állandóan gugliztam közben, hogy lássam is, hogy épp kiről olvasok, mert sajna nem egy írónak eddig , jó ha a nevét hallottam egyáltalán. Hát van mit pótolni, és ez a könyv nálam teljesen el is érte a célját, mert szívesen és lelkesen fogok hozzá.

18 hozzászólás
>!
Inpu
Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

A nagyobb kunszt nem a kötetek megírása, hanem az öt esztendőt átfogó beszélgetések megkomponálása volt. Hogy Vámos Miklós ehhez is(!) ért, nem újdonság, viszont hallatlan nagy szerencse. Két kötet, majd' 1000 oldal életszagú diskurzus, s a mással össze nem hasonlítható érzés: a Parthenón szobrai mozognak!

>!
Bartha_Helga
Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

Szeretem Vámos stílusát, szinte láttam magam előtt interjúk közben. Azt nem volt jó megtudni, hogy mennyi lemaradásom van a magyar kortárs irodalomban, viszont örülök, hogy felhívta a figyelmem ezekre a nevekre, biztos, hogy fogom keresni a könyveiket!


Népszerű idézetek

>!
sophie P

     Adsz kölcsön könyvet?
    Nagyon fogcsikorgatva.
     De fölírod legalább?
    Mindig megkérem Noémit, ő fölírja, és én kétségbe vagyok esve, míg nem kerül vissza a polcra. Szerencsére olyan barátaink vannak, hogy előbb-utóbb visszahozzák. Azt hiszem, hogy nagyon szúrósan nézek, amikor valaki könyvet kér kölcsön. Szeretem ha olvasnak az emberek, és szeretem a könyveimet. Skizoid állapot. Odajön egy barátom, akit szeretek. Megfogja a könyvemet, amit nagyon szeretek, és akkor ők ketten el akarnak menni. Olyan, mintha megcsalnának.

II. kötet 317. oldal (Böszörményi Gyula)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
cseri P

Az unokában az a jó, hogy hazaküldhető. Gyerek nem küldhető haza, mert eleve otthon van.

II. kötet, 467. o. (Esterházy Péter)

1 hozzászólás
>!
Izolda P

Mándy Iván azt mondta nekem, kritikusokkal nem vitatkozunk, már az is szép, ha köszönünk nekik.

221. oldal, II. kötet

>!
cseri P

– Megkérdezhetem, hogy a fiad papája hová lett?
– Köszöni, megvan, Pesten.
– Kapcsolatban állnak?
– Igen, de az nem túl intenzív.
– Az ő foglalkozása mi? Vagy már menjek anyámba?

II., 498. o. (Rakovszky Zsuzsa)

7 hozzászólás
>!
gabona MP

[Vámos]: 1989-ben az Egyesült Államokban tartózkodtam huzamosabban, és többször teniszezhettem egy párosban, George Soros nevű üzletember oldalán. Az egyik parti után azt kérdezte tőlem, hogy van olyan író Magyarországon, hogy Kertész? Mondtam neki, hogy hármat is tudok, Imre, Ákos és Péter, utóbbi akkortájt sikkes költő volt. Azt mondta, ő az Imrére gondol, olvasta a Sorstalanság című könyvet, szerinte az egy Nobel-díj regény, mit lehetne tenni, hogy tényleg az legyen? Mondtam neki, hogy kérlek szépen, nem jótól kérdezed, szerintem imádkozzál. És imádkozott, úgy látszik. Imre, te tudtad, hogy Soros György ennyire rajong a regényedért?

[Kertész]: Tudtam, mert mondta.

I. kötet, 200. oldal - Az írás cudar örömeiről kellene beszélnem (Kertész Imre)

Kapcsolódó szócikkek: Kertész Imre · Soros György
>!
sophie P

Megjegyzem, hogy a primadonnák és az írók ritkán képesek visszavonulni. Sok olyan írót látunk – te még többet, mint én –, aki az élete utolsó tíz-húsz évében az addigi életművét nem megkoronázta, hanem kicsit porhanyóssá tette.

161. oldal - II. kötet (Kányádi Sándorhoz)

Kapcsolódó szócikkek: író
2 hozzászólás
>!
cseri P

– Ismeretes, hogy egy másik nagyon nagy íróról, Kertész Imréről te írtad az első fontos kritikát.
– Tőle van dedikált Sorstalanság-om. Amikor megkapta a Nobel-díjat, sokan hívogattak, hogy adjam kölcsön, akkor bedobtam az ágyneműtartóba, azóta is ott van. Nehogy már ellopják nekem.

II. kötet, 214. oldal (Spiró György)

3 hozzászólás
>!
sophie P

Amit mondani fogok, talán félre is értheted. De az én tapasztalatom, hogy van a médiában egy archimédeszi törtvény. Minden műsoridőbe mártott tudományos tekintély a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított műsoridő mennyisége. Tehát minél többet vagy jelen, a szakma annál kevesebbre becsül. A kamera és a mikrofon nagyobb mennyiségben lejárat.

II. kötet 14. oldal - Szilágyi Ákos

12 hozzászólás
>!
Rea P

– Kivel volt a legkönnyebb a moderálás?
– Esterházyval, Baselban. Meg se kellett szólalnom. … Péter a Harmonia caelestis-t olvasta.
Ő előadóművészként is remek. De néha olyanokat mond, amit szerintem a németek nem is értenek. „Számomra nagy öröm” úgy van németül: „Für mich ist es eine große Freude”. Erre megállt, hozzáfűzte „Freud-e?” Csak mi ketten röhögtünk, meg néhány magyar a közönségben.

162. oldal; I. kötet (Dalos György – Még ellenzékinek sem éreztem magam)

>!
sophie P

     (…) García Marquez annyira babonás, hogy szerinte bizonyos szavak is pavásak (balszerencsét hozóak), amelyeket soha nem szabad használni.
    Igaza van. Saját magunkra hozzuk a bajt, ha ilyeneket leírunk.
     Ő kilenc szót tagadott ki. Én ezeket két évig kerültem, miután megtudtam, hogy pavásak.
    Például?
     Nézőpont, érdekében, dacára. Ezek nélkül olykor nehéz. Az értékcsökkenés, fokozat, paraméter, kontextus, szimbiózis nélkül megvagyok.
    Ezeket mi nem is használhatjuk, nem csak a babona miatt, hanem mert üres szavak. Tele vagyunk ilyen üres szavakkal.

II. kötet 246. oldal (Temesi Ferenc)

Kapcsolódó szócikkek: Gabriel García Márquez

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
Lukácsy Sándor (szerk.): Kortársak nagy írókról
Mohay Béla: Katherine Mansfield világa
Varga Virág – Zsávolya Zoltán (szerk.): Nő, tükör, írás
Havas Judit (szerk.): Párbeszélgetés
Karinthy Márton: Ördöggörcs
Karinthy Ferenc: Dialógus
Sall László – Molnár János: Péntek esti szabadságunk
Bucsics Katalin: Hit, tanítás, irodalom
Palotai H. Zsófia: Szabadság mindenek felett 1. – Hiems/Tél