Hogy ​volt 74 csillagozás

Vámos Miklós: Hogy volt Vámos Miklós: Hogy volt

Vámos Miklós emlékei, portréi, vallomásai a huszadik század harmadik harmadából. Híres, sok esetben immár klasszikussá vált írókról, művészekről, szerkesztőségekről és kiadókról, szerkesztőkről és szerkesztettekről, cenzorokról és cenzoráltakról.
Mindenkinek ajánlható, aki szeretne gusztust kapni, hogy még többet olvasson róluk – tőlük.

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Ab Ovo, 2006
ISBN: 9639378496 · Felolvasta: Vámos Miklós
>!
Ab Ovo, 2005
176 oldal · ISBN: 9639378429

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Mándy Iván · Mészöly Miklós


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Vámos Miklós: Hogy volt

Apám kedvenc írója volt annak idején Vámos, így gyakorlatilag minden kötete a családi könyvespolcon díszelgett, én pedig kamaszkoromban el is olvastam szinte mindet ezek közül, egytől egyig. Szerettem is őket, bár nem tudom, a 14-15-16 éves fejemmel azt értettem -e meg belőlük, amit ma, harminchat évesen értenék. Biztosan nem. Még jó. De akkor én őt nagy írónak tartottam, kétségtelenül. Aztán ahogy teltek az évek az én irodalmi horizontom is egyre tágult, megismertem sorra tőle sokkal jelentősebb írókat, és ma, ha Vámosra gondolok, akkor tulajdonképpen egy álmos ásítás szakad fel belőlem főként. Mondjuk az anya csak egy van-ért mindig hálás leszek, na de annak a témájában az én anyám és saját magam által is kőkeményen érintve vagyok, szóval az más tészta. Na mindezen felvezetés után egészen kellemesen csalódtam itt, mert ez a kötet valóban olyan volt. Kellemes. Nem zseniálisan sziporkázó, még csak nem is különösebben vicces vagy megindító. De kétségtelenül kellemes. Az is nagy dolog ám.

3 hozzászólás
>!
Marcus 
Vámos Miklós: Hogy volt

Rövid könyv rövid írásokkal, amelyek visszavisznek minket a 60-as és 70-es évek magyar szépírói világába. Vámos ekkor még abszolút kezdő volt, bár igaz, hogy hamar felfedezték (voltak is, akik ezért aztán haragudtak rá), így folyamatosan irodalmi körökben mozoghatott. Mándy, Déry, Ottlik, Vas, Weöres, és még sokan mások bukkannak fel a kötetben. Némelyikük ma már klasszikusnak számít, némelyiket elfeledtük, némelyik pedig (talán) újrafelfedezésre vár.

A történetek csapongóak, de jól átadják a kor hangulatát, a párt által irányított irodalom és az azzal (nem feltétlenül látványosan) szembemenő szerkesztők világát. Amikor a folyóiratok munkatársai és még inkább szerzői naphosszat a kávéházakban üldögéltek (mert például ott meleg volt, meg volt papír, ceruza). Azért persze nem árt hozzá, ha valaki legalább gyerekként járt Budapesten még a rendszerváltás előtt.

Az önéletrajz azért néhol felülkerekedik az írótársakon, de tulajdonképpen ez is hozzátartozik ahhoz a korhoz. Mint ahogy az is, hogy szinte mindegyik történetnek komor lett mára a vége, ha másért nem, mert mára meghaltak azok, akikről olvasunk.

És akiktől olvasni fogunk?

>!
borga
Vámos Miklós: Hogy volt

Vámos Miklós mindig is szimpatikus volt, aminek része volt a visszafogott, értelmes megnyilvánulási módja éppúgy, mint (és remélem ezzel nem leszek nagyon szemtelen) kissé basset houndra (http://img.tinychan.org/img/1311817829667254.jpg) emlékeztető megjelenése.
Ebben az történethalmazban azért kiderült, hogy ő is kereste az érvényesülés útjait, több-kevesebb talpraesettséggel fenntartott, keresett kapcsolatokat a már befutott vagy magához közelinek érzett irodalmi szereplőkkel, és bizony időnként felütötte a fejét nála is a magának megelőlegezett írói önérzet. De ezt is vállalja, helyére teszi.

>!
gabona 
Vámos Miklós: Hogy volt

HA TE ÍGY…
(egy olvasó; Vámos Miklós)

Megmondom őszintén, számomra az itt elkövetett értékelések nem csak egy-egy könyvről, hanem sok esetben bizony magamról is szólnak: így gyakran válnak önértékeléssé, amiben van egyfajta megfelelni akarás az adott könyvvel szemben. Elég jó, elég gyakorlott olvasó vagyok-e már ahhoz, hogy ezt vagy azt a művet minősíteni merjem? Sokszor nem merem ilyen dagályosan kifejteni magamat, most mégis megihletett Vámos, és hát olyan kihagyhatatlannak tűnik a Hogy volt írásainak stílusában történő értékelés… Tehát:

Hogy volt, hogy nem volt, egyszer egy olvasó. Régóta kerülgette már Az Író (így, nagy kezdőbetűkkel, talán megengedi) könyveit (4 regény, 2 kisregény, 1 novelláskötet a Vámos-leltár) a polcon, de nem igazán vonzották. Számára idegennek találta ezt az egyébként szimpatikus, a TV-ből ismert, hízásra hajlamos, kissé eb-ábrázatú urat, pedig állítólag annyi jót írt. Valakinek biztos tetszik, gondolta, egyszer aztán megtört a jég. Jött a Hanyatt-homlok, s vele együtt a felismerés: Ő még nem neki való. Nagy kár. Aztán egyszerre szembe találta magát egy eleddig ismeretlen könyvcímmel: Az Isten szerelmére. Nocsak, új Vámos? Nem volt elég a tavalyi kettő, meg a Töredelmes vallomás bővítve, most még ez is? Ja, vagy úgy… újra kiadót, plusz régebbi, de most első ízben megjelenő írások? Akkor jó, ez nem sülhet el annyira rosszul. Bár nem bírom a prózáját, mondta, de mégis elment a könyvtárba, hogy belekóstoljon Vámos Miklós sajátos hangulatú portréiba. Egy nap se kellett, valósággal felfalta a vékony könyvecskét. Még olyan szívesen olvasta volna… Lassan erre is lehetősége lesz. Az Isten szerelmére!

Ennyire futotta most, belátom, VM jobb ebben. Sokkal. Nekem ez a fajta sztorizós arca jobban bejön, nem tehetek róla – talán nem véletlenül szerettem a Lehetetlent is annak idején. Szóval Vámos sztorizik, mégpedig korának íróiról, kiadókról, szerkesztőkről, helyenként pedig egyéb nagyságokról is, úgy mint pl. Arthur Miller fotós felesége, vagy Hofi Géza. Egyes történeteket szívesen olvastam volna tovább, holott az átlagos hosszal semmi problémám. Alapvetően minden napra egy mese jelleggel kezdtem el, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan átrobogok a köteten. Megérte. Most elvonási tüneteim vannak, remélem, hogy ezt enyhítik az Írhatnám polgár hasonló jellegű szövegei.

Az biztos, hogy valami van mostanában a levegőben, hiszen Szerb Antal után Háy János, majd Illés Endre, s most Vámos Miklós irodalomtörténete került a kezembe, nemsokára pedig újra kijönnek Cserna-Szabó Mérgezett hajtűi tíz új esszével bővítve. Amennyire hajlamosak vagyunk kisajátítani az irodalomtörténetet, úgy fejtik le ezek a nagyszerű megfigyelők a jeles elődökről a rájuk aggatott jelzőket, általánosításokat – mert hiszen nem csak beteges, alkoholista, megszállott alakokból áll az irodalmi kánon. De ez már egy másik Hogy (nem) volt…

>!
Ab Ovo, 2005
176 oldal · ISBN: 9639378429
>!
eme P
Vámos Miklós: Hogy volt

Hogy volt, hogy nem volt – hogy lehetett, hogy őrizte meg az emlékezet, hogy szeretné látni a képzelet. Nosztalgiával, humorral, (ön)iróniával felelevenített pillanatok, személyesség – néha pici érzelmi túlfűtöttség. De ez utóbbi természetes is, hiszen a „válogatott bámészkodások” ugyan kifele, másokra tekintenek – de belülről, az elbeszélő szemével láttatnak. A másokra való emlékezés késztetésében benne van a mesélő saját múltjára való visszatekintésének vágya és persze a vissza-visszatérő kérdés: „meddig állok el?”, a felejtés fenyegetése: „talán eltűnök hirtelen”, mint azok akiknek neve, a mai átlagolvasó számára talán már nem mond semmit. Bevallom: magam sem ismertem sok nevet az említettek közül. De párat megjegyeztem magamnak, néhány szerzőre kíváncsi lettem – ezért is szeretem az ilyen írásokat: letörlik a port az elfeledett könyvekről, élővé varázsolják a holtakat, előtérbe csalogatják a kevésbé ismerteket. Mándy Ivánt, Lengyel Józsefet szeretnék olvasni, nem csak a várólistámon tartogatni, kíváncsi lettem Ring Lardner novelláira, jobban meg szeretném ismerni Gáll Istvánt, az Embert és természetesen Vámos Miklóst, aki őket és másokat ebben a kis kötetben életének állomásaira fűzve képsorozatba örökített. Kedvelem a beállításokat de a játékos pillanatképeket is – és azt, hogy a képeken mindenki mögül, mellől a szerző mosolyog vissza ránk.

>!
Anó P
Vámos Miklós: Hogy volt

Vámos Miklós elvezet minket az Elfeledett szerzők közé. Szívmelengetően, időnként ironikusan, máskor humorral mesél róluk. Lehetetlen nem szeretni ezt a könyvecskét!
Ugyanakkor el is kell gondolkodnunk azon, hogy „így múlik el a világ dicsősége” – e szerzők közül sokan bizony már igencsak feledésbe merültek, pedig csak nemrég hagytak el bennünket…

>!
Judit_1968
Vámos Miklós: Hogy volt

Tetszett! Igazi kedvcsináló!
Hallgattam és közben kedvet kaptam olvasni azoktól az íróktól akiket megemlít.

>!
Ab Ovo, 2006
ISBN: 9639378496 · Felolvasta: Vámos Miklós
3 hozzászólás
>!
Ydna
Vámos Miklós: Hogy volt

Felkeltette bizonyos könyvek, írók és költők felé az érdeklődésemet, valószínűleg sorra veszek néhányat a könyvben említettek közül.

>!
bcsbcs
Vámos Miklós: Hogy volt

Röviden: egészen addig nem is sejtettük, hogy mi mindent veszíthetnénk azzal, ha Vámos nem írná meg ezeket a személyes emlékeit, amíg meg nem írta azokat. Köszönet érte! Hosszabban: http://blog.justhvk.hu/…


Népszerű idézetek

>!
eme P

az nem baj, ha még sok mindent nem tudsz, az a baj, ha nem tudod, hogy nem tudod.

115. oldal

1 hozzászólás
>!
eme P

A szájhagyomány Páger Antalnak tulajdonítja, hogy saját filmjét nézve a kivetítőben így szólott: Egészen a hatásom alá kerültem.

105. oldal

>!
Ydna

Elnevette magát, az nem baj, ha még sok mindent nem tudsz, az a baj, ha nem tudod, hogy nem tudod.

>!
eme P

[Mándy Iván] Végre valahára Rangos Irodalmi Díjat kapott, azt akarta, legyek ott a ceremónián. Egy fotós lekapott bennünket, amint épp kezet rázunk. Szakszerű MTI-fénykép lett belőle, e fölirattal: „Vámos Miklós Mándy Iván-díjat vesz át”. Nem rossz.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mándy Iván
1 hozzászólás
>!
eme P

[Várkonyi Zoltán] csak rohanva közlekedett. Vígszínház, főiskola, filmgyár, pártközpont, szövetség, külföldi utak… két végin a gyertyát. Egyszer a színművészeti előcsarnokában valamelyik felvételizőnek mutatta a haverja áhítattal: Nézd, ott jön a Várkonyi! Melyik az? Amelyik ott megy!

36. oldal

>!
eme P

[Ottlik Géza] nemcsak jelentős író volt, de a gerincesség élő szimbóluma is.

174. oldal

>!
Ydna

Adok én neked három jó tanácsot. Szokj le a dohányzásról. Sportolj valamit. Tanulj meg angolul.
Ütődötten pillogtam. E három javaslat megfogadása minimum képtelenségnek tűnt. Maximum lehetetlennek. Láncdohányos voltam.
(…)
Ahogyan múltak az esztendők, anélkül, hogy érzékeltem volna, lassan és egymás után mind a három tanácsát megfogadtam. Helyesebb úgy fogalmaznom: megfogadódtak.
(…)
Kávéházban futottunk össze. Jeleztem, hogy mind a három tanácsát megfogadtam, kértem a következő hármat. Milyen tanács? – nem emlékezett.

>!
WikiVik

Egy újságíró megkérdezte tőle, szerinte mi az ő foglalkozása. Marcel Duchamp elgondolkodott, majd így szólt: Je suis respirateur! Azaz: Lélegző vagyok.

14-15. oldal

>!
StAngela

…az atomkorban nem érünk rá hosszú szövegekre, a versek viszont harcba indulnak az igazságért, a kiszolgáltatottakért, a rászorulókért.

>!
Ydna

A legkedveltebb játékok egyike a grünözés volt. Kettő hétig tartott bennünket lázban, bombasiker. Könnyen elsajátítható, a teendő csak annyi, hogy minden „Kon” helyett a zsidó viccekből ismert páros másik tagja, azaz „Grün” ejtendő. Grüncentráljunk. Grünferencia. Belga-Grüngó. Grüncz Zsuzsa. És így tovább. Igen ám, de mindig, tehát órán, felelés közben is! A szovjet államok grünföderációja. Éles a grüntraszt. A világválságot követte a grünjunktúra. Persze, a tanerők ezt kikérték maguknak, azonban az ordítozás, fenyegetőzés és a karók is a játék szerves részét képezték. Midőn ez már jól ment, lehetett fokozni, minden „ko” helyett is „grü”. Ki grüpog, mi grüpog, egy fekete holló. Sötöbö. Aki Poe-t mond, mondjon pü-t is.
A grünözést csak a haláltotó múlta fölül a maga másfél hónapjával, talán mert ez hazárdjáték. Addigra már harmadikba jártam, s még fontosabbnak véltem az élenjárást. Minden lében két kanál. A haláltotó igen alkalmas kis munkahelyi közösségek életének fölpezsdítésére. Fogadni kell arra, hogy melyik híres ember múlik ki legközelébb, s aki eltalálja, mindent visz. Sejthetik, kire helyeztem el én a tétjeimet. Változatlanul napi rendszerességgel találkoztam a nagy-nagy zeneszerzővel, láttam, egyre soványabb, léptei tétovábbak, immár csak biceg a botjára támaszkodva, levegő után kapkodva. Volt okom azt hinni, hogy neki köszönhetem majd anyagi fölvirágzásomat. Mindez akkor jó poénnak tűnt, máma már nem hasad tovább, égő arccal, röstelkedve mesélem. De – volt, ahogyan volt.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Podmaniczky Szilárd: Balatoni világok
Szabó Magda: Tündér Lala
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki
Szabó Magda: Az ajtó
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
Janikovszky Éva: A lemez két oldala
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Bálint Ágnes – Karel Čapek – Csukás István – Karinthy Frigyes – Márai Sándor – Örkény István – Schäffer Erzsébet: Karácsonyi csillagok
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Závada Pál: Jadviga párnája