Az ​isten szerelmére 24 csillagozás

Vámos Miklós: Az isten szerelmére

Ezúttal Mándy Iván kedvenc mondata a cím. Vámos Miklós egyrészt azokat az ironikus portréit adja közre (Örkény, Déry, Mándy, Kodály, Mészöly stb.), amelyek a Hogy volt című kötetben réges-régen már megjelentek csupa olyan nagyságról, akiket személyesen ismerhetett. Másrészt azokat a szövegeit, amelyek kötetben most először látnak napvilágot. Utóbbiak a huszadik század közepének legendás szerzőiről (Faludy György, Szabó Magda, Janikovszky Éva és mások) szólnak, kellő komolytalansággal.

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
430 oldal · ISBN: 9789632938943
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938844

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Szabó Magda · Örkény István · Gáll István · Janikovszky Éva · Kardos G. György · Lengyel József · Mándy Iván · Maróthy János · Spiró György


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Zsuzsi_Marta P
Vámos Miklós: Az isten szerelmére

Ez a kötet akár a szerző egyik korábbi műsorának alcímét is viselhetné, régimódi, ráérős történetmesélés, amolyan igazi sztorizós összeállítás.

S ahogy a beszélgetések, úgy a könyv is szórakoztató órákat jelentett, érdekes, humoros, megható, tanulságos, informatív, mikor milyen témában szólalt meg, ill szólaltatott meg egy – egy ismert szereplőt.

Két nagyobb témakörbe: „Hogy volt” és „Írhatnám polgár” rendezve eleveníti fel neves művészekhez fűződő történeteit, emlékeit. Leginkább Mándy Iván, Weöres Sándor, Lengyel József, Faludy György alakját felidéző, velük való kapcsolatáról szóló fejezetek emlékezetesek számomra, valamint Arthur Millernél tett látogatása. Megható fejezetek a Szabó Magdához, Janikovszky Évához írt nekrológok, valamint Gáll István, az Ember többszöri említése a kötetben.

Szeretem Vámos stílusát, humorát, öniróniáját, szókimondó vallomásait, még ha olykor picit modorosnak is tűnhetnek fel-felbukkanó régies szófordulatai. Ez azonban csöppet sem zavaró, sőt!

Ahogy Faludyval folytatott egyik beszélgetése során viccesen megjegyezte: „már az is csoda, ha egy író olvas”. A könyvek iránti, olvasáshoz fűződő szeretete szűrődik át folyamatosan e könyvben is, könyvtárban, antikváriumokban történő keresés-kutatás, otthoni, saját könyvtár kialakításának „alapelvei” fogalmazódnak meg, és bizony sok remek olvasmányt ajánlva a saját kívánságlistám is bővült nem kis létszámmal.

„Sejtem, mit mondasz, borúlátó olvasó. Az élet nem elég hosszú ahhoz, hogy egy könyvet újra meg újra kézbe vegyünk. Igazad van. De azért mégsem olyan rövid. Különösen, mert minden jó könyv meghosszabbítja. Annyival, ahányszor átélhetjük mások életét. Ami nemcsak tanulságos (elvégre más kárán tanul az okos), de igen szórakoztató. Így búcsúzóul csak annyit: olvassatok és sokasodjatok.” (420. oldal)

3 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Vámos Miklós: Az isten szerelmére

„…a drága olvasónak már fogalma sincs azokról a személyekről, akik az én egem fényes csillagai.”

Szeretem ezt a stílust Vámostól, emlékidézéseket olvashatunk tőle. Kicsit Nádas Péter és Konrád György legutóbbi köteteire emlékeztet engem. Kordokumentumnak mindenképpen alkalmas írások, de részben elveszítették elevenségüket. Lehet vele nosztalgiázni, felidézni, hogy nekünk akkor jelentett-e valamit, és ha igen mit az a név, az esemény? Jó lehetőség ez a kötet arra, hogy olvasnivalót találjon, aki nem csak kortársakat olvas, József Attiláról, Márai Sándorról hosszabban ír, de sokakat megemlít rajtuk kívül is. A kötet végén az olvasásról ismerhetjük meg a gondolatait.
„…aki olvas bármit – ismétlem bármit!, azt még nem veszítettük el véglegesen. „
Amúgy meg én is „ Elemzőnek maradtam botcsinálta, olvasónak lelkes amatőr.”

>!
pável
Vámos Miklós: Az isten szerelmére

Az isten szerelmére! – sóhajtott fel néha Mándy (egyre ritkábban, mert régen minden jobb volt, de már az is rég volt, s mert az élet már csak ilyen, versenyt fut az inflációval, minden csak ritkul, mint a haj,) szóval mondta ezt olykor a vén, csillogóan ősz halántékú józsefvárosi faun, amikor valami olyasmit akart mondani, amit egy másik nemzedék úgy fejezett ki: Gerinomo! [ejtsd: dzs-vel, Mel Gibson hangján], megint mások, hogy heuréka!, vagy, közelebb a mához, már csak úgy tudják kifejezni: LOL!, szóval, visszakacskaringózva Mándyhoz, Vámos talán legkedvesebb írójához, atyai barátjához: őnála ez volt a dicséret (szigorúan csak sóhajtva, semmi hangoskodás), a non plus ultra, mert Mándy nem tékozolta a szavakat, a legtöbb idő is, amit Vámossal együtt töltöttek, hallgatással telt. (Nem múlt, hanem telt. Annál több karáttal lett ékes az a néhány közös mondatka.)
Hát eléggé elkalandoztam. Csapongás maga a kötet is, héderelés a huszadik század magyar íróisteneinél (főleg íróknál), riport és skicc, intim riportok és szerbantalos miniesszék vegyesen, néha – szerencsére csak elvétve – nyárykrisztános nyálcsíkkal (azaz: vagy oda, vagy ránk nem tartozó kukkolásokkal), de inkább tisztelgések ezek, szeretetteli emlékfutamok – s ha az illető személye úgy kívánta, és hát Karinthy Cini nemzedéke még úgy kívánta, tréfákkal és nyomdafestéket akkoriban nemigen látott szavakkal. Meg hát anekdotákkal, a Kádár-kori művészeti élet krémjének mindennapjaiból – és éccakáiból. Kedvencem, de ebben nem lesz semmi pikáns, csak némi kádári úrhatnámság elleni partizánkodás, hogy Simonffy András a Ráday utcai lakásukban tartott házibulikon (alkalmi összeröffenéseken), ha meglátott valakin egy nyakkendőt, egy nagy szabóollóval kettévágta és kitette a falra – gondolom egy idő után már csak az ugrott fel hozzá kravátliban, aki útközben már betankolt és elfelejtette a házigazda habókját.
Akad itt felkérésre írt nekrológ is (pl. Janikovszky Éváról), de a legtöbb csak úgy kikívánkozott, meg hát Vámost örök perverziója, a (most szigorúan nem havashenriki értelemben vett) tanáruraskodás (lánynevén: ismeretterjesztés, gúnynevén: népművelés) is hajtotta, hogy kötetek legyenek ezekből a meleg hangú búcsúzásokból.

Szerencsére olykor „kellő komolytalansággal”, ahogy a fül írja, és tényleg ne gondoljuk, hogy vigyázállásból diktált szövegek: Vámos egyik legszellemesebb, sokat érlelt kötete ez, nagyon jól elhelyezett poénokkal. (Nekem Vámos amúgy is az a halk szavú, szellemes alak, egy csendben vigyorgó buddha a tévéből – épp amire ő a legkevésbé büszke, ő, aki a hazai tévézés legokosabb beszélgetőműsorait vezette, és most hagyjuk a bulvárt a cserepadról elsőként beállító Vitrayt, meg tanítványát, azt a cégéres fikuszt, Vámos ráadásul mindezt csak úgy mellékesen tette le az – adásrendezői – asztalra. De ez olyan rég volt, hogy sokan már Kepesre sem emlékeznek a műfajból…)

A kötet amúgy két könyv igazából, első fele a már megjelent Hogy volt (Ab Ovo, 2005.) főleg személyes íróportrékat tartalmaz, nem egy szereplő gyerekkori ismerőse – mármint Vámos volt gyerek, és a sok leendő érettségi tétel pedig az ő kamaszkori, ifjúkori ismerőse, kollégája, mentora, ebédpartnere. (Vámos igen korán kezdte a szakmát, már érettségi előtt kilincselt a legkülönfélébb redakciókban.) Karinthy Cini, Hofi, Mándy, Örkény, de a „kötelezőkön” túl (úristen, kikkel állt barátságban!) olyan írókat ajánl, és nem hencegésből, akiket tényleg azonnal felírsz a könyvtári várólistádra – ha még nem tetted volna: Lengyel József (aki még Lenint is látta, és nem halt bele), Tardos Tibor (Párizsban mosogató novellista), Császár István (hivatásos tűzcsapellenőr és Hajnóczy felbukkanásáig a legnagyobb májpukkasztó novellista), Gáll István (a félállású cenzor (szerkesztő) s közben mégis a legnagyszerűbb ember, Vámos emberi példaképe), vagy a nagyszerű, vén Endrék: Vészi és Illés. És még sokan mások. De nem csak magyarokat szerepeltet: vendégeskedhetett pl. Arthur Millernél is.
Az Írhatnám polgár kötetben csak most jelent meg, olyan íróportrék ezek, akikről ő már lecsúszott, vagyis túl fiatal volt, hogy velük (l)ehessen (Vámos sajnos nem iszik, így alighanem rengeteg kocsmai anekdotáról csúszott le, viszont annál hitelesebbek, amiket feljegyzett.) Itt, a második félidőben megidéződnek, s most csak kiragadott nevek következnek: Kosztolányiné, Kozmutza Flóra, Csáth, József Attila, Nagy Lajos, Márai – bár érettségi tétel szagú a lista, és már nem is személyes hangú emlékek, hanem „csak” esszéforgácsok, de éppúgy érdemesek a figyelemre, mint az első „felvonás”. Ebben a műfajban talán épp a szintén frissen megjelent Háy János: Kik vagytok ti?-vel rokonítható.

2 hozzászólás
>!
ppeva P
Vámos Miklós: Az isten szerelmére

Tervbe vettem már rég elolvasni a Hogy volt-ot, most váratlanul megkaptam, kettőt az egyben.
Szeretem, ahogy Vámos sztorizik, valahol kissé oldalt odaállítva magát a félháttérbe (néha kissé előtérbe is). Szeretem a humorát, szófacsarásait, iróniáját és öniróniáját. Szinte látom, ahogy fiatal tacskóként izzad, csetlik-botlik, időnként marhaságokat mond izgalmában, hogy ennyi nagy ember veszi körül. :) Ezekkel az emberekkel szívesen találkoztam volna én is, bár én – ahogy magamat ismerem – még nagyobb marhaságokat mondtam/csináltam volna. Vagy csak hallgattam volna, mint egy komplett idióta. Ezért is hálás vagyok neki, hogy a könyv mögé bújva ott lehettem ezeken a kivételes eseményeken, beszélgetéseken.
A könyv második fele, az Írhatnám polgár is nagyon tetszett, bár inkább olvashatnám polgár-nak nevezném. Mivel nem volt nálam toll-papír a telefonról, útközben olvasásnál, elhatároztam, hogy még egyszer végiglapozom, és kijegyzetelem, mik is hiányoznak még az olvasási listámról. Meg persze magamra büszkén bólogathattam is, mikor felszólította olvasóit: tegye fel a kezét, aki… Igen, ezt is ismerem, azt is ismerem, sőt, még levélvágó késem is van, kettő. :)
Irodalomkedvelőknek, olvasásmániásoknak ajánlom elolvasásra!

>!
robinson 
Vámos Miklós: Az isten szerelmére

Mintha egy korabeli kávéházi asztalnál ülnénk és hallgatnánk Vámos emlékeit. Ezek az emlékek szenvedélyesek, néhol nem mentesek a pátosztól sem, de ez elnézhető és érthető.
Sok emlék ironikusan, humorral és bátran hozza közel ezeket az egykori barátokat. Vámos Miklós elvezet minket az Elfeledett szerzők pantheonjába. Nosztalgiával átszőtt utazása szívmelengető olvasmány.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/04/az-isten-szerelm…

>!
Mariann_Czenema P
Vámos Miklós: Az isten szerelmére

Nem mindenkinek van ennyire jó mesélőkéje, mint Vámos Miklósnak, aki hol elgondolkodtat szavaival, hol megríkatja az olvasót, hol csodálkozásra, vagy épp féktelen kacagásra készteti. A poénok jó szokása szerint teljesen kiszámíthatatlan módon vannak a szövegbe ékelve, vagy szójáték formájában, vagy helyzetkomikumként.
(bővebben: https://czenema.blogspot.com/2019/05/vamos-miklos-az-is… )

>!
gyuszi64
Vámos Miklós: Az isten szerelmére

Lengyel József könyvének új kiadása elején szerepelt ebből a könyvből egy részlet. Előszó volt, és annak tökéletes. :)
Jó ötlet volt nekiállni a kötetnek, a szerző stílusa rendkívül szimpatikus. Igazából ezt a visszafogott, szerény de tartalmas körültekintést vártam, és nem is csalódtam. A könyv hosszú (szerintem először csak az ismerősökről készültek a „karcolatok”, de azután ez a kör tovább bővült), csak részletekben tudtam olvasni, de nagyon élveztem a közvetlen élettapasztalaton alapuló kultúrtörténeti érdekességeket.
Az Így szerettek ők könyvhöz hasonlíthatom; csak a stílus visszafogottabb, és az összekötő kapocs – a szerelem helyett – a szerző ismeretségi köre.

>!
gabona MP
Vámos Miklós: Az isten szerelmére

NAGY IDŐK TANÚJA

Azzal, hogy Vámos és művei tavaly az Atheneumhoz kerültek, nem tudom, mi volt a cél, de hát kijött már ott – ezzel együtt – három könyve is, ráadásul a Töredelmes vallomás bővült is valamennyire az első kiadáshoz képest. Amikor ezt a könyvet megláttam itt, azt gondoltam, teljesen új művet kapunk, ennek ellenére a 2000-es évek elején megjelent, régóta nem kapható Hogy volt és a korábban csak az Élet és irodalomban napvilágot látott Írhatnám polgár-sorozat lett összegyúrva, megjegyzem, nagyon helyesen, kár lett volna nem megjelentetni őket könyv alakban. Előbbiről, mint önálló kötet, már korábban kifejtettem a véleményemet, nyugodtan el lehet olvasni újra: https://moly.hu/ertekelesek/3197380 Ehhez csupán annyit tennék hozzá, hogy belekerült a sorba egy Szabó Magdáról, valamint egy Lázár Ervinről és Faludy Györgyről szóló írás is, melyeken érezhető, hogy később íródtak, mint a szövegek zöme, mégis jó döntés volt ide sorolni őket, hozzák a szintet.

Az Írhatnám polgár gyűjtőcím alá elég vegyes összetételben kerültek alkotók, sokkal nagyobb a merítés, mint a Hogy volt esetében: a nyugatosoktól (pl. Babits, Kosztolányi, Karinthy) kezdve a feledés – nem mondanám éppen, hogy jótékony – homályába merült szerzőkön (pl. Földes Jolán, Bajomi Lázár Endre) át az olyan klasszikusokká nemesedett, előző századbeliekig, mint Márai, vagy József Attila. S ha ez még nem lenne elég, tetőznek a feleségek (Kosztolányiné Harmos Ilona, Babitsné Török Sophie – aki ugyebár Tanner Ilona), alkalmi, vagy hosszabb távú hölgyek (József Attila múzsái) és lánygyermekek (Móricz Virág) is. Megmondom őszintén, nagyon érdekes volt olvasni, tekintve, hogy maga a szerző hány könyvet is tett magáévá ahhoz, hogy a lehető legpontosabb képet alkossa meg azokról, akiket már nem ismerhetett, bizonyos okokból kifolyólag. Persze itt is felbukkannak már megidézett kortársak (pl. Déry, Örkény, Karinthy Ferenc) is, egy-egy újabb történet erejéig.

Az ilyen típusú könyvekkel különösen elfogult tudok lenni. Ez talán nem lett volna öt csillag, ha első Vámos-könyvként veszem a kezembe, valószínűleg meg is küzdöttem volna vele (jó sztorik ide vagy oda), de így talán egy kicsit sikerült megkedvelnem írásainak világát. Legalább annyira, hogy már átvittem a szobámba a meglévő könyveit a nappaliból…

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938844
>!
bcsbcs
Vámos Miklós: Az isten szerelmére

Hogy miért olyan jó ez a könyv?
Talán azért, mert nem hiszem, hogy van még egy olyan kortárs író, aki ilyen szépen ír a könyvtárakról és könyvtárosokról, mint VM (és persze nagyon irigylem a fővárosi kollégákat, akik olvasójukként köszönthetik Vámos Miklóst).
Talán a könyv első felében megjelenő személyes történetek miatt, amelyek szereplői a huszadik század legjelentősebb írói, költői (plusz Kodály), akik mind személyes ismerősei voltak Vámosnak (őt is irigylem persze, ha már itt tartunk).
Vagy talán a könyv második felében megtalálható könyvajánlók okán, melyekben sokkal inkább írókat – nem egy esetben elfelejtett írókat – ajánl, mint alkotásokat.
Talán mindezért egyszerre.

>!
Nikolett_Kapocsi P
Vámos Miklós: Az isten szerelmére

Előre szólok, hogy elfogult vagyok Vámos Miklós műveivel szemben. 18 évesen olvastam tőle először és azóta szép lassan végigrágtam magamat az életművén, így ezt a kötetet is nagyon vártam. Az első fele már korábban megjelent a Hogy volt című kiadásban, ami kibővült néhány azóta írt szöveggel, a második felében a korábbi, főként a nyugatosok, ismertebb és kevésbé ismert írók és feleségeik élettörténetei, anekdotái. A kötet címe Mándy Iván gyakran használt szófordulata, akiről szintén külön fejezetben emlékezik meg. Vámos Miklóstól már megszokott olvasmányos történetmeséléssel találkozhatunk, végig fenntartja az ember érdeklődését és mindvégig hiteles marad. Hangulatában egy kicsit a korábbi tévéműsorára a „Lehetetlen”-re emlékeztet. Sajátos, fanyar humora, szóviccei is szinte minden történetben vissza – visszatérnek. Örülök, hogy ezeknek a történeteknek a hatására utána olvastam néhány író életútjának, sőt rátaláltam Földes Jolán könyvére is. Nem olvasható el „egyszussz”-ra, mint bármelyik regénye, de érdemes időt szakítani ezekre a kis irodalmi csemegékre. Az egyes fejezetek végére becsatolt régi fotók még inkább emberközelivé tették a történeteket. Aki most ismerkedne Vámos Miklóssal semmiképpen se ezzel a könyvvel kezdje, viszont Vámos rajongóknak szinte kötelező és remek olvasmány.


Népszerű idézetek

>!
robinson 

Ha én hajléktalan volnék, a hideg téli napokat kerületi közkönyvtárakban tölteném.

11 hozzászólás
>!
robinson 

Jobb híján könyveket írt. A papír türelmesebb, mint az ember.

>!
olvasóbarát P

Vallásosan hiszem, hogy aki olvas, bármit – ismétlem bármit, azt még nem veszítettük el véglegesen.

413. oldal, Rossz könyvek dicsérete

>!
robinson 

Az idő persze pénz. Ám a könyvekkel töltött órák biztosan aranyat érnek.

>!
Bea_Könyvutca P

Úgy véltük, aki elmúlt harmincéves, az vonuljon vissza, belátva, többé nincs szükség rá. Helyet a fiataloknak. Azonban hipp-hopp, betöltöttük a harmincat. Fölemeltük a korhatárt negyvenre.

40. oldal, Egy kavics utóélete

2 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Anna a hírek szerint kevésbé viszonozta Varjas Edu vonzalmát. Az Annák nem szokták, legalábbis a magyar irodalomban. Poéták óvakodjatok tőlük!

54. oldal, Lábát ne szagold

>!
robinson 

Üzletben a szerzőt boldoggá teszi saját művei látványa, antikváriumban boldogtalanná. A legfájdalmasabb természetesen az, ha dedikált kötetre bukkanunk. Dedikált kiadvány áruba bocsátása sértésszámba megy.

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Elemzőnek maradtam botcsinálta, olvasónak pedig lelkes amatőr. Olvashatnám ember.

416. oldal, Jó könyvek dicsérete

>!
robinson 

Á, hagyjuk inkább a dagadt ruhát másra, az utópiát meg Morus Tamásra

>!
robinson 

Teljes szívemből ajánlom az Egy polgár vallomásait mindenkinek, főleg azoknak, akik most kezdik az ismerkedést a szerzővel.


Hasonló könyvek címkék alapján

Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
Pomogáts Béla: Radnóti Miklós
Háy János: Kik vagytok ti?
Taxner-Tóth Ernő: A Brontë nővérek világa
Lengyel Balázs: Két Róma
Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig
Poszler György: Szerb Antal
Gergely Ágnes: Oklahoma ezüstje
Bohuniczky Szefi: Otthonok és vendégek
Rónay György: Kutatás közben