Apák ​könyve 91% 545 csillagozás

@Habók ajánlotta nekem ezt a Vámos könyvet – ezúton is köszönöm. Élveztem! Nagyon alaposan végiggondolt, megtervezett, igen jól sikerült regény. Egy család 12 generációjának története – szerintem Vámos alapművet alkotott, kötelező olvasmányként ajánlanám a magyar nyelv és a történelem oktatásához, ha még mindig pozícióban lennék. Megtehetnék helyettem az illetékesek…

Ezt a könyvet az első megjelenésekor, pontosan 21 éve olvastam először. Nem ez volt az első Vámos könyvem, de valahol ott volt az elején. Évekig egyik kedvenc könyvemként emlegettem, ha valaki megkérdezte, egyből rávágtam, hogy ez az egyik. Közben eltelt 20-21 év, és a könyv ismét megjelent az Athenaeum Kiadónál. Elgondolkoztam azon, hogy mondhatok-e valamit kedvenc könyvemnek, amikor már jó régen, 21 éve olvastam, és nem tudnám meggyőzően elmesélni, hogy miről szól.
Persze, úgy nagyvonalakban megvolt a könyv, de tudnom kellett, hogy most milyen hatást vált ki belőlem, mert bár akkor is rendesen felnőtt voltam már, amikor először olvastam, de azóta még felnőttebb lettebb, ha lehet ilyet mondani. :D
Folytatás itt: http://konyvutca.blogspot.com/2021/04/vamos-miklos-apak…

A családomban majdnem mindenki olvasta már ezt a könyvet, csak én nem. Az apai nagymamámnak is megvolt, hallottam tőle, tetszett neki, de a példány nem hozzám került. Anyám évekkel ezelőtt mondta, milyen jó könyv, mostanában újraolvasta – szerinte ez Vámos legjobb könyve, igaz, nem olvasott tőle még mást, az Anya csak egy van-t, ami szerintem Vámos legjobb könyve, képtelen volt elolvasni. (Mié?!)

Úgyhogy végre az idei várólistacsökkentés keretében sikerült kereken 21 nap alatt abszolválnom. Azért kereken, mert szept. 19. 21:50-kor kezdtem, és tegnap 21:50-kor fejeztem be. Készakarva sem tudtam volna szebben csinálni, de így mégis mondhatom: ezzel tisztelegtem ezen 12-es ciklusokra épülő könyv előtt.

Mert ha semmi más érdeme nem lenne ennek a regénynek, az bizonyos, hogy Vámos ezt szépen kifundálta: a zodiákus 12 jegye köré építi művét. A tavasztól és a kos jegyétől indul (Kos községből ráadásul!) és a kos jegyéhez is tér vissza. A főhősök neve Csillag (németül Stern), és mindegyik főhős keresztnevének kezdőbetűje a főhős csillagjegyére utal: Kornél (kos), Bálint (bika), István (ikrek), Richard (rák), Otto (oroszlán), Szilárd (szűz), Mendel (mérleg), Sándor (skorpió), Nándor (nyilas), Balázs (bak), Vilmos (vízöntő), Henryk (halak) és Konrád (ismét kos).* A ciklus véget ért, a kör beteljesedett. Lehetséges, hogy erről olvashatunk valahol, de isten látja lelkem, saját magam jöttem rá a könyv vége fele. :) Ennek megfelelően minden fejezet elején az adott évszak hangulati leírásával találkozunk.

A könyv másik jellegzetessége a generációkon átívelő emlékezet és jövőbe látás képessége, melyek külső tárgyai az Apák könyve emlékkönyv, melyeket a Csillag nemzetség elsőszülöttei nagy becsben tartva írnak valamint a tojás alakú (élet) zsebóra (szintén a ciklikusságra és a 12-es számra utal), melyet a könyvbéli első Csillag talál még gyermekkorában. Az emlékezet akkor kezd el halványulni, mikor e tárgyakra kevesebb figyelem jut, s akkor látszik végleg eltűnni, mikor a zsidó holokauszt következtében e tárgyak megsemmisülnek, s az emlékezetet és az átélt borzalmak miatt a múlt és a jövő látását az éppen aktuális Csillag elutasítja. De nem lenne kerek a „mese”, ha e mágikus képesség nem térne vissza a családhoz, pusztán a szándék és keresés által, annak mély óhajtása által, hogy múltjukról többet tudjanak meg. Valóban szép és felemelő befejezés volt ez.

A harmadik jellegzetesség a nyelvezet fejlődése és modernizálódása, ahogy a történet halad előre. Emiatt az elején nekem kissé nehézkes volt olvasni, de aztán belejöttem. Valójában le a kalappal Vámos előtt, aki állítólag minden korhoz vagy egy tucat adott korban játszódó regényt elolvasott**, hogy minél hűbben adhassa vissza az adott kor nyelvezetét.

Tetszett.

*Ugye milyen érdemes volt bölcsészkarra járni?
**Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ap%C3%A1k_k%C3%B6nyve

Fontos könyv, szép könyv, jó könyv.
Nem hasonlítgatom egyik hasonlóhoz sem, mert miért? Esterházy Esterházy, Vámos meg Vámos. Nem hasonlít. Pusztán annyiban, hogy itt is és ott is apák főszerepelnek.
Olyasmiről szól, ami valószínűleg szinte minden embernek vágya (nekem biztosan): hogy tudjon a felmenőiről és ne csak száraz adatokat, hanem hogy meg is ismerhesse valamennyire azokat, akiket amúgy nem lehet. Egy-egy beírásból számára fontos gondolatról, eseményről, történésről. Ez nagyon fontos. Mindegy, hogy kisember, nagyember, ez a tudás valahogyan biztosabban elhelyez a világban. Tudod, hogy honnan eredsz. Még akkor is, ha azok az életek már csak valaha volt sóhajtásai kifakult soroknak. Még akkor is, ha már nincs élő, ki emlékezzen rájuk. Ha azt sem tudhatod, hogyan nézhettek ki. Hiszen ők mind-mind te vagy. S ha a folytonosság elvész, gyökértelen leszel, talajtalan, nem áll mögötted senki – még akkor is így van ez, ha nem tudsz arról, hogy ez fontos neked. Furcsa dolog ez, de igaz. Erre alapul a könyv is, és a végére érve, a sosem ismert és tudott krónika akaratlan és tudattalan újrakezdésével visszaáll a rend, a kontinuitás és ez így van jól. Folytatódunk.

Jó könyv. Nagyon tetszett!
És közben ceruzával otthon írogattam, hogy ki kicsoda, ki kinek a fia, mit csinált, és hogyan halt meg.
Érdekes volt ez az előre-látás dolog. Nem mondom jóslatnak, mert az más. Tudták, hogy mi fog történni, csak azt nem, hogy hogyan.
Hogy milyen lesz az út, amíg oda eljutnak.
És a lényeg éppen ez volt.
Szeretem a Napfény ízét, sokszor láttam, szeretem a Sorel-házat, szeretem Médea gyermekeit is.
Most ezt is hozzájuk teszem magamban.

Ezt a könyvet élmény volt olvasni. Mindent szerettem benne, az első sorától az utolsóig. A 12 generáció élete úgy fonódik össze a magyar történelmünkkel, hogy közben a csodálatos nyelvünk fejlődését is nyomon követhetjük. Végig azt érezhettem közben, hogy magyar írótól, magyar nyelven a legjobb olvasni a világon, ezt nem tudja felülmúlni semmi..

Több századot (Rákóczi szabadságharctól napjainkig) és tizenkét generációt átívelő regény monumentális hatást gyakorol az emberre. Bevallom, nem minden nemzedék tagjait tudnám felidézni még így közvetlenül az olvasás után sem. Emiatt gondolkoztam a maximális csillagon (a lehetne 9,8-at adnék), ugyanis a hatalmas időszakot átfogó könyv után hiányérzetem támadt, néhány történetet részletesebben is olvastam volna… Ezért is emlékeztetett a Száz év magányra. Bár ez jobban tetszett, talán mert a mienk 
Ami legjobban megfogott (rám jellemzően :) a történelmi eseményekkel átszőtt cselekményszál, néhol ismerős, máshol új érdekes adalékokkal a történelmünkből.
Szép keret(ek)be van foglalva spoiler a regény. Sokszor nehéz és fájdalmas, néhol szerencsés életutak sokasága.
Szívesen venném, ha valamelyik vállalkozó szellemű molytársunk elkészítené a könyv alapján a családfát (talán második olvasásra neki veselkedek)
Ajánlom mindazoknak, akiket érdekel a történelem, és azoknak, akik nem ijednek meg a sok nemzedéken átvezetett családregényektől!

Különleges családregényt írt Vámost Miklós. 12 nemzedék elsőszülött fiai írják be történetüket az Apák könyvébe és örökítik tovább.
Már a harmadik generációnál rájöttem, hogy érdemes lesz családfát készíteni, így olvasás közben lelkesen rajzoltam, s a nevek mellé egy-két jellemzést is odaírtam.
Bár évszám szinte egyáltalán nincs a könyvben, mégis az eseményekből tudjuk, hogy melyik időszakban történnek. Tetszett a nyelvhasználata, ahogy haladunk az időben úgy változik a régies nyelvezet, napjaink szóhasználatára.
Annak ellenére, hogy nagyon olvasmányos, jól felépített csalástörténet, számomra kissé érzelemmentes. Zavart, hogy egy-egy élettörténet röviden lett összefoglalva és néhány generáció (fejezet) múltán már alig emlékeztem rá.

Hihetetlen, ahogyan évszázadokon keresztül hogyan alakul egy család élete, története.
Elgondolkodtam közben, vajon, ha elkezdenék, persze visszafelé családfát készíteni, milyen sikerrel tudnám megtenni. Azt sajnálom, hogy az élettörténeteket visszafelé már nem lehet megtudni.
Különösen tetszett a nyelvezete, és bár hatalmas lélegzetű a könyv, mégis áttekinthető minden, csak azt sajnálom, hogy nem minden család története egyforma hosszúságú, teljességű.
Viszont annyi eseményt, annyi mindent kell egyszerre befogadni, hogy érdemesnek tartom újra és újra elővenni, éppen ezért is örülök, hogy a saját polcomon tudhatom.

Az oldal szerint ez az itt regisztrált 793. olvasásom. Vámostól is már sokadik. Tervem szerint pedig, hogy minden rendelkezésre álló, valaha megjelent kötetét még idén letudom, egyre biztosabbnak látszik; haladok előre a kijelölt úton, regényei (melyekkel időrendben ismerkedem) sorában immáron az ötödik, az Apák könyve került most sorra. Nem titkolt, „papucslistás” olvasmány, mely méltán került a bizonyos 303 magyar regény közé.

Tizenkét nemzedék, elsőszülött fiúk sorsa, élete közel ötszáz oldalon, háromszáz éven át, tizenkét fejezetben. Nyilván babonaság, hogy az egyébként elvárt tizenharmadikra már nem került sor. (Fura módon tizennegyedik viszont van, mégpedig itt.) Nem bíztam se magamban, sem pedig Vámosban, hogy ez tényleg olyan jó és csodálatos lesz, mint előzetesen ígérték, akiket megkérdeztem róla. Aztán persze nekik lett igazuk. Nem szeretek nagy szavakkal dobálózni, de ha van könyv, ami egyetlen tollvonással képes felülírni minden korábbi olvasmányélményt, nos… számomra ez az.

Nem hasonlít egyetlen korábbi könyvre sem, amit eddig olvastam (sem Vámostól, sem mástól), pedig áll már mögöttem néhány száz, ilyen viszont talán egy sem. Eleinte kicsit nehéz volt ráérezni, de viszonylag hamar belerázódtam, onnantól pedig tudtam, mennyire az én könyvem ez. Semmi túlmisztifikálás, ez valóban egy csodálatos mű, ami után nehéz továbbra is ugyanolyan embernek maradni. Kíváncsi lennék, mi játszódhatott le a fejemben, miközben pörgettem a lapokat, mert hogy a szívemben egészen mást éreztem, mint általában szoktam, az tény.

Apáknak, fiúknak és persze lányoknak, anyáknak is kötelező olvasmánnyá kéne tenni, nem vitás.