Anya ​csak egy van 317 csillagozás

Vámos Miklós: Anya csak egy van Vámos Miklós: Anya csak egy van Vámos Miklós: Anya csak egy van Vámos Miklós: Anya csak egy van

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​"Anya csak egy van" Vámos Miklós nagyregényeinek egyike, 1992-94-ből. Tizenöt év alatt harmincnyolc kiadást ért meg. Ez a harminckilencedik – az első javított – kiadás. Különös, hogy noha csak tizennyolc év telt el, mennyire megváltozott a világ. A regény születésének (és cselekményének) idején például a mobiltelefon még újdonságnak számított, kistelefonnak, zsebtelefonnak, rádiótelefonnak hívták. Ezen a szerző nem változtatott. A mániás-depressziós – mindközönségesen: félbolond – anya viszont pontosan olyan, amilyen sok-sok sorstársa napjainkban. Elviselhetetlen és mulatságos. Szerencsétlen és mázlista. Félénk és bátor. Érzelemszegény és szerelmes.

A könyv végére megértjük, mennyivel fajsúlyosabb ember ez az idős hölgy, mint hinnők. Míg az első fejezetekben sajnáljuk, az utolsókban már-már irigyeljük, bármilyen megrázó a sorsa. Meghat és megnevettet. Ha a regényt befejezve úgy érezzük, ideje fölhívnunk a saját anyánkat, jó nyomon járunk – a szerző írói nyílvesszeje… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Európa, Budapest, 2018
316 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058908
>!
Európa, Budapest, 2012
320 oldal · ISBN: 9789630798389
>!
Európa, Budapest, 2012
320 oldal · ISBN: 9630793902

3 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 52

Most olvassa 16

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 52


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Vámos Miklós: Anya csak egy van

Szívfájdítóan őszinte. Nevettem is, sírtam is. Gyerek is vagyok, aki elvesztette apját anyját. Anya is vagyok, aki előbb-utóbb meg fog halni.
Azt tudtam, hogy édesanyám nem fog örökké élni. De azt, hogy meghalhat, azt sose gondoltam.

3 hozzászólás
n P>!
Vámos Miklós: Anya csak egy van

Amikor kézbe vettem a könyvet, sokáig gondolkodtam, hogy miért ilyen alakúra, miért ekkorára és miért ilyen rövid sorokkal lett elkészítve. Szóval, tele voltam miértekkel, pedig még egy sort sem olvastam belőle. Miért kékkel van az író neve írva és a címe rózsaszínnel vagy valami hasonlóval. Aztán azt is néztem, hogy a „csak” szóból egy tűhegyes vonal, mintegy apró dárda, arra utalhat, hogy olvasás közben, majd el fognak találni a szavak. Elkezdtem és ezt a 219 oldalt hamar elolvastam. Meg lett a dárda hegye, el is talált, a rövid sorok feszültséggel teli lendületet adtak és bár nem vastag, de mégis „súlya” van és nem egy retikül könyv, sem kívül sem belül. Közben mégis mindent egyensúlyban éreztem. Egyensúlyban volt a humor és a mély gyász, a félelem és az élethez nélkülözhetetlen bátorság. Úgy gondoltam, az író bölcsen ránk – rám, az olvasóra bízza, hogy ha akarom megvisel, ha akarom sírok, ha akarom, olykor mosolygok a regényen. Mosolygok az anyán meg Ladón meg magamon, mert ilyenek vagyunk, mint ők. Szomorú mosolyt csal az arcunkra és néha kissé félrehúzzuk a szánkat, ha eszünkbe jutnak a megélt és az elmulasztott pillanatok. Láttam Vámos Miklós arcát közben, ahogy egy arcizma se rándul, ahogy mesél. Csak sejteni lehet, hogy amit mond, azt ugyan humorosnak szánja, de mögötte mást is elrejtett. Ezt kedvelem benne és ebben a könyvében is. Rám bízza, hogy azon amit mond, én éppen nevetni akarok vagy sírni. Nincs benne előrenevetés, nincs benne hangulatkeltés. Nem mesterkélt, csak az van, amit ő mond. Szemével közben keresi a megértő arcokat. Így olvastam ezt a könyvét is és úgy érzem nem értettem őt félre. S a végén, mikor újra előre lapoztam fedeztem fel, hogy a „A halálnak van humorérzéke” mondat egyre fogyó 12 sorában a 9. sor ezt mondja: „A halálnak van éke.” A ék szó kettős jelentését gondoltam végig és azt, hogy mindkettő el van rejtve a sorok között. Az ék, mint a fejsze vagy balta, amivel a fák törzsét kettéhasítják, kivágják. És az ék, mint dísz, mint méltósággal leélt élet és tisztelet az elmenő felé. Lehet, ezek csak az én gondolataim, nem baj, elmondtam nektek.

5 hozzászólás
DaTa>!
Vámos Miklós: Anya csak egy van

Egy mániás depressziós anya mellett nőttem fel. Szívbemarkoló olvasmány. Szomorú. Keserves. Szép.

stippistop P>!
Vámos Miklós: Anya csak egy van

Lehet erről mit írni? Lehet ez kitalált történet? Lehet ezen nevetni? Lehet ezen sírni? Évekig várt rám ez a könyv, még tizenévesen vettem meg. Jó, hogy csak most olvastam. De jó, hogy elolvastam!

Sándor_Langer_Pudingman P>!
Vámos Miklós: Anya csak egy van

Anya csak egy van, de van akinek egy se jutott: ez vagyok én…
Egy ilyen vagány anyát elfogadtam volna, még akkor is, ha nem lehetett könnyü vele. :))

sztimi53>!
Vámos Miklós: Anya csak egy van

Egyszer régen, nagyon régen, sűrű erdő közepében a nővérem azt mondta olvassam el ezt a könyvet, szeretni fogom. És szokás szerint igaza volt…

Egy agyabeteg, bipoláris anya őszinte és gyakran humoros vallomása öregségről, halálvágyról, betegségről, életről. Mert amikor mániás, akkor sokakkal ellentétben tényleg él. És egy agyament humorista, anyjánál halvérűbb fiú kevésbé humoros vallomása beteg anyjáról, kapuzárásos szerelméről. Naon jó. Anya csak egy van. És azt senki nem akarja elveszíteni, pláne nem így, a gödör mellett állva meg már késő. Legyen az akármilyen anya. Mert akkor is csak anya. És abból tényleg csak egy van. Egyetlenegy. Aztán anya csak egy nincs.

dwistvan P>!
Vámos Miklós: Anya csak egy van

Vámos Miklós könnyed, szatirikus nyelvezettel mondja el ezt a komoly és sokszor szomorú történetet. Ezt az élethelyzetet. Megtesszük-e mindazt az életben, amit később már nem lehet megtenni, amikor már nincs kiért megtenni. Az elmúlásra nem gondolunk miért gondolnánk. Amikor pedig itt van, akkor késő gondolni. Érdekes a könyvben a hamisítatlan kilencvenes évek eleji hangulat, jól visszaadja az író azokat az időket. A szülők és a gyerekek közötti kapcsolat sok kérdésére kapunk egy tükröt, hogy belenézzünk, belegondoljunk.

KBCsilla P>!
Vámos Miklós: Anya csak egy van

Jobban megrázott ez a könyv, mint gondoltam volna.
Pedig tudom magamról, hogy az anyákról szóló könyvekkel nagyon óvatosan kell bánnom, mert rettenetesen érzékeny a lelkem szülő-ügyben.
A fanyar humor sem tudott nagyon oldani, ami nem azt jelenti, hogy nem értettem benne a humort, vagy nem fogadtam el, hanem nem tudtam teljesen a magamévá tenni.
Mindettől és az én érzékeny lelkemtől függetlenül is megrázó, viszont nagyon tanulságos olvasnivaló volt.

Anibell P>!
Vámos Miklós: Anya csak egy van

Az Apák könyve után olvasva – az ismétlődő epizódok miatt – még inkább az a benyomása az embernek, hogy ez igaz, ez nem fikció, így még közelebb kerültem a történethez. Átéltem Ladó anyja iránti érzéseit, utáltam, sajnáltam végül megkedveltem özv. Dr. Maros Andorné Kozinkay Piroskát. Későn.
Sokszor elgondolkodtam mit tennék én, megértőbb, kedvesebb, okosabb lennék -e, mint sárikám és lacikám. És mit tennék, ha én ülnék abban a rohadt hullámvasútban? Hát nem tudom… (addig jó, hehe.) Nem tudtam elítélni egyikőjüket sem, na jó, azért Lacpac feldühített a hülye reménytelen szerelmével (tisztára mint Buzzati Antonio Dorigója).

3 hozzászólás
narziss>!
Vámos Miklós: Anya csak egy van

Letehetetlen, magával ragadó könyv volt számomra, a 2012-es év eddigi legjobbja. Azért kezdtem el olvasni, mert jövő héten a szombathelyi Weöres Sándor Színház Kötelező olvasmányok-sorozatában, amely kortárs írókat hoz el nekünk ide, a nyugati végekre, Vámos Miklós lesz a vendég. A találkozásra való hangolódás szándékától, és egy hirtelen, rögtönzésszerű választástól igazi – számomra – ajándék-regényt kaptam. Valami nagyon jót, keserédest, mégis szívmelengetőt.
Ladó anyukájának lélegzetelállító, a felocsúdásra lélegzetvételnyi időt sem hagyó, „fent”-i tirádái úthengerként döngöltek laposra. Nem volt menekvés. Ahogy Lacpacnak sem, akiben kezdetben idegesített bénult teszetoszasága, a Vera-féle szerelemcsétlenkedés.
Aztán ráéreztem Vámos hol ironikus, hol groteszk humorára, és a magyar nyelv ízének, zamatának élvezetét maximálisan nyújtó szóhasználatára, fogalmazásmódjára.
Átfordult bennem valami. Feloldódtak az anyával és fiával kapcsolatban kialakított felszínes és igaztalan előítéleteim. Tanultam – anélkül, hogy ehhez bármiféle körmönfont, burkolt didaktikát vetett volna be csaliként Vámos – gyengeségeikkel együtt elfogadni a párost, akik szenvedéseikben, egymással és önmagukkal, no meg az anya a betegségeivel való viaskodásban hasonló utat járnak be.
Nagyon mi: a hétköznapiak, az esendők, a küszködők, az ellentmondásos érzelmeik hálójába gabalyodottak, a szeretetben tökéletlenek vagyunk ott ebben a regényben. Meg a kétségeink, az önmarcangolásunk, a – megkésett – felismeréseink, a csakazértis megátalkodottságában makacs mulasztásaink, az utólag jóvátehetetlennek bizonyuló, magunk előtt is elkent vétkeink. A szemlesütéseink, félrenézéseink, eloldalgásaink. Emellett ugyanakkor a mégis-legyőzhetetlenségünk, mert a görbe tükörből a vicces Ladó mamája kacsint ránk cinkosan és biztatóan: pajzán, bátor életörömével.
Valódi empátia, valódi tolerancia; tényleges odafordulás és figyelem egymásra. Vagy legalábbis a törekvés ezekre. Amíg lehet. Kegyetlenül nehéz – sugallja Vámos, tapasztaljuk nap mint nap mindannyian.


Népszerű idézetek

Tüske>!

Az indiánok úgy hiszik, a szeretet körbejár. Előbb-utóbb visszakapod. Valaki mástól…
(…)
A szeretet ellentéte is körbejár.
Visszakapod.
Már vissza is kaptad.

181. oldal

KincsesIldi>!

…aki soha nem csinált magából hülyét, az lényegében nem is élt…

189. oldal

1 hozzászólás
Valcsa>!

Nem baj. Rendben van. Vesszek meg, ha még egyszer fölhívom.
SOHA TÖBBÉ.
(…)
Ezúttal a SOHA TÖBBÉ mintegy három és fél óráig tartott.

6 hozzászólás
AeS P>!

azért az vicces, hogy kábé két hónappal ezelőtt még állítólag meg akartam halni, mindenesetre bevettem azt a rengeteg gyógyszert, egészen hihetetlen, mér akartam megdögleni? mi bajom énnekem? semmi! élek, mint marci hevesen, csak amikor a depresszió letaszít a feketeségbe, akkor konyul le a fülem-farkam, akkor kéne valaki, hogy emlékeztessen: mindjárt jön ám a fincsi időszak, tartsál ki, özvegy doktor maros andorné, született kozinkay piroska

Valcsa>!

nem emlékszem, hogy bármit is elfelejtettem volna

Lunemorte P>!

A halálnak van humorérzéke. Reménykedjünk, hogy a halottnak is van. Csak az életbenmaradottaknak nincs.

Kapcsolódó szócikkek: halál
stippistop P>!

(…)
csak naon ritkán, és naon keveseknek jut osztályrészül, az én koromban talán
majdnem senkinek, ezért gondolják a drágalátos
gyerekeim, hogy hülyét csináltam magamból, komplett
hülyét, már megint, csakhogy aki soha nem csinált
magából hülyét, az lényegében nem is élt, és az a gyanúm,
hogy e szempontból én két halottnak vagyok az anyja,
ámbár ilyet mondani se szabad, gondolni se szabad, egy
anyának semmiképp sem

189. oldal (AbOvo, 1995)

Futtetenne I>!

Hogyan gyűlölhet az ember valakit, akinek már csak hónapjai vannak… aki hamarosan nem is lesz?!

207. oldal

3 hozzászólás
hencsibe P>!

Az ember azért akar gyereket, mert abból a lényből, akivel együtt él, már nem éri be eggyel, szeretné, ha volna kettő. Három. Négy. Satöbbi. A srácokban azután mindig azt a bizonyos lényt látja viszont – meg persze önmagát.

1. rész

1 hozzászólás
sztimi53>!

régen elnök
nyújork
ensz palota
usa

tisztelt elnök úr egy magyar nyögdíjas özvegyasszony fordul önhöz azzal a kéréssel hogy a kis magyarországot megsegíteni szíveskedjék mert ez egy szegény pici országocska és most ledőlt benne a szociálizmus de ettől még itt maradt a nyomor sőt a nyomor a köbön és a nagy hatalmas usának az semmiség hogy minket megsegítsen úgy pénzzel mint hitellel és esetleg amerikai ennivalókkal is negyvenötben kaptunk usa csokit nagyon fincsi volt tessék intézkedni hogy kapjunk megint továbbá ne tessék fegyverkeződni hanem legyen inkább világbéke és boldogság és testvériség ezt kéri öntől egy magyar nyögdíjas özvegyasszony budapestről, a volt rajk laci jelenlegi pannónia utcából

kilencvennyolc szó 6549-es hivatkozási szám


Hasonló könyvek címkék alapján

Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!
Szabó Magda: Az ajtó
Závada Pál: Jadviga párnája
Nádas Péter: Emlékiratok könyve
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
Janković Nóra: Árnyékok illata
Finy Petra: Madárasszony
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején