A ​New York–Budapest metró 136 csillagozás

Vámos Miklós: A New York–Budapest metró Vámos Miklós: A New York–Budapest metró Vámos Miklós: A New York–Budapest metró Vámos Miklós: A New York–Budapest metró Vámos Miklós: A New York–Budapest metró

Egy magyar színész kijut Amerikába ösztöndíjjal. Elhatározza, hogy ott is szerencsét próbál a szakmájában. Bejárja az egész országot, tíz fejezetben tanít, rendez, játszik, próbafelvételekre megy, pénzt keres és veszt, szerelmes és tapasztalt lesz. Néha úgy érzi, tudja már a biztos siker titkát. Máskor sejti, még az sem elég.

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Európa, Budapest, 2014
432 oldal · ISBN: 9789630798365
>!
Európa, Budapest, 2014
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795647
>!
Ab Ovo, 2006
278 oldal · ISBN: 9789637853760

3 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Latinovits Zoltán · Darvas Iván · Ruttkai Éva

Helyszínek népszerűség szerint

Duna · Vígszínház


Kedvencelte 12

Most olvassa 6

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Vámos Miklós: A New York–Budapest metró

Szóval el kellett olvasnom Vámos Miklós New York- Budapesti Metróját, de nem azért, mert valaha én is dolgoztam a Metrónál, s kiváncsi voltam, hogy a Vámos féle földalatti, hogyan csatlakozik, s nem is azért mert Vámos Úr a vasárnapi dedikálásra New York feliratú pólóban érkezett, meg nem is azért, mert a szerző ezt a regényt egy pici, hordozható Macintosh PowerBook számítógépen írta, s ehhez Magyarországon nekem is volt közöm, hanem azért mert imádom azt a mesélős stílusát: „csak ülök és mesélek” – jaj, ez nem ő volt, hanem egy másik hérosz, de a mese minősége ugyanaz. Áradó, színes, ötletes történetek Gyula Martonról, a nagyon külföldi magyar színészről, aki kicsit megtanulja Amerikát, mi pedig általa kicsit megismerjük és fanyarul mosolygunk azokon a fordulatokon, amelyek közben eszünkbe idézik jó magyar hazánkat is és mellbevágódva megdöbbenünk milyen kicsi is és milyen véletlen és szükségszerű egyszerre a világ, amelyben látszat és valóság kevereg, s amelyeket a leírt emberi-rokoni kapcsolatok is bizonyítanak.
Ha akarsz jól szórakozni – olvasd el!

1 hozzászólás
>!
Turms P
Vámos Miklós: A New York–Budapest metró

Szeretem Vámos stílusát – ez volt az első gondolatom, ahogy olvasni kezdtem a könyvet. Jól ír, érdekesek a témái, és az első mondatokkal képes rögtön megragadni az olvasó figyelmét. Ezúttal egy közepes magyar színész/drámaíró a főhős, Marton Gyula, aki az amerikai álmot kergeti a rendszerváltás idején. Már amiatt is érdekes a könyv, ahogy bemutatja a keleti blokkból érkezett ember rácsodálkozását a nyolcvanas évek végi Amerikára. Életrajzi adat: Vámos Miklós pont ugyanekkor járt kint, és nagyjából azt is csinálta, mint főhőse: ösztöndíjasként tanult és tanított több egyetem film- és színművészeti karán, például a híres Yale School of Drama-n. Volt hát honnan merítenie, és ez érezhető is a könyv hitelességén, ahogy például bemutatja azt a rengeteg kisebb-nagyobb akadályt, amivel Magyarországról érkezett hősének szembesülnie kell. Remélhetőleg a hasonlóságok itt véget is érnek író és karakter között, ugyanis a könyvbeli Marton Gyula nem túl kellemes ember. Önző, törtető és irigy alak, akinek minden lélegzetvétele egyetlen célt szolgál: befutni, ismertté és gazdaggá válni, a lehetőségek földjén megélni az amerikai álmot. Ez az ábrándkép lebeg előtte folyton, és eltakar minden egyebet. Annyira nem érdekli más, hogy például amerikai ismerőseitől értesül csak a Magyarországon zajló rendszerváltásról, de alig vesz tudomást róla.
Szokatlan a regény szerkezete. Marton Gyula története ismerősi, baráti vagy szerelmi kapcsolatain keresztül bontakozik ki. A könyv tíz fejezetből áll, mindegyik egy-egy ilyen emberi kapcsolatot kísér végig megismerkedésüktől általában az utolsó találkozásig. Ez a felépítés lehetővé teszi Vámos számára, hogy posztmodern játékossággal kezelje az időt. A fejezetek többé-kevésbé párhuzamosan vagy legalábbis jelentős időbeli átfedésekkel futnak egymás mellett, így már átélt eseményekkel akár többször is találkozhatunk, és jobban megérthetjük őket. Az is érdekes, hogy főhősünket majdnem minden fejezetben más néven szólítják. A nyilvánvaló névkombinációkon túl (Marton Gyula, Gyula Marton, Gyulus, Mr. Marton) van, amikor félrehallás okozza ezt (Mr. Morton, Mr. Martin), van, hogy magyar keresztnevének angol kiejtésére tett kísérletek (Dzsúla, Dzsú), vagy éppen szerelmes (Rom) vagy baráti (hülye barom) becézés. Vámos a folyton változó nevekkel jól példázza főhősének idegenbeli identitáskeresését, de azt is, hogy különböző emberi kapcsolatainkban mindig kicsit mást mutatunk magunkból, más és más szerepet játszunk.
Összegezve: Vámostól nem ez a kedvenc, mert az Apák könyvét nehéz lesz felülmúlni, de egy nagyon jó regény, ami további ismerkedésre ösztönöz az író életművével.

1 hozzászólás
>!
Tilla
Vámos Miklós: A New York–Budapest metró

Ezen a könyvön halálosan jól szórakoztam! A regény egy sikeres magyar színész, rendező és drámaíró válogatott kalandjait mutatja be a Lehetőségek Földjén, azaz az óceán túloldalán, a magyarországi rendszerváltás környékén. Teszi ezt olyan stílusban, hogy jaj. Nagyokat nevettem olvasás közben, és mivel a nevetés olyan, mint a kávé, fölébreszti az embert, az esti olvasásból rendre hajnalig tartó olvasás lett.
Bátran merem ajánlani bárkinek! (bár egy minimális angol nyelvtudás talán nem árt hozzá)

>!
just_aGirl
Vámos Miklós: A New York–Budapest metró

Vámos Miklós az a szerző, akit nem csak olvasni kell, hanem élőben is kell találkozni vele. A Könyvfesztiválon hallgattam meg Dés Lászlóval közösen tartott zenés könyvbemutatóját, melyet a Zenga zének című műve kapcsán tartott. Elképesztő humora mellett van egy egészen különös és magával ragadó kisugárzása az írónak.
A New York-Budapest metró főhősét az események sodrásában történő karakterének formálódása, illetve az egyes helyszínekhez történő igazodása kapcsán ismerjük meg.
A bemutatón nekiszegezett kérdésre, mely szerint realista írónak tartja-e magát hellyel-közzel kitérő választ adott, de természetesen az. Persze realistából is létezik többféle. Nem hasonlítom senkihez, inkább olvasok még tőle a jövőben és élvezem az általa nyújtott könnyed stílusban és sok humorral fűszerezett magvas gondolatokat és mindenképpen keresem az alkalmat, hogy részt vehessek majd a legközelebbi író-olvasó találkozóinak egyikén.

>!
metahari
Vámos Miklós: A New York–Budapest metró

Másodszor olvastam most e karácsonyi ajándék kötetet. Alapvetően kellemes írónak tartom Vámos Miklóst (az Apák könyve magasan kiemelkedik a többi közül), a régi beszélgetős tévéműsorát is egészen a kellemes tévés emlékeim között tartom számon.
Az első olvasásból az maradt meg a fejemben, hogy jé milyen klassz váratlan dolgok tudnak a főhőssel történni!
Most másodjára határozottan felbosszantott a történet és a szereplők. Gondolom, pont nem ez lehett az író célja, hanem inkább a pontos ábrázolás. Mert abban jó. Ez a karakter egy „magyar ember külföldön” típus, a definíció pontosságával kapjuk a lélekrajzot. Ha mad egyszer szóba kerül ismét a vándorló-kivándorló karaktere meg a magyarság mint olyan a világban, ezt a könyvet fel lehet hozni jó példának. Meg mondjuk a Noszty fiút is Tóth Marival annak ellenére, hogy ők a szomszéd városnál nem szekereztek messzebb, de ott sem sikerült semmi.
Mennyi ilyen Gyulát kell még magam körül tartani?? – bosszankodtam felettébb sokat olvasás közben és nem tudtam nem elvonatkoztatni a saját helyzetemtől. Választott Amerikámban szintén egyre több a magyar. Jön, ideálmodozik, rendesen vak a körülményekre és nem akarja tudomásul venni, hogy a magyar stílus nem menő itt. A nyelvi korlátok meg hát ugye. Sokszor magamra ismertem olvasás közben, a kezdeti hibáimra, aztán meg arra, hogy mit csináltam másként. Az eredményekre. Meg a tervekre és hogy mit is kell azokért tenni.
A lelkiismeretem hátsó zugában ott kajánkodik a hang, de még ennek ellenére sem teszem meg sokszor, hogy szóba állok a Gyulákkal, ha valahogyan hozzám keverednek itt. Pár okot jogosan sorolok magamnak a korábbi tapasztalataim alapján, párat mégse, hiszen hát olyan elveszettnek tudnak látszani… de aztán pár szó után még ez a kis segítés-hang is elhallgat, jajj istenem, hová meneküljek előlük? Tudna jönni végre egy pozitív magyar, aki reális dolgokról álmodozik, nyitott a világ dolgaira és véletlenül sem gondolja,hogy ő genetikailag mindent jobban tud? Na akkor folyamatosan beszélnék hozzá!
Nem marad más hátra, tárgyalnom kell az angolokkal, a franciákkal, a spanyolokkal, a bangladeshi népséggel és szerezni egy kis lett füvet a walesi kollégával borozás után.
A magyarokról meg csak annyit érdemes most mondani, ha kérdeznék, nálunk hogy is mennek a világ dolgai, hogy metróépítésben igencsak csúszásban vagyunk és nem is mindig jár minden irányban…

1 hozzászólás
>!
Véda MP
Vámos Miklós: A New York–Budapest metró

Na kérem, ennek aztán volt stílusa, dinamikája, afféle picit entellektüel humora. Nagyon lendületes történetvezetés és szórakoztató helyzetábrázolások. Nem is tudom éreztem-e már magam ilyen jól „tömegközlekedési járművön”. :)

>!
Emmus
Vámos Miklós: A New York–Budapest metró

Ez egy nagyon jó, korhű regény. Nagyon vicces, rengeteget nevettem, de egy idő után már sok volt! Mert mint tudjuk: „Jóból is megárt a sok!”

>!
Olwen P
Vámos Miklós: A New York–Budapest metró

Az Apák könyve című regényével felülmúlhatatlan élményt nyújtott számomra. A New York-Budapest metro is maradandó emlék lesz, mert annyira jól ábrázolja főhőse, Marton Gyula jellemét, hogy helyre kellett tennem magamban: a bennem dúló érzések Dzsúla karakterének szólnak, nem pedig a könyvnek, illetve írójának.
A középszerű színész a rendszerváltás környéki években a távoli Amerikába megy karriert építeni, hogy a hőn áhított gazdagság, siker, a megérdemelt világhírnév végre ölébe hullhasson. Kolbászból van-e a kerítés a korlátlan lehetőségek hazájában? Igaz-e, hogy otthon fáradsággal is alig boldogulhat az ember, az ígéret földjén pedig tárt karokkal várják?
A történet helyenként vicces, s bár a rendszerváltás idején játszódik, humorosan láttatja annak számos jellegzetességét, mégis van örök érvényű üzenete.

>!
btunde
Vámos Miklós: A New York–Budapest metró

Változatlanul rajongó vagyok.
A MEK-en találtam ezt, és nagyon megörültem neki, gondoltam csak kicsit beleolvasok… (persze tudhatnám már, hogy ilyet nem szabad gondolni éjjel egy óra tájt). Azért aludtam mégis, mert a harmadik rész végére padlón voltam. Nem akartam tovább olvasni, úgy éreztem, a második és harmadik, de főleg a második rész annyira erős, hogy ezután már csak csalódás érhet. Aztán egy-két hónappal később kivettem könyvtárból, és kezdtem elölről. Továbbra is az a véleményem, hogy olyan, mintha az augusztus huszadikai ünnepség a tűzijátékkal kezdődne, már akinek az az est csúcspontja. Ettől függetlenül az egészet nagyon élveztem.
Az viszont nagyon furcsa nekem, hogy a MEK-es változatban, amikor magyarul tanít káromkodni amerikait az van, hogy „Boussza mega zistén.”, a könyvben (Ab ovo) pedig „A kourva ánjádot!”
Ja! És mennyire találó a végén a két generáció szembeállítása!


Népszerű idézetek

>!
Amrita I

Bizonyára velem van a baj, az emberek nem találnak rokonszenvesnek. Sokáig igyekeztem ezen változtatni, módosítottam a viselkedésem, a ruházatom és a beszédmodorom, még egy személyiségfejlesztő tanfolyamra is beiratkoztam, de aztán megértettem, hogy minden hiába, az ember nem bújhat ki a bőréből. Azért örvendeztem olyan nagyon, amikor a barátságoddal megtiszteltél. Hiányzol.

>!
just_aGirl

…sok! sok! az isten szerelmére, túl sok!!! Nem kell száznegyven különböző márkájú mosópor, nincs szükség kétszázhatvan fajta csomagolt kenyérre, sokféle – közeli és távoli államokból és országból érkező – szőlőre, narancsra, görög-dinnyére, fügére, kiwire, papayára. Húsz méteres polcon sorakoztak azok a déli (?) gyümölcsök, amelyeknek a nevét sem Marton, sem az átlagos háziasszony nem ismerte, mint a cherimoya, a guava, a feijoa vagy a carambol. Az állandóan gomolygó párával hűsített zöldséges pultokon is hemzsegtek a különös növények, a bok choy, a kale, a swiss chard…

Kapcsolódó szócikkek: fogyasztás
2 hozzászólás
>!
Tama113

Majdnem minden nemes dolog forrása valamiféle szélhámosság, csak eléggé messze kell követnünk az okok és okozatok láncolatát.

Zsanpól

>!
Tilla

Minden ellenérzés közül a leghamarabb sarjadó s a leghevesebb a kiszolgáltatottak egymás iránti utálata.

>!
blankaveronika IP

Kezet fogtak. Hogy vagy? – kérdezte az élő klasszikus, de nem gondolta komolyan; jól, mondta McGuire, de nem gondolta komolyan, és te hogy vagy? – kérdezte, de nem gondolta komolyan; remekül, mondta az élő klasszikus, de nem gondolta komolyan.

13. oldal; Don McGuirre

>!
Tilla

Dzsúla hamar belátta, hiba volt, hogy mindjárt az elején lefeküdt vele, megint bebizonyosodott: ha az ember egy nőt rávesz arra, utána már kevés az esélye, hogy bármi másról meggyőzhesse. Olyan ez, mintha a nők a testiséggel jegyet váltanának maguknak a saját akaratukhoz, úgy okoskodván: na jó, EBBEN engedtem, minden másban te fogsz…

1 hozzászólás
>!
Tilla

Fölmerül a kérdés, hogy ha ekkora kéjérzettel jár e sikerek puszta elképzelése, miért olyan fontos, hogy a valóságban is megtörténjenek? Mennyivel szerezhet több örömet a gondolatban alaposan és ismételten átélt diadalnál a tényleges? Talán semennyivel. Ha az elképzeltekhez hasonló sikerélményben lett volna része az igazi életben, valószínűleg arra sem emlékezhetne többször, részletesebben vagy nagyobb élvezettel. Az egyetlen különbség az, hogy a valóságos sikerre utólag emlékszik az ember, a képzeltre pedig előre… Ám ha így van, érdemes-e egy nyavalyás időhatározóért annyit küszködni?

>!
just_aGirl

Visszaemlékezett, hányan tették föl neki ezt a kérdést annak idején – az első néhány hét volt a legnehezebb. Aki meglátta, összecsapta a két tenyerét: hát te itt vagy? megőrültél? mi az istennek jöttél vissza???

>!
just_aGirl

Most tapasztalta először, hogy az amerikaiak többsége nem bánja, ha látszik az ínye nevetés közben. Szívesen elővillantják egyenletesre szabályozott fogsoraik alatt s fölött a rózsaszín húst, melyet szájzuhannyal, elektromos fogkefével, szeszekkel, kencékkel és ficékkel tartanak karban. Marton szemérmetlennek – sőt oly-kor kifejezetten obszcénnak – találta az öntelt ínyek látványát. Végeredményben a száj is nemi szerv, nem egészen illendő, hogy idegenek belebámulhassanak… Mi, Kelet-Európaiak, már azzal is beérjük, ha vannak fogaink.

1 hozzászólás
>!
robinson P

Marton Gyula, a magyar színész, kábé másfél órát töltött aznap a Halászbástyán. Ezalatt hetvennégy privát fényképre nyomakodott rá – igaz, általában csak a háttérbe. Az eredmény: legalább három világrészbe utaznak majd a vonásai a fényérzékeny anyag emlékezetére bízva…

5. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Trónok harca
Stephen King: A halálsoron
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
James Ellroy: Szigorúan bizalmas
Kathleen Tessaro: A parfüm titka
Herman Wouk: Hajsza
Dennis Lehane: Hideg nyomon
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem
Rainbow Rowell: Eleanor és Park
E. Annie Proulx: Kikötői hírek